Oldalképek
PDF
ePub

kárd ez az útálatos képmutató ?" Szellhof' szíve izekre repedt e'kérdésre. A' Fúriák meg valának elé. gelve. Széllyelzúzva állt ottan; vad szemekkel néze Berghórnra, és halgata. „Való-e az ?" ismétlé Berghórn sürgetőleg. „Megnézheti az Ur a' protokollumot,“ monda a' Haditanácsnok , „a' mellyben Burkárd megvallja, hogy ő atyja.“

Berghórn tüstént kivánta a' protokollumot. Abban a pillantatban Je kelle ülni Szellhofnak, és irni a' Polgármesterhez. Ezen kevés szavak pokolbéli gyötrelmet támasztának mejjében; reszketett mig leirta azo, kat. Ugy tetszett néki, mintha a' maga tulajdon gyalázatjának szententziáját örökké tartó betükkel irta volna le. Általadá a' levelet Berghórnnak; de most már sürgetve kéré őtet, hogy igéretét tartsa-meg, és Lajosnak soha semmit se szóljon a felől. „Isten tudja,“ úgymond: ,,soha se kellett volna arról szólla

nom, és ha az Burkárdnak csak eggy nyughatatlan órát okoz is, oda lessz éltem' nyugalma.“ - „Nemes lelkű férjfiú !“ monda Berghórn, és szívéhez szorítá a' reszkető Szellhofot. Szellhof elhagyá a szobát; és eszméletlenül járt ide's tova a házban, 's nem tudván, hová ? — a' Lajos" szobájába jutott, olly ábrázattal mellyen a szorongattatás és megbánás fájdalmas eggyesületben vala eggyütt. Lajos maga is megijedt, s - megszáná Szellhofot. Megbocsátó ábrázattał nyújtá néki kezét: „Szellhof, mi bajod ?

Szellhof keményen a mejjére veté kezét: „Burkárd,“ igy kezde szóllni akadozva, én nyomorúlt ember vagyok! E' szavakra a' Burkárd vállára tevé fejét, és könnyek áztaták a' Lajos' mejjét. „Ha te tudnád, mint meg vagyok én büntetve; ha tudnád azt, Burkárd! Oh adja - Isten, hogy azt soha, soha se tuddmeg!" Nyughatatlan járkálásában a'

Burkárd asztalkájához került. Emilia Galotti vala azon felnyitva. Szellhof belé veté tekintetét. ,,Itt van! igy kiálta-fel, „itt van ! Csak eggy, hajszáladnál fogva hagyjad magadat az ördögnek megragadni, övé vagy Örökre ! Hevesen hagyá el a' szobát; keresé a' nyugalmat a' Henriette' karjai között, de hol van nyugalom olly szívnek, melly a

' szeretetnek és háládatosságnak benne lévő természeti érzéseit kéntelen elárulni ? Ennyire vivé már Szellhofot a' csélcsapság és hamis becsület-érzés ; önnön jóltévőjének mejjébe üté a' tört.

A' protokollumi jegyzésnek a mássa elérkezett. Szellhof olvasá azt; 's könnyek áztaták a' szerencsétlen papirost. Ah! nem lehetett másképen. Magának kelle azt az öreg Berghórn' kezébe adni, a' ki õtet. arra mindennap emlékezteté. Berghórn olvasá, elbámúlt, ismét olvasá, csóválá a' fejét, öszverán

[ocr errors]

czolá homlokát, és minden jeleit mutatá eggy heves bosszankodásnak. „Én azt az embert szerettem," igy szólla végezetre; ,,becsültem őtet, jobban, jobban mint önnön magamạt. Most pedig éppen érről az emberről azt tartom... Istenem , igaz tehát, hogy nincs tiszta virtus a földön! Igy tehát ismét olly elhagyattatott vagyok, mint az előtt, fiú nélkül és intézeteimnek örököse nélkül? Imé,“ monda kezét nyújtván Szellhofnak, „megigértem az Urnak, hogy halgatok, 's megteszem azt.“ Azzal széllyeltépé a' papírost. „Uram, vajha soha se láttam volna azt; szívem gazdagabb volt eggy vígasztalással.“ Most a' maga igasságtalanságának heves érzésében lábaihoz akarta magát vetni Szellhof az öregnek, és neki mindent megvallani; de Berghórn igen hirtelen elhagyá ótet, Szellhof pedig hidegebb lett, 's halgatott.

Két nappal ezen eset után az

öreg Berghórnhoz méne Lajos. „Berghórn Ur, úgy veszem-észre, hogy az Ur nem úgy van többé erántam, mint az előtt!“ Nein! nem úgy vagyok, 's nem is lehetek úgy többé."

„Miért nem?" - „Halgassunk arról, ifjú ember! Én téged szerettelek.“

„'S most már nem szeret többé ?“ — „Nem!" „Miért nem? Köteles azt nékem az Ur megmondani. Mondja-meg az Ur, és én megyek. Nem mondom ! „Berghórn Ur, Kegyed nem igasságos én erántam. Erzi-é azt ?" „Nem igasságos? Ifjú ember, én téged szerettelek; érzem, hogy még most is szeretlek. Becsültelek téged; azt nem teszem többé. Jószágomra egész halálomig megtartod a' fiúi just. Nem vagyok-e igasságos?“ „Nem; mert az Ur mindég pénzzel akar oda jutni, ahol szeretet kivántatik, Ha elvesztettem az Ur'szeretetét, tehát nem gondolok az

Úr" pénzével, és az Urigasságtalan erán.

« ElőzőTovább »