Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]

czolá homlokát, és minden jeleit mutatá eggy heves bosszankodásnak. „Én azt az embert szerettem," igy szólla végezetre; „becsültem őtet, jobban, jobban, mint önnön magamat. Most pedig éppen erről az emberről azt tartom ... Istenem, igaz tehát, hogy nincs tiszta virtus a' főldön! Igy tehát ismét olly elhagyattatott vagyok, mint az előtt, fiú nélkül és intézeteimnek örököse nélkűl? Imé," monda kezét nyújtván Szellhofnak, „megigértem az Urnak, hogy halgatok, 's megteszem azt." Azzal széllyeltépé a papírost. „Uram, vajha soha se láttam vólna azt; szívem gazdagabb vólt eggy vígasztalással." Most a maga igasságtalanságának heves érzésében lábaihoz akarta magát vetni Szellhof az öregnek, és neki mindent megvallani; de Berghórn igen hirtelen elhagyá őtet, Szellhof pedig hidegebb lett, 's halgatott.

Két nappal ezen eset után az

[ocr errors]
« ElőzőTovább »