Oldalképek
PDF
ePub

kárd ez az útálatos képmutató ?“ Szellhof' szíve izekre repedt e'kérdésre. A' Fúriák meg valának elégelve. Széllyelzúzva állt ottan; vad szemekkel néze Berghórnra, és halgata. „Való-e az ?" ismétlé Berghórn sürgetőleg.,,Megnézheti az Ür a' protokollumot," monda a' Haditanácsnok,,,a' mellyben Burkárd megvallja, hogy ó atyja."

Berghórn tüstént kivánta a' protokollumot. Abban a pillantatban le kelle ülni Szellhofnak, és irni a' Polgármesterhez. Ezen kevés szavak pokolbéli gyötrelmet támasztának mejjében; reszketett mig leirta azokat. Ugy tetszett néki, mintha a' maga tulajdon gyalázatjának szententziáját örökké tartó betükkel irta vólna le. Általadá a' levelet Berghórnnak; de most már sürgetve kéré őtet, hogy igéretét tartsa-meg, és Lajosnak soha semmit se szóljon a felől. „Isten tudja," úgymond: ,,soha se kellett vólna arról szólla

[ocr errors]

.

[ocr errors]

nom, és ha az Burkárdnak csak eggy nyughatatlan órát okoz is, oda lessz. éltem' nyugalma."— Nemes lelkű férjfiú !" monda Berghórn, és szívéhez szorítá a' reszkető Szellhofot. Szellhof elhagyá a szobát; és eszméletlenül járt ide 's tova a házban, 's nem tudván, hová? a' Lajos szobájába jutott, olly ábrázattal mellyen a'szorongattatás és megbánás fájdalmas eggyesületben vala eggyütt. Lajos maga is megijedt, 's megszáná Szellhofot. Megbocsátó ábrázattał nyújtá néki kezét: „Szellhof, mi bajod?“

[ocr errors]
[ocr errors]

Szellhof keményen a mejjére veté kezét:,,Burkárd," igy kezde szóllni akadozva, ,,én nyomorúlt ember vagyok! E' szavakra a Burkárd' vállára tevé fejét, és könnyek áztaták a' Lajos mejjét.,,Ha te tudnád, mint meg vagyok én büntetve; ha tudnád azt, Burkárd! Oh adja - Isten, hogy azt soha, soha se tuddmeg!" Nyughatatlan járkálásában a'

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

Burkárd' asztalkájához került. Emilia Galotti vala azon felnyitva. Szellhof belé veté tekintetét. Itt yan!" igy kiálta-fel, „itt van! Csak eggy, hajszáladnál fogva hagyjad magadat az ördögnek megragadni, övé vagy örökre!" Hevesen hagyá el a' szobát; keresé a' nyugalmat a' Henriette' karjai között, de hol van nyugalom olly szívnek, melly a' szeretetnek és háládatosságnak benne lévő természeti érzéseit kéntelen elárúlni? Ennyire vivé már Szellhofot a csélcsapság és hamis becsület-érzés; önnön jóltévőjének mejjébe üté a' tőrt.

A' protokollumi jegyzésnek a' mássa elérkezett. Szellhof olvasá azt; 's könnyek áztaták a' szerencsétlen papirost. Ah! nem lehetett másképen. Magának kelle azt az öreg Berghórn' kezébe adni, a'ki őtet arra mindennap emlékezteté. Berghórn olvasá, elbámúlt, ismét olvasá, csóválá a' fejét, öszverán

[ocr errors]

czolá homlokát, és minden jeleit mutatá eggy heves bosszankodásnak. „Én azt az embert szerettem," igy szólla végezetre;,,becsültem őtet, jobban, jobban mint önnön magamat. Most pedig éppen erről az emberről azt tartom... Istenem, igaz tehát, hogy nincs tiszta virtus a földön! Igy tehát ismét ólly elhagyattatott vagyok, mint az előtt, fiú nélkül és intézeteimnek örököse nélkül? Imé,“ monda kezét nyújtván Szellhofnak,,,megigértem az Urnak, hogy halgatok, 's megteszem azt." Azzal széllyeltépé a' papírost. Uram, vajha soha se láttam vólna azt; szívem gazdagabb vólt eggy vígasztalással." Most a' maga igasságtalanságának heves érzésében lábaihoz akarta magát vetni Szellhof az öregnek, és neki mindent megvallani; de Berghórn igen hirtelen elhagyá őtet, Szellhof pedig hidegebb lett, 's halgatott.

Két nappal ezen eset után az

[ocr errors]

öreg Berghórnhoz méne Lajos. „Berghórn Ur, úgy veszem-észre, hogy az Ur nem úgy van többé erántam, mint az előtt!" ,,Nem! nem úgy vagyok, 's nem is lehetek úgy többé." 66 ,,Miért nem ?" — „Halgassunk arról, ifjú ember! Én téged szerettelek." ,,'S most már nem

[ocr errors]

szeret többé?" Nem !"

[ocr errors]
[ocr errors]

,,Miért nem? Köteles azt nékem az Ur megmondani. Mondja-meg az Ur, és én megyek." ,,Nem mondom!" „Berghórn Ur, Kegyed nem igasságos én erántam. Érzi-é azt ?" ,,Nem igasságos? Ifjú ember, én téged szerettelek; érzem, hogy még most is szeretlek. Becsültelek téged; azt nem teszem többé. Jószágomra egész halálomig megtartod a' fiúi just. Nem vagyok-e igasságos ?" ,,Nem; mert az Ur mindég pénzzel akar oda jutni, ahol szeretet kivántatik. Ha elvesztettem az Ur' szeretetét, tehát nem gondolok az Úr' pénzével, és az Urigasságtalan erán

[ocr errors]
« ElőzőTovább »