Oldalképek
PDF
ePub

jos ?

az ördögöt is szerencsésnek találja! Menj!" „Fogsz-e halgatni, La

„Tulajdon gyalázatodnak hagylak tégedet! Mári szerencsés , hogy tőled megszabadúlt!

Szellhof ment, egészen széllyelzúzatva a' Lajos' jóságától ; inkább mint a' maga gyalázatjától. Olly napokat élt most eggynehányat, a' mellyekhez képest a' pokol gyötrelmei, boldogság; a' maga alávalóságának szakadatlan érzésétől kisértetett na. pokat. Nem emelheté - fel szemeit Lajosrą. Pirúlt és halaványodott minden ok nélkül. Berghorn előtt változással menté magát. Pirúlt, ha Berghórn valamit mondott, elhalaványodott pedig, ha Lajos csak eggy tekintetet vetett is reá.

Henriette és az atyja eljövének még eggyszer. Szellhofnak nem volt bátorsága, megvallani nekik a' Lajos' nemes lelküségét. Olly szorongással , melly egész mejjét elfojtá, ráhagyta azt, amit Lajos maga

mondott, hogy Lajos törvényesen a gyermek' atyjának vallotta magát, a' nélkül hogy valami egyéb meghatározott magyarázatot tett volna. Nem mondta ugyan meghatározva, hogy Lajos az atya ; ellene sem mondott, midőn Henriette mellette ülvén, szidta azt az utálatos rágalmazót, a' ki a' maga tulajdon barátját illy alávaló módon elárulhatta. Csupán arra kéré őtet, hogy Lajos felől való véleményét nyilvánvalóvá ne tegye, és különösen figyelmetessé levé őtet Lajosnak Berghórnra való befolyására ; sőt némelly órákban mentette is Lajost más oldalakról, és ollykor ollykor bámúlásra indítá Jettit a' maga nagy lelküségén, hogy eggy barátnak illy alávalóságot meg. bocsáthat. Lajosnak Berghorn Úrra való befolyása veszedelmesnek látszott az öreg Haditanácsnok előtt, azon érzemények mellett, mellyet Lajos Szellhof eránt minden palástolás nélkül kimutatott. Lajos min

denkor elhagyá a' szobát, mihelyt lehetett, ha Szellhof ott volt. Nem evett a többiyel, mikor Szellhof és az ő szép mátkája ott voltak ebéden; és ha Berghórn annak oka felől tudakozódott, tehát Lajos ezt felelte: „Azt meg nem mondhatom az Úrnak,

vagy pedig: „Nem jól vé. lekedik az Úr. Én nem gyűlölöm ötet: de nem örömest látom eggyütt a' mátkájával;\" és igy az öreg arra a' gondolatra jött, hogy Lajos valóban beleszeretett Henriettébe. Az ő elméje tehát el volt már készülve a következendő scénához.

Midőn a' Haditanácsnok az öreg Berghórnnál volt, 's Berghórn Lajost, mint ritka szívű embert dicsérte, tehát a' Haditanácsnok semmit sem szóllt ugyan az ellen, valami közmondáson kivül, a' melly Lajosra szintúgy illhetett, valamint az egész emberi nemzetre. Igy p. 6. megengedé ő, hogy Lajos, valóban nemesen gondolkozik és cselekeszik,

2

„mikor indulat nélkül van,“ úgymond; „mert az indúlat megváltoztatja a' szívet és elmét.“ Ha ezt az öreg Ur a' jelenlévő esetre akarta szabni, tehát kitért a' Haditanácsnok, és azt állítá, hogy a' Lajos: virtusa is csak emberi virtus : ,,és nagyságos Uram , nemde nem azt mondja-e az éles elméjű Shaftes-, bury: minden embernek van ára, a' mellyért magát eladja ?" Azután észrevétetlenül közelebb ment a' do. loghoz, és midőn eggykor az öreg Ur egész titokban kérdezé a' Haditanácsnokot, hogy mi történt a két barátok között, a' mi az ő barátságokat meghűtötte, tehát a' Haditanácsnok megigérteté ó vele először a' halgatást, azután pedig elbeszéllé néki Lajosnak az ő leánya eránt hirtelen származott szeretetét, és hogy micsoda úton módon akarta Szellhofot és az ő leányát eggymástól elválasztani. Az öreg Ur százszor is csóválá fejét a' beszéd alatt,

's midőn az elvégződött, monda: „Higyje, a'kinek tetszik! Lajos nem rágalmaz.“ Szinte belépett Szellhof, 's a' Haditanácsnok ő reá apellált.

Soha Szellhof ennél keservesebben meg nem büntetődhetett volna: most életének legkeserűbb órájára jutott. Kéntelen volt rágalmazni azt, a' ki ő vele jónál eggyebet nem tett, kéntelen volt Berghórn előtt alávalónak mondani Lajost, holott Lajos olly nagy lelkű volt, hogy a Szellhof" gyalázatosságát Berghórn előtt elhalgatta. És még is kéntelen volt, a' maga szivének ellenére, melly az ellen felháborodott, és a' becsület minden érzéseinek ellenére, mellyek tőröket vertek szivébe. Kéntelen volt. Elődadogta , hogy Lajos a' Mári' gyermekének atyja, és hogy, Isten tudja miért, ó rea tukmálta ezt a' balgatagságot. Az öreg Berghórn elbámúlt, 's megkapá a' Szellhof" kezét. „Szellhof!" monda megilletődve; úgy van-e a' dolog ? Bur

« ElőzőTovább »