Oldalképek
PDF
ePub

az ördögöt is szerencsésnek találja!

Menj!" jos ?"

,,Fogsz-e halgatni, La,,Tulajdon gyalázatodnak

hagylak tégedet! Mári szerencsés hogy tőled megszabadúlt !6.

Szellhof ment, egészen széllyelzúzatva a' Lajos' jóságától; inkább mint a maga gyalázatjától. Olly napokat élt most eggynehányat, a' mellyekhez képest a' pokol' gyötrelmei, bóldogság; a' maga alávalóságának szakadatlan érzésétől kisértetett napokat. Nem emelheté - fel szemeit Lajosrą. Pirúlt és halaványodott minden ok nélkül. Berghórn előtt változással menté magát. Pirúlt, ha Berghórn valamit mondott, elhalaványodott pedig, ha Lajos csak eggy tekintetet vetett is reá.

Henriette és az atyja eljövének még eggyszer. Szellhofnak nem volt bátorsága, megvallani nekik a' Lajos nemes lelküségét. Olly szorongással, melly egész mejjét elfojtá, ráhagyta azt, a' mit Lajos maga

9

mondott, hogy Lajos törvényesen a' gyermek' atyjának vallotta magát, a' nélkül hogy valami egyéb meghatározott magyarázatot tett vólna. Nem mondta ugyan meghatározva, hogy Lajos az atya; ellene sem mondott, midőn Henriette mellette ülvén, szidta azt az utálatos rágalmazót, a' ki a' maga tulajdon barátját illy alávaló módon elárúlhatta. Csupán arra kéré őtet, hogy Lajos felől való véleményét nyilvánvalóvá ne tegye, és különösen figyelmetessé tevé őtet Lajosnak Berghórnra való befolyására; sőt némelly órákban mentette is Lajost más oldalakról és ollykor ollykor bámúlásra indítá Jettit a maga nagy lelküségén, hogy eggy barátnak illy alávalóságot megbocsáthat. Lajosnak Berghórn Úrra való befolyása veszedelmesnek látszott az öreg Haditanácsnok előtt, azon érzemények mellett, mellyet Lajos Szellhof eránt minden palástolás nélkül kimutatott. Lajos min

66

denkor elhagyá a' szobát, mihelyt lehetett, ha Szellhof ott vólt. Nem evett a többivel, mikor Szellhof és az ő szép mátkája ott vóltak ebéden; és ha Berghórn annak oka felól tudakozódott, tehát Lajos ezt felelte:,,Azt meg nem mondhatom az Úrnak, vagy pedig:,,Nem jól vélekedik az Úr. Én nem gyűlölöm őtet: de nem örömest látom eggyütt a' mátkájával;" és igy az öreg arra a' gondolatra jött, hogy Lajos valóban beleszeretett Henriettébe. Az Ő elméje tehát el vólt már készülve a' következendő scénához.

Midőn a Haditanácsnok az öreg Berghórnnál vólt, 's Berghórn Lajost, mint ritka szívű embert dicsérte, tehát a' Haditanácsnok semmit sem szóllt ugyan az ellen, valami közmondáson kivül, a' melly Lajosra szintúgy illhetett, valamint az egész emberi nemzetre. Igy p. e. megengedé ő, hogy Lajos, valóban nemesen gondolkozik és cselekeszik,

[ocr errors]

és,

,,mikor indulat nélkül van,“ úgymond; „mert az indúlat megváltoztatja a' szívet és elmét." Ha ezt az öreg Ur a' jelenlévő esetre akarta szabni, tehát kitért a' Haditanácsnok, és azt állítá, hogy a' Lajos, virtusa is csak emberi virtus: nagyságos Uram, nemde nem azt mondja-e az éles elméjű Shaftes bury: minden embernek van ára, a' mellyért magát eladja?" Azután észrevétetlenül közelebb ment a' dologhoz, és midőn eggykor az öreg Ur egész titokban kérdezé a' Haditanácsnokot, hogy mi történt a két barátok között, a' mi az ó barátságokat meghűtötte, tehát a' Haditanácsnok megigérteté ő vele először a' halgatást, azután pedig elbeszéllé néki Lajosnak az ő leánya eránt hirtelen származott szeretetét, és hogy micsoda úton módon akarta Szellhofot és az ő leányát eggymástól elválasztani. Az öreg Ur százszor is csóválá fejét a' beszéd alatt,

's midőn az elvégződött, monda: Higyje, a' kinek tetszik! Lajos nem rágalmaz." Szinte belépett Szellhof, 's a' Haditanácsnok ó reá apellált.

Soha Szellhof ennél keservesebben meg nem büntetődhetett volna: most életének legkeserűbb órájára jutott. Kéntelen vólt rágalmazni azt, a' ki ő vele jónál eggyebet nem tett, kéntelen vólt Berghórn előtt alávalónak mondani Lajost, holott Lajos olly nagy lelkű volt, hogy a' Szellhof' gyalázatosságát Berghórn előtt elhalgatta. És még is kéntelen vólt, a' maga szivének ellenére, melly az ellen felháborodott, és a' becsület' minden érzéseinek ellenére, mellyek tőröket vertek szivébe. Kéntelen vólt. Elődadogta, hogy Lajos a' Mári gyermekének atyja, és hogy, Isten tudja miért, ó reá tukmálta ezt a balgatagságot. Az öreg Berghórn elbámúlt, 's megkapá a' Szellhof kezét.,,Szellhof!" monda megilletődve,,,úgy van-é a' dolog? Bur

[ocr errors]
« ElőzőTovább »