Oldalképek
PDF
ePub

az illyes mesterséghez, rábeszélli Szellkofot, hogy a leánynak házasságot igérjen.“ „Rábeszélli ?“ ki. álta Lajos: „rábeszélli? óh Istenem!

Kedves Úr, az atyja csak az én kérésemre egyezett - meg Szellhofnak

ezen eggybeköttetésében, 's eggyszersmind fel is óldozáőtet adott szavától , mihelyt a' leányt megszűnne szeretni.“ „Jó! tehát megszűnt szeretni; mit akar hát az Ur eggyebet ?“ „Az a kérdés, vallyon erkölcsi cselekedetnek tartja-e az Úr, eggy szerencsétlen leányt kétségbe esésbe taszítani, 's azt gyermekével eggyütt gyalázat tárgyává tenni! Az Istenért, Hadi Tanácsnok Úr, gondolja-meg, eggy anyát gyermekével !" - „Hm! hiszen hallja az Úr, hogy abban kételkedem.“ „Meg fogom azt mutatni!“ „A'Szellhof" nevére kereszteltetett-e a gyermek? a gyermek' atyjának vallotta-e magát törvényesen Szellhof? No's ? feleljen, Úrfi!“ „Az nem

száját ?

történt; de - „Nem történt? No hát, Uram, menjen pokolba, és kénszerítse a' leánynak elvételére, azt, akinek nevére a' gyermek kereszteltetett. Ugyan Uram! ki a'manót tettek hát a' gyermek'atyjának?"

„Egyedül engom.“ - „Az Urat? De Uram, a' terengettét ! az Urat? m miért nem nyitotta hát fel akkor a'

„Én önként vallottam magamat a' gyermek' atyjának; de'

- Az Ur őnként? no tehát menjen haza az Ur, Isten' nevében, és lásson utánna, honnan szerezzen férjet azon nemes szívű leánynak. Most értem, kedves. Ur, miért intereszszálja magát ollyan igen azon leány eránt.“ Ezzel hangos nevetésre fakadt, és az egész társaság vele eggyütt.

„Látják tehát 'Uraim,“ elkezdé ismét az öreg, „miképen van adolognak egész eggybefüggése! a'szegény , jámbor Szellhof elámittatván a' leánytól, annak atyjától, és ezen

ta.“

[ocr errors]

Urtól la, megigéri, hogy a' más hú. niért lakoljon! Szerencse, hogy azt nekem maga Szellhof megmond

Micsoda? azt az Úruak maga Szellhof mondta ?"

„Igen is, Uracskám, ő maga ! Oh leirhatatlan alacsony lelkű ember! nagy Isten! Mári! millyen hír ! oh útálatos ördög! oh megfoghatatlan, pokolbéli útálatosság! Ember, ezért lakolni fogsz !“ Azzal kiröpült az ajtón.

Egész délután ennek a' fiatal embernek idétlenségéről folyt a' beszélgetés. Henriettének az a'triumfusa volt, hogy még azok a leányok is, a' kik Szellhof miatt ő reá irigykedtek, kéntelenek voltak megvallani, hogy Szellhof ártatlan. - Mert micsoda bizonyság kivántatott egyéb, mint az, hogy Burkárd maga őnként adta-ki magát atyának ? Henriette még eggy más triumfust is aratott, midón elbeszéllé, hogy ez az ifjú ember őtet mingyárt az első tekin

tetre megszerette, és hogy ez a' szerelem az ő bohóságainak az oka. Gúnyolkodtak Lajoson, és szintúgy bántak Márival. — Henriette egészen kételkedett a dolgon. Még azon a' napon leüle, és íra Szellhofnak, és magyarázatot kére tőle azon gyermek eránt, a' kinek a' beszéd szerént ő az atyja, és a' kit Burkárd a' maga gyermeke gyanánt adott-ki.

Vissza menet ismét meghűlt Burkárdnak Szellhof ellen való dühös. sége. Mind a' mellett is jobban szerette őtet, hogy sem mint szerencsétlenné tegye, 's feltevé magában, hogy Berghórn előtt az egész dolgot elhalgassa. Mi több: nem foghatáneg, miképpen lehetne Mári boldog eggy illy alávaló emberrel. Sajnálta Márinak szerencsétlenségét; de még. is szerencsének tartotta, hogy ő e nyomorúltnak felesége nem lessz. Százszor akart Ellbergre menni, és Márinak a hirt megvinni, 's mind annyiszor remegett a' gondolatra.

Végre megérkezék Berghórnhoz, és Szellhofot ő nála találta. Berghornnak karjai közzé repült, Szellhofra pedig a' legkimondhatatlanabb meg. vetéssel tellyes tekintetet veté. A' mint ketten magokra maradtak, monda Szellhof szorongva : ,,Magdeburgban voltál ?" — „Igen is, és ott úgy ismertelek-meg, mint legalábbvaló embert a' világon.“ – „És szerencsétlenné fogsz engem tenni, Lajos?" kérdé Szellhof olly szózattal, melly Lajosnak csakugyan szívébe hatott. ,,Téged szerencsétlenné? lehet-e téged szerencsétlenebbé tenni, mint a'millyen vagy? Szellhof, én a' te bőrödben semmivé lennék, alacsonyságom érzete mellett!“ „Lajos, el fogod-e azt halgatni Berghorn Úr előtt? Istenem, ma eggy beszélgetésem volt vele; oda leszek, ha azt a' dolgot mégtudja.“ — „Nyomorúlt ember, a' kinek a' maga tulajdon gyalázatja eránt semmi érzése sincs, és eggy zsíros hivatalban

« ElőzőTovább »