Oldalképek
PDF
ePub

ben, mellyek megkülönböztetve Jettin függének ,a' szánakozásnak nyájas részvevő súgára ragyogott. Megfogá az ő kezét, mert mellette ült, 's gyengédeden megszoritá azt. Már előre meg akará neki mutatni, melly igen szíves részt veszen az ő sor. sában.

Henriette mind ezt visszajára értette. Ó Lajosban nem látott eggyebet eggy olly csudálójánál, a' ki eléggé különös vólt, bogy a'maga hirtelen származott szerelméből ő előtte semmi titkot se csináljon. Mosolygott tehát, midőn Lajos Ótet szemlélte, és visszahúzá kezét, mellyet az megszoríta; sőt néha húzomos kaczajra fakadt, midőn az ő szomszédjának nyájaskodásai igen nyájasokká váltak. Ebéd után kéré ótet Lajos eggy szempillantatnyi ma. gányos beszédre. · Henriette reátekinte, mosolyga és mondá: „De csak eggy szempillantatra!“ és béméne vele eggy oldalszobába. Itt a'

gyen

gédedségnek eggy leirhatatlan kinyomásával megragadá Lajos a Henriette' kezét. „Kedves leányzó,“ igy kezde szóllani felettébb megilletődött hangon: „maga a' Szellhof" mátkája ; de, Istenemre mondom kedves Henriette, sokkal jobban szeretem magát, mint sem megengedhessem, hogy maga ennek az embernek felesége legyen.“ Henriette valami illyen formát várt, de még sem illy durván. Meghajtá tehát magát és monda : ,,Burkárd Úr, úgy tartom, hogy ez nem olly beszéd, a' mellyet halgatnom lehessen ! és eltűnt a mulató vendég-szobába. - Lajos nem akará prédáját elereszteni. Utánna röpült, megragadá kezét, a szobának eggy szegletébe húzá, és ezt súga neki: „Szellhofnak van mátká. ja !“ , Azt tudom Burkárd Úr! késő érkezik tudósításával. Olly ifjúi csélcsapság, mellyet én neki régen megbocsátottam. - Bocsásson az Úr!"

„Az Istenért, Henriette! nem bo

csáthatom !" ezt fenn szóval kiáltá, magát elfelejtve. „Tehát magam hagyom itt!“ mondá Jetti eggy kicsit haragosan, kikapá a' kezét, és a' társasághoz ment.

Meg kell, tartozik meghalgatni engemet a' Kisasszony!“ kiálta Lajos: ,,Szellhof kénszérít a Kisasszony fenn szóval kimondanom Szellhof gonosztévő ! Jetti elhalaványodott, és reszketett. Igy meggyalázni az ő kedvesét eggy egész társaság előtt! Az öreg Reimann Lajosnak ment. Henriette megkapá az atyja' karját. - „Hagyja-el Uram Atyám! úgymond: „ez a' rágalmazás nagyon sületlen, és külömben is látni való, mi ozéllal van amaz Úr! Ne fárassza magát tovább, Burkárd Úr! Szellhof elnyeri kezemet, akárki légyen!“. „Még akkor is, ha a' Szellhof' fija vádolni fogja a Kisasszonyt, hogy őtet az atyjától megfosztotta ?" Henriette 'elpirúlt; mert pillantati histelen végig röpül

vén a társaságom, némelly ábrázaton igen is észrevett valami gonosz mosolygást. „Az Úr hazug,“ kiálta bosszúsággal eltelve : 's ha bár még egészen szabad volnék is, úgy sem lehetne semmi reménye az Úrnak !

„Tudja-e az Úr," monda ekkor az Atyja, „hogy ez által kedvetlen processzust húzhat, magára ?" „Processzust? a' Szellhof* fija él, és ha akarja az Úr, tehát hólnap itt lessz! a' gyermek' anyja él, a legbecsületre méltóbb asszony a világon.“ ,,És gyermeke vélt?" kiálta Henriette, nagy hahotára fakadva: ,,egy kurva becsületre méltó ! ha! ha! ha!66

„Kisasszony! Szellhof volt az az alacsony lelkü, a' ki a' leányt elcsábította ; és ha az ifjúság tapasz-talatlanságát jóvá lehet tenni, tehát Mári jóvá tette azt.“ – „Oh igen, felele Henriette bosszúsan nevetve: „tapasztalása lehet neki, kivált ha az Úr' oktatásával élt!“ – „Látom, hogy megtévedtem a Kisasszony

66

CC

bán.“ „Igen is, megtévedt az Úr. Nagyon hirtelen elárulta magát, hogy nem akar egyebet rágalmazásnál.“ Emberi szívet gondoltam a' Kisaszszonyban.“ - ,,Uram, nem esik az ember olly hamar szerelembe, mint az Úr gondolja.“ — „Micsoda? szerelembe? ki szóll arról?" — Henriette mélyen meghajtá magát. „Úgy tartom, hogy mind e jelenlévő Urak és Dámák' nem valának vakok."

Lajos menni akart: megcsóválá fejét, meghajtá magát, és megfordült. A' Hadi Tanácsnok megkapá őtet: „Micsoda , Uram? ne olly hainar! még elébb tartozom vendégei. met az Úrnak jelenlétében felvilá. gosítani.“ Lajos megállott. „Az én jövendőbéli vóm, Szellhof Tisztartó, ezzel az Úrral járt iskolába. Egygyütt laktak eggy asztalossal, a' kinek eggy szép leánya volt. Mint fiatalok szoktak: Szellhof a' leány után jár, a' leány ő utánna. Az atyja, kétségkivül olly ember, a'ki ért

« ElőzőTovább »