Oldalképek
PDF

ben, mellyek megkülömböztetve Jettin függének, a szánakozásnak nyájas részvevő súgára ragyogott. Megfogá az ő kezét, mert mellette ült, 's gyengédeden megszoritá azt. Már előre meg akará neki mutatni, melly igen szíves részt veszen az ő sorsában. Henriette mind ezt visszajára értette. – Ó Lajosban nem látott eggyebet eggy olly csudálójánál, a ki eléggé különös vólt, hogy a maga hirtelen származott szerelméből ő előtte semmi titkot se csináljon. Mosolygott tehát, midőn Lajos őtet szemlélte, és visszahúzá kezét, mellyet az megszoríta; sőt néha húzomos kaczajra fakadt, midőn az ő szomszédjának nyájaskodásai igen nyájasokká váltak. Ebéd után kéré őtet Lajos eggy szempillantatnyi magányos beszédre. - Henriette reátekinte, mosolyga és mondá: „De csak eggy szempillantatra!" és béméne

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][merged small]

ban." – „Igen is, megtévedt az Úr. Nagyon hirtelen elárúlta magát, hogy nem akar egyebet rágalmazásnál." „Emberi szívet gondoltam a Kisaszszonyban." – „Uram, nem esik az ember olly hamar szerelembe, mint az Ur gondolja." – „Micsoda? szerelembe? ki szóll arról?“ – Henriette mélyen meghajtá magát. „Úgy tartom, hogy mind e jelenlévő Urak és Dámák nem valának vakok."

Lajos menni akart: megcsóválá fejét, meghajtá magát, és megfordúlt. A Hadi Tanácsnok megkapá őtet: „Micsoda, Uram? ne olly hamar! még elébb tartozom vendégeimet az , jelenlétében felvilágosítani." Lajos megállott. „Az én jövendőbéli vőm, Szellhof Tisztartó, ezzel az Urral járt iskolába. Egygyütt laktak eggy asztalossal, a kinek eggy szép leánya vólt. Mint fiatalok szoktak: Szellhof a leány után jár, a leány ő utánna. Az atyja, kétségkivül olly ember, a ki ért

« ElőzőTovább »