Oldalképek
PDF

szazad óta van napirenden és hazánkban a mult század negyvenes éveiben vármegyéink tanácskozó termeiben, a folyóiratokban és a napi sajtó hasábjain éveken át, ismételve több oldalról tárgyaltatott: az esküdtszék előnyeinek és fogyatkozásainak kérdése. (I. szakosztály, 4. kérdés.) Az esküdtszék, melyet az alkotmányozó nemzetgyűlés» 1791-ben az angol előképnek több irányú megváltoztatásával vett át, – franczia alakjában diadalmas körúttal a XIX. század folyamán bejutott a legtöbb európai állam törvénykezésébe, de, (nem tekintve azokat az államokat, melyek, mint Hollandia, következetesen elzárkoztak előle), működése ellen Franczia-, Német- és Olaszországban, húsz év óta főleg a büntetőjog új irányainak művelői részéről sok panasz emeltetett. Az intézmény, melyről évtizedek előtt a legmagasztalóbb dícséreteket zengették, s melytől annyian a legtöbb jót várták, nem maradt ment a legélesebb támadásoktól sem. Hiába, ez a sorsa az emberiség legtöbb reményének! A kérdést ezúttal a görög küldöttek (egyikük: Skousès már többször s jelenleg is külügyminiszter) javasolták napirendre tűzni és pedig esküdtszékellenes szövegezésben. A nemzetközi bizottság (helyesen) czélszerűbbnek találta oly általános szövegezést megállapítani, mely a döntésnek nem praejudikál, de lehetővé teszi, hogy az esküdtszék hívei és ellenzői egyformán teljes részletességgel kifejthessék álláspontjokat. A minden oldalról való megvitatásnak kétségtelen előnye lesz, hogy ezen ma már nem annyira alkotmányjogi és politikai, mint inkább első sorban törvénykezési tárgyra nézve a culturállamok hivatott képviselői az irásbeli rapportokban és a felszólalások útján előadhatják a gyakorlatnak különböző nemzeteknél szerzett legújabb tapasztalatait. A programm többi pontjai közül csak néhány jelentősebbet érintek. Az alkoholismusra (III. szakoszt. 1. kérdés) és a szokásszerű iszákosokra (II. sz. 4. k.) vonatkozó kérdések általában a socialpolitikust, a nemzetgazdát, a jogászt és az orvost, hazánkban pedig – a hol az alkoholismusból annyi nyomor és bűntett ered – széles társadalmi rétegeket érintenek.

A törvényszéki orvosnak, a psychiaternek, a jogásznak és a psychologusnak működési körébe esik a korlátozott beszámíthatóságnak újabban sokat vitatott themája. (II. szakoszt. 4. k.) A büntetési rendszert kívánja tökéletesebbé tenni a pénzbüntetés reformját felvető (I. sz. 1. k.) kérdés. Jogi szempontból még a csalás tényálladéki ismérveire és az orgazdaságra vonatkozó (I. sz. 2. és 3. k.) kérdések fontosak. Agricultur államban, mint Magyarorország, széles néprétegek érdekeit fogja érinteni az, vajon a szabadságvesztésre itélteket lehessen-e mezőgazdasági, szőlőmívelési és a szabadban végzendő más közérdekű munkával foglalkoztatni. (II. sz. 5. k.) Kiváló orvosok fognak nyilatkozni arra nézve, hogy a tüdővésznek a letartóztató intézetekben régóta tapasztalt terjedését, mely az elitélteken kívül másoknak életét is veszélyezteti, mily módokon lehetne korlátozni? (III. sz. 2. k.) Az a tény, hogy a culturállamok képviselői hivatalosan vetik fel azt a kérdést: vajon az államnak feladata lenne-e intézkedni az elitéltek gyermekeinek gondozása felől, (I. sz. 1. k.) biztató tanúsága annak, hogy a büntetőjog folytonos haladása révén a társadalom biztosabban lesz megvédve a bűntettes osztályoktól, melyek az elitélteknek a bűntettekre gyakran hajló, erkölcsileg elhagyott gyermekeiből is jelentékenyen szaporodtak. A gyermekekre és fiatalokra vonatkozó többi kérdések (IV. sz. 2–4. k.) az újabban nálunk is megindult gyermekvédelmi mozgalmak munkásainak figyelmét fogják felkölteni. Szükség is volna szélesebb körű érdeklődésre, mert ezek a mozgalmak csak társadalmunknak az eddiginél sokkal hathatósabb közreműködése esetén fognak sikeresekké válni. A fentebbiekből kitűnik, hogy a budapesti congressuson a tulajdonképeni börtönügyi kérdések csak másodsorban szerepelnek, az anyagi büntetőjog, a birói szervezet, a büntető törvénykezés, a socialpolitika, a praeventio, a törvényszéki elmekórtan, a közegészségtan és az általános állami feladatok körébe eső kérdések fontosabbak; tárgyalásuk hosszabb időt vesz majd igénybe és bizonyára kiváló szakférfiak közremüködésével fog történni. A szakosztályok tanácskozásain felül Wlassics Gyula és Földes Béla egyetemi tanároknak, továbbá a franczia, az északamerikai és a német hivatalos küldötteknek általános jelentőségű kérdésekről tartandó nagyobb előadásai remélhetőleg szélesebb körök érdeklődését fogják fölkelteni. Az eddigi előkészületek alapján bizton várhatjuk, hogy a büntetőjognak és melléktudományainak magyarországi művelői nagy odaadással fogják a congressuson kötelességöket teljesíteni. Sok külföldi állam kiváló tudósai közül már többen helyezték kilátásba megjelenésöket. Talán nem csalódom tehát, ha azt a reményt táplálom, hogy a budapesti congressus tanácskozásai és megállapodásai a tudomány és a törvényhozás előbbrevitele szem

[merged small][ocr errors]

A MAGA EMBERSÉGÉBŐL.

Kilenczedik közlemény.*)

VI.

– Eljöttem, hogy emlékeztessem önt, Antonovics Christián, hogy mára tűzte ki a próbát... – mondotta Andrej ott állván az igazgató előtt, lakásának dolgozó szobájában. – Oh – igaz, igaz. Jól tette, hogy emlékeztetett, mert én bizony megfeledkeztem volna róla, – mondotta az igazgató. – Jól van, jól. Tüstént jövök, s majd elintézzük a dolgot. Nos hát? Nagyon bízik ötletében? – Föltétlenül, Antonovics Christián. – De hátha nem válik be, mi lesz akkor önnel? – Maradok az, a ki voltam. – No ez derék. Ez nagy előnye önnek. Ez annyit tesz, hogy az ötlet egészséges és egészséges forrásból is fakadt. Ment minden képzelgéstől. A föltalálók képzelgése: ez roppant veszedelmes dolog. Mostanában különösen sok az ilyen képzelgő föltaláló. Az ember ezerszer bebizonyíthatja előttök, hogy ötletök botorság, a gyakorlatban is meggyőződhetnek róla, de azért mégis továbbra is hisznek benne és ráalapítják egész életöket. Tehát tüstént jövök. Az ellen talán nincsen kifogása, Szareptov, hogy csak egy mérnököt hívtam meg. Egyébiránt én leszek a második. Mert hát, Szareptov úr, magam is mérnök vagyok, s nem is az utolsók közül való. – Tudom, – felelt Andrej. – De ön talán azt szerette volna, hogy az egész gyár jelen legyen az ön diadalán? – kérdezte Antonovics Christián alig észrevehető mosolylyal. – Nem, ennek nincsen semmi jelentősége; nekem csak az kell, hogy ön ott legyen. Az igazgató fölkelt, odament Andrejhez és a vállára tette kezét. – Tudja, Szareptov, – mondotta rendkívül barátságosan: – én gyanakszom, hogy ön abba a hibába esett, hogy kissé felületesen fogta föl a dolgot. Dilletáns módon. Egyébiránt ne beszéljünk erről előre; most menjen, tüstént megyek én is. Andrej kiment. Az igazgató skepticismusa legkevésbbé sem hozta zavarba. Hiszen a kazánkovács műhelyben már bevált, ezt a műhelyvezető is elismerte. A kalapácsoknak az ő ötlete szerint való használatával csaknem ötven százalék időmegtakarítást értek el; ha ezt számokba foglalják, óriás összeg jön ki. A kazánkovács-műhelyben a szokott munka folyt. Tizenegy óra felé járt az idő. A derült tekintetű és derült arczu fiatal mérnök már ott volt. Még nem ismerte Szareptovot, de hallotta, hogy egy valóságos csoda van a gyárban, – egy ember, a ki ott hagyta az egyetemet, és mint közönséges munkás kezdett dolgozni a gyárban. A műhelyvezető megismertette őt Andrejjel. – Tehát ön az ? – kérdezte a mérnök derülten nézve rá. – Igen, én vagyok, – felelt Andrej és gondolta magában: «vajon miért van ennek olyan jó kedve?» Pedig hát a mérnök egyszerűen azért volt olyan jókedvű, mert pompás egészségnek örvendett, mert nagyon fiatal volt s bár csak nemrég került ki az iskolából, már is jól fizetett, kitünő állásra tett szert. Egy fertályóra mulva megérkezett az igazgató. – Nos tehát, – mondotta, miközben odalépett egy hatalmas kazánhoz, a melynek tetején már ott ült két munkás: – legyenek szívesek mindenekelőtt úgy dolgozni, mintha Szareptov úr nem is volna a világon. A munkások elkezdtek beverni egy szeget olyan módon, mint az a gyárban és az egész világon szokás volt. Az igazgató megnézte óráját, megjegyezte magának, mikor kezdték a munkát, azután körüljárt a műhelyben, odament a gépek

*) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 1905. évi 337., 338., 339., 340, 341, 342, 343. és 344. számában.

« ElőzőTovább »