Oldalképek
PDF

írók azt nem többé a börtönügyi tudomány megjelölésére, hanem a büntetőjognak és legtágabb értelemben vett segédtudományainak összefoglalására használják és a tudományos egyesületekben, congressusokon és a folyóiratokban e jelző használata mellett fejtegetik a büntető perjog, a socialpolitika, a praeventio valamennyi részletkérdését is. Két példát hozok fel igazolásul. A francziák legtekintélyesebb jogi társasága: a «Société générale des prisons) *) az utolsó években ismételve tárgyalta a birói szervezetnek (esküdtszék, békebirák) és a bűnvádi eljárási jognak olyan kérdéseit, melyek a legtágabb értelmezés mellett sem vonhatók a börtönügyi tudomány fogalma alá. A társaság folyóirata, a Revue pénitentiaire, mely jelenleg a franczia jogi folyóiratok közt első helyen áll, helyet ád hasábjain olyan közleményeknek is, melyek a jogtörténetet, a közjogot, illetőleg a társadalmi vagy természettudományoknak azokat a kérdéseit tárgyalják, melyek a büntetőjoggal valamikép kapcsolatba hozhatók.**) Mindezt azért kellett érintenem, hogy (a fentebb [a II. alatti elején] kifejtettekre utalással) hangsúlyozhassam, hogy a fővárosunkban összeülő congressus nem a börtönügygyel, hanem a legtágabb értelemben vett büntetőjognak és segédtudományainak számos kérdésével fog foglalkozni és így a jelzőül használt «pénitentiaire» szót nézetem szerint nyelvünkön büntetőjoginak kellene fordítani. III. Congrès pénitentiaire internationau.c. Szervezetök; szakosztályaik; eddigi működésök. A culturnemzetek tudósainak tudományos együttérzését tanúsítja és minden tudomány haladásának egyik hathatós biztosítéka, ha egyes szakmák elméleti munkásai nem elszigetelve dolgoznak, illetőleg nemcsak honfitársaik tudományos munkájának eredményét veszik figyelembe, hanem a

*) Elnöke néhány év előtt Ribot, a volt franczia miniszterelnök, a mérsékelt köztársasági csoport egyik vezére; jelenleg: H. Joly, az Institut tagja, a lélektan, társadalmi gazdaságtan és a sociologia kiváló művelője. **) Például az 1905-iki XXIX-ik évfolyam értekezést közöl (424. és köv. l.) az új szerb alkotmányról, vagy (433. l.) ismerteti Toulouse könyvét, mely egyebek közt a feminista mozgalmakat, a válás reformját, a coelibatus kérdését stb. tárgyalja.

művelődés élén haladó összes nagy nemzetek szellemi munkájának méltatásával végzik kutatásaikat. A gyakorlati tudományok terén ezenfelül a nemzetközi tudományos munkásságnak az a nagy jelentősége is van, hogy a különböző államokban szerzett tapasztalatok ilyképen kicserélhetők és az összehasonlítás alapján levont tanulságok mindenütt értékesíthetők. A nemzetközi tudományos congressusoknak jelentőségét fokozza még a külföldi legkiválóbb szakférfiakkal való személyes érintkezésnek eszmeébresztő hatása is. 1. Az 1846-ban M/m. Frankfurtban és 1847-ben Bruxellesben tartott nemzetközi börtönügyi congressusok magánkezdeményezés alapján ültek össze és kizárólag a börtönrendszerek kérdéseivel foglalkoztak. Az 1872-ben Cincinnatiban tartott amerikai nemzeti congressus kezdeményezte nemzetközi jellegű börtönügyi gyülekezetek összehívását. Ez eszme megvalósítása első sorban Winesnek, a «National prison Association of the United States» titkárának köszönhető. A gyakorlatias szellemű angolok és amerikaiak felismerték, hogy a büntetési rendszer reformja csak akkor lesz megvalósítható, ha sikerül felkölteni a kormányok érdeklődését, s ha a congressusok határozatai alapján az egyes államok törvényhozása és börtönügyi igazgatása megfelelő intézkedéseket fog tenni. A büntetési rendszernél, melynek annyi gyakorlati vonatkozása van, nem elég a tudósok eszmecseréje, hanem a haladás csak úgy biztosítható, ha mind az elmélet, mind a gyakorlat szakférfiai hitelesen értesülhetnek azokról a tapasztalatokról, melyeket különböző államokban a criminalitás leküzdésének módjai, különösen a bűncselekmények megelőzése és a büntetési rendszer eredményei stb. felől szereztek. Ez igazság felismerésének köszönhető az újabb "Congrès pénitentiaire internationaux » szervezése. Több évre terjedő előkészítő tárgyalások folyamán kezdetben csak tiz állam hozzájárulásával*) elhatároztatott, hogy ezek a congressusok időszakonként egybegyüljenek.**)

*) Az akkori magyar igazságügyi kormány elkésve válaszolt a nemzetközi bizottságnak; ellenben Horvát-Szlavonország (úgy, mintha önálló állam lenne) 1880-ban hozzájárult a nemzetközi megállapodáshoz. **) Ezeket az adatokat bővebben kifejti Le Poittevin párisi egyetemi tanár a Revue de droit pénal international (1905.) pp. 90–96. Az 1880. évi szabályzat és az ezt kiegészítő és magyarázó 1886-iki bizottsági határozat értelmében e gyülekezeteknek állandó szervezete van, a mennyiben a congressusokon képviselt európai és amerikai államok hivatalos kiküldötteiből alakult állandó bizottság*) (Commission pénitentiaire internationale) végzi az előkészítés munkáját; megállapítja a napirendre tűzendő kérdéseket, felszólítja különböző államok tudományos egyesületeit és jogi íróit a közremunkálásra, intézkedik a beérkezett vélemények közzététele kérdésében és kiválasztja az előadókat, kik a szakosztályokban és a nagygyűlésen az egyes kérdések tárgyalásánál a vitát bevezetik. A franczia szakférfiak, főleg a Société générale des prisons ismételve kifogást tettek a miatt, hogy az elmélet munkásai (représentants de la science libre) – habár a nemzetközi bizottság által megállapított programm keretén belül természetesen szabadon kifejtik véleményöket a napirendre tűzött kérdésekről, – mégis a nemzetközi bizottság más irányú munkájában csak akkor vehetnek részt, ha valamely kormány részéről hivatalos megbizatást kaptak; különösen nem dönthetnek arról, hogy minő kérdések és mily szövegezésben tárgyaltassanak.**) A nemzetközi bizottság jelenlegi szervezetének fentartása azzal van indokolva, hogy a kormányok állandó érdeklődésének fenmaradását csak hivatalos képviseletök biztosítja és hogy a hivatalos küldöttek hathatósabban eszközölhetik ki a congressus megállapodásainak keresztülvitelét a törvényhozásokban és a börtönügyi igazgatás részéről. Mindegyik szakosztály és a nagygyűlés ugyanis határozatokat hoz, de a képviselt kormányok nincsenek kötelezve azokat végrehajtani. 2. Eddig hat congressus tartatott és pedig: Londonban

*) A bizottság mindig azon állam képviselőjének elnöklete alatt működik, melyben a jövő congressus tartatni fog. 1900 augusztus óta a bizottság elnöke: bellyei Rickl Gyula, a magyar igazságügyminiszterium min. tanácsosa. 1880 óta a bizottság nagyérdemű főtitkára: Guillaume, a svájczi statistikai hivatal agg igazgatója. * **) Az e tárgyban 1902–1903-ban váltott iratok közöltettek a Bulletin de la Commission pénitentiaire internationale 5-eme série, 2. volume, pp. 261–360.

(1872); Stockholmban (1878); Rómában (1885); (ettől kezdve rendszeresen ötévenként) Szent-Pétervártt (1890), Párisban (1895) és Bruxellesben (1900) Az Egyesült-Államok kormánya már meghívta a bizottságot a Washingtonban 1910ben tartandó VIII. nagygyűlésre. A congressusok előmunkálatai (a véleményezők rapportjai), valamint a képviselt kormányok hivatalos jelentései a Bulletin de la Commission pénitentiaire internationale czímű folyóiratban; a szakosztályok és nagygyűlések tárgyalásai pedig az Actes du congrès pénitentiaire international*) köteteiben tétetnek közzé. Az eddigi congressusok programmja, valamint tanácskozásaik keretei és iránya híven visszatükrözik a «science pénitentiaire»-nek azt a fokozatos fejlődését, melyet fentebb (II. alatt) kifejtettem. Ennek felel meg az is, hogy 1878-tól a congressusok három, úgymint: törvényhozási, börtönügyi és a megelőzés eszközeit tárgyaló szakosztályban dolgoztak; 1895 óta pedig négy szakosztály van, úgymint: «büntető törvényhozás; börtönügyi kérdések; megelőző intézkedések és a gyermekekre és fiatalokra vonatkozó kérdések ». A szakosztályoknak ez a beosztása bizonyítja, hogy a tulajdonképeni börtönügyi kérdések mind a véleményezésnél, mind a tanácskozásoknál háttérbe szorultak s a munkálkodás főleg a praeventio, a gyermekvédelem, a socialpolitika és a büntető törvényhozás körében mozog. 3. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a börtönügyi szakosztályban most is csak a börtönök állapotának javításáról, vagy a «szegény rabok » sorsáról volna szó. A bruxellesi congressus megnyitó ülésén a belga igazságügyminiszter, Van den Heuvel**) kiemelte, hogy csak felületes emberek gondolhatják, mikép a börtönügyi tudomány «túlzott sentimentalismussal van impregnálva). Dánia akkori igazságügyminisztere, Goos (most Kopenhágában a büntetőjog egyetemi tanára), válaszában a következőket mondta: «Nem lehet elégszer ismételni, hogy a büntetési rendszer reformja semmi

*) Eddig huszonhárom nagy terjedelmű kötet. **) Actes du Congrès pénitentiaire international de Bruxelles 1901. pp. 4–11.

kép sem jelent valami határozatlan emberiességi érzést, melynek csak az volna a czélja, hogy eltompítsa azokat a fegyvereket, melyekkel az állam az igazság és a társadalmi érdekek nevében a büntetendő cselekmények ellen küzd. Ebben a küzdelemben az emberi társaságnak egész erejét alkalmazni kell. A küzdelemnek csak akkor volna vége, ha a bűntettek eltűnnének a társadalom életéből. De a komoly gondolkodók nem engedhetik át magokat olyan álmoknak, melyek utópiák maradnak, hacsak az emberi természet nem fog megváltozni... A büntetési rendszer reformjának mindíg az volt a jelszava, hogy az államnak az eddigieknél jobb fegyvereket adjon, olyan fegyvereket, melyek lehetővé teszik, hogy ezt a küzdelmet a szükséges erővel folytathassa. Erre annál inkább szükség van, mert a bűntettesek száma nagyobb mértékben növekszik, mint a népesség». 4. Néhány hó előtt az angol legtekintélyesebb börtönügyi társaság, a «Howard Association » volt érdemes titkára, Tallack *) vázlatosan egybefoglalta a nemzetközi büntető congressusok eddigi eredményeit. Ez a kisérlet azonban még ennek a kiváló szakférfinak nem sikerűlt. Több mint száznegyven kérdésben hozatott eddig határozat,**) és csak a legtüzetesebb vizsgálat alapján, szakszerű fejtegetésekkel lehetne megállapítani azt, hogy egyrészt a büntetőjogi tudományok haladásából, másrészt a törvényhozások és börtönügyi igazgatás reformjaiból mi vezethető vissza a büntetőjogi congressusok tanácskozásaira. Egészben azonban ezek a tárgyalás a büntetőjog folytonos haladását jelentik és nemcsak a gyakorlati tapasztalatok felhasználása útján, hanem tudományos jelentőségök következtében is méltán sorakoznak a nemzetközi tudományos munkásságnak egyéb termékei mellé. IV. A budapesti congressus napirendjén négy szakosztályban összesen tizenhat kérdés szerepel. Legszélesebb körök érdeklődését kétség nélkül a büntetőbirói szervezetnek az az alapvető kérdése fogja magához vonni, mely némely államokban már több, mint egy

[ocr errors]
« ElőzőTovább »