Oldalképek
PDF
ePub

észrevettem azt is, hogy ez a nyelvjárás leginkább megközelíti a Reguly-féle szövegek nyelvét.

Reguly az összes osztják énekeket, egy kis töredéken kívül, mely déli dialectusban van írva, Berjozovban gyűjtötte. Ezt megírta Toldynak is. De nem jelölte meg e levelében sem a közlőjét sem azt a nyelvjárásterületet, a honnét az énekek származnak. Vogul hagyatékának földolgozása közben Munkácsi Bernát az írásai között talált egy szeletke papirt, melyre nyilván az osztják énekekre vonatkozó levél eredeti fogalmazványa van jegyezve. Ebből megtudjuk, hogy az énekek legnagyobb részét (80 ívet) egy szigva-melléki ember szájából írta le.*)

Manapság a Szigva mellékén csakis vogulok laknak, de Reguly idejében ezek még osztjákul is beszéltek. A Reguly-féle énekek értelmezése közben folyton kerestem-kutattam az énekek forrása után. Ezt meg is találtam. Az Akadémia kézirattárában a kezembe akadt egy kis füzet: Reguly Antal Calendariuma czímen (Jelzése: Magyar Nyelvtörténet 12-rét 22. sz.) Ez igénytelen kis füzet az eddigi kutatók (Hunfalvy, Budenz és Munkácsi) figyelmét elkerülte, pedig benne rövid bejegyzések alapján pontos leírását kapjuk Reguly urali és volgai utazásainak.

E napló alapján az osztják gyűjtemény eredete is világossá lett. Reguly 1844 november 24-én érkezik Berjozovba. Itt mihelyt a hivatalos látogatásokat elvégezte, azonnal munkához fogott. Másnap este jön hozzá egy vogul, kit ö Mirin pochlänak nevez és később Nyikilov Maxim. Az elsőtől még aznap leír egy vogul éneket: a Kasslah jeri-t (zasilay-paulin uj-ēri khaszilahfalvi medveének. L. Munkácsi Vogul Népköltési Gyüjtemény III. kötet 323. 1.). A következő napon írja le az első osztják éneket a Pulingaut eri-t (Pul'aŋ awət

=

*) «Ich habe über 80 bogen gesänge geschrieben: so sammeln wir, was unz die Zeit noch reicht; denn in etlichen jahren wird alles dies verloren sein. Von den greisen, die noch gesänge kennen, giebt es auf der Ssoswa nur einen, auf der Ssigwa zwei und auf dem Ob hier auch zwei. Diese leute sind zwischen 70 und 100 und leben oder wenigstens die kraft ihres gedächtnisses kann binnen eines jahres geendigt sein. Diese 80 bogen habe ich alle aus dem munde eines einzigen mannes geschrieben; er ist von der Ssigva. Alle diese lieder sind kriegslieder."

ār Obdorszki ének). Ez nagy valószínűség szerint a később jött Nyikilov Maximtól való. Minthogy nem jelöli meg világosan a forrást, ilyen föltevésekre vagyunk utalva. A mint a Pulingaut eri-t befejezi (november 28-án), kezdi a Leugudobar-t (Leu-kuṭǝpār = szoszvaközépi ének). Két nap mulva ezt is leirja. Az énekes, kitől négy nap alatt 35 kéziratbeli iv terjedelmű szöveget írt le, úgy látszik, belefáradt ebbe a nehéz munkába vagy pedig a körülményei kényszerítették rá, hogy elhagyja Regulyt, a ki csak ezt a rövid mondatot jegyzi naplójába: der alte peschnik (= énekes) geht nach hause, ich halte ruhe.

=

Ezután egy pár napig szünetel az énekmondás, csak deczember 3-án (a régi számítás szerint november 21-én) ir le három vogul medveéneket, de már másnap fölfogad egy peś-nemzetségbeli embert (R. pess ku pes-70) énekesnek és deczember 5-én megkezdik az osztják Samos-vās ār-t (vagy a mint Reguly vogul czímmel jelzi: samasus eri Szamesz várának éneke),

[ocr errors]

=

Hogy ez a peś-nemzetségbeli ember csak a fentebb említett Nyikilov Maxim lehetett, erre vonatkozóan útbaigazitást találunk Reguly egyéb jegyzetei között. Egy helyen a pes-rot peś-nemzetség (R. pess ruot) után mindjárt chorum paul us (zaran paul) van megemlítve, mely a Szigva jobb partján fekszik. Ugyanitt elmondja azt is, hogy a Mesi vagy zārəŋ-falvi nép Artes-us-ból, a Szoszva forrásvidékéről származott ide. Ez a falu a nevét a mögötte elterülő zarəŋ tur (R. choring-turr)-tól kapta. Egy másik helyen meg ezt írja: Khorumpaul magam, achtes uosnel jim magam ( = a yarəŋ-falvi nép Aytes-us-ból származott nép). Der Nyikilov oberäzsä ( ük apja) ist Nagl, er kam als kleiner Knabe mit seinem vater aus Achtes uos nach der Sigva u. erwuchs da, er hatte 7 söhne, von seinem sohn Katang (helyesen: (=zōtoy hattyú) wurde Jaguschka geboren, dessen sohn Peter der vater meines Maxim war. Maxim ist geboren ungefähr 1770. er war sieben jahre alt, als Jaguschka starb, welcher 100 jahre alt war, er musste also 1680 geboren sein, Maxim ist also das 5 te koleno (iz).

[ocr errors]

Hogy ennek a Maximnak az egész nemzetségét így megörökítette, annak okát leginkább abban találom, hogy ily módon az énekek eredete felől kivánt tájékozódást nyerni.

Meg vagyok róla győződve, hogy Reguly oszják gyűjtésének legnagyobb része, ha nem mind valamennyi, ettől a Nyikilov Maximtól való. Hogy ez vogul volt-e vagy osztják, azt már bajosabb eldönteni, mindkét nyelven egyformán beszélt. A napló szűkszavú bejegyzéseiből látjuk, hogy egy-egy osztják ének után pihenőül elmondott egy vogul regét, melyet Reguly is könnyen megértett.

=

Tőle való a Vata kum (Vata-zum mójt A kereskedő ember meséje) czimű vogul társadalmi mese is. (L. Vogul Népköltési Gyüjtemény IV. köt. 324-344. 1.)

Most már könnyen érthető, hogy az a nyelv, melyen a Reguly-féle osztják énekek vannak írva, miért áll olyan közel a voš-pirțəm-ur-kort-i közlőm nyelvéhez.

Mikor ez az osztjákom is eltávozott, már kezdtem érezni a szellemi fáradság jeleit. Ideges izgatottságom mindinkább fokozódott. Hosszas tünődés után elhatároztam, hogy tanulmányaim színteréről az eddig elért eredményekkel visszavonulok. Berjozovtól Szamarovóig fedett csónakon akartam megtenni a visszaútat, mert útközben még Kondinszk (vagy Nizjam) vidékén is akartam tanulmányozni az osztják nyelvet, mely itt már erősen közeledik a déli födialectushoz. Meg is tettem ily czélból az előkészületeket, de a tobolszki gőzhajó érkezése az egész tervemet megváltoztatta. Visszagondoltam a mult nyári utazásom alkalmával kiállott szenvedésekre, elfogott a kétség, hogy a mostani állapotomban lesz-e elég eröm azokat elviselni. Nem koczkáztatom-e azzal az összes eddigi eredményeimet. Végre mégis lemondtam tervemről és midőn visszaérkezett a hajó Obdorszkból, az egészségi állapotomra való tekintetből legjobbnak láttam, ha ezzel indulok visszafelé.

Búcsút vettem a berjozuvi ismerőseimtől és egy heti utazás után a már ismert vidéken keresztül junius hó 23-án reggel megérkeztem Tobolszkba. Itt miután a hivatalos látogatásaimat elvégeztem, még aznap este útra keltem Tyumén felé. Jekaterinburgból Ufa felé vettem az útamat, ily módon a baskir földet is érintettem, de csak átutazóban. Cseljabinszktól kezdve az egyes állomásokon mindenütt találkoztam baskirokkal. Szorosan szemügyre vettem őket, megfigyeltem az egyes typusokat. Ezek elég változatos képet nyújtanak, majd a kazáni tatárokra, majd a kalmükökre em

lékeztetnek, leginkább hasonlítanak az utóbbiakhoz. Moszkvában kipihentem az úti fáradalmakat és két nap mulva Kieven keresztül útnak indultam Budapest felé, hova másfél évi távollét után szerencsésen meg is érkeztem július 8-án.

Íme, tekintetes Akadémia, nagyjában vázoltam osztják földi tanulmányútamat. Azóta már évek teltek el. E hosszú idő alatt igyekeztem értékesíteni a Reguly-féle osztják nyelvi hagyatékot, melynek nagy jelentőségét későbbi tanulmányaim alapján csak helyesebben tanultam megismerni, megítélni. Az isteni gondviselés nem vonta meg áldását munkásságomtól, mert azt a zárt, mely ezeket a népnyelvi kincseket oly sokáig elrejtette a tudomány elől, sikerült fölnyitnom. Az osztják hősi énekek java részét eredeti nyelven és fordításban néhány hét mulva már közzé is teszem egy nagyobb munkámban, mely a Zichy Jenő gróf Harmadik ázsiai utazása czímű sorozat ötödik kötetét foglalja el. Ez lesz az első positiv eredménye osztják földi utazásomnak.

Mielőtt ezt a díszes helyet elhagynám, hálás köszönettel adózom Gróf Zichy Jenő úr ő nagyméltóságának, hogy hazafias áldozatkészségével ezt a rám nézve rendkívül tanulságos utazást lehetővé tette. Jól tudom, hogy az ellenérték, melyet e nemes áldozatkészséggel szemben nyujthatok, nem nagy, de a lelkem nyugodt, mert ezt a szerény eredményt is testi és lelki erőm teljes megfeszítésével érhettem csak el.

Köszönettel tartozom a tekintetes Akadémiának is, hogy értekezésemet szives figyelmére méltatta.

PÁPAY JÓZSEF.

A BUDAPESTI NEMZETKÖZI BÜNTETŐJOGI

CONGRESSUS.*)

I. Nagy idők nagy embereire való visszaemlékezés kél lelkünkben, midőn a büntető jogtudománynak és az utóbbi évtizedek során oly nagy számban kifejlődött mellék- és segédtudományainak sok kiváló külföldi művelője gyűl össze magyar földön a végből, hogy e szakmák keretében megállapítsák a tudomány és törvényhozás, a megelőzés, a büntető itélkezés és büntetés-végrehajtás terén szerzett legújabb tapasztalatokat, a haladást, mely megnyugtat, a fogyatkozásokat, melyeknek elhárítására minden nemzet legjobbjai vállvetve iparkodnak s egyúttal új utakat jelöljenek ki a jövő fejlődés számára.

Szép emlékeket az a tény ébreszt, hogy a magyar büntetőjog és büntető törvénykezés átalakítására irányuló törekvések össze vannak forrva újabbkori történelmünknek egy fényes korával, hazánk ébredésének időszakával.

A XVIII-ik század végén és a XIX-ik század elején a büntetőjog és a börtönügyi viszonyok reformja Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az egész művelt közvéleményt és történelmi jelentőségű kiváló férfiak lelkét foglalkoztatta. Angliában Howard János és Bentham; Francziaországban Montesquieu, Voltaire, az encyklopedisták, Beaumont és Tocqueville, Olaszországban Beccaria, Filangieri, Németországban szintén kiváló férfiak, Észak-Amerikában Franklin és Penn foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Az Egyesült-Államokban (az Angliából átterjedt reformmozgalom hatása alatt) a régi, minden osztályozást nélkülöző, rendszeres és okszerű mun

*) A folyó évi szeptemberben fővárosunkban tartandó VII-e Congrès pénitentiaire international alkalmából.

« ElőzőTovább »