meg. Én bizony perczenként öt szónál többre nem tudtam vinni: de a leggyakorlottabb vak sem ír többet nyolcz szónál, a rövidített írásban tíz szónál. Ilyen sietségben már sokszor olvashatatlanok a pontok, mert nem nyomja elég erővel az árat. Különösen gyakran esik meg ez csíkos táblákkal.

De milyen lassan megy a pontos jelek olvasása! Húsz szónál többet nem vagyok képes perczenként elolvasni a született vakok között sokan vannak, a kik 60 szóra is viszik, már kevesen jutnak el perczenként 100 szóig, egy-kettő közülök éri csak el a 120-as arányszámot. Mémieux, a Valentin Haüy társulat könyvtárnoka, előttem végzett ilyen próbaolvasás alkalmával majdnem kétszáz szót olvasott perczenként. A hogy jobb kezének mutatóújja egy sor végére ér, a bal már a következő sor közepén jár, úgyannyira, hogy azt hihetem, hogy bal kezével néma olvasása mindig jóval előbb jár, mint jobb kezével, a melylyel kitapintott szavakat aztán hangosan is elmondja. Mémieux is azt hiszi, hogy a rövidített jelzési mód csak megnehezíti az olvasást, szerinte is sokkal könnyebb a teljesen kiírott szavakat elolvasni.

Ez utolsó adatok mellett nem szabad elfelejtenünk az előző számokat sem; tanúságuk szerint a Braillejelek olvasása csak oly végtelen lassan megy végbe, hogy ha ezzel is beérik a vakok, az csak onnan van, mert sohasem élvezték azt a gyönyört, melyet a látó embernek a gyors olvasás okoz.

A föntiek eredetileg csak a francziára vonatkoznak, Természetes, hogy németül kevesebb szót lehet írni, de olvasni is egy percz alatt; ez azonban végeredményben egyre megy, mert egy német összetett szó jelentményét mi több különálló szóval fejezzük ki.

Úgy látszik, hogy angolul lehet legrövidebben írni, mert kevés és rövid szóval sokat fejezhetünk ki. Ha valaki példáúl arrétez helyett stopot mond, omnibus helyett csak az utolsó három betűt (bus) vagy ha continueznek goun felel meg: könnyűszerrel írhat rövid idő alatt le sok szót. A chicagói kiállításon gépen 97 angol szó volt a legtöbb, a mit egy percz alatt képes volt valaki leírni. A mi a hangos olvasást illeti, Huey Ödön *) adata szerint 360 szóig lehet vinni, míg magában az ember (némán) 800 szót is végig tud futni szemeivel.

*) American Journal of Psychology XI. és XII. kötet.

Ha tehát a professionatusokat nem veszszük számításba, akkor azt mondhatjuk, hogy a született vakoknál a látó ember háromszor gyorsabban tud írni, míg a csendes olvasásban az arány egy az öthöz (1:5) a vakok hátrányára. Természetes, hogy a megvakúltak még ezt az így is kedvezőtlen arányszámot sem közelítik meg. A tapintással való olvasás ez utóbbiakra nézve még annál kinosabbnak és unalmasabbnak tünik föl, mert emlékeznek reá, hogy szemeikkel milyen villámgyorsan tudtak olvasni, hogy ugrottak egyik mondatról a másikra, megértve annak értelmét, a fölöslegest milyen könnyűséggel hagyták el, átugorva, kihagyva így egész mondatokat, sőt akár oldalakat is.

Ha valaki a részletekre is kiváncsi, nem tehet okosabbat, mintha elolvassa Pagnerrenek két kötetét, mely a domború írás történetét tárgyalja. Ennek kézirata a Braille-könyvtárban található, egészen új dolog, mert 1902-ből származik; még megǝmlítem róla, hogy rövidített Braille-jelekkel van írva. A brüsszeli nemzetközi congressus, melyet a vakok sorsának javítását czéljául ismerő egyesület 1902-ben tartott, kiadványának függelékében közölte annak rövid kivonatát.

1820-ban Prony mutatta be a franczia tudományos akadémiának Barbier kapitány írásjeleit, a ki már ebben az időbeu hangsúlyozta, hogy milyen előnyös a vakok számára a kiugró pontokból alkotott írásjelek rendszere.*)

Ez az ő domború pontos írása úgy jön létre, hogy a mint különben még ma is teszik, - hegyes árral bökdösik az előre meghatározott négyszögek különböző területén a lyukakat, a papiros alatt egy lemezen láthatók a csíkok, épen úgy, mint az még ma is szokásban van.

kis

*) Cuvier és Molard jelentése Charles Barbier Mémoirejáról, 24 oldalas füzet (18-r.) a Braille-könyvtárban található, (Avenue de Breleuil, 31 sz., 118 sz. alatt). Ez a kis füzet megemlíti Prony jelentését, mely 1820-ból származik, valamint a Lacépède-ét, mely 1823-ban készült.

Barbier Notice sur les salles d'asyles, le retour à la simplicité de la théorie alphabétique, l'instruction familière des enfants de première age des aveugies de naissance et des sourds-muets. 8-r. füzet. Bachelier nyomdájából. Páris, 1834. Ez is meg van a Braille-könyvtárban és az Institut könyvei között, (Mélanges de Statistique Nr. 259.)

Három évvel később, Ampère és Lacèpede újabb jelentésben fordultak ez ügyben az akadémiához. Barbier magával hozta két növendékét is, a kik rendszere szerint tudtak írni és olvasni. A bizottságot nagyon meglepte az elért eredmény, de hogy a dolog valóságáról teljesen meggyőződjenek, szigorú ellenőrző próbának vetették azt alá. Kiküldték az egyik növendéket a szomszédos terembe, a bent maradóval pedig halkan fölolvasott szöveget irattak le. Majd hogy bejött a másik, azzal azt az írást fölolvastatták. A próba kitünően sikerült, a leolvasás fönnakadás nélkül megtörtént. Igy tehát a domború írás föltalálásának érdeme Barbier nevéhez füződik, a ki olyan berendezést is alkalmazott, hogy a csíkolt lemez elmozdításával a vak ki is javíthassa az esetleges írás hibákat. Braille különben épen nem volt igazságtalan Barbierhez. Egyik könyvének előszavában így fejezi ki magát: Még jobban is ki akarom emelni és ezt folyton hangsúlyozandónak tartom, hogy Barbier nagy hálánkra tarthat számot, mint olyan, a ki elsőnek találta föl a pontos írást és ajánlta azt a vakok használatára».*)

Barbier 20-25 évig foglalkozott a pontos írás tökéletesítésével; így végül olyan négyzetekben állapodott meg, melyek mindegyikébe hat pontot lehet elhelyezni. Egy füzetben, mely a Braille-könyvtárban a 110. szám alatt föl is lelhető, részletesen megadja a vakok számára készülő kis táblácska előállítási módját.**) Én csak arra szorítkozom, hogy egy jelzési módját közlöm itt, a mely Boissicat úrnak, az Institution Nationale gazdájának gyűjteményében levő kötetből van másolva. A domború nyomás kifogástalan. A rendszer olyannyira átlátszó, hogy még egy analphabéta is néhány óra alatt elsajátíthatja. Sarkalatos részét a következő nyomtatott táblázat alkotja, a melyet a tanulónak, sorról sorra könyv nélkül jól meg kell tanulnia. Ez az egyedüli követelmény, melyet Barbier rendszere az emlékezet irányában támaszt és ez sem olyan borzasztó, mert az egyes betűk, szótaguk, logikus sorrendben vannak egymás után elhelyezve. Ez a táblázat sokban hasonlít a híres Conen de Prépean táblázatá

*) A pontos írás rendszere. (Procédé pour écrire ou moyen de points) II-ik kiadás. Imprimerie royale de l'Instutition des Jeunes Aveugles. Páris, 1837. (A Boissicat-féle magángyűjteményből.)

**) Annales de l'Industrie Nationale et Etrangère ou Mercure technologique. Bachelier, 55, Quai des Augustins. Paris 1822.

Budapesti Szemle. CXXIII. kötet, 1905.

19

hoz, a kit joggal nevezhetünk a franczia gyorsírás megterem

Minden jel függőleges irányban elhelyezett pontokból alkotott két sorból áll. Az első baloldali láncz azt jelenti, hogy hányadik vizszintes sorról van szó, a második jobbról található láncz pedig azt mutatja, hogy az illető sorban hányadik függőleges rendben található az illető betű.

Íme egy példa:

Ha csak kis fáradtságot veszünk is magunknak, elolvashatjuk ezt a mondatot: Lé choz util n sore ètre tro simpl (Les choses utiles ne sauraient être trop simples.) A hasznos dolog nem lehet elég egyszerű.

Ez a rendszer bizony nem mondható olyannak, a mely szerint valami nagyon gyorsan lehetne olvasni. Barbier volt azonban tudomásom szerint az első, a ki a mi hat-pontos celláinkat alkalmazta.

Mindenesetre elévülhetetlen érdeme Braille Lajosnak, hogy a mi jelenlegi abc énket összesen hat pont változatos elhelyezésével összeállította. Braille a párisi vakok intézetének volt növendéke, majd később ugyanott tanári állást töltött be.

Nézetem szerint ennek a hat pontnak cserélgetésével még

sokkal tökéletesebb rendszert is össze lehetett volna állítani. Braille csak olyan hiányos kiképzésben részesült, a milyent abban az időben az állami intézetekben a vakok kaptak. Nagy találékonysággal és ritka türelemmel kellett rendelkeznie, hogy rendszerét a betűk s a hangjegyek írására nézve kidolgozhassa. Minthogy mindenben csak saját magára volt utalva, senkitől és sehonnan segítségben nem részesült: egyáltalában ki volt zárva annak lehetősége, hogy más nyelvnek szellemére is tekintettel legyen, hogy el ne zárja az esetleges rövidítésekhez vezető útat. «Ezeket a rövidítéseket írja Moldenhawer — azután minden egyes nyelvben teljesen különálló rendszer szerint törvényesítették, a nélkül, hogy valami közös megállapodásra léptek volna».

És annak, hogy a vakok nemzetközileg egymással egyáltalában nem érintkezhetnek, egyesegyedül ez az egyénesített nemzeties rövidítés az oka: a teljes Braille-írás végtelen lassú volta hozta létre azt a Bábel-tornyot, a mely köré a nemzetek szerint különféleképen rövidített írásjeleket ismerő egyének gyűlekeztek: tudomásom szerint csak egyetlenegy vak van, a ki két különböző nyelven képes írni és olvasni - a rövidített jelekkel.

Itt közlöm Braille pontos betűjeleinek táblázatát. Azonnal látni lehet, hogy a 2, 3, és 4-ik sor az elsőből van képezve. Ez képezi a további sorok alapját, melyből azokat egy-két pont hozzáadásával megkapjuk.

I.

Ez volna Braille betűinek rajza; most közlöm megfelelő elrendezésben a táblázat szövegét nyomtatott betűkben.