Oldalképek
PDF
ePub

megerősitette azt a hírt, hogy a királyasszony április 29-én vonul be Prágába ; de a Palugyay Lénárt levelével ellentétben azt kivánta, hogy már a bevonuláskor legyenek jelen paripáikon, melyet «kedvesen látna ő felsége», azért mentől előbb induljanak meg és legyenek azon, hogy egy-két nappal a bevonulás előtt Prágába érkezzenek, a honnan a koronázás után mindjárt haza indulhatnak, hacsak nem fog tetszeni ottan tovább mulatni.» *)

A nádor e levele Pozsonyban kelt 1743. év április 18-án és 21-en kézbesítették. Bár előre tudták, hogy az idő rövid.sége miatt a bevonulásra Prágába nem érkezhetnek meg, a következő napon mégis útnak indult a két Radvánszkytestvér: György és László lóháton, portékáikat egy szekérre rakatván.

Ez utazásukat, de különösen Prágában tett tapasztalataikat egymástól függetlenül, külön naplóban mindkettő leírta. A György naplójának czíme: Prágai utazásomnak rövid diariumja, a Lászlóénak pedig: Felséges asszonykirályunk csehországi dicsőséges koronáztatására tett utazásomnak diariumja. Anno 1743.

Családi szokás volt ugyanis a Radvánszkyaknál, hogy életök minden nevezetesebb mozzanatát följegyezték - így vezetnek naplókat az említett testvérek is bécsi útjaikról, audientiaikról, azokról az országgyülésekről, a melyekben résztvettek és László külön 1726-ban Tirolban és Olaszországban tett utazásáról is, – csakhogy mig az említett naplók első sorban az emlékezést támogató magánhasználatra készült följegyzések, a prágai diariumok az utókor számára örökítik meg a magyarok akkori szereplését.

Természetes, hogy sok a kettőben a megegyező, illetve közös adat, de mivel a két testvér egymástól teljesen függetlenül irta naplóját – a szerint, hogy mi ragadta meg jobban figyelmöket --- más és más dolgokról is írnak. Ez az oka annak, hogy a két napló egymást kiegészítvén s a koronázásnak és a magyarok szerepének együtt adván sokoldalú és hű képét, nemcsak arra használhatjuk, hogy egyiket a másikkal ellenőrizzük, hanem mindkettőből érdekes adatokat is meríthetünk.

*) I. It. III. 0. LVI. cz. 39. sz.

A fiatalabb, de a történelemmel alaposan foglalkozó László figyelmét inkább az általánosabb érdekű dolgok kötik le, György pedig az apróságokban és az ő vele történt dolgok leírásában leli gyönyörűségét. Igy leírja a koronázás és udvari ünnepélyek lefolyását, nem feledkezve meg arról sem, hogy látszólag mindez mily hatást gyakorolt egy fogoly franczia tisztre. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a koronázás alkalmával merényletet terveztek a királyi család ellen, a melyet egy gyermek árult el a corregensnek. Beszél az udvari ünnepélyekről, a királynő szórakozásairól, operáról, tüzijátékokról, díszcsolnakázásokról stb., stb. Érdekesek ez apróságok, mert tagadhatatlanul komoly következtetésekre használhatjuk, de meg az az érdekök is megvan, hogy tudtunkkal külföldi egykorú naplókban sem fordulnak elő; mivel azonban minket első sorban a magunk dolgai érdekelnek, szándékom utazásuk rövid érintése után prágai tartózkodásukból a két napló oly részeit megismertetni, a melyekből akkori helyzetünk, az uralkodó családhoz és az osztrák tartományokhoz való viszonyaink érdekes megvilágítást nyernek.

A nádor említett levelét vévén és mint láttuk, késedelem nélkül útnak indulván, esőzések közben kegyetlen sáros úton április 25-én megérkeztek Kisfaludra, atyjoktól szerzett birtokukra, a hol megpihentek és értesítették Grassalkovich Antalt elindulásukról és útitervökről.*) A következő napon kocsin indultak Pozsonyba, paripáikat hátrahagyván pihenés kedvéért.

27.én korán Pozsonyba érkeztek, 28-án «megudvarolták , a nádort, a ki másnap ebédre hívta meg őket. Ezután több méltóságnál udvaroltak «s némely gala ruházatbéli készületüket» vitték véghez, mert a nádor kifejezte azt a kivánságát, hogy Prágában magyar köntösben járjanak. Hozzájok csatlakozott a Grassalkovich ajánlólevelével 30-án Ráday Pál és Radvánszky Dénes, a György fia, a kit atyja már korábban is maga helyett el akart küldeni a koronázásra. Valószinű, hogy ugyanezen a napon kapták a Grassalkovich levelét is, melyben Jablonczán vagy Szakolczán tűzött ki találkozót és értesítette őket, hogy Beren (Brünn) felé megy.

*) I. It. LVIII. cz. 76. sz.

E levelében kéri arra is Radvánszky Lászlót, hogy vegyék rá Jeszenák Jánost, a híres jogtudóst is a prágai útra.

A következő nap négyen megindulnak és május 4-re Nikolsburgon át Brünnbe érkeztek. Két napot töltenek itt részint azért, hogy bevárják a személynököt, részint pedig, hogy Brünn ritkaságait megnézzék. A Radvánszkyak itt élő régi ismerősénél, az ifjú Neffzer Jakabnál találkoztak báró Ujváry ezredessel és a brünni commendással s más odavaló úri emberekkel is. Megnézték aznap délután Spielberg várát és annak magyar őrségét, mely az Ujváry ezredéből állott. Megtetszett ezenkívül mindnyájoknak a város piaczán levő viztartó medencze, a mely köszikla formájú vala és Szent Tamás szép temploma több ereklyéjével és egy állítólag Lukáts apostoltól festett Szűz Mária képpel.

Már itt kezdették tapasztalni, hogy a németek nagy becsülettel vannak a magyar nemzet iránt; az urak minden tisztelettel voltak irántok, a köznép pedig «szereteti és félelmi között csudákat beszélt a magyarok tavalyi hadakozásáról.

Mivel e közben hírt kaptak arról, hogy Grassalkovich Szakolczáról az árvizek miatt Brünn felé nem mehet, hanem Iglónak vette útját, 6-án ők is megindultak Prága felé. 8-án Habernben báró Mittrovszky kamara gróffal találkoztak és vele együtt Csaszlauban megháltak, hogy a poroszokkal vivott nevezetes ütközet helyét (tulajdonképen Chotusitznál, 1742 május 17-én történt e csata) láthassák, melyet megvizsgálván, elmondatták egy szemtanuval annak történetét.

Pozsonytól Csaszlauig útjok kellemes volt, mert az idő is kedvezett, de csaszlautól hideg szelek és rossz út miatt panaszolkodnak.

Május 10-én Prága közelébe érve, kocsijokat csomag. jaikkal előre küldötték, ők pedig egy órával később indultak paripákon magyaros diszességgel». Már a kapunál az örség tisztjeivel együtt fegyveres tisztelgéssel fogadta őket és ezt a tisztességet ezután is megadták nekik, valahányszor magyar díszruhájokban kócsagtollason és párduczbörösen kisétáltak.

Mikor megérkeztek, már ott volt Grassalkovich, a kit mindenek előtt megudvarolván, pompás szállásukat foglalták el. Grassalkovichnál találták Patachich kalocsai érseket, Budapesti Szemle. CXXIII kötet. 1905.

14

gróf Erdődy Antal egri püspököt és más urakat, a kik ba nem akadályozhatták is meg a nemesség részvételét, most legalább igyekeztek kellemetlenné tenni ott tartózkodásukat. Igy az egri püspök jó tanácsokkal szolgált, hogy ott külön. bek a szokások, mint hazánkban és mivel a koronázáshoz nem lehet accessusok, viseljék csendesen és ne furják bé minden mágnások közé magokat, hanem korán jelenjenek meg a koronázás napján a templomban és a personalis utasítását követve, foglalják el helyöket.

Mindezt türték szótlanul, de mikor az egri püspök gúnyosan azt is előhozta, hogy az ő kocsisa is nemes ember, Radvánszky György nem tűrhette tovább szó nélkül és latinul oda szólt: - «Kegyelmes uram, az egész keresztyén világban sehol sincs olyan szokás, hogy az urak és nemesek között oly nagy különbséget tegyenek, mert általában a származás régiségét tekintik és mivel az a fő, hogy valaki jó nemzetségből származzék, azt hiszszük, hogy mi igen sok mágnással egyenlők vagyunk.

Miután pedig az említett urak eltávoztak, Radvánszky György Grassalkovichhoz igy szólt: -- Kegyelmes uram, ezen beszédek hová czéloznak, vak volna, a ki által nem látná; azért Excellentiadat kérem, úgy méltóztassék a dolgokat kormányozni, hogy méltó panaszra okunk ne adattassék, mert ha mi olyas interveniál, én magam is kész lészek azokat is, melyeket Pozsonyban kitudtam, megbeszéllenem.

Értette a föuraknak és méltóságoknak már ismertetett fondorlatait, a melyeknek öszintén megmondá nagy része volt abban, hogy «ily kevesen jöttünk, sőt majd magunk is elmaradtunk. »

Tényleg sokkal kevesebb magyar jelent meg, mint várták. Ott volt a prælatusok közül Patachich kalocsai érsek, gróf Erdődy Gábor egri püspök, Eszterházy Imre nyitrai és Althan váczi püspök; a proceresek közül: gróf Eszterházy József országbiró, gróf Eszterházy Ferencz főlovászmester és Grassalkovich Antal személynök; a bárók és nemesek közül: báró Révay Lörincz, báró Pongrácz Gáspár, az Orcziak, egy Kenessey, Hunyady István. Mátyásovszky László, Horányi, Ráday Pál, Podmaniczky János, Radvánszky György, László és Dénes. Erdélyből: gróf Bethlen Ádám és báró Kemény László.

com

Képzelhetni, hogy mennyire csalódtak a számban a jó csehek, a kik között előre elterjedt az a hír, hogy a királynét Bécsből Prágába 6000 magyar nemes fogja kísérni ; de csalódott maga az udvar is, -- legalább erre következtethetünk abból, hogy a királyasszony férje, a corregens megkérdezte Grassalkovichtól:

Quare nobiles Hungari tam parvo numero paruerunt? *)

A személynök elmondá, hogy Pozsonyból az a hír terjedt el, hogy csak a mágnások fölmenetele szükséges, a mire a corregens kijelentette:

- Non est verum; imo nobiles etiam Hungaros invitavimus. **)

Kérdőre vonta Grassalkovichot maga a királynő is és a mint maga bevallotta Radvánszky Györgynek, akéntelen volt magát a felséges királynénk előtt menteni és megmondani, kik lettenek azok, a kik tettek abban gátlást, hogy számosabban meg nem jelentek. És ugyanerre származott felséges királynőnknek e válasza: «Mentitur, quia nobilitatem voluimus),

Nem is éreztetett az udvar a mágnások és nemesek között semmi különbséget, úgy hogy Radvánszky László épen erre vonatkozólag írhatá, hogy az udvarnál «szabad accessusunkot tapasztaltuk s láttuk illendő becsületünköt minden külenbezés nélkül». Mert a királyasszony megparancsolta, «hogy magyarjait minden tartóztatás nélkül bocsássák a ceremoniákhoz és annyira kitüntette őket, hogy a koronázás alkalmával is a templomban a külső hatalmak követjeinek és nekik egy helyet jelölt ki.

Így urak és nemesek jelen voltak május 11-én az ország hűségesküjének letételénél, jelen voltak 12-én a koronázás alkalmával is. A koronázás lefolyását le is írja Radvánszky György, László pedig csak arra utal, hogy mind annak, mind a következő napon, a királyasszony születése napja tiszteletére tartott solennitások rendje és pompája «nyomtatásban kiadott historiájában bővebben olvasható.»

Nem tudhatni, hogy értesültek-e arról, melynek leírását

*) Miért jöttek oly kevesen a magyar nemesek ? **) Nem igaz, mert a nemeseket is hívtuk.

« ElőzőTovább »