Oldalképek
PDF

végrehajtsák, a mi higyjék el, nagy lelki élvezet, s mint minden élvezet, a gyakorlat következtében szükségletté válik. A ragyogó tisztaság, a helyesen alkalmazott segély, a megnyugtató vigasz épen úgy fölmagasztal, akár csak a hit, annak is, ennek is rúgója a felebaráti szeretet s közös vonása, hogy a jónak, mint a vallásnak gyakorlása közben megszünnek az előjogok, a rang, a születési és vagyoni kiváltságok, s megszünik a sok beszéd, melyért most az egyszer elnézést kérek, egy czélért: hogy tanulják meg az anyák, miképen kelljen az egészséget a gyermeknél fejleszteni, fölnőttnél megtartani, közös édes anyánk, a haza érdekében, melynek legnagyobb értékét az egészséges, munkabíró lakosok teszik.

Dr. FARKAS LÁSZLó.

Budapesti Szemle. CXXIII. kötet. 1905. 12

[merged small][merged small][ocr errors]

Kivándorlási politikánk. – A szlavoniai magyar telepek gondozása. – A kivándorlási kutatás eredménye.

«Észak-, Kelet- és Dél-Európának távoli, alig ismert vidékeiről folyton jön egy széles és végtelen hadsereg. Leirhatatlan s örökké változó nagyszerű erő ez, mely vezetők és szervezés nélkül visz mintegy másfél millió embert évenként s elárasztja a művelt világot. Mint a hatalmas folyók, ez is száz kis patakból ered. A hegyi kunyhók s a puszták hajlékai egyaránt táplálják; kiapadhatatlan forrása pedig a régi világrész népfajainak termékenysége. Oly vándorlás ez, melyhez foghatót sohasem látott a világ. A megindúló hadoszlopokat egyetlen szándék vezérli, az, hogy elmenekedjenek onnan, hol tűrhetetlenné vált lételök s eljussanak azoknak az országoknak szabad levegőjére, a hol a néptömegek sorsa jobban van biztosítva. Három nagy országnak, Olaszhonnak, Ausztria-Magyarországnak s az Orosz birodalomnak, melyekben a nép tömegei alacsony társadalmi fokon állanak, s az írástudatlanok százaléka megcsúfolja a XX-ik századot, ezeknek az országoknak salakját vezették le azok a csatornák, melyeket a hajószállítmányok ügynökei nyitottak. »

*) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 1905. évi 342. és 343. számában.

Ily kegyetlen hiradással kezdi könyvét a kivándorlásnak legújabb angol kutatója, Whelpley.*) Vizsgálódásainak végén pedig arra az eredményre jut,*) hogy az 1903-iki magyar kivándorlási törvény (melyet egész terjedelmében lenyomtat «az egész világ kivándorlási törvényei között a legerősebben megszorító (restrictiv) szabály. »

Ezek a nyilatkozatok híven tükrözik azt a sötét, sőt túlzott benyomást, melyet növekvő kivándorlásunk Nyugaton s a bevándorlás államaiban megrögzített. Ez az összefoglalás, ha keserüségünket leszámítjuk róla, megfelel annak a csoportosításnak, mely szerint az extensive gazdálkodó államok döntik ki határaikon népöket; és ezt állapítottuk meg mi is a II-ik fejezetben. Végre az angol kutatónak már egészen igazat adhatunk abban, hogy 1903: IV–VI. törvényczikkeink, a német és olasz törvények után indulva, megpróbálták több-kevesebb szabatossággal mindazt, a mit a kivándorlás külső szabályozása tekintetében egyelőre törvényben kihirdetni lehetett.

A kivándorlási problemának első része (azt mondhatnám, hogy dogmatikus fele) ezzel rendeztetett, még pedig nagyjában oly alapelvek szerint, melyeket hat évvel ezelőtt kivántunk.") Magát a törvényt is megvitattuk,") szóvá tettük a Cunard-Line-el kötött szerződést,”) melynek eleinte egy mindenképen veszedelmes tarifa-háború lett következménye. Szerény nézetem ma is az, hogy a szerződés alapeszméi helyesek, de a kormányhatalomnak mindenáron arra kell ügyelnie, hogy a jogárusító « meghatalmazottak» (40,000/1904. számú belügyministeri rendelet 23. és következő szakaszai) semmi esetre se csábíthassanak kivándorlásra és minden nyereségrészesedésök, melyet a kivándorlók száma szerint kaphat

*) James Davenport Whelpley: The problem of the immigrant (London, 1905) 1. és 3. lapon.

*) Id. munka 250. lapon.

*) L. szerzőtől: A magyarok kivándorlása Amerikába (1899) V-ik Fejezet: «A kivándorlás és bevándorlás joga, elmélet és gyakorlat A törvényhozás, közigazgatás és társadalom föladatai. Mit tegyünk? »

*) L. szerzőtől A kivándorlási congressusok eredménye (1904) 38. és köv. lapokon.

*) Interpellátio a képviselőháznak 1904 április 13-án tartott ülésén s gróf Tisza István miniszterelnök felelete.

nának, példásan megtoroltassék. Már nem a kormány feladata az arról való gondoskodás, hogy a leghirhedtebb kivándoroltató czégek hirdetései ne jelenhessenek meg oly lapokban, naptárokban, melyek első oldalaikon segitséget kérnek a nép elvándorlása ellen. A kivándorlási politikának ez első feladatán kívül két sokkal nagyobb, igazán nemzeti czélja is van. Egyik: gondoskodás a már kitelepültek magyarságának és állami hozzánktartozásának védelméről. Második: a kivándorlás okainak megszüntetése. Pontosabban: csökkentése olykép, a mint az Németországnak sikerült. (Lásd dolgozatunk II. fejezetét.) A külföldi magyarságnak codexét Thirring Gusztáv nagy körültekintéssel, nagyon szépen állította össze A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság czimű könyvében. Ez a kitünő munka minden kutatót sok fáradságtól és hosszadalmasságtól kímélhet meg; épen azért helyesnek tartanám, ha iróink előbb mindig összevetnék hozzávetőleges adataikat Thirring táblázataival. Sok túlzást el lehetne így kerülni, melyek még komoly íróinknál is kísértenek.") Thirring, számsorait 1900-ról összevetve, egymillió kétezerre teszi a hazán kívül élő magyarságot.*) Ha csak ennyi lenne is, ha a már elveszett nemzedékeket nem vennők is, már akkor is oly veszteség, mely képes megrendíteni egy közép-nagyságú állami életet. És a meddig így van, addig sem itthon nem nyughatunk, sem kint rekedt fajunkat védelem nélkül nem hagyhatjuk. Csak néhány szót erről a feladatról, hogy átvezessen minket a szlavoniai magyar telepek kérdéséhez. Nem tagadhatjuk el, hogy a kitelepedett magyarság szervezése az utóbbi esztendőkben mégis csak haladt. ÉszakAmerikában 1900-ban már közel harmadfélszáz magyar egylet volt, melyek 15 év alatt egymillió dollárt fizettek ki segélyben.") Huszonhat magyar templom (1900-ban), huszonhárom református, tizenhat-tizenhét római katholikus egyházról szól jelentés (nem pontos adat), s egy tisztán magyar ajkú görög katholikus egyházra számíthatunk. A nagy szétszórt tömeghez képest ez még mindig csak csekély kezdet, de ha a katholikus püspök-helynökkérdést sikerül tapintatosan megoldani s a református egyházak nem szakadnak szét két külön kötelékre (a mint most próbálgatják), akkor tovább is erősíteni lehet fajunkat és ki lehet használni az amerikai magyarság javára két dolgot: először azt az érdeklődést, melyet itthon a kormány, egyházak és egyletek (Országos nemzeti szövetség stb.) tanusítanak most már irántok. Másfelől önérzetüknek azt a fokozását, melyet 1901-ben az interparlamentáris congressus sikere vitt nekik. A kanadai és délamerikai magyarok összegyűjtéséről még kevés szó van; igaz, hogy ez nagyon kemény dió. De Kanadát különösen sürgetném azért, mert ingyen földjeit bámulatos reklámokkal tudja hirdetni – belügyministerének védnöksége alatt.*) – Romániában is meggyökeresedett négy év óta egy magyar lap (azelőtt sohasem tartotta ki ennyi ideig),**) néhány egyletünket sikerült a marakodásokból kimenteni, s hogy jogaik tudatára lassanként ébredeznek, annak legjobb jelét a bukaresti római katholikus hitközség szervezésében s a magyar tanítás kiterjesztésében (ma 6 református magyar iskola van Romániában s a bukaresti új katholikus magyar iskolának 220 növendéke van 7 tanerővel) látom. Sajnos, ezzel szemben csak még jobban hanyatlunk a moldovai csángóknál, hol a derék Balla Gyula halála óta (1903.) már csak egy utolsó magyar papunk van – régi nagy egyházaink helyén.

*) L. Közgazdasági Szemle 1904. évfolyam. 612. lapján a Kivándorlási irodalmunk czimű birálatot.

*) Thirring: id. m. 364. l.

*) Az amerikai magyarság multja, jelene, jövője. Szerkesztette Kohányi Tihamér, Cleveland, 1901. , ,

Ha így széjjel tekintünk azokon a messze földeken, melyeket kivándorlási kutatásom bejárt, akkor mondhatom, hogy a kivándorolt magyarság gondozásának munkája mégis csak megindult tehát, de bátortalan is, kis arányú is, s bizonyos excentricitása van. Bátortalan, mert minden haladás mellett sincs meg kellő hátvéde mindig a külügyi szervezetben, sőt egyes nagy fontosságú ügyekben (a bukaresti német iskolának a közösügyi kiadásokból való támogatása; a

*) Canada, the granary of the world. Book of Cartoons published

by the Authority of Hon. Clifford Sifton, Minister of the Interior. Ottawa, 1903.

**) L. szerzőtől A székelyek kivándorlása Romániába (1902) 49. l.

« ElőzőTovább »