keztében jő létre, melyet minden esetben sebfertőzés okoz. Három lángeszű tudós: Pasteur, Billroth és Lister reformálták a helyes fölfogást és czélszerű sebkezelést azzal, hogy Pasteurnek az erjedésről és rothadásról kidolgozott korszakalkotó elmélete átvitetett a sebeken végbemenő fertőzésnek magyarázatára s aztán hogy Billrothnak tana a helyi és általános fertőzés közti okbeli kapcsolatról kisérletileg és tapasztalatilag beigazoltatott, végül, hogy Listernek részletesen átgondolt ujítása és csodás kitartással mindinkább tökéletesített sebkezelési módja, a melylyel a sebbomlasztó szervezeteket a tiszta sebtől távoltartani, a már fertőzött sebekben pedig azokat a parányszervezeteket megsemmisíteni iparkodott. általánosan elterjedt.

Jóval korábban tette közzé a pesti egyetem prófétája, Semmelweiss nyílt levelét a gyermekágyi lázról, már tisztán látva, de be nem bocsátva az igéret földére. Tanai annyira túlszárnyalták az akkori orvosi fölfogást, hogy vértanuságot kellett szenvedniök; ma már senki sem vitathatja el Semmelweiss elévülhetetlen érdemét, mint kezdeményezőét.

De Semmelweiss sorsában Lister is osztozni kényszerült. miután évtizedeken át sütkérezett a diadal verőfényében. Évről évre látta a mindenható carbolt leszoríttatni. A listerismus forradalma lezajlott, a forradalmi törvények, mint más forradaloméi is, helyet adtak egy új rendszernek, melynek fejlődése hosszabb időt vett igénybe és a kisérlet és tapasztalat szigorú birálata mellett megállapított sebkezelési eljárás egyszerűbb, állandóbb, jóformán törvényszerű jelleggel bíró.

Méltán kérdik, miért emlékezem én mindezekről a régiekről, a mikről bizonyára már hallottak s mily kapcsolata van mindennek fölvett tárgyammal?

Bizonyos dolgokat nem lehet elég gyakran ismételni, olyanok, mint a tíz parancsolat, nem is sok, nem is új, mégis van, a ki vét ellene. Erre nézve egy kis eseményt nem hallgathatok el. Velem történt. Műtét közben beszélni s parancsolgatni manapság nem szokás. A tervet az ember előre közli az együttműködőkkel, a szükséges műszereket kikészíti s maga nyúl utánok, vagy egy gyorskezű ápolóné segédkezik neki ez irányban s mindennek úgy össze kell szokva lenni, hogy a műtőnek az az érzése támadjon, mintha négy keze volna.

Azonban egyes dolgokat újra és újra kell mondani, míg beletanul a műtőápolónő a változó helyzetek gyors egymásutánjába. És hiába, mégis megesik, hogy nem azt a műszert nyújtják oda, melyre az ember számít. Ilyenkor azt szoktam mondani a műtőápolónőnek: Lássa, azt már százszor is mondtam, hogy a sorrend ez vagy ez s ha ez nem használt, egy ideig az volt a slágerem, persze a műtét után : Tudja-e, kedves testvér, hogy ön az oka annak, hogy én nem nősültem, mert ön személyesíti a női nemet s naponként meggyőz arról, hogy a nőt százszor is kérheti az ember, hogy azt így s ne úgy tegye és még sem teszi így, hanem úgy.

Ez rendesen hatott, de megjártam, mert egyszer egyik műtőápolónő egész váratlanul megrontotta e bűvös mondás hatását, visszafelelvén: De hát miért nem tetszett előbb megnősülni, mielőtt engem ismert volna.

Erre nem számítottam. Teljesen le voltam főzve s visszatértem a régi — kérem, ezt már ezeregyedikszer mondtam megsokszorozott szólamra. Bizony úgy van, a mit most hallottak vagy hallani fognak, már legalább ezeregyedikszer mondatott el. De az nem tesz semmit.

Miután már bejutottunk a műtőterembe, tekintsenek szét, hogy mi foly ott? Semmi más, mint tisztogatás. A mint az oknyomozás azt a tételt megállapította, hogy a tulajdonképeni feladat a sebkezelésnél minden ártalmas befolyás távoltartásában áll, az eljárás egy tiszta sebnél, például melyet maga az orvos ejt, hogy a szervezet belső szerveiben levő betegséget kitárja, rendkívül egyszerűvé vált. Ilyen esetben nem a sebre magára, mint azt Lister előírta, történik a behatás, hanem a legalaposabb tisztításnak vettetik alá minden, mi a sebbel érintkezésbe jöhet, mert maga a szakavatott műtéti beavatkozás sokkal kevésbbé veszélyes, mint a tisztátalan érintkezés. Igy, mielőtt valamely műtét megkezdetnék, a test azon területe, a hol a seb ejtendő lesz, a leggondosabban megtisztíttatik.

A műtét körül szereplő kezeknek megmosása már valóságos művészi tökélyre fejlesztetett. A használandó műszerek forró lúgban, a seb fedésére szolgáló kötszerek pedig gözben főzetnek meg. Szóval a szappan, a kefe, a lúg és a göz játszszák ma az idealis sebgyógyítás tanában a főszere

pet, akár csak a mosásnál, mit a gazdasszony szennyes fehérnemünknél végeztet.

Tehát a sebkezelésről elmélkedve odajutottunk, hogy a nagy Lister ma nemcsak az angol gentlemanhez illő tisztelettel hajol meg a női nem előtt, hanem lerakni kénytelen tudományos készültségének összes fegyvereit az egészséges női ösztön előtt, mely évszázadok gyakorlatára támaszkodik, melyet a nőnek tisztasági érzéke fejlesztett és tökéletesített kifogástalan művészi magaslatra.

Igaz ugyan, hogy az a tisztaság, melyet az orvos végez, alaposabb, mint a mennyivel a gazdasszony a mosatásnál beéri, a mi természetes, hisz a tisztaság képezi az orvos és jó ápolónő főerényét, úgy hogy tisztátalan kézzel sebhez nyúlni kész bűn, valóságos mérgezési kisérlet; szerencse, hogy a legtöbb ember a sebfertőzés okozta lázat is erős testalkatával leküzdeni képes, épen úgy mint a belső gyuladásokat, tüdő- s bélgyuladásokat kisérő lázakat is. E tárgyhoz fűzött eszmemenetből könnyen megértik, hogy a ragályok terjedésénél is a tisztátlanság játszsza a főszerepet, hogy a személyes védelem biztosítéka nem az elzárkózás, hanem az öntudatos s helyesen végrehajtott tisztaság, hogy a hatósági intézkedéseknek oda kell irányulni, hogy a fertőzött egyént lehető gyorsan és gondosan elkülönítse az egészségesektől, hogy minden tárgyat, melylyel a beteg érintkezett, fertőtlenítsen s ha kell megsemmisítsen.

Hisz maga a főzés nagyban és egészben mi más, mint a legalaposabb megsemmisítése mindazoknak az ártalmas anyagoknak, melyek a nyers eledelekben vagy azokon netán jelen lehetnek. Az a vad, melynek hosszú állás után már haut-goûtja van, már mállásnak indul s ennél fogva igen veszélyes fertőző anyagokat tartalmaz mégis jól megfőzve, megsütve veszély nélkül elfogyasztható. Midőn a gyümölcsöt meghámozzuk, a számtalan rovar s emberi kéz által érintett külső héját eltávolítjuk, azaz megtisztítjuk. stb.

Szóval a tisztaság az, melylyel legbiztosabban védekezünk a megbetegedés, a járványok ellen, lakásban, ruházkodásban, eledelünkben, a levegőben, az ivóvízben. A tisztaság az, melyre a beteg ágya körül foglalkozónak, legyen az orvos, legyen az ápolónő, ügyelnie kell.

Hogy a tisztaság már magában mily nagy jelentőségű,

bizonyítja egy angol nőnek, Miss Nightingalenak áldásos szereplése a krimi háború alatt, ki mint a kormány hivatalos küldötte, jelent meg harmincznégy más önkéntes ápolónövel Skutariban, mint az egészség őrangyala, hirdetve a betegápolás alaptételét, a rendet és tisztaságot és egy félév alatt a kórházakban, hova gondja kiterjedt, a halálozás 44% ról 8%-ra szállott le.

Nem akarok hosszan időzni e lélekemelő tárgynál, elég annyit jelezni, hogy a nő ma már a háború munkáját megosztja a férfiúval. A hadakozás természetesen megmaradt tisztán férfias foglalkozásnak, de a betegek és sebesültek ápolására a nő hivatottabb, azon rendkívüli tulajdonságainál fogva, melyekkel őt a természet megáldotta. A férfi elég erős ahhoz, hogy sebet ejtsen, de nem elég gyengéd, hogy a sebesültet ápolja. Súlyos beteg ágyánál a női arcz mosolya megnyugtat, a férfié visszatetsző. A férfiban hiányzik az éjjeli megerőltető virrasztáshoz a kitartás. Nem tud a férfi vigasztalni.

A nő hozzá szoktatott bennünket, hogy a szoba rendje s tisztasága tőle származzanak. A hogy társaságban a nő kifejezéseink keresettségéhez vezet, úgy hat egyszerű jelenlétével egy nagyobb kórterem durvább betegeire is szelidítőleg, míg a férfiápoló szolga jellegét mindig megtartja.

Képzeljenek csak magoknak egy tábori kórházat. Az orvos, a ki ágytól ágyhoz járva elvégzi napi látogatását s minden beteget megfelelő ellátásban részesít, a beteget legfeljebb bajára nézve nyugtathatja meg.

A fölügyelettel megbízott nő ellenben el nem mulasztaná, hogy ne tudakozódjék az elhagyottnak szülőföldje és övéi után. A napi híreket közli, a leveleket fölolvassa, levélválasz elmaradása esetén a beteget megnyugtatni iparkodik, ha kell, maga ír, vagy legalább helyesen czímezi a borítékot. Ha a beteg idegen nyelvet beszél, gyorsan megtanulja a legszükségesebbet, hogy a betegnek istápja legyen s az orvosnak tolmácsul szolgáljon. Üdítő szereket nyújt, eteti a gyámoltalant. Fölolvassa a harczi tudósításokat, kivált a beteg ezredének viselt dolgairól. Biztatja, bátorítja a gyengülőt. A végkimerülőnek utolsó szavait följegyzi, a hozzátartozókat értesíti a gyászhírről. Ha maradt valami kedves emlék a hös után, összecsomagolja, hazaküldi.

Hol van a férfi, ki erre képes lenne?

Ilyen a nő a háború nyomorúságai közt.

Azonban én tovább megyek. A nő nemcsak a háború munkájában osztozik a férfival, de rendszeres együttműködése fölötte lényeges az egészségi reform sikeres végrehajtásában.

Törvényhozóink a legbölcsebb egészségügyi törvényeket alkothatják, szigorítva azok ellenőrzését és végrehajtását, de a megbetegedés és halál leggyakoribb oka kívül esik a törvényhozói ellenőrzésen és beavatkozáson s csakis női tevékenységgel hárítható el. A városok egészségi viszonyát rendező törvény a legjobb csatornázást s vízvezetést biztosíthatja, tiszta levegőről gondoskodhatik nagy fásításokkal s teremthet sok egyéb jelentékeny külső egészségügyi intézményt; de mindaddig, míg a nő az otthon egészségügyi viszonyait érdeklő szabályokat át nem érti s nem válik az egészség őrangyalává házunkban, ki biztosít arról, hogy azt a tiszta levegőt tisztán élvezzük-e otthonunkban s azt a jó vizet kellő minőségben fogyasztjuk-e és sok más egészségügyi föltétel végrehajtatik-e a házon belül? A közigazgatás alkalmazhat a vásárcsarnokokban s piaczokon vegyelemzőket s felügyelőket a hamisítások és romlott ételneműek eladásának megakadályozására, ha a nő nem tudja jelentőségét az étrend helyes összeállításának s a főzésnek titkát, hogy túlfőzni s túlfűszerezni nem szabad: akkor az étkezés nem erőpótlás, hanem gyomorrontási próbálkozás. Hordja össze bár a férfi fáradhatlan vállalkozásának bámulatos erejével a föld minden sarkából a lakásberendezéshez szükséges kényelmi s egészségügyi tárgyakat, a nő, ha nem ért hozzá, túlterhelheti s ennélfogva egészségtelenné változtathatja át a lakást. Építsenek bár oly szerkezetű házakat, melyek a hygienia minden követelményének megfelelnek, a nő, a ki az egészség törvényeit tájékozatlanságában folyton megsérti, a hygeia templomát kórházzá alakítja át.

A kormány az egyetemi s magas iskolai nevelésnél a közegészségtanra fősúlyt fektet, de a tannak alkalmazása jó részben a nőnek föladata; mig az iskolában az egészségtan tanára, a folyton fejlődő tudomány physikalis tételeit fáradhatatlanul elemzi, otthonában a szellőztetesnek, világításnak, fűtésnek ellenőrzését jól-rosszúl neje eszközli. Az atyák küz