Oldalképek
PDF
[ocr errors][merged small][merged small][ocr errors]

Eislandblüten. Ein Sammelbuch neu-islandischer Lyrik von J. C.

Poestion. Mit einer cultur- und litterarhistorischen Einleitung

und erläuternden Glossen. Leipzig und Munchen, 1904. Verlag von Georg Müller.

Ez az érdekes kis könyv Izland népének van ajánlva «baráti adományul 1904 február 1-re, a mely napon Izland új, szabad alkotmánya életbelépett». Ismeretlen földet fedez föl, a mely felől sok tekintetben téves eszmék vannak elterjedve. Hogy egy példával megvilágosítsam ezt az állílást: a Pallas Lexikon az Izlandi nyelv és irodalom szó alatt egyebek között ezt mondja: «Az új izlandi irodalom legfőbb ereje a lyrai költészetben van. Ez új irány képviselői bátran helyet foglalhatnak a világirodalom kimagasló alakjai között. » Nos ennek a kiváló lyrai költészetnek egyetlenegy képviselője sincs megemlítve. A modern izlandi költészet két legnagyobb képviselője Bjarni Thórarensen és Jónas Hallgrimsson; az előbbinek nevét hiába keressük a czikkben, az utóbbi csak mint az izlandi novellairodalom « első megalapítója» említtetik. Újabban különösen a németek és az angolok, meg a skandinávok sokat tettek az izlandi irodalom megismertetésére és terjesztésére. A czél komolysága ellen ugyan olykor-olykor vétett a manap úgyszólva mindíg közbetolakodó reklám ; mindazonáltal bizonyos, hogy a kicsiny népnek culturalis hivatása és költői törekvései a nagy nemzetektől is teljes méltánylatot igényelhetnek. Csak nem szabad a modern izlandi költészetre túlságosan nagy mértéket alkalmazni. Ne keressünk ott a világirodalom nagy mestereivel fölérő költőket; még jellemzőbb egyéniségekből is kevés akad ott. Mindazáltal a kit egy elszigetelt néplélek érdekel, a ki olyan irodalmat akar ismerni, a melyben az egész nép él és a melynek közönsége a nép a maga összességében, a ki a külön fejlődés mozzanatai iránt érdeklődik: az sokat okulhat és sokat tanulhat az izlandi költészetből. Az a baj azonban, hogy a fordítás elé sokszor leküzdhetetlen akadályok gördülnek. Ott vannak példáúl a lelkes magyarbarát Brynjúlfsson (1827–1880) Magyaraljód czímű költeményei. Formájok ránk nézve nehézkes, különösen azért, mert folytonos északi germán mythologikus és mondai vonatkozások vannak bennök, s így élvezetünk tudóskodó glossákra szorul, a melyek – bármilyen bővek – azért mégsem érdekelnek bennünket. A nyelv maga nagyon nehéz s a versformák sokszor teljesen idegenszerűek. A költemények tele vannak gyakran állandó alliteráló formákkal. A tartalom néha felette szűkkörű, sőt olykor trivialis, például midőn Thórarenssen Dániát egy olyan emberhez hasonlítja, a kinek nincsen orra, és pedig az izlandok nemzeti énekében, egyik legkiválóbb költeményökben. Typikus, különleges eredetiség kevés van az izlandi költészetben. Idegen embert e költemények első sorban leíró, néprajzi és rokon tartalmuknál fogva fognak érdekelni. Mesterkélt és bonyolult mondatszerkezetek, fogalmaknak hosszadalmas körülírásai gyakoriak az izlandi költeményekben. A legjava és a legművésziebbek közöttök a fordításban elvesztik legfőbb vonzóerejöket és bájokat, mely – mint Arany János Toldijában – a nyelvben rejtezik. Épen azért az izlandi lyrai költészetet hazai jelentősége és valódi értéke szerint a külföld talán sohasem fogja teljesen méltathatni. Poestion szép munkája a szerző nemes lelkesedésének nem első gyümölcse. 1897-ben kiadott egy nagy művet: Isländische I)ichter der Neuzeit in Charakteristiken und übersetzten Proben ihrer Dichtung. Mostani munkája az előbbi munkának szemelvényeit közli megszaporítva 92 költeménynyel. 27 lyrai költő van a gyűjteményben képviselve, nem mindíg legszebb és legjobb költeményeikkel, a mint a fordító maga bevallja. A lefordítás teljesen leküzdhetetlen nehézségekkel járt volna. A költemények főbb jellemvonásai: a mély hazaszeretet, a mely sok gyönyörű költeményben jut kifejezésre, különösen Hallgrímsson Izland czímű költeményében; a természet szeretete, a nemzeti érzés, a szerelem megható hangokat hallat a lelkes szigetnép nyelvén. Ha bölcselkedik, akkor azonban a legtöbbször szűkkörű és egyoldalú. Az egyes költemények ismertetése messze vezetne. E helyett inkább egy-két költeménynek magyar fordítását közlöm. Utalok első sorban Hallgrímssonnak e folyóiratban megjelent Izland czímű költeményére; aztán Thórarenssen Kysstu mig (Csókolj meg) Sigrúnarljód (Dal Sigrunhoz) és Kysstu mig aptur (Csókolj meg újra) czímű, az izlandiaktól rendkívül kedvelt és szerte énekelt költeményeire. A míg az elsőben a hazafiság szólal meg, addig az utóbbi háromban szerelmet énekel a költő. A Csókolj meg így hangzik: 1. Csókolj meg, én édesem, Beteg vagy ! Csókolj meg, én kedvesem, Mert meghalsz! 2. Vígan iszom a halált Rózsájából, Rózsájából Ajkaidnak, Mert a kelyhe tiszta, szent!

A Sigrunhoz czímzett dalt az izlandiak sokat énekelik és egyik legkedvesebb költeményök:

1. Nem rég megbúsítottál,
A szavaddal, oh Sigrun!
Azt kértem, látogass meg,
Ha előttem meghalnál.

[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »