--

a példákat, saját 1835 -38-iki pöre után, egy egész lapon keresztül. Ezek a jogok fejezi be - barbárok, szörnyetegek, embertelenek és ki merem mondani, egyedüli okai a sok hűtlenségnek, pörnek, botránynak és bűnténynek, a mi lyan sokszor beszenynyezte és még be fogja szennyezni a családi szentélyt...»*)

Meg kell változtatni tehát e részben a törvényhozást, föl kell emelni a nőt hivatása magaslatára, mint férjének egyenrangú és egyenjogú társát; mert másképen nincs szabadsága, nincs méltósága: a szabadság, a mihez csupán csellel juthat, a házasságtörés szabadsága; az a méltóság pedig, melyet férje tudtán kívül bitorol, mindkettőjökre csak szégyent hoz. Ennek a visszaélésnek meg kell szünni és se a jámbor férj ne legyen a bárgyuság typusa, a kit az emberek fölültetnek, és a kin, feleségével együtt, mulatnak barátai, se a gyöngéd, becsületes és kegyes asszonyt ne zsákmányolják ki; és még szükséges, hogy a nőt, ha egy napon csábítás következtében vétkezett, ne hurczolják meg és ne büntessék meg nyilvánosan, ne gyalázzák meg saját gyermekei előtt, lehetetlenné téve így neki, hogy a jó útra visszatérjen s kénytelenítve őt, hogy mindörökre meggyűlölje bűnhödésének és szégyenének okozóját.

«Igen, fordúl végül honfitársnöihez, a polgári egyenlőség, egyenlőség a házasságban, egyenlőség a családban, ez az, a mit lehet és a mit kell kérnetek, követelnetek. Ám ehhez mélyen át kell érezni a házasság, a hitvesi hűség és a családi szeretet szentségét. Akarjatok férjetekkel egyenlők lenni azért, hogy ne kelljen őket, szenvedélyeitek csábítása és családi életetek ziláltsága miatt, kijátszanotok és megcsalnotok.**) Akarjatok velök egyenlők lenni azért, hogy lemondjatok arról az aljas gyönyör

*) Különben nem titkolja Sand, hogy e fejtegetéseibe egyéni tapasztalatai is belejátszottak; a hires levél végén fölsóhajt: Igen, én nő lévén élénken éreztem a törvények és előitéletek igazságtalanságát s nő létemre jogosan háborodom föl, látva, hogy holmi izgága kisérletek mint késleltetik a nekünk tartozó orvoslást.»

**) Ez volna az Indiana alapeszméje és kulcsa Sand George szerint (1. az 1852-iki kiadás előszavát), a ki tudvalevően védekezett a saint-simonismus vádja ellen; a baj csak az, hogy ezeket az előszavakat rendesen jó későn írta műveihez, midőn kora és az újabb hatások következtében változott s néha érettebb nézeteit vitte vissza egyik vagy másik régebbi irányára.

ről, melyet a csellel szerzett fölény nyujtott. Akarjatok velök egyenlők lenni azért, hogy örömmel tartsátok meg a hűségi esküt, a mely a szerelem eszménye és a lelkiismeret szükséglete az egyenlőségi szerződésben. Akarjatok velök egyenlők lenni azért, hogy meg tudjátok egy napon bocsátani az eltévelyedést és viszont el tudjátok fogadni a bocsánatot, a mi jóval nehezebb dolog. Akarjatok velök egyenlők lenni ép a keresztyén alázatosság érzülete nevében, a mely csak egy útat jelöl ki: hogy tartsuk tiszteletben felebarátunk jogát.»

A míg nem adják meg a nőnek a polgári jogokat, nem lehet várni, hogy a társadalmi helyzet javuljon: és csak e kérdés elintézése után lehet szó arról, hogy a nő a politikai jogokat megkapja. Most még gyermekes» ez a kivánság.

Ég a házatok, veszélyben a tűzhelyetek és ti ki akarjátok magatokat tenni a tömeg gúnyjának és gyalázkodásának, mikor arról volna szó, hogy megvédjétek otthontokat s visszahelyezzétek oltárukra a megcsúfolt penateseket? Miféle őrült szeszély hajt titeket a parlamenti harczokba, mikor el sem vihetitek oda a személyes függetlenség gyakorlatát? Ezen a padon ül a férjetek, a másikon talán a szeretőtök, s ti ott akarnátok képviselni valamit, mikor nem tudtok magatokért sem helyt állani !»

E levél után legjelentékenyebb a IV. fejezet,*) a nemzetgyűléshez intézett petitio hasonló az 1834-ikihez a guéreti mezei munkások ügyében, a kik testületi érdekek miatt összetűztek a városi munkásokkal. Sand George ezt az alkalmat ragadja meg, hogy ékesszóló lapokon fejtegesse a népnevelés égető szükségét. Ez az eset csak egy szomorú eredmény, úgymond, melynek oka másutt keresendő: a múltban, a múlt a hibás, a mely következetesen moralis alárendeltségre itélte a parasztot. Csoda-e aztán, ha a parasztnak az egyéni érdek a fő mozgató ereje, ha alig érti meg a köz gyűjtő eszméjét, ha közönyös a nemzeti ügy iránt, ha nincs tudatában politikai jogai fontosságának és értékének? Szóval a tudatlanság a nagy seb, ezt kell orvosolni, még pedig minél előbb.

Legyetek nagylelkűek, fordúl a polgárokhoz, tiétek az erő, a míg ti vagytok az urak.»

a míg

És ha megszerettettétek a paraszttal a köztársaságot, később

*) Petition à l'Assemblée Nationale, 50–61. 1.

majd beszélhettek a szivéhez és eszéhez a politikai nevelés útján. Mert van a parasztnak értelme, csak ki kell művelni, vannak nagy ösztönei: minta-katona lesz a hadseregben, a ki hősiesen védi meg földjét. És akkor büntethetitek szigoruan a népszavazat szentesítette törvények minden áthágását; de ma még polgár urak, kegyelem a népnek, kegyelem a parasztnak!»

Két hírlapi czikke van még 1848-ból, egyikben a szépirodalom védelmére kel, Proudhon és Janin támadásaival szemben,1) a másikban a személyeskedő vitákat itéli el,2) továbbá néhány naplójegyzete (1848 márczius 29-től április 26-ig), melyekben apróbb episodokat beszél el a torlaszharczok idejéből.3)

Érdekesebbek naplójegyzetei az 1851-iki államesinyről,') melyet Páris népe minden nagyobb izgalom nélkül hagyott lefolyni s ép oly nyugodt közönynyel fogadott, mint a vidék Jacques Bonhommeja. Pár nappal az államcsiny előtt, (1851. nov. 26. szerda) Sand George megnézte a Gymnaseban Le mariage de Victorine cz. színművének premièrejét, melynek további előadásait másféle érdekes látványosság szakította meg.

A Bourbon-palotai s az utczai jelenetek, a minden oldalról szállongó, túlhajtott hírek, melyeket meg sem czáfolhattak az elnémult ujságok és még sok más, tarka esemény, melyekben Sand már csak mint szemlélő vett részt, gyermekeiért és barátaiért aggódva, meg a néhol hozzájok fűzött szép reflexiók alkotják tárgyát e november 26-ikától deczember 8-ikáig terjedő naplónak.

III. Napoleon uralmának végéről is vannak e könyvben följegyzései.5) Ezek közt első helyen állnak azok a levelei, melyeket a porosz-franczia háború alatt egy Párisban élt amerikai

1) Sur Proudhon et Jules Janin. (A propos d'un article du journal de Proudhon sur les artistes littéraires) 39–49. 1.

2) Sur la polémique 62–72. 1.

3) 3-18. 1. (kézirati másolat után).

4) Le coup d'état à Paris (Journal de Novembre 1851. Journal de Décembre 1851.) 75-134. 1.

5) Correspondance avec un ami américain pendant la guerre. 163–233. 1. Sur Mac-Mahon et Thiers. 239-244. 1. Victor Hugo et «L'année terrible». 247-261. 1.

barátjával, Harrisse Henry ügyvéddel váltott.') Sand George ez időtájt már nem szivesen mozdult ki kedves Nohantjából, a hol két gyermekét s később unokáit fölnevelte és író meg művész barátait fogadta.2) Harrisse értesítette őt (mint még sok vidéki ismerősét) a Párisban lefolyt eseményekről, melyekre Sand nem késett, sokszor igen találó és éleslátásra valló megjegyzéseit hozzáfűzni. Egyébiránt már a Journal d'un voyageur pendant la guerre (1872) után tudjuk, mint vélekedett Sand az 1870-iki háborúról, ismerjük rajongó hazaszeretetét, valamint azt is, hogy nem nagyon lelkesedett Gambettáért meg a bordeauxi követségért. Ezeket az érzelmeket tükrözik jelen levelei és jegyzetei is. Miként volt lehetséges ez az élet-halál harcz? Ha csak nem akarják megölni Francziaországot, nem kell-e Thiershez és a béke párthoz csatlakozni?) A commune borzalmai és Francziaország fenyegető bukása még nagyobb aggodalommal töltötték el nemes lelkét, mint Gambetta szereplése: hazája végpusztulásától rettegett. A mennyire rokonszenvezett s együtt tartott a juniusi fölkelőkkel, ép oly kárhoztatón emeli föl szavát az 1871-beliek ellen, teljes mértékben osztva e részben az Année terrible szerzőjének érzelmeit.) A kötet e része különben szembe

1) Részben kiadva már Sand G. levelezésének 1882-1884 megjelent hat kötetében. (Paris, Calmann-Lévy.) Harrisse Henry, new-yorki ügyvéd, 1866-ban érkezett Párisba s az amerikai folyóiratokba jelentős czikkeket írt a franczia irodalom akkori kitünőségeiről. Renan bemutatta őt Sainte-Beuvenck, ez pedig Sand Georgenak. Kettejök közt csakhamar benső barátság fejlődött ki, mely csupán Sand halálával szakadt meg.

2) V. ö. Caro, George Sand. (Paris, 1887.) 154–203. 1. G. Amic, George Sand. Mes souvenirs. Paris, 1893. Ed. Flanchut, Autour de Nohant. 1899. J. Lemaitre, Les contemporains. IV. Paris, 1899.

3) «Ceci est une première impression, ... mais fidèle à cette notion que l'homme de la France était absolument lié à l'établissement d'une République durable. Tout ce qui nous éloignera de ce but sera une honte et une décadence». (241. 1.) És valamivel alább: République conservatrice, trop conservatrice, peut-être, ... elle seule pouvait amener la grande liquidation des intérêts en lutte, elle seule pouvait faire de nous des citoyens, des hommes». (242. 1.) *) V. ö. 1871 június 15-én Mme Adamhoz írt levelét: «Pleurons des larmes de sang sur nos illusions et nos erreurs!... Nos principes peuvent et doivent rester les mêmes, mais l'application s'éloigne,

ötlő hézagokat mutat; meglehet, véli Ledrain,1) hogy a család s a kiadók nem merték még Sand George véleményét az 1871-iki fölkelésről a maga egészében közzétenni.

Néhány kivonat vagy töredék alkotja még a kötet tartalmát, ezekre fölösleges e helyen hosszasabban kitérnünk.

Sand George önéletírása első unokája, Clésinger Johanna halálakor (1855) zárult le,) e gyászeset keltette fájdalmát tükrözi egy ugyanazon évből származó naplótöredéke,3) mely egyúttal, miként a könyv utolsó fejezete is,) Sand mystikus (philosophiai és lélektani) tanulmányairól tesz bizonyságot.")

Le théâtre et l'acteur (1858) cz. befejezetlen levelében ") nohanti szinházát írja le s tanulságos megjegyzéseket tesz a szinész és a szinműíró viszonyára, méltó hódolattal adózva egyebek közt Shaksperenek is, a kit különben mindig kedvelt írói közé számlált.7)

Leszámítva ezeket az apróságokat, Sand George-ot mint politikust is bővebben megismerjük ebből a kötetből. Politikai szereplése s foglalatosságai milyen befolyással voltak írói működésére?

A mi először is a socialismust illeti, talán nem sajnálhatjuk Sainte-Beuvevel, hogy Sand azt regényeibe is átvitte. Igaz, hogy ez az iránya termett olyan gyümölcsöket, melyek alig emelték írói dicsőségét, de ne feledjük, hogy a hamis heroismusra épített Meunier d'Angibault (1845-46) és Le péché de M. Antoine

et il peut se faire que nous soyons condamnés à vouloir ce que nous ne voudrions pas». Számos rokon helyet idézhetnénk még Flauberthez ebben az évben írt leveiből. Tudjuk különben, hogy Sand George levelezésben állt magával III. Napoleonnal is, mikor ez még, mint trónkövetelő, kijátszani törekedett a socialisták jóhiszeműségét.

1) Illustration 1904 július 10. sz.

2) Leánya, Solange, Clésinger szobrászhoz ment férjhez, kevéssel a februári forradalom kitörése előtt. Fiától, Mauricetól, a ki Calamatta rézmetsző leányát vette el, két unokája maradt, Aurore és Gabrielle.

3) Après la mort de Jeanne Clésinger. 137—150. I.

4) Fragment ou exposé d'une croyance spiritualiste. 271–281. l. 5) V. ö. még Histoire de ma vie, IV. köt. 254-265. 1.

6) 153-164. 1.

7) Ez időtájt (1856) dolgozta át francziára Shaksperenek As you like it czímű vígjátékát.