Oldalképek
PDF
ePub

Nem, ebben semmi rossz sincs, de hogy tudtad ezt eltitkolni előttem ?

Katyának egyszerre elszorúlt a szíve. Azt várta, hogy bántani fogja a dolog, úgy is lett, de ebben a pillanatban egyszerre úgy tetszett neki, hogy mindaz a kedves, az az új hangulat, mely a tegnapi nap óta közéjök beférkőzött, egyszerre eltünt és szétfoszlott, mint valami álomkép.

Szinte bánta, hogy nem vett erőt magán és oly korán elmondott neki mindent. Lám, hiszen még teljes huszonnégy óra volt hátra az elutazásáig, s most elrontotta ezt a huszonnégy órát.

Tudtam, hogy haragudni fogsz, mondotta Katya halk, levert hangon.

[ocr errors]

-Eszemben sincs haragudni, Katya, felelt Mihail de olyan különös ez ... Neked titkod van előttem, a melyet Marfusa ösmer.

Marfusát nem lehetett mellőzni, mert ő szerezte meg a czimét ...

Ám jó, ez igaz. De miért? Miért nem szóltál nekem? Tudod, hogy mennyire érdekel minden, a mi Andrejre vonatkozik.

Ő nem engedte.

Nem engedte, hogy szólj nekem?

Nem, nemcsak neked. Azt akarta, hogy senki, épenséggel senki ne ismerje helyzetét. Még én reám is rettenetesen megharagudott azért, hogy fölkerestem.

Helyzetét? Hát milyen a helyzete ?

Jaj, rettenetes, Mihail, rettenetes. Ha láttad volna milyen sötét, nedves a szobája: nincsen benne semmi, még leülni sincsen hová ... Valami csizmadiánál lakik, s mikor megláttam őt, csaknem sírva fakadtam, úgy megszántam: sáppadt, lesoványodott és majd eldőlt az éhségtől ...

semmit.

Majd eldőlt...?

Bizony, majd eldőlt. Már egy pár nap óta nem evett

Istenem... És ő ennyire hagyta jutni a dolgot, tudva, hogy mi is itt vagyunk?

[ocr errors]

nagyon büszke, Mihail.

-Bizony nagyon, nagyon. Sőt túlságosan ...
Ne haragudjál rá, Mihail.

Én értem a büszkeséget,

mondotta Mihail alig

észrevehető fölindulással: de büszkének lenni azokkal szemben, a kik nemcsak soha rosszat nem tettek vele, hanem mindig szerették...

-

Én is így gondolkozom. De azért ne haragudjál. Én fölajánlottam neki egy kis pénzt, ezen vett kolbászt és megette. Azóta nem láttam.

[ocr errors]

Nem láttad? Igazán? kérdezte Mihail fürkésző pillantással.

Nem láttam, Mihail. Most már nem volnék képes rá, hogy bármit is eltitkoljak előtted. Azóta nem láttam. Akkor megkért, hogy senkinek se áruljam el lakását, meg azt, hogy éhezett, s én kénytelen voltam hallgatni, bármily nehezemre esett is.

- És most sem tudod, mi van vele?

Rövid idővel ezelőtt kaptam tőle levelet. Ime itt van. Odaadta neki a levelet. Mihail elolvasta és visszaadta. A levél tartalma egyszerre kibékítette őt Katyával. Azt látta belőle, hogy Katya előtt épen úgy titkolja életét, mint előtte.

[ocr errors]

Nos hát, mondotta,

[ocr errors]

-

ha vége a nyomoruságnak, úgy hála Istennek. Nem akarja, hogy beleavatkozzunk életébe, eltaszít bennünket. Erőszakot nem használhatunk. - De nem haragszol rám, Mihail? - kérdezte Katya, szeme közé nézve.

Hejh Katya, hát lehet-e rád haragudni? Andrej fájdalmat okozott nekem, de te... Te nem tettél semmit, és te semminek sem vagy oka.

Katyának megkönnyebbült a szive, s most már örült. hogy végre elmondta a titkát Mihailnak. S ezek után még közelebb jutott hozzá Mihail. U vihart várt tőle, s ime milyenszeliden fogta föl vétkét. Ebben a pillanatban a jóság angyalát látta benne.

Eljutottak a Nikolajevszkij hídhoz, itt kocsit fogadtak és elhajtattak haza. Mikor hazaértek, Mihajlovics Arkadij még nem volt otthon. Még mindig dolgai után járt.

Katyát és Mihailt Fedor fogadta, a kinek annyira sötét volt arcza, hogy Mihailnak egyszeriben föltünt és meg is kérdezte tőle:

- Hát te neked mi bajod?

--

Semmi, felelt Fedor komoran..

Ábrázatod pedig olyan, mintha rettenetesen el vol

nál keseredve.

Dehogy is... Különben hiszen régi dolog... Itthon Fedor nélkül még csak mocczanni sem tudnak, de idegen országban, ott azután megy a dolog vigan.

Tiszta dolog volt, hogy Fedor arról ábrándozott, hogy majd elmegy gazdájával külföldre, most pedig lefújták. Szenvedélye volt az utazás, és azelőtt Mihajlovics Arkadij elkövette azt a vigyázatlanságot, hogy magával vitte öt külföldre is. De a tapasztalás rávezette, hogy a saját cseléd csak nyüg az úton, mert mindenütt van elég cseléd, pompásan végzi dolgát.

a ki

Az uraknak az a szokásuk, hogy magokkal vitték a cselédségöket, még a jobbágyság idejéből maradt fönn, a mikor nyomoruságos falvakban és apró városkákban kellett állomást tartani, a mikor még nem volt vasút és nem voltak kitünően berendezett fogadók. Most azonban Fedort is elvinni, valósággal nevetséges lett volna.

Fedor mindamellett, ifjú gazdáját látva, újra reménykedni kezdett, és rendkívül bizalmaskodó hangon így szólt Mihailhoz:

Arkágyevics Mihail, tegye meg nekem azt a szivességet, és szóljon az érdekemben papájának.

Hogy-hogy?

Hát bocsásson meg, de arról van szó, hogy az urak cseléd nélkül fognak utazni, úgy-e? No hát ez bizony kényelmetlen lesz.

- De hiszen mi fogadókba szállunk, ott pedig van. cseléd bőven, felelt Mihail.

- Már engedjen meg, de hogy lehet ezt összehasonlítani? Hát az a fogadóbeli cselédség talán tudja, hogy mit kell tenni? Az otthoni cseléd már ismeri gazdája minden legapróbb szokását: mennyi kávét, mennyi tejszínt kell tölteni neki, mennyi fénymázt kell a czipőjére kenni. Hát tudja ezt a fogadóbeli cselédség olyan pontosan elvégezni? Külföldön a fogadóbeli cselédség először is egy árva szót sem ért oroszul.

De hát minek is tudna oroszul? Beszélünk vele a maga nyelvén.

No lássa. Szóval meg kell alázkodniok előtte. A saját cselédségének elegendő, ha odakiáltja: «hej, Fedor!» egyszeriben meg van téve minden, úgy, a mint illik. Az ottanihoz meg így kell szólni: «muszje zse vu pri»> s ha nem így szólnak hozzá, tüstént fölhúzza orrát. Tudom én jól, hogy van az, öt évvel ezelőtt utaztam én is Mihajlovics Arkadijval. Legyen a közbenjáróm, Arkágyevics Mihail.

Mihail semmiképen sem tudta ezt megigérni. Ha egyszer apja így határozta, az annyit tesz, hogy minden bizonynyal volt oka rá, s Fedornak nyilván nem sikerült öt érveivel meggyőznie. Nem is igért meg semmit, s így Fedornak semmi oka sem volt rá, hogy sötét hangulatát megváltoztassa. Sőt ellenkezőleg, a szemöldökei még jobban összehúzódtak, s homlokán a ránczok még mélyebbekké lettek.

Hat óra tájban hazaérkezett Mihajlovics Arkádij, és nagyon meg volt lepetve, hogy Katyát is ott látta. Nem adott kifejezést elégedetlenségének, de szemein látszott, hogy nem igen van inyére a dolog. Már régóta foglalkozott azzal a kérdéssel, vajon helyénvaló-e fiának barátkozása ezzel a leánynyal. A mig gyerekek voltak, addig még csak megjárta. De most már mindaketten felnőttek voltak.

Az ilyen állandó együttélés, ebben a korban, a mikor a fejlődő emberben először ébred föl a szerelem, mikor ez az érzés még teljesen uj előtte, s a mikor még nem képes biráló szemmel nézni maga körül, könnyen olyan természetű közeledésre vezethet, mely épenséggel nem kivánatos, és mely káros hatással lehet egész életére.

Két különböző nemű fiatal teremtésnek barátságában egyáltaljában nem hitt Mihajlovics Arkádij. De a mint olykor megfigyelte Katyát, szemeiben, a bennök föl-föllobbanó szikrákban, tüzes orczáiban, szenvedélyes természetnek jeleit vélte fölfödözni, s ebben Mihailra nézve veszedelmet látott. Mihail gyenge, engedékeny és naiv. Ezenkívül megvan még benne a gyerekes meghatottság és nagylelkűség, s mikor az emberek még nem tudják bonczolgatni érzelmeiket, könnyen összezavarják őket, és nem ritkán eljárásukat a nagylelkűség nyilvánulásának minősítve, egymásnak és saját magoknak helyrehozhatatlan bajt okoznak.

S Katyának ebben a kivánságában, hogy Mihailt elkí

sérje - mert nyilván csak azért jött el vele, - már a kezdődő veszedelemnek első lépését látta.

De nem szólt semmit se neki, se Mihailnak. Föntartotta ezt későbbre. Hiszen teljes négy hetet fognak együtt tölteni. Mihail kétségkívül alárendeli magát az ő erőteljes egyéniségének, s akkor majd részletesen letárgyalják mindezeket a kérdéseket.

Egyáltaljában Mihajlovics Arkadij, a közte és Mihail közt való közeledés szempontjából nagy súlyt fektetett erre az utazásra. Életének ez az oldala teljesen el volt hanyagolva, a mi onnan származott, hogy házukban nagyon is nagy szerep jutott az asszonyoknak. Ő pedig kénytelenségböl túlságosan nagy befolyást engedett nekik fiára.

Ezenkívül nagyon összebonyolította a viszonyokat az elhúnyt Vasziljevna Vjerának az árvák iránt tanusított szeretete, a minek az lett következménye, hogy két teljesen idegen gyermek került házukba. Ezeknek a nevelésével foglalkozni nem akart. azt pedig, hogy Mihaillal szemben valami különös viselkedést tanusítson, Vasziljevna Vjera nem engedte volna meg.

Most azonban teljesen meg van adva a lehetősége annak, hogy ezeket a hibákat jóvá tegye, s ehhez ez az utazás lesz az első lépés.

Az est az utazás előkészületeivel telt el. Ezenkívül úgy esett a dolog, hogy Mihajlovics Arkadij egész idő alatt vagy együtt volt Katyával és Mihaillal, vagy legalább ott volt a közelökben.

Mihailnak és Katyának így nem volt alkalmuk, hogy a lelkök szerint kibeszélhessék magokat. Egyébiránt Katyának nem is igen volt szüksége erre. Mit is mondhatott volna ő Mihailnak? Az ő lelkében kettőjök viszonyára nézve minden határozatlan, homályos és öntudatlan volt.

Ő teljesen boldog volt, hogy maga mellett érezte őt és látta szemeiben az iránta való hajlandóságot és bizalmat. Az, a mi tegnap történt, csak közelségök véletlen megnyilatkozásának tünt föl előtte. Miután közelségöknek ilyen bizonyítékát tátta, megnyugodott, s véget értek aggodalmas álmai.

Ő semmiféle nevet sem adott érzésének. Nem volt szüksége névre. Egyszerűen boldog volt, hogy miért, az nem is akarta tudni.

« ElőzőTovább »