511 BEHORDOZÓSKODÁS-BEHOZ BEHOZÁS-BEHURCZOL 512 BEHORDOZÓSKODÁS, (be-hordozóskodás)ösz. | be a tanodákba. Behozni az idegen nyelvek tanítását. fn. Több járáskeléssel végzett, tovább tartó behordozkodás. 3) Jövedelmez, hasznot hajt. Ez a puszta kevesebbet hoz be, mint a mi pesti házunk. Amit egyik jószága behoz, a másikra költi. Tízszeresen behozza, amit ráköltöttek. BEHOZÁS, (be-hozás) ösz. fn. Cselekvés, midőn BEHORDOZÓSKODIK, (be-hordozóskodik) ösz. k. Mindenféle ingóstul czeleczulástul sokáig tartó hordozkodással betelepedik. BEHORGAD, (be-horgad) ösz. önh. Mondjuk behozunk valamit. A külföldi kelmék behozása igen hajlékony rugalmas testről, midőn egyik vége befelé | sok pénzünket viszi ki. Az idegen szokások behozása elgörbed, vagyis horog gyanánt behajlik. Behorgadnak korcsítja nemzetünket. a lángon melegített gereblye, vagy villa fogai. Behorgad a kapocscsá alakított rézsodrony, a fogóval lehajtott szeg. BEHORGASÍT, (be-horgasít) ösz. áth. 1. BE HORGASZT. BEHOZATAL, (be-hozatal) ösz. fn. Kereskedelmi értelemben külföldi áruk beszállítása. Behozatalért fizetett vámdíj. BEHOZATALI, (be-hozatali) ösz. mn. Behozatalra vonatkozó. Behozatali vám, melyet a behozott BEHORGASODIK, (be-horgasodik) ösz. k. lásd áruktól fizetni kell. Behozatali kereskedés. BEHORGAD. BEHORGASZT, (be-horgaszt) ösz. áth. Eszközli, vagy okozza, hogy valami behorgadjon; befelé görbít, hajlít. Behorgasztani a pipaszurkálót, a gombostűt. BEHORGOL, (be-horgol) ösz. áth. Horogalakú tűvel befüz, beköt. V. ö. HORGOL. BEHORPAD, (be-horpad) ösz. önh. 1) Mondják lemezféle, lapos, szilárd állományu rugalmas testről, midőn erősebb nyomás következtében engedvén mélyedést kap, besüpped, vagy homoruvá lesz. Behorpad a réz födél, bádog tető, ha kalapácscsal verik. Terhes szekér alatt behorpad a hidpadló. 2) Üreges test, edény stb. rugalmas oldala, héja, ütés nyomás alatt besüpped, benyomódik. A falba ütött orr behorpad. Behorpad a bogrács oldala, a hegedű. 3) Mondjuk tömör testekről. Behorpad a kenyér, kalács. Behorpad a föld, midőn alját a víz elmossa. Behorpad a töltés, ha feneke enged. V. ö. HORPAD. BEHORPADÁS, (be-horpadás) ösz. fn. 1) Nyomás általi bemélyedés, besüppedés, homorodás. 2) Maga a besüppedt, benyomott bemélyedt hely. BEHORPADOZ, (be-horpadoz) ösz. önh. Több helyen, több ízben behorpad. Behorpadoz a vitéz sisakja a dárdák szurása, a kardok vágása alatt. Behorpadoz a romlásnak indult régi háztető, az ócska kalap. Behorpadoz a földindulás által megrengetett, vagy sppedő föld. V. ö. HORPAD, HORPADOZ. BEHORPASZT, (be-horpaszt) ösz. áth. Eszközli, vagy okoza, hogy valamely test oldala, teteje behorpadjon, nyomás, ütés által mélyedést csinál rajta; homorúvá, gödrössé tesz, besüppeszt. Behorpasztani a bográcsot, a kazán oldalát. Behorpasztani a kalap tetejét. Elestében behorpasztotta az orrát. V. ö. HOR PASZT. BEHORPASZTÁS, (be-horpasztás) ösz. fn. Va lamely test külső lapjának, oldalának benyomása, befelé hajtása, homorúvá tevése. BEHOZ, (be-hoz) ösz. áth. 1) Kivülről befelé, onnan ide beszállít; ellentéte kivisz, azaz belülről kifelé szállít. Hozd be a ruhámat. Már behozták az ételt, üljünk hozzá. 2) Bizonyos cselekvési rendet, módot, divatot kezd, valamely idegen szokást meghonosít. Behozni a franczia divatot, öltözetet. Új rendszert hozni BEHÖMPÖLYGET, (be-hömpölyget) ösz. áth. Eszközli, hogy valami behömpölyögjön, illetőleg behengerget, begurogat. V. ö. HÖMPÖLYÖG. BEHÖMPÖLYÖDIK, (be-hömpölyödik) ösz. k. Hömpölyögve, azaz saját tengelye körül forogva, hengeregve begördül, begurdul valahová. V. ö. HÖMPÖLYÖDIK. BEHÖMPÖLYÖG, (be-hömpölyög) ösz. önh. 1. BEHÖMPÖLYÖDIK. BEHÖRPÖL, (be-hörpöl) ösz. áth. Italt, vagy híg eledelt hörpölve bevesz. Behörpölni a mézes márczot, a kávét. V. ö. HÖRPÖL, SZÖRPÖL. BEHÖRPÖLÉS, (be-hörpölés) ösz. fn. Italnak vagy híg eledelnek hörpölve bevevése. BEHUGYOZ, (be-hugyoz) ösz. áth. Hugygyal beöntöz, benedvesít, bemocskol. Behugyozni a falakat, az ágyat. BEHUG YOZIK, (be-hugyozik) ösz. k. Hugyát valahová beereszti, belöveli. Behugyozni az éjjeli edénybe. BEHULL, (be-hull) ösz. önh. és gyüige. Magasabb helyről alantabbra több részekben vagy egymás után becsik valahova. A gyümölcs a kerítésen behull a szomszéd kertjébe. A szél-hajtotta gizgaz behull a kútba. A rongyos háztetőn be hull az eső. A hídról sokan behullottak a vízbe. V. ö. HULL. BEHULLÁS, (be-hullás) ösz. fn. Egymás után, részenként, cseppenként, darabonként stb. beesés. BEHÚNY, (be-húny) ösz. áth. Tulajdonkép a szemekről használtatik, s am. becsuk, betesz, bezár, a szemhéj leeresztéeével a szemgolyót betakarja. Behúnyja a szemét, hogy a por, víz bele ne menjen. Szemét behúnyta és elaludt. Átv. ért. úgy teteti magát mintha nem látna valamit, mintha zárva volnának sze mei, észrevétlenül elnéz valamit. Nem jó, ha az elüljáró behúnyja szemeit. Képes kifejezéssel am. meghal. Férje alig húnyta be szemeit, már új frigyre készül lépni. BEHURCZOL, (be-hurczol) ösz. áth. Valamit vagy holmit hurczolva, azaz erőszakosan vonva, vontatva, földön húzkálva visz be. A zsákokat behurczolni a malomba. Hajánál, gallérjánál fogva behurczolni valakit. V. ö. HURCZOL. 513 BEHURCZOLÁS – BEIGAZÍT BEHURCZOLÁS, (be-hurczolás) ösz. fn. Erőszakos cselekvés, húzkálás, vontatás, midőn valamit vagy valakit behurczolnak. BEHURCZOLKODIK, (be-hurczolkodik) ösz. k. A behordozkodik igének nyomatosabb árnyalata, mely több bajjal, s nehezebb munkával járó átköltözködést jelent bizonyos lakhelyre. Még tovább menve: behurczolóskodik. BEHURKOL, (be-hurkol) ösz. áth. Hurokra szorított madzaggal, kötéllel, szalaggal stb. beköt, öszveszorít. V. ö. HURKOL. BEHURKOLÁS, (be-hurkolás) ösz. fn. Hurok kal öszvekötés. BEHURKOLÓDÁS, (be-hurkolódás) ösz. fn. Hurokba keveredés, kötelődzés, szorulás, akadás. BEHURKOLÓDIK, (be-hurkolódik) ösz. belsz. Hurokféle kelepczébe keveredik, kötelődik; hurokba akadva megszorúl. Behurkolódik a törökbe lépett, s vergődni kezdő madár. A tyúk lába behurkolódik a pozdorjaszálakba. BEHÚZ, (be-húz) ösz. áth. 1) Maga után húzva, vontatva bevisz, behoz, behelyez valamit bizonyos helyre. Behúzni a szekeret a hiuba. 2) Embert vagy más állatot megragadva erőszakkal magával bevonz. Nem jön, ha csak gallérjánál fogva be nem húzzuk. | A lovat farkánál fogva behúzni az istállóba. 3) Rábír valakit, hogy bizonyos dologban, ügyben részt vegyen. Behúzni valakit a kártyajátékba, valamely költséges vállalatba. 4) Valamit tokféle takaróval beborít, vagy lepellel beföd. Behúzni a dunyhát, vánkost tiszta héjjal, a paplant lepedővel. Behúzni függönynyel az ablakot. BEHÚZÁS, (be-húzás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg erőltetés, erőszakoskodás, midőn valamit vagy valakit behúznak. V. ö. BEHÚZ. BEHUZÓDÁS, (be-huzódás) ösz. fn. Húzamos vonalban történő sereges bevonulás, bemenés. A hátráló hadak behúzódása valamely sánczba, várba. BEHUZÓDIK, (be-huzódik) ösz. belsz. Mondjuk menőben levő sokaságról, seregről, midőn biztos állás vagy tartózkodás, vagy menekülés végett betakarodik, benyomul valahová. A vert hadak behuzódtak a várba. Az üzőbe vett zsiványok behuzódtak az erdőségbe. BEHÜT, (be-hüt) ösz. áth. Valamit hideg vagy jeges vízbe márt, betesz, hogy meghüljön. Behüteni az innivaló bort, sert, vizet. BEHÜTÉS, (be-hütés) ösz. fn. Valaminck hidegítése hideg vízbe mártás vagy tartás által. BEIDÉZ, (be-idéz) ösz. áth. Valakit hí, vagy hivat, hogy bemenjen hozzá, hogy jelenjen meg nála. A bíró beidézi a feleket, a tanukat. V. ö. IDÉZ. BEIDÉZÉS, (be-idézés) ösz. fn. Behivás megjelenés végett. BEIGAZÍT, (be-igazít) ösz. áth. 1) Valakit azon igazi útra terel, mely bizonyos helyre bevezet. A járatlan idegent beigazítani a városba, a keresett utczába. 2) Valamit illő helyére betesz, kellően behelyez. Beigazítani a nehezen járó ajtót, kaput, ablakot. A tengelyt beigazítani a kerékagyba. AKAD. NAGY SZÓTÁR. BEIGAZÍTÁS, (be-igazítás) ösz. fn. 1) Cselekvés, illetőleg útmutatás, midőn valakit beigazítnak valahova. 2) Valaminek kellő módon és helyre beillesztése. BEIGAZODIK, (be-igazodik) ösz. k. Az igazi, czélra vezető utat eltalálva bejut valahova. Átv. ért. valamely kétes, szövevényes ügy nyitját megleli, s abban kellőleg eljár. BEIGÉRKEZIK, (be-igérkezik) ösz. k. Megigéri, hogy valahová bemegy. Beigérkezni a szinházba, tánczvigalomba. BEIGYEKEZIK, (be-igyekezik) ösz. k. 1. BE IGYEKSZIK. BEIGYEKSZIK, (be-igyekszik) ösz. k. Bemenni, bejutni iparkodik; rajta van, siet, hogy bejuthasson valahová. BEIGTAT, (be-igtat) ösz. áth. Szónyomozási értelemben valakit ujonnan szerzett igazai vagy jogaiba behelyez. V. ö. IG, IGTAT. Közszokás szerint. 1) Hivatalba, tiszti állomásba, birtokba innepélyesen beavat, bevezet. Beigtatni a főispánt, tárnokot. Beigtatni a nyilvános tanárokat. 2) Rendesen vitt hivatalos jegyzökönyvbe annak rende módja szerint beír, bejegyez valamit. A hivatalos levelek vételnapját, számát, kivonatát stb. beigtatni. BEIGTATÁS, (be-igtatás) ösz. fn. 1) Bizonyos. innepélylyel történő beavatás, bevezetés, behelyezés. 2) Bejegyzés. V. ö. BEIGTAT. BEIGTATÓ, (be-igtató) ösz. fn. 1) Megbízott hivatalos személy, aki valakit bizonyos tiszti állomásba, méltóságba, jószágba stb. innepélyesen bevezet, beavat. 2) L. IGTATÓ. BEIGTATOTT, (beigtatott) ösz. mn. 1) Akit valamibe innepélyesen beigtattak, behelyeztek, bevezettek. Beigtatott tisztviselő, hivatalnok, tanár. 2) Ami be van jegyezve, a jegyzőkönyvbe kellőleg beirva, beillesztve. Beigtatott levelek, okmányok. BEIKTAT, BEIKTATÁS, stb. 1. BEIGTAT, BEIGTATÁS, stb. BEILLAN, (be-illan) ösz. önh. Suttonban, bujdosva, szökve besiet, belopódzkodik, bemenekül valahová. Az üzöbe vett tolvajok beillantak az erdőbe. V. ö. ILLAN. BEILLANÁS, (be-illanás) ösz. fn. Menekülés, elbuvás végetti befutás, belopódzkodás. BEILLANT, (be-illant) ösz. önh. Tájdivatos szó a helyesebb beillan értelmében. V. ö. BEILLAN. BEILLATOZ, (be-illatoz) ösz. áth. Illatos szaguvá tesz, illatszerrel megmos, beken, betölt, stb. Füstölővel, elszórt virágokkal beiltatozni a termet. Rózsavízzel beillatozni a zsebkendőt. BEILLATOZÁS, (be-illatozás) ösz. fn. Illattal betöltés, beszagosítás. BEILLES, (be-illés) ösz. fn. Bizonyos helyre, állapotba, viszonyba való alkalmas létel, illetőleg minemüség, tulajdonság. BEILLESZT, (be-illeszt) ösz. áth. Valamit bizonyos viszonyok között úgy elrendez, s a maga kellő 33 helyére alkalmaz, hogy czéljának megfeleljen, hogy oda való legyen. A gépbe az illető részeket beilleszteni. A fögerendákba az ollófákat beilleszteni. BEILLESZTÉS, (be-illesztés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit beillesztünk. BEILLET, (be-illet) ösz. áth. A szokottabb használatu beilleszt értelmében oly képzésü, mint: hullat és hullaszt, múlat és múlaszt. BEILLIK, (be-illik) ösz. k. 1) Általán am. bizonyos helyre czélirányosan oda való, alkalmas valamibe. Ezen bútorok beillenek a szobámba. Nem tudom, beíllik-e ezen szár a pipámba. 2) Nak nek ragu viszonynévvel am. bizonyos állapotra, állomásra alkalmas, jó, arravaló. Beillik papnak, katonának. Ugyanezen értelemben használtatik lelketlen tárgyakról is, melyek a maguk nemében kitünőleg olyanok, milyeknek lenniök kell. Ez már beillik palotának, úri teremnek. V. ö. ILLIK. BEILLOG, (be-illog) ösz. önh. Bujdosva, lopódzkodva bekullog. BEIPARKODIK, (be-iparkodik) ösz. k. Rajta van, teljes erejéből igyekszik, hogy bemehessen, bejuthasson valahova. BEISZAPOSODIK, (be-iszaposodik) ösz. k. Iszappal behúzódik, bemocskolódik. Áradáskor beiszaposodnak a fák derekai, a mezők, rétek. BEISZIK, (be-iszik) ösz. k. mely szókötésileg átható gyanánt használtatik, tárgyesetes viszonynévvel. 1) Pénzét, vagyonát, holmijét italra költi. Beiszsza ruháját, ökrét, lovát. Ugyan derék állapot, beittuk a kalapot. Km. Beinná még a Krisztus palástját is. Km. Mindenét beiszsza. Beitta az eszét részeg lett. Km. Kinek rosz a felesége, igya be. Km. Nem szeretem az uramat, csak az ifjabbik uramat, arra is ha megharagszom, itt a kocsma, majd beiszom. Népd. 2) Mondjuk általán testekről, midőn valamely nedvet magukba színak. A fü beiszsza a harmatot. A száraz föld sok esőt beiszik. BEIVÁS, (be-ivás) ösz. fn. 1) Pénznek, vagyonnak ivásra költése. 2) Nedvek beszívása. V. ö. BEISZIK. BEIZEN, (be-izen) ösz. önh. és áth. A benn levőnek kivülről tudtára adat valamit, és pedig szóbeli jelentéssel. Beizenni a várba, hogy már közeleg az ellenség. Beizenni valakinek, hogy jöjjön ki. V. ö. IZEN. BEIZENÉS, (be-izenés) ösz. fn. A bennlevőhöz küldött szóbeli tudósítás. BEÍKEL, BEİKELÉS, lásd BEÉKEL, BEÉ KELÉS. BEÍR, (be-ír) ösz. áth. 1) Valamely lapot, táblát stb. irott betükkel, szókkal betölt. Életében több ezer ivet beírt. Számjegyekkel beírni az egész táblát. Beírni holmi jegyzetekkel a könyv széleit. Beírni a falakat. 2) BEJÁR, (be-jár) ösz. önh. és áth. 1) Több ízben, Bejegyez, írva bejegyez. A vett házat beírni a telek gyakran, ismételve bemegy, be szokott menni. Bejárkönyvbe. Beírni az adósok neveit, az ujonczokat. 3) Va-ni a szinházba, a megyei gyülésekre. A falusiak vásárra lahová levelet küld. Beírni Erdélybe, Törökországba. bejárnak a városba. 2) Tájszólás szerint: kocsin, szeBEIRÁS, (be-irás) ösz. fn. Általán cselekvés, kéren behajt valahová. Bejárni a vendégfogadóba. Bemidőn valamit beírunk, ezen igének minden értelmé- | járni a kocsiszin alá. Bajárni négy lovas hintón az ben. V. ö. BEÍR. udvarra. Kocsis, ide járj be, ne oda. 3) Áthatólag am. bizonyos tért, vidéket beutaz. Bejárta Tolnát, Baranyát, Ungot, Berket ( Bereget). Bejárni az országot. Bejártam az egész várost. Különösen látogatás végett, vagy más ügyben többekhez egymás után elmegy. Bejárni az urakat, a bírákat. Bejárni a boltokat, a kávéházakat, a nevezetesb intézeteket. Meghivás végett bejárni valamely testület tagjait. BEIRAT, (be-irat) ösz. áth. Meghagyja, rendeli, parancsolja valakinek, hogy írva bejegyezzen valamit, vagy valakit; több mások közé bejegyeztet. Házát, s minden fekvő birtokát beiratni a telekkönyvbe. Beiratni magát bizonyos egyletbe, részvényes társulatba. Az intézet látogatóit beiratni a vendégkönyvbe. BEIRATÁS, (be-iratás) ösz. fn. Bejegyeztetés. BEIRDOGÁL, (be-irdogál) ösz. áth. Időnként BEJÁRÁS, (be-járás) ösz. fn. 1) Többszöri bevagy folytában beír, bejegyezget. Beirdogálni a min-menetel, vagy többek bemenése valahová. Szabad, tidennapi költségeket. Beirdogálni a könyv lapjainak széleit. V. ö. BEÍR. lalmas a bejárás. 2) Kapu, ajtó, út, szurdok, köz, melyen bizonyos házba, vagy általán valamely helyre bemenni szokás. Keskeny, széles bejárás. A bejárásokon leginkább megromlik az út. Bejárás a gőzhajóra. Eltéveszteni a bejárást. 3) Hozzáférés, bejutási enge BEIRKÁL, (be-irkál) ösz. áth. Üres szókkal, haszontalanságokkal, rendetlenül beír, bemázol, befirkál valamit. BEISMER, (be-ismer) ösz. áth. Meggyőződés kö-dély. Némely nagy urakhoz a bejárás sok teketóriával vetkeztében igaznak valónak ismer, vall, nem tagad valamit. Német kaptára ütött, de már lábra kapott újabb kori szülemény. BEISZAPOL, (be-iszapol) ösz. áth. Mondjuk árvízről, midőn a magával hozott iszapot valahol lerakja. A kiöntött folyó árja beiszapolta a réteket, mezőket. Szélesb ért. valamit iszappal bemocskol. A fürdő gyermekek beiszapolják testöket. történik. 4) Több tájakon a magyar mesterembereknél jelent bizonyos czéhgyülést. Czizmaziák, szabók bejárása. BEJÁRATOS, (be-járatos) ösz. mn. Aki valahová gyakran, rendesen, kivált mint látogató házibarát be szokott járni. Ö bejáratos azon háznál. BEJÁRÓ, (be-járó) ösz. mn. és fn. 1) Aki valahová bejárni, gyakran bemenni szokott. Vásárokra beBEISZAPOLÁS, (be-iszapolás) ösz. fn. Iszap-járó falusi mesteremberek. 2) Mint főnév jelent czéh pal beöntés, beborítás, vagy bemocskolás. beli legfiatalabb mestert, kinek hivatása a czéh tag jait gyülésekre öszvehíni, máskép: bejárató, vagy bejárómester. Szélesb ért. bemondó, aki házról-házra szokott járni. BEJÖVET, (be-jövet) ösz. fn. Jövet, mely oda van irányozva, ahol mi vagyunk, vagy voltunk, vagy leszünk. V. ö. BEMENET, és JÖVET, MENET. HaszBEJÁRÓS, (be-járós) ösz. mn. Bejáratos, aki náltatik igehatározókép is bejövetkor helyett. Bejövet valahová mint jó ismerős be szokott járni. majd ismét találkozunk. BEJE, falu Gömör megyében; helyr. Bejé-n, -re, -ről. BEJÖVETEL, (be-jövetel) ösz. fn. Egy érteményü a bejövet szóval, épen úgy, mint ezek: menet BEJEGESEDÉS, (be-jegesédés) ösz. fn. Jegessé menetel, vét vétel, tét tétel, lét létel. fagyás, jéghártyával behuzódás. BEJEGESĖDIK, (be-jegesėdik) ösz. k. Fagytól jegessé lesz, jégburokkal behuzódik. A nappal megereszkedett hó éjjel bejegesedett. BEJEGESÍT, (be-jegesít) ösz. áth. Jéggel bevon, jegessé tesz, a vizet zajossá fagyasztja. A kemény hideg bejegesíti a folyókat. BEJEGESÜL, (be-jegesül) ösz. önh. 1. BEJE GESĖDIK. BEJEGYEZ, (be-jegyez) ösz. áth. 1) Általán, tudomás, emlékezés végett valamit irásba tesz. Bejegyezni a cselédek bérét, a mindennapi költséget, a bevett pénz mennyiségét. 2) Bizonyos üzleti, ügyi hivatalbeli könyvbe annak módja rende szerint beír. Bejegyezni a kereskedelmi könyvbe a vásárlott és eladott áruk nemeit, árát. Bejegyezni a kifizetett adósságokat. | 3) L. BETÁBLÁZ. BEJEGYZÉS, (be-jegyzés) ösz. fn. 1) Általán vett beirás. 2) Jegyzőkönyvbe igtatás. 3) Betáblázás. BEJEGYZÉTT, (be-jegyzett) ösz. mn. Ami bevan jegyezve, ezen igének mindenféle értelemében véve. Bejegyzett kiadások, bevételek. Bejegyzett adósság. V. ö. BEJEGYEZ. BEJELENT, (be-jelent) ösz. áth. 1) Illető helyen bemondja, hogy itt van, hogy jelen van valaki. Az ajtónálló bejelenti urának az érkezett vendégeket. Kihallgatás végett bejelenteni a folyamodókat. 2) Bizonyos eseményről, dologról hivatalosan tudósít valakit. A helyparancsnoknak bejelenteni, hogy kihágás történt, hogy a gyilkosok el vannak fogva. BEJELENTÉS, (be-jelentés) ösz. fn. Bemondás, tudósítás, midőn valakit vagy valamit bejelentenek. V. ö. BEJELENT. BEJELENTŐ, (be-jeléntő) ösz. mn. és fu. Bemondó, tudósítást adó, hivatalos hírhozó. Bejelentő inas, komornok, kamarás. Bejelentő káplár, udvari bejelentő. BEJUT, (be-jut) ösz. önh. 1) Idővel, némi fáradság után, ügygyelbajjal beérkezik valahová. A rosz uton végre bejutottunk az állomásra. 2) Befér, helyet kap valahol. Alig bírtam bejutni a színházba. 3) Bizonyos állapotot, állomást, hivatalt megkap. Többszörös folyamodás, sürgetés után végre bejutott a hivatalba. V. ö. JUT. BEJUTÁS, (be-jutás) ösz. fn. Beérés, beférés, bekapás valahová. V. ö. BEJUT. BEK, természeti hangutánzó, melyből bekeg, bekegés származtak. Különösen kecskehang, változattal : mek, mekeg. BÉK, (1), hangutánzó, s mint olyan gyöke béka szónak, és származékainak, s nem egyéb, mint az elvont bek (bekeg) hangutánzónak változata. Innen béka am. bekő, békő, bekegő. Rokona bég, vagy őrségi tájejtéssel: bé, honnan vastaghangon ragozva béok am. bégek. Különben is a bék és bég hangtanilag alig különböznek egymástól. Ide tartozik a szintén békahangot utánzó brek, mint a brekeg gyöke. : BÉK, (2), részint önálló, részint elvont gyök. Önálló béke értelemben, s tárgy esete: béket, származékai békes, békesség, béketlen; azonban helyette inkább béke divatozik. Elvont gyök béklyó vagy békló békó szóban. Jelentése mindenütt rokon a bög (bog) szóval, mely csomót, valami öszvefoglalót, öszvekötőt vagy öszvekötöttet jelent. Innen békét kötni eredetileg am. bizonyos erkölcsi csomót kötni, valamint a szinte rokonhangu latin pax, pango igétől származik, melynek jelentése erkölcsi értelemben vett kötés. Békó vagy békló, mint a maga helyén láthatni, tulajdon értelemben vett öszvekötő eszközt jelentenek. V. ö. BÉKÁLKODIK. BÉK, (3), a székelyeknél divatos béki fájdalom, azaz gyomorfájás szó után itélve elavult főnév, s am. gyomor vagy ennek tartalmazója has. Eredetileg talán bélk a bél gyöktől? BEJŐ, (be-jö) ösz. önh. 1) Azon lakba, helybe BÉKA, (1), (bék-a) fn. tt. béká-t. 1) Négylábu, kétjö, melyben én vagyok, illetőleg oda jött, vagy jönni laki állatnem, különféle színnel, melynek fajai többfog, ahol én voltam, vagy leszek. Alig jött be hozzám, félék. Nádi béka, német béka, rekegő béka, tekenősbéka, ismét kiment. Ha Pestre menendek, nemde bejösz hozzám? varangyos béka, tüz vagy vereshasu béka, sárgahasu béka, Bővebb értelmezés végett v. ö. JŐ és MEGY. 2) Átv. barna, zöld béka, stb. Átv. ért. utálatos, csunya, undok ért. mondjuk pénzről, haszonról, melyet bizonyos üz- valami. Kígyót-békát kiáltani valaki ellen, am. rút rágallet, jószág stb. mint mondani szokták, behoz, gyümöl-makkal illetni. Neki fújja magát, mint a poczokos béka. csöz. A mai vámon bejött ezer forint. Sok pénz jött be. 2) Lovak és más barmok nyavalyája, midőn nyelveik Innen a jövedék, jövedelem, jövedelmez származékok. alatt bizonyos csomóféle daganat támad, mely jelenBEJÖTT, (be-jött) ösz. mn. 1) Beérkezett, idetése a béka szónak eredeti csomó értelmére mutat. jött. A hozzánk bejött idegenek örömest itt maradnak. 3) A röppentyűnek bizonyos faja, mely meggyúlván, 2) Amit valaki bizonyos üzletből nyereség, haszon- béka módjára ugrándoz a földön. Megjegyzendő, hogy képen bevett. A gyapjuért bejött pénzt ellopták tőle. számos vízi, nevezetesen mocsári növények e vizek lakójától vették neveiket, mint: békarokka, békalencse, békanyál, békaszittyó, stb. Elemzésére nézve 1. BÉK, hangutánzó. Egyéb iránt azt is vélhetni, hogy a mozgást jelentő baktat ige bak gyökével rokon, mennyiben a békának egyik jellegző sajátsága az ugrándozás vagy baktatás. Ezen alapeszme szerint tótúl a vízi béka neve szkokan és szkákati, am. szökdösni. Rokonok vele a szánszkrit bhéka, perzsa bak, török bagha. Hangutánzásilag ide tartozókul tekinthetők a német quacken, s latin coaxo is. BÉKA, (2), népes puszták Magyarországon Csanád megyében, Erdélyben Alsó-Fehér megyében; helyragokkal: Béká-n, -ra, -ról. BÉKAÁRPA, (béka-árpa) ösz. fn. Az árpák neméhez tartozó s nedves réteken tenyészni szokott növényfaj. (Hordeum secalinum L.) BÉKAIVADÉK, (béka-ivadék) ösz. fn. Ikranemű tojások, melyeket a nemző békák nyálkába burkolva raknak le a vizek szélein. BEKAKÁL, (be-kakál) ösz. áth. Rákakálva, azaz szarva bepiszkol, bemocskol valamit, vagy bizonyos helyre beszarik. Bekakálni az ágyba, a bölcsőbe. BÉKAKALÁN, (béka-kalán) ösz. fn. 1) Vizenyős helyeken tenyésző széles levelű fünem. 2) L. BÉKATEKNŐ. BÉKAKÖ, (béka-kő) ösz. fn. Varacskosan megkövült tengeri nadályfaj. BÉKAKÖLYÖK, (béka-kölyök) ösz. fn. Békaczenk, békafi, apró ebihal. BÉKAKÖVECS, (béka-kövecs) ösz. fn. Folyóvízi, kemény állományu kavics, pittykő. BEKALAMÁZOL, (be-kalamázol) ösz. áth. Kalamázzal beken, bedegetel. BÉKALEN, (béka-len) ösz. fn. A lenek nemé BÉKABOGLÁR, (béka-boglár) ösz. fn. A boglárnemű növények egyik fają, mely vizenyős helye-hez tartozó növényfaj, melynek szára kétágu, apró ken tenyészik. V. ö. BOGLÁR. czérnaforma, levelei ellenesek, szirmai hegyesek, kevéssé csorbahegyük, virági fehérek, nyilás előtt lecsüggők. (Linum catharticum L.) BÉKABOGYÓTAKTA, (béka-bogyó-takta) ösz. fn. Növényfaj a takták neméből; szára felálló, levelei rendetlenül háromszor hármasak, virágai tojásdad fürtökben a szár- és ághegyeken fehérek, bogyói feketék, mérgesek, a varasbékák szeretik. (Actaea spicata L.) BÉKABOJTORJÁN, (béka-bojtorján) ösz. fn. L. BOJTORJÁNMIZSÓT. BÉKABUZOGÁNY, (béka-buzogány) ösz. fn. A sások neméhez tartozó növényfaj. BÉKACZENK, (béka-czenk) ösz. fn. Fiatal kis béka, máskép: ebihal. BÉKADAGANAT, (béka-daganat) ösz. fn. A lovak és szarvasmarhák nyelve alatt támadni szokott kóros daganat. BÉKAEGÉRHARCZ, (béka-egér-harcz) ösz. fn. Homérnak tulajdonított költemény a békák és egerek közötti harczról, melyet nálunk Csokonai Vitéz utánzott. BÉKAÉR, (béka-ér) ösz. fn. Ér a nyelv alsó lapján, mely, ha megdagad, békanyavalyának vagy daganatnak, vagy egyszerűen békának neveztetik. BÉKAFA vagy BÉKAFALVA, falu Vas vármegyében; helyragokkal: Békafá-ra, -n, -ról. BÉKAFI, (béka-fi) ösz. fn. L. BÉKACZENK vagy EBIHAL. BÉKALENCSE, (béka-lencse) ösz. fn. Büzhödt, rohadt mocsárok vizein úszkáló lencsealaku, lopvanősző növényfaj, melyet a réczék kedvelnek. BÉKALILIOM, (béka-liliom) ösz. fn. Lassu folyókban és tavakban tenyésző növény, melynek liliomhoz vagy rózsához hasonló fehér vagy sárga virága van. BÉKÁLKODIK, (bék-a-al-kod-ik) k. m. békálkod-tam, -tál, -ott. A csiki székelyeknél am. alkalmatlanul kötelődik, aggatódzik vagy határozatlanul szólva, izél. Ne békálkodjál ne bánts, ne kötelődzél, ne izélj. V. ö. BÉKÓ. BÉKALKU, (bék-alku) ösz. fn. Békeszerződés, békekötés. Békalkuba lépni. Békalkut kötni. BEKALL, (be-kall) ösz. áth. Kallóban körülforgatás által besző. A pokróczba, szűrbe különféle csíkokat bekallani. V. ö. KALL, KALLÓ. BEKALLÓDIK, (be-kallódik) ösz. belsz. Az úgynevezett kallóban beszövődik. BEKALLÓZ, (be-kallóz) ösz. áth. L. BEKALL. BÉKALYUK, (béka-lyuk) ösz. fn. Földbe, partok, házak oldalaiba stb. vájt üreg, melyben a szárazon lakó békák s varangyosok tanyáznak. BEKANDIKÁL, (be-kandikál) ösz. önh. KivánBÉKAFŰ, (béka-fü) ösz. fn. L. BÉKAPOTNYA. csiságból, lopva valamely hézagon, résen, szorulaton, BÉKAGYÍK, (béka-gyík) ösz. fn. Gyíkfaj, mely-likon bekukucsál, be-bekacsingat. A kulcslikon, és abnek dereka színre és alakra nézve a békáéhoz ha- lakredőnyök nyílásain bekandikálni a szobába. sonló. BÉKAHAL, (béka-hal) ösz. fn. Különös tengeri halfaj, igen idomtalan, undok békaalakkal. BÉKAHÉJ, (béka-héj) ösz. fn. Lásd BÉKA TEKNŐ. BÉKAÍJ, (béka-íj) ösz. fn. Csiptetőféle sajátságos eszköz, melylyel az ennivaló vízi békákat szokták fogni. BÉKANYÁL, (béka-nyál) ösz. fn. 1) Kocsonyanemű nyálka, melylyel a békák lerakott ikráikat betakarják. 2) Mocsárokban tenyésző s uszkáló pamutszálforma vízi növény. 3) Tájszokásilag így nevezik néhutt az ökörnyálat. L. ÖKÖRNYÁL. BEKANYARÍT, (be-kanyarít) ösz. áth. Félkörü hajtással, hajlítással befelé mozdít, lódít, terel valamit. Bekanyarítani a kaszát a fübe. Bekanyarítani a |