ör, (2), kerekded alakot, vagy körzös mozgást jelentő érteménynyel, örv, örvös, örvényes; vastaghangon: or, orsó. Átv. ért. örök, ami folytonos szakadatlan időközben forog. Rokonai: ür, üreg, ur, urok.

ör, (3), a maga nemében valami nagy öreg templom, öreg szemü bab, öreg dió, öreg szür. Átv. ért. nagy koru, illetőleg vén, régi, öreg ember, öreg apa, öreg anya, öregedik, öregség, öregít, öregbül. Rokona a magasat jelentő vastaghangu or, orom, orj.

ör, (3), örd, ördög v. ördöng. Őrjöngö?

ös, (1), mint régi időre vonatkozót 1. ős.

ös, (2), ösvény; rokon a vastaghangú os gyökkel,oson' szóban.

ösz, (1), öszv, öszve, öszyes, öszvesít, öszvér, ösztövér (ösz-töpér, töpö ?). Fordítva rokona, sző, szöv, mennyiben mindegyik több részek egyesítésére vonatkozik. V. ö. osz.

ösz, (2), ösztöke, ösztön, mint hegyes szurós eszközök közvetlenül a szlav osztve, oszten szókkal egyeznek. Egyébiránt mennyiben ezen eszközök egyik fő czélja az űzés, s tájejtéssel: üsztöke, üsztön, magyar szempontból véve így elemezhetjük: üzdő, üzdőke és üzdön vagy üztön.

öt, (1), számnév: ötös, ötöd, öten. Különféle módosításokkal, mind az altaji, mind az árja nyelvekben megvan.

öt, (2) = üt: ötlik, ötlet, beleötlik, v. ö. bot, botlik.

öt, (3), v. öttönt: öttöz, öntöz, öttevény, öntevény, ötvös, öttvös, öntvös. Rokona: öz, özön, vizözön, vizömlés, vizöntés.

öv, valamit körző, kerítő eszköz: öves, övez, övedz. Rokonai: iv, öb. Fordítva finnül wö, latin. vieo, szláv: vejem, venyem.

öz, (1), özön, özönlik. V. ö. öt (3).

öz, (2), v. özv: özvegy, özvegység, özvegyedik, özvegy asszony, özvegy ember. Rokon osz gyökkel, honnan oszlad, oszladt; hasonló családot alkotnak: foszlik, feslik.

ő, hosszu.

ő, harmadik személynévmás, máskép ön. Rokonai a török o vagy ol, persa ó, ói, vei, szláv on stb. L. ö.

ögy, ögyeleg ögyelgés. Valószinüen, az ódalog, oldalog változata, mert az ögyelgő dologtalanul ideoda jár kel, oldalog.

ön, hegyes, szurós uszószárnyu pontyfaj. Talán eredetileg öln volt a szurást jelentő öl gyöktől, öszvehúzva ön, mint ólom, ón, mólna, móna, món.

ör, (1), őríz, őrizet, őrség, örs. Rokon a körös mozgást jelentő ör gyökkel. Atv. ért. örül, tájdivatosan örjül, örjült, am. keringő bolond.

ör, (2), örj, örjöng, örjül. L. ör (1).

ör, (3) az ör-fa öszvetételben jelent magas rudat, póznát a hajó orrán, tehát orr v. órfa; de lehet eredetileg őr szó is, mivel mintegy ört áll.

ős =ós, az ó v. av gyöktől. Szelypesen ejtve: ősz az esztendőnek avuló szaka, oly fogalmi viszonynyal, mint a latin avus, avitus és autumnus. Átv. ért. szürkülő, fehér, mint az ös kornak és ősz évszaknak egyik tüneménye.

ősz 1. ős. Rokonitható asz gyökkel is.

öz, dámvad; talán am. űz, gyors futásától.

U, rövid.

u, (1), biztató hang: u-szú! u-czu! = nosza! előlehvel: hu-szu; uszít, uszítás, hu

szít, huszítás.

bég, bög.

u, (2), kutyahang, honnan: ug, ugat, ugatás, mint: bé, bő természeti hangokból:

u, (3), uh, bagolyhang: uhu, uhog, huhog.

udod, ad: udu, odu, adu, udor, udvas; 1. od.

ug, ugar, ugarol, (Acker, ager?).

ugr, ugrik, ugrás, ugrat, ugrándozik. Alapfogalomban rokona: rúg, rugdal, rugdos. Lovat rugtatni és ugratni." „Neki rugtat, neki ugrat.

uj, széleskedvü felkiáltás: ujju! huj ju! ujjogat, ujjogatás.

uk v. ük, nagyanya (avia), némelyek szerént a nagy anyának nagy anyja. Rokon vele agg, a szanszkritban is akkó am. anya, nagyanya, s a törökben ik régi.

un, (1) on, unszol, onszol = noszol, nógat.

un, (2), kellemetlen hatást eltaszító kedélyszó: und, undok, ami rút, csúnya alakja, vagy mivolta által undort okoz. V. ö. ú, út, útál.

ur= hur: urok, hurok, urkol, hurkol. Vékonyhangon: ür, ürök. Mint kerítő eszköz nevével rokon: ör, örv.

us = os: uson, oson, usont, osont, us-di= fuss te! A suhogó elsurranás, elszökés hangutánzása.

ut, után, utó, utól, utolsó. Rokonai: to, tova és hát hátul, hátsó.

Ú, hosszú.

ú, távolra mutató: úgy, úgy a! ugyan. A közelre mutató módhatárzó: így. Rokon a távolító ó-val. V. ö. ún, út (2). új, újdon v. ujdon, újonta v. ujonta, újúl v. ujúl, újít ujonta, újúl v. ujúl, újít v. ujít, újság v. ujság. Fordítva jú iv, if, a maga nemében fiatal, csak imént származott, készült stb. Ellentéte ó = av, avik, ivik Átv. ért, újj v. ujj, a kéznek mintegy, fia kicsinye, és a felöltő ruhának azon része, melyet újra vagy karra húzunk.

ún, únja magát; gyakran ékvesztő: unalom, unatkozik, untat, kellemetlen érzés, visszataszitó, távolító ú v. ó hang által jellemezve.

úr, ékvesztő: ural, uras, uraz, uraság, urodalom. Régiesen: or, honnan, ország = urszág, urság.

úsz, csak némelyekben ékvesztő: úszik, úszás, úsztat, uszály, uszamik, uszamodik. Előtéttel rokonai: csúsz, kúsz.

út, (1), fn. útra, útról, útba, útat, útak, útas, útazik, útal, útalvány, útasit. Ikerítve ige is: utfut. Egyeznek vele a szláv pút, latin it-er, hellen: öð-os.

út, (2), kellemetlen érzésből fakadó visszataszítást jelent e származékokban: útál, útálat, útálatos. Gyökeleme a borzadási és távolitási kedélyhang: ú, hú!

Ü, rövid, és Ű, hosszú.

ü, menésre biztató, sürgető hang: üz = ü, ü! vagy hü hangon kiáltozva hajt = ü-öz. Előtéttel: hü, hücs! hü bele Balázs!

id, (1), v. id, vékonyhangu: üdv, idv, üdvös, idves, üdvözöl, idvezel. Alapérteménye: jó, kedvező, tetsző, boldogító érzelem vagy állapot. Rokona di, a honnan idv = dív, azaz dívó állapot.

üd, (2), v. id, vékonyhangon: üdő v. idő, üdős v. idős, üdőz v. időz, idén ez idén. Alapérteményre mozgásra, haladásra vonatkozó id gyökkel rokon. Gyökeleme ü V. ö. ü, üg. üg, üget, ügetés. Gyökeleme szintén ü l. ig, iget.

ügy v. igy; ügyes, ügyel, ügyszik, 1. igy, igyekszik.

üh, ühödik = büdösödik. Visszataszítási kedélyhang.
ük, 1. fölebb: uk.

ük, üklü = két ág által képezett köz. Rokona az iker gyöke ik.

ül, ülés, ülep, ülepedik, ültet, ülő szék, kakasülő, tyúkülő, és a kovácsok széke,

melyen a vasat verik. Vastaghangon rokona al, alatt, alá.

üm, (1), természeti tompa orrhang; ümget, ünget, azaz ü ü, üm üm! szóval int, bizo

nyit, helybe hagy valamit.

üm, (2), ümög, üng, ing.

ün, ünő üsző, fiatal tehén. Rokonai: ene, ana, eme.

ür, (1), üreg, üres, ürít, ürül. Rokonai: ör, örvény.

ür, (2), ürü = herélt kos. A metszésre vonatkozó ar, ir, or gyökökkel rokon.

ür, (3), üröm, ürmös, ürmöz. Változattal ir, irem.

ür, (4), ürügy, bizonyos álszín alá rejtett ok, máskép: örv.

üsz, (1), üszög, üszk, üszögöz, rokon izz gyökkel, honnan izzó.

bájos, bájol.

üsz, (2), üszö= üzekedő, folyatni kezdő fiatal tehén.
üsz, (3), = ösz: üszkölő, üszköpül.

üt, ütés, ütet, ütközik, ütü, ütlik, ütleg, üteg. V. ö.,öt, (2) és bot.
üv, (1), hangutánzó: üvölt, üvöltés.

üv, (2), üveg, üveges, üvegez.

üz, üzen, üzenés, üzenget, változattal iz, izen.

üz, (1), tájejtéssel, íz helyett.

üz, (2), ige, űzés, űző. 1. ü.

Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek.

B.

ba, ba-ba, babba, gyermekszók, babáz, babázik.

bá, csudálkozási, szájtáti hang: bám, bámé, bámész, bámít, bámul, báva, bákó; báj,

bab, babó, babócs, babug. V. ö. bob.

báb, bába, bábál, bábu, bábuzik. V. ö. bub, buba.

bacs, bacsa, bacsó acsa, acsó, atyó, öreg juhász, a juhászok atyja.

bács = báty, bácsi, bácsika.

bacz, 1. becz.

bad, badar, badarság, badarul. V. ö. bot, botor, botorság.

bád, bádgyad, bádgyadás, bádgyaszt. Az elfáradt vagy gyöngült beteg embernek nehéz lélekzetü hangja.

bag, (1), bagoly, baglyász.

bag, (2), baglya, baglyáz, baglyas. Változattal: bog, bug, baglya, buglya. Alapérte

ménye gömbölyűség.

délyhang.

bah! indulatszó, mely valamin megütközést jelent.

baj, bajlódik, bajos, bajnok, bajtárs. Változattal: vaj, vajudik, vajlódik.

báj, bájol, bájolás, bájoló, bájos. Puszta gyöke a csudálkozási bá.

bak, (1), baktat, baktatás, bakfincz. Változattal: buk, buktat, bukfencz.

bak, (2), baka, bakancs, bakancsos. V. ö. bok, boka.

bak, (3), = bök; bakik, bakzik; bakó.

bak, (4), vak; bakcsó vakvarju.

bal, (1), balaska, balta. Rokona a hasítást, elválasztást jelentő val, vál: valag, válik. bal, (2) al: balog, balkéz, balogács.

bal, (3), balga, balgatag. V. ö. bol, bolond, boly, bolyókás.

ball, ballag, ballagdogál, ballangó, ballangkóró. V. ö. bill, billeg.

bam, bamba, bambu, bambucz. V. ö. bám.

bám, bámé, bámész, bámékodik, bámúl, bámít. Puszta gyöke a szájtátó á, bá.
ban, bankó mankó. V. ö. bun, bunkó.

bán, bánik, bánt, bánás, bánat, bánkodik, bántalom, bántalmaz. Fájdalmas ke

=

anyalúd.

bany, banya. Az any szónak előtétes változata: banyalúd bar, barázda, barkócza, barkóczáz, barcs, V. ö. bor borotva, ber, berbecs. Alapértelme: metszés, irtás.

bút, bútor.

bár, kedélyszó; bár eljönne ! bár csak úgy volna; ha bár! ámbár!
bat, v. baty, batu, batyu, batus. V. ö. buty bugyor, moty motyó, pod podgyász,

báty, bátya, bátyó, székelyesen öszvehúzva: bá, János bá, Istók bá.

be, bel, belső, belül, ben, bent, bél, béll, béllés; bő, bőség.

bé, természeti hangutánzó: bég, bégés, béget, és tájejtési ige: béok, bész, bénak az ökrök. V. ö. bő.

beb, hangutánzó, bebeg, bebegés V. ö. heb, höb, hebeg, höbög.
bėcs, becsü, becsül, becsület, becses, becstelen. Változattal : böcs.

becz, (1), becze, beczés. Gyermeknyelven: kis borjú, vastaghangon: bacz, bacza. becz, (2), becző, beczőke. V. ö. vacz, vaczok.

bed, több helységnév gyöke: Bede, Bedecs, Bedeg, Bedelő.

bėgy, begyes, begyeskedik, begyez. Változattal: bögy, bögyös.

bek, bekeg; rokonok: mekeg, makog.

beh, kedélyszó, beh szép! beh jó.

bék, (1), béke, békél, békéltet, békés, békeség, békít, békül. Hasonló a latin: pax,

szláv pokoj. V. ö. bög, csomó.

:

bék, (2), vastaghangu ragozással: béka, békás, békász, V. ö. bek, bekeg.

bék, (3), békó, békóz, béklyó, béklyóz. Alapérteménye: kötési bög, bog.

bel, (1), belénd, beléndek, beléndes, beléndeskedik. V. ö. bol, bolond, bolondos.

bel, (2), belül, belső, belsőség. Rövidebb eleme: be.

bél, béles, béll, béllés. V. ö. bel.

bell, bellöke billöke, bölcsőforma hinta. V. ö. bill, billeg, billen.

ben, benn, bent, benső, bensőség. Gyöke be.

ben, (1), bendő, bendős. V. ö. bön, böndő.

ben, bengy, bengyel, bengyeledik. V. ö. bony, bongyol.

ber, (1), bér, erős reszketésü természeti hang: berreg, berren, berrent, berrentyű, berreget, berregtet; berzen, berzenkedik.

ber, (2), berek, berkes, berke.

ber, (3), beretva, beretvál, beretvás; berbécs. Alapérteménye: irtás, metszés.
bér, béres, bérel, bérlel. V. ö. ér, érték, ár, áru.

besz, besze, beszéd, beszél, beszélget.

bet, beteg, beteges, betegeskedik, betegszik, betegedik, betegít, betegül.

bi, bibi, gyermeknyelven =seb.

bib, (1), bibe, bibircsó, bibircsós. Alapértemény: csomócska, kis babforma kinövés. V. ö. bob, boborcsó.

bib, (2), bibirkél, bibirkéles, máskép, bab, babrál, babirkál, babirkálás.

bics, bicsak, bicska, bicskás, bicskáz, bicsaklik. V. ö. bicz.

bicz, biczeg, biczegtet, biczczen, biczczent. Jelentése: apró, ideoda ingadozó mozgás. V. ö. icz, iczeg, ficz, ficzam, vicz, viczkand.

big, bige, bigecs. Változattal: bug, buga. Bige szarvú ökör, buga ökör. Jelent a maga nemében kicsinyt.

bik, bika, bikus. V. ö. bak, bök.

bill, billeg, billegés, billeget, bille, billen, billent, billentyü. V. ö. ill, illeg, illeget. Alapérteménye: kicsinyes, könnyü mozgás.

bim, bimbó, bimbós, bimbózik, bimbózás. Máskép: bom, bombék. V. ö. pim, pimpó. Alapérteménye: csomódad sarjacska, fakadás.

bir, (1), birs, birtóka.

bir, (2), vékonyhangon: birge, birgés, birgésedik. Alapérteményénél, fogva rokon

ver, vir gyökökkel.

bozs, bozsog.

dudorodás.

bir, (3), biri, csiribiri. Rokona az igen kicsit jelentő par, parányi.

bír, bíró, bírál, birság, birtok, birtokol, birodalom. Alapérteménye: erő.
bit, (1), bitang, bitangol, bitor, bitorol. Alapérteménye: zsákmány, zsarolás.
bit, (2), bitó, bitófa. V. ö. bot, botoz, üt.

bizs, bizseg, bizsegés. Természeti hangutánzó. Változattal, pizs, pizseg, pezs, pezseg,

bob, boborcs, boborcsék; bibircsó, buborcsék. Csomódad kinövés, kisarjadzás.
bób, bóbita, bóba, bóbás, bóbáz. V. ö. búb, búbos, púp, púpos. Alapérteménye:
bocs, (1), kis medve, medvebocs.

bocs, (2), bocsán, bocsánat, bocsú, bocsát. V. ö. búcs, bulcs.

bocz, boczkó, fordítva: czob, czobók. Változattal; bucz, buczkó. Általán csomódad kemény test.

bócz, bóczéros, hengerbócz.

=

bod, (1) bogy: bodocs, kis bogyó, bodacs, bodak, bodza. Alapérteménye, gömbölyüség, dudoruság.

bod, (2), bodon, bodonka, bodnár.

bod, (3), bodor, bodorít, bodorodik. V. ö. fod, fodor, fodorít. Körös kanyarodás. bód, (1), bóda, kard bódája.

bód, (2), bódi, bódít, bódůl; tulajdonkép: bol-d. V. ö. bol, bolond.

bog, boga, bogos, bogoz; boglya, bogács. Alapérteménye: csomó, dudorúság, gömbölyűség. Vékonyhangon: bög. V. ö. bug, buga.

bogy, bogyó, bogya, bogyós, bogyózik.

boh, bohó, bohócz, bohós, bohóskodik. A bol, bolond szónak szelidebb árnyalata. bok, boka, bokolyó, bokor, bokros. V. ö. bog.

bók, bókol bókolás, bókony. Alapérteménye: meghajlás, görbedés.

bol, (1), bolond, bolondos, bolondoz; rokon boly (1).

bol, (2), bolha, bolhás, bolház, bolházkodik.

bol, (3), boldog, boldogúl, boldogít, boldogság.

boly, (1), bolyong, bolyongás, bolygat.

boly, (2), hangyaboly. Alapérteménye domboruan öszvehordott valami.

bom, bomlik, bomlékony, bont, bontogat, bonczol. Előtét nélkül rokona, om, omlik, stb. bon, (1), tompa hang: bong, bongás. Rokona, don, dong, dongó.

bon, (2), bondor, bondorít, bondorodik; rokona: gon.

bony, bongy, bonyol, bonyolú, bonyolodik, bonyolúl. Rokona: pony, ponyva, mint takaró lepel, és ben, bengyel.

bor, (1), a fölmerevedés alapfogalmával: borz, borzad, borzaszt, borzas, borzogat. Rokona a vékonyhangu ber, berz, berzenkedik.

bor, (2), a takarás, körülvevés, födés alapfogalmával; boru, borúl, borit, borong, borongat, Rokonai: bur, burok, bnrkol, bőr, börös, börödzik.

bor, (3) metszésre, irtásra, vonatkozó: borot, borotva, borotvál. V. ö. or, ort.

bor (4) =

forr, tüzes, forongó, hevítő, tulajdonságu; boros, boroz, bors, borsos. bor, (5), forgó, gördülékeny, gurogó: borsó, borsódzik. V. ö. or, orsó.

bosz, boszú, boszús, boszonkodik, boszont. Haragos kedély kifuvási hangja. V. ö. bősz, bőszül, bőszít, buz, buzma.

bot, fn. botol, botos, botoz, botlik, botorkál, botrány, botránkozik. Alapérteménye:

ütés. V. 8. bit, bitó, üt.

boz borz: bozót, bozótos, bozont, bozontos. V. ö. bócz, bóczéros.

bő, (1) tompa hang: bög, bőgés, bölöm-bika, bödít, bödül. V. ö. bég, búg.

bő, (be-ő), bőség, böven, bővelkedik, bővít, bövül. Alapérteménye; belterji sokaság. böcs, böcsül, böcsülés, böcsmérel, 1. bėcs.

böd, bödön, bödönke, fordítva: döb, döbön, döbönke. Vastaghangon: bod, bodon. böf, gyomorból föltoluló, természeti hang: böfög, böffen, böffent.

bög, (1), gömbölyüded csomósodás alapfogalmával: bög, bögöz, bögre. Fordítva:

göb, göbü, göbörödik, göbecz. Vastaghangon: bog, bogoz, bogács, stb.

bög (2) bök: bögöly, bökő légy, pöcsik.

bögy, bögyös, bögyöz, bögyök, bögyös, bögyörö. Rugalmas dagadozás dudorodás. Máskép: bėgy.

bök, (1), ige, = szúr, öklel: bökés, bökdös, bökcsi, bökőcze, bököd. Csupaszon: ök, öklel, latinul: pung-o, szláv : pich-nem.

bök (2) buk: bökkenő

bukkanó.

böl, (1), bölcs, bölcseség, bölcselkedik. Régiesen: belcs, bilcs. V. ö. il, ildom.

böl, (2), bölcső = bilcső, billegő, bellöke.

böl, (3), bölény, vad bika, ökör. Rokona: bol, bolyong.

böl, (4), bölö, bölöke, bölöncs. Mint gömbölyűséget jelentőnek rokona boly, bolyó.

böm, hangutánzó: bömböl, bömbölés, bölömböl, bölömbika, bömmög.

bön, (1), böndő, böngy, böngyöl, böng. V. ö. bèn, bendő, béngyėl.

bön, (2), hangutánzó: böng, böngés, bönget. Vastaghangon: bon, bong.

bör (1) = börz, börzenkedik. Vastaghangon 1. bor, borz, borzad.

bör, (2), börböncze, börhe, börtön, börü. Alapérteménye, takarás, boritás, födés. Vas

taghangon rokona: bor, borít.

bör, börös, böröz, böretlen, bőrödzik, börhe, börke, börönd. V. ö. bor, borít.

bös, böstörködik. Vastaghangon rokona : bősz, bosz.

bősz, bőszít, bőszül, böszme. Vastaghangon: bosz, boszú, boszont.