a hason csuszkáló serpo-tól, a magyar kígyó fordítva gyík-ó, az élénk mozgásu gyík = csik-hoz hasonló, de a serpo gyöke ser a surlódást jelentő magyar ser-lik, sër-lő szókkal rokon. A gyökök módosulatai : 1) Midőn az elülálló önhangzó változik, s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nemét fejezi ki, pl. mint a metszésre, hasításra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke : ar, arat, árt, ártány (= herélt kan), or, ort, orló, ortovány (fordítva ró) : ir, irt, irtás, irtogat, iromba, irás, ür, ürü (herélt kos); előtéttel: bar, barázda; bor, borotva; ber, berbecs (ürü); csor, csoroszla; dor, doroszló; far, farag, for, forgács; kar, kard, karcz; kor, korsin, kornicz, korbál; her, herdel; hor, hornyol; har, har-ap; nyír, nyirkál; sar, sarabol, sarol, sarló; tar, tarol. 2) Midőn az elülálló önhangzó változatlanul marad, s mássalhangzója változik, pl. az i alaphangu s könnyű mozgásu szócsalád: icz, iczeg; ill, illeg; in, inog; isz, iszamlik; izs, izseg; előtéttel: bicz, biczeg; bill, billeg; vill, villog; pizs, pizseg; vincz, vinczároz; az ö alaphangu s kerek-gömbölyű szócsalád: öb, öböl, ök, ököl; öl, ölel; öv, övedz; előtéttel: csöb, csöbör; döb, döbön; göb, göbü stb. 3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik : om öm alaphangú, párhuzamos dudorú család: bom, bombék; böm, böndö; csom, csomó, csomb, csombor; csöm, csömb, csömbölék; czom, czomb, dom, domb, dombor; döm, dömb, dömbicz; tom, tombácz, tomp, tompor; töm, tömpe, tömör; zom, zomok, zöm, zömök, zsom, zsomb, zsombék; gom, gomb, gomba, gomoly; göm, gömb, gömböly; gyom, gyomor, gyöm, gyöngy; hom, homolit, homolka, homorú; höm, hömp, hömpölyög; kom, kompoty; köm, köndör. 4) Midőn csak a középhangzó változik, pl. fak, fakad, fek, fekély; fon, fonák, fen, fenék, val, valag, vál, válik, válu; vás, vásik, vés, vésű; far, farol, fartat, for, forog, fer, ferde; pur, parázs, pėr, pérzsėl, pör, pörcz; lap, lapu, lapácz, lep, lepény, lip, lippen. 5) Midőn a véghang változik, pl. a ka alaphangu kerek görbe család: kacs, kacska, kacsiba; kaj, kajla, kajmó; kam, kampó; kany, kanyar, kanya; kal, kalinkó, kalimpázik. 6) Kettős változattal, pl. fél, felel, felelet, vál, válasz, válaszol; for, forgó, par, parittya; dere-dara, tere-tura; cseléd, család; kar-ika, gur-iga; bib-asz, pim-asz; biz-gál, pisz-kál; bog, pok; bód-or, pót-or, rib-anczos, rap-anczos. 7) Hármas változattal : fész-ek, vacz-ok; bös-törködik, péz-dērkėdik; alt (alutt) tej, ord-a; laj-ha, reny-he. 8) Fordítva: csaf ar, facs-ar; csev-eg, fecs-eg; csob-án, bocs-ka; gub-ó, bug-a; hus-áng, suh áng; kecs-ély, csek-ély, zsug-orodik, guzs orodik. Az imént elszámlált példák, melyeket számtalanokkal lehet szaporítani, mutatják, hogy a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni; legrokonabbak pedig az ugyanazon szerviek, pl. mil, milling, vil, világ villám, pir piros, mir mirigy, vir virad; melyek mind valami tüzes szinűt, fényűt jelentenek, s első hangjaik ajkiak : m, o, y, a második mindnyájokkal közös élénk hangzatu i, a harmadik és r legközelebbi rokonok. Igy egyeznek egymással a magyar fe vagy fej, a finn pää; a magyar fa, német Baum, finn puu. = Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonyma) ama nemei, melyek ugyanazon szervi hangok módosítványai, mint : bog, csomó a fán, bok, bok-a csontbog a lábszáron; pog, pogács = boghoz hasonló sütemény; pok, a szegnek bogos feje; pók, in-pók, húsos bogféle kinövés a ló lábszárán, inán; bug, buga, a kender bogforma koronája; bogy, bogy-ó, kis boghoz hasonló gyümölcs; bugy, bugy-a, bogos forradás a fa derekán; buk, bukta, több bogból állá sütemény; bocz, boczkó, bucz, buczkó, csomós, kemény bog; vékonyhangon : bög, bögy, bögyök; forditva: gob, gobhal, gömbölyü, gobos fejü hal; gub, gubó, gobbá alakult selyemszálak, kob, kobak stb. Más nyelvekkel hasonlítva: bur-ok, bul-a, lat. vol-ucrum, bul-ga, vel-um; dob-asz, lat. tum-idus; büd-ös, lat. foct-idus, put-idus; bék, lat. pax, fi, fial, (régi), lat. filius; finnül poikas, pórias németül puj, hell. nas, tótul paholek, lat. puer; bökö, lat. pug-io, lengyelül pik-a; báb, Ĩat. puppa ; per-eszlén, lat. ver-ticillum, ford-it, lat. vort-it; mez, lat. ves-tis; ned, med, lat. mador, német: nasz, netzen, stb. stb. Az egyenlőhangu (homonym) gyökökről. Valamint más nyelvekben, úgy a magyarban is fölös számuak az olyan szók, kivált gyökök, melyek ugyanazon alakban egészen másmás éteményüek, péld. ár, lat. pretium, ár, lat. AKAD. NAGY SZÓTÁR. 9 incrementum, copia, ár, lat. subula. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik, mely a kifejezendő eszmék, illetőleg gondolatok, érzelmek, tárgyak sokasága és az ízelt hangok csekély száma között létezik, továbbá, hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. A leggaz dagabb nyelvnek is sokkal kevesebb bötüje van, hogysem minden hangárnyalatott birna. Vegyük a) a kedélyhangokat, nemde kiejtve egészen más a sajnálkozó a!, a figyelmező a ! (mit hallok ?), a boszús a! (nem is akarom látni) és a mutató ott van a!; továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos: a ne boszonts! a kegyeletes sohaju „á kegyes Istenem!" és a meglepő „á rajta kaptalak!". Innen van, hogy az egészen különböző, sőt ellenkező kedélyállapotokat ugyanazon gyökhangzóval fejezzük ki; pl. áldás, áhítat, átok, ámulat, ásítás. A részvevő ir-galom, a borzadó ir-tózik, a roszakaró irigység abban ugyan egyeznek, hogy midenik a kedélyt rázkódásba hozza, de másmás értelemből, és kitörő hangon. E néhány példa is eléggé mutatja, hogy a szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre, hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni. 2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk, melyeket a kedélyszókban, honnan az egyenlöhanguaknak ismét egy új forrása nyílik, pl. har-ag, kedélyszó, har-is har-kály természetutánzó; kár-omkodik, kedsz. kár-og, kár ál, madárhang; sip.it a síró gyermek, és sip-ol a bodzasipon. 3) Az alakutánzókra nézve dob, ilyféle tompa szavu hangszer, dob-asz, dob-zó, átv. ért. ezen hangszer alakjához hasonló; dud-ogás, orron beszélés, dud-a tompa, tömlős hangszer, dud-va sarj, mely duda gyanánt kidudorodik. : Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába, ha származékaikat családosítjuk, s a nyelvekben általán divatos hangcseréket, elő-, utó- és közbetéteket tartjuk szem előtt, mindenkor bizonyos alapfogalom vezérfonalát követvén. Önhangzóval kezdódó gyökök és gyökelemek. A. a, távolra mutató, pl. ott van a! oda menj a! ahol a! az a! úgy a! Ellentéte e, pl. itt van e ide jöjj e!ehol e! ez e! így e! toldva am, söt kettősen is: an, pl. am-ott-a, am-ott-an, am-oly-a, am-oly-an; származéka a mutató névmás az, honnan mást jelent: „a bika nem tehén" és „az bika (= az ott bika) nem tehén". Változattal o, valamint az e változata i, honnan oda ide, onnan innen ellentétek. ata, atya. ab, (1), v. ob, aba v. oba, ap v. op, apa v. opa, papa. Rokonai: av, ov, at, aty, ab, (2), ezen öszvetételben : abajgat, a mennyiben abaj törzs nem a! haj! öszvetételnek vétethetnék. ab, (3), abár, abárol; rokon a hab, habar, habarol; továbbá: kav, zav, kavar, zavar. acz, származéka nemcsak aczél, aczélos, hanem aczint, aczintos is; rokona: edz, edzett. ad, (1), adás, adat, adomány, lat. do, hellen didom. ad, (2), v. od, adu v. odu, adv v. odv, odor; előtéttel : pud, pudva, putri. ag, (1), agg, aggódik, aggaszt, aggastyán. ag, (2), agár, agarász, agarászat; v. ö. eg, (3). agy, (2), agyar, agyarkodik, agyarkodás, agyaras. aj, (1), ajak, ajt, ajtó, ajaz, ajazó, ajvas. V. ö. áj, váj. aj, (2), ajándék, ajándékoz, ajánl, ajánlás. ak, (1), akad, akaszt, akad, akar, akarat; rokona : ék. ak, (2), akó, akna, akona, aknár, aknász. al, (1), alak, alk (székelyesen : lak), alku, alkalom, alkuszik, alkot; rokona oly, a honnan alakolyik. al, (2), alá, alatt, alól, alúl, alap, alabor, alacson, aláz, alom, fordítva: la, honnan láb, mint fe-böl fej, előtéttel : gyal, gyaláz, gyalog, tal, talap, talp. : al, (3), alszik (régen : alik), alt, alut, olt, alangyár, alél, alamuszi; gyönge elölehhel : hal, halál, és hál. por, piri. al, (4), nyilt a val: alafa 1) = elefe, azaz eleven, élő 2) = eleve, első. any, anya, anyás, anyó, anyus, előtéttel: nyanya, s némi értelemmódosulattal is : banya; ap, (2), apad, apaszt, apály, apályos. ap, (3), apr (= por), apró, apróz, aprít, aprányi; fordítva: parány, parányi; rokona : ap, (4), apol (régiesen am. csókol), apolás, apolgat; vagy azonos az aj gyökkel (ajak szóban), vagy eredetét az ajkakat mozgató p ajakhangtól vette; a törökben is öp-mek, am. csókolni. ar, (1), metszésre vonatkozó: arat, aratás; rokonai: or, ir, ort, irt; előtéttel: gyar, gyarat, sár, sarol, tar, tarol. ar, (2), magasság alapfogalmával: arcz; fordítva: ra, rám, rád; rokona: or, orcza, orom, orj. ar, (3), arasz, araszol, arasznyi, arány; rokona : ér (ige), s előtéttel: mér. ar, (4), arany (aurum), aranyos, aranyoz (és ara ?), magyar elemzés szerént azonos ár (2) gyökkel. asz, (1), aszik, aszal, aszu, aszovány, aszoványos; rokona sü (sül, süt szókban) és ősz. asz, (2), aszt, asztal, asztag; rokona tesz vagy ösz, öszv (tájejtéssel esz, aszn) is. assz, asszony, asszonyos, asszonyol, asszonyoz; asszony rokona a perzsa zan v. zen, (a szanszkrit dsan am. szül), héber issáh, mongol khatun. A régi,achszin' talán =‚aki szül, vagy,ágzó ? at, aty, ata, atya, tata; v. ö. dad. av, avat, avas, avít, avúl, avat, avatag; rokona az önálló ó. azs, azsag, azsagol, azsagolás. Á. á, (1), bámulási, szájtátó hang: ács (= ám-cs = án-cs), ácsorog; ám, ámé, ámít, ámúl, ámékodik; előtéttel: bá, bám, bámé, bámész, bámészkodik, báva, báj, bájol; má, málé (száju), mámor. á, (2), kedélyhang: át, átok, átkoz, átkos; ád, ádáz. ács, régen álcs, ácsol, ácsolás, ácsodoz; rokona a régies cseál. ád, ádáz; azonos át (1) gyökkel; v. ö. á (2). ág, ágas, ágaskodik, ágaz, ágazik; előtéttel rokona : hág, hágdos. áh, kedélyszó, áhít, áhítat, áhítatos, áhítoz. áj, (1), szájtátásra vonatkozó : ájúl, ájulás, ájuldozik. áj, (2), kegyeletes kedélyhang: ájt, ájtat, ájtatos, ájtatoskodik; v. ö. asz, ász. áj, (3), = ás, földet ájni = ásni; előtéttel : váj, vájkál; v. ö. vás. ál, (1), kedélyszó: áld, áldás, áldomás; előtéttel: hál, hála, hálál, háláskodik. Mint természeti hangutánzóval rokonok a szláv chwála, fála, héber hullal (laudatus est). szer; ál, (2), álom, álmos, álgy (amin alusznnk), álgyu, ágyforma talapon fekvő nagy előlehhel: hál, hálás, hálál, rokon a latin halo, halitus. áll, (1), ige : állás, állomány, állít, állapít, állapodik, állat (substantia). lő áll, (2), állat, (animal), állati, állatiság. Eredetileg talán a lélekzést jelentő áh, ál gyöktől, mint a latin anima, (ävsuos), animal. áll, (3), állas, állaz, állazó. Régiesen al, „megverik Izraelnek alát." Rokona: al, melyből alatt, alul stb. származtak. ám, csudálkozási, bámulási, ráhagyási kedélyszó: ámít, ámúl, ámé; ám úgy! ám legyen; előtéttel : bám; v. ö. á. kal rokon. ángy, ángyomasszony, ángyi, ángyika; előtéttel gyángyi. Az any, anya szókáncs, (ám-cs) áncsorog, áncsori, máskép ács, ácsorog, ácsori; v. ö. szájtátó á. áp, (1), ápor, áporodik, áporodott; előtéttel : zúp, zápúl, záptojás. áp, (2), ápol, ápolás; v. ö. ap. ár, (1), magasságra, nagyságra vonatkozó : árad, áraszt; rokona : or, orom, orj. ár, (2), valaminek becse, értéke: áru, árul, áros, ároz; vékony hangon : ér, érték, érdem, előtéttel bér. : ár, (3), árny, árnyék, árnyal, árnyalás; rokona : er, ernyő, eresz. ár, (4), v. árr, szuró, metsző érteményü: varga-ár, árral szúrni, bökni; előtéttel: dár, dárda, nyár, nvárs, bár, bárd. Rokonai: ar, arat, ir, irt, or, ort. ár, (5), árpa, árpás, röviden: ar, arpa; talán szurós tulajdonságától, amidőn gyöke egy a 4. szám alattival. orphanus. ár, (6), árva, árválkodik ; rokona a fosztásra vonatkozó or, orv, oroz, s a latin orbus, ár, (7), árt, ármány. ás, (1), szájtátó: ásít, ásítás, ásítozik. Rokona: áj, ájul, ájuldozik. ás, (2), ige: ásás, ásó, ásvány, áskál, áskálódik, ásogat; v. ö. áj, váj, vásik. út, (1), boszús kedélyszó: útok, átkoz; v. ö. á (2). át, (2), átall, átalkodik, átalkodás. áz, ázik, ázás, ázalék, áztat, áztató, rokona: víz. E. Ë. È. ë, (1), éles, változattal : i, pl. itt van e! ehol, ihol, emitt, imitt, emígy, imígy; származéka: ez. Közelre mutató; ellenkezője: o, a, pl. ezekben: ott, oda, az. ë, (2), éles, mint kérdő szócska : itt van-ë? láttad-ë? Rokona: hé. „Mit akarsz hé ?“ ė, (3), zárt észik, étet, ehetik, eb (evő, torkos állat), éh vagy éh, ehes vagy éhes, ebéd (evéd, evés). écs,öcs, écsém öcsém. Rokona a kis nyulat jelentő ocsó gyöke ocs, és a kicsinyítő: acs, ecs, ocs, öcs. böd-öny. ed, (1), edény, talán eredetileg : edény, amiből eszünk, az észik igéből; b előtéttel : ed, (2), edz, edzés, edző, edzett; v. ö. acz, aczél. eg, (1), több helynév gyöke : Ege, Egecse, Egeg, Egenfölde. eg, (2), meg, pl. egverték megverték, es-eges-meg, eg-es-eg, Rokona a gyakorlatos igéket képző ag, og, ég, ög. meg-es-meg. eg, (3), egér, egerész. Alakra olyan mint a vastaghangu agár, agarász. Mindkét szó a fürge szóval rokonítható. eg, (4), egész, egészít, egészség. Rokona: egy. egy, (éles): egyes, egyetlen, egyen, egyenes, egyenlő, egység, egyezik, egyeztet. Változattal igy, igyenes, igyenlő. Előtéttel rokona : vegy, vegyes, vegyít, vegyül. eh, (1), boszonkodási kedélyszó, eh! ne bánts! eh! nem akarok róla hallani: eh, (3), kárörömet, gúnyt, rajtakapást jelent: „ehe! megkaptad a magadéd,“ „ehe! megmondtam, hogy így jársz." ej, (1), különféle kedélyállapotot kifejező szócska. „Ej be jó volna!“ „Ej be szép!“ "Ej ha!" "Ej no! Ejnye, még sem hallgatsz." monnal. ej, (2), es ej-t, ejtés, elejt, kiejt. Hasonló változatuak: fej, fej-t és fes feslik. ek, eke, tulajdonkép szántóvas, mint az eke lényeges része. V. ö. ék. el, (1), igekötő, távolító érteményben; rokona : il, illan, és er, ered. el, (2), elül, előtt, első, eleve, eldöd, elő, előz. el, (3), egy, a régieknél: mintel = el, (4), = mintegy, ebből lett minnel, vastaghangon : él (vivit): eleven, eledel, eleség. : el, (5), elme, elmél, elmélkedik, elmés; rokona il, ildom, bil, bilcs, beles, bölcs. ell, (2), ellen, ellenkezik, ellenség, ellenez, ellenző. em, (1), emel, emelés, emelet, emeltyü. em, (2), eme, emik, emes, emtet, emlő, emse; rokonai: en, ene, ün, ünő, an, ana, any, anya. Ide sorozható talán: ember, mintegy emő emlő állat, képzésre olyan lévén, wint: gom, gomb, gombor, csom, csomb, csombor, gém, gémb, gémber, ém, émb, émber, éber. em, (3), emészt, emésztés, eming, emők. Rokon a szopást, táplálékot jelentő emik, emlő szókkal. ëm, (4), emez, emitt, emily, emigy, változattal : im, imez, imitt, imily; csupasz gyöke a közelre mutató: e. en, (1), első személynévmás, 1. én. en, (2), ene borjas, szoptató tehén. Rokonai : eme, emse, ünö, ana. en, (4), eng, enged, engedelem, engedély, engeszt, engesztel; alapérteménye: hajlékonyság, mozdulás, olvadás. eny, (1), olvadékony, folyékony, ragadós test, enyü, enyv, enyves, eny vez, enyek, enyekes. Előtéttel rokona : geny. enyészet. eny, (2), rejtésre, eltakarásra vonatkozó származékok gyöke: enyez, enyeget, enyész, eny, (3), szelidülést, lágyulást jelent ezekben: enyh, enyhül, enyhít, enyhe, enyhüdik. Rokona azon en, melyhöl enged, engeszt származtak. eny, (4), enyeleg, enyelgés, vastaghangon any, anyalog. Gyermekdeden nevetgelő, tréfálkodó, nyájaskodó kedelyszó. mi kicsit. eny, (5), enyett, enyettem, enyetted, enyette, régiesen am. miattam, miattad, miatta. ep, (1), epe, epés, epéskedik. Rokona ev, eves. ep, (2), epecsel, epecselés, előtéttel: pep, pepecsel. Jelent a maga nemében vala ep, (3), eped, epeszt, epekedik = bizonyos kedélybaj miatt fogy, soványodik, aszik, rokona ap, apad. er, (1), midőn valamely pont felé haladásra vonatkozik: erány, erányoz, v. irány, irányoz. er, (2), származást, növést jelent ezen származékokban: ered, eredet, erdő, eresztvény. Előtéttel rokonai: cser, cserj, her, ser, serdül, sereng. er, (3), tovább haladást, folyást jelent ezekben: eredj innen, ereszt, = menni hagy, bocsát, küld; ergója, kinek az esze el szokott menni. V. ö. ér, gyök. er v. err, (4), haragos morgó kedély, hang: erreg, erreget, ergelős haragos, veszekedő. er, (5), azon r gyökü szók osztályába való, melyek szilárd hatályos cselekvési képességet jelentenek: erő, erős, erősít, erölködik, erény. Előtéttel rokonai : bir, férj, mer, nyer. er, (6), ernyő, ernyős. V. ö. ár, árnyék. biza, bizony. es, (1), a régieknél =eskű, ezen szónak gyöke. Rokona a régies bizonyító isa = es, (2), esik, esés, eset, est, esdik, esdekel. Rokona ej, melyből, ejt, ejtés, származtak. es v. ess, (3), természeti hangutánzó esik : eső, nyomosbitással: esső, essőzik. ës, (4), éles ejtéssel: kötszó, máskép és, is. Rokona a gyakorlatos igeképző es, os, ös, lépd-es, mard-os, öld-ös. es v. és, (5), esme, esmér, esméret, esmerkedik. Változattal is, isme, ismér, és ös, ösme, ösmér. esz, (1), eszes, esztelen, esztelenség, eszesség, 1. ész. ész, (2), tájejtéssel ösz: eszve, öszve. et, több helynév gyöke : Ete, Eted, Etes, Etre. Talán eredetileg het, v. hét. Az erdélyi Etfalva, máskép: Hétfalva. ev, (1), evet, evez, eviczkel. Fürge, élénk mozgásra vonatkozik. esztendő. ez, (2), ezüst, ezüstöl, ezüstös, ezüstöz; a gyök talán : ősz, tehát ezüst = öszesd, azaz fehéres, szürkés. É. származik. éb, éber, ébred, ébreszt, ébren. Rokona : ém, émik, émett. éd, édes, édesít, édesedik, édesül, édesget. Gyökeleme azon è, melyből észik, étet, |