Oldalképek
PDF
ePub

mondás is, jöhetnek közbe : A jó fiú atyjának haragját nem ingerli; vagy a jó fiú atyjának nem ingerli haragját; a jó fiú atyjának, ha oka volna is az ellenmondásra, nem ingerli haragját.

A birtokító nek , ki is hagyathatik : harangnak lába, vagy harang lábu; hiányjellel némelyeknél, másoknál a nélkül. Kivételt tesznek az érintett közbenvetések : a hazának minden hazafi kivánja virágzását, nem mondhatnók : a haza minden hazafi kivánja virágzását. Az illető melléknevek közbejövetele nem gátolja a nek kihagyását: a hazának minden fiai, vagy a haza minden fiai.

A birtokszó nek után a harmadik személynek birtokragait veszi fel, és ugyan amint egy vagy több a birtokos, úgy a ragoknak is vagy egy vagy több birtokuaknak kell lenni: embernek élete, embereknek életök; mely törvénytől azonban a nyelvünkben uralkodó gazdálkodás, a szebb hangzás, de a köz szokás is eltérni szabadságot adván, így mondhatni : embereknek élete, v. emberek élete.

A független névhatározók is : elött, mellett, megett, alatt, felé, hozzá stb. felveszik a birtokító nek után a birtokragot, de mihelyt a nek elhagyatott, ezek is elvesztik ragaikat : a háznak elötte, a ház előtt.

A birtokszó, elébe is tétethetik a nek ragos szónak; de ily esetben a nek-et nem lehet kihagyni : nem mondhatni tehát : gyümölcse kertem, kertemnek helyett.

2) Mint tulajdonító megfelel a nek a deák dativusnak, s felvevén a birtokragokat, az egyes és többes szám mind a három személyeinek tulajdonító esetévé válik :

nek-em

nek-ünk nek-ed

nektek nek-i(ie)

nek-ik(iök)
Mondatik nyujtva is : nékem stb. Nyomosítóul felveszi a személyes névmásokat elül is : én-nekem,
te-neked stb.

A nek hajdan nem változva állott a vastag hangúak után is : pokol-nek, halál-nek,
Tuhutum-nek; de a szokás nak-ra változtatta : pokolnak, halálnak, Tuhutumnak.
Től, néyrag, fölveszi az egy birtokú személyragokat.

töl-em

töl-ünk töl-ed

töl-etek töl-e

töl-ök A mélyhanguak után tól-ra változik: kár-tól. A rövid hangzó (az i, u, ü-t kivéve) előtte hosszuvá lesz : eke, ekétől.

A szót, melyhez ragasztatik, az eredés tövévé, vagy a megindulás, eltávozás pontjává teszi, vagyis oly határvonallá, honnan valaminek eredése, távozása vagy távolsága méretik, pl. mindnyájan Adámtól eredünk. Buda Pesttől 200 ölnyire van. Ily értelemben módosítja továbbá mind azon szók jelentését, honnan jónak vagy rosznak eredését várjuk vagy rettegjük, pl. Istentől jót várni. Félni a haláltól. – Használtatik a mintt helyett is! pl. nem alhatik a fájdalomtól = fájdalom miatt: nem lát a szemétől = szeme miatt; sok fától (fa miatt) az erdőt.

Řokon értelmű a böl és ról ragokkal, tölök annyiban elhajló, hogy amaz a kútfő, emez az alap eszméjét kapcsolja a nevek értelméhez, a töl pedig inkább az általános és kül vonaloknál marad.

Összetettnek látszik a ta (honnan to-va s tá-vol erednek) vagy tő, és el részecskékből, mely szinte távozást jelent : ta-el = töl, mintha mondanók : tova- el.

Mér, cs. mér-sz. — mér-t. Jelenti 1) meghatározását a távolságnak és aránynak térben, 2) időben : ahhoz méri az időt; 3) meghatározását a mennyiségnek s ekkor vel ragot kiván, pl. itczével mérni a bort, sert stb.; 4) a súlynak : mérni valamely testet, hány font, mázsa stb. ; 5) árnak, bizonyos mennyiség vagy súly szerint valamit árúlni, pl. sert, bort mérni; 6)-hoz mérni, jelent : valamely személyt vagy tárgyat máshoz hasonlítani vagy szabni.

Származékai : mérleg, mérnök, mérsék, mérsékel, mérséklet, mérték, mértéklet, mértékletes, mértékletlen, mértéktelen.

Összetételei : bemér, felmér, kimér, megmér, összemér (vel) stb.

Fut, k. fut-sz. fut-ott ; futtam tájdivat a szokottabb futottam helyett. Jelenti 1) embernek vagy állatnak a rendes lépésnél gyorsabb, erőszakosabb haladását; gyorsabb s nem oly általános mint a járás, kevesb a rohanásnál, egy értelmünek vehetni a szaladással; 2) híg testnek mederből, de sajátabbúl, edényből kiömlését, pl. fut a leves stb. Használtatik cselekvőleg is : versenyt fut = versenyez, pályát fut =

pályáz, s mind két esetben vel ragu szót kiván.

[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]

Származékai : futamik, futamat, futamatnyi; futamodás; futás; futó, futós ; futtat, futtatás stb.

Öszvetételei : elmefuttatás ; kengyelfutó ; lófuttatás ; befut; elfut, kifut, megfut, k. és cs; megfutamodik.

Romlik, romol, k. romlom, romlol, romlunk, romlotok, romlanak; vagy : romolok, (szokatlan), romolsz, romolunk, romoltok, romolnak; mult 3-d személy : romlott

, vagy romolt. Jelenti 1) valamely testnek bontakozását, pusztulását, aljasodását: 2) jelent szellemi, vagy erkölcsi megfogyatkozást, aljasodást : romlik a nép, a sziv.

Ered e szóból : rom; hozzá járul az el szóképző, s lesz hangváltozással rom-ol; ehez járulván az ik, lesz öszvehuzya giomlik.

Származékai : romladék, romladékony; romladozik; romlékony; romlott, romlottság.
Öszvetételei : elromlik, leromlik, megromlik, öszveromlik.

Vesz, hiányos és rendhagyó cs. valamely dolognak elfoglalását, vagy általvíve, áron szerzését jelenti. Csak jelentőmód jelen ideje van : veszek, veszesz stb; egyéb módjait s időit a vë gyökből veszi v közbevetésével vagy a nélkül, ve-v-ém, ve-end stb.

2) A parancsoló mód 2-dik sz. végy, mely vonatlanul szokottabb a többi személyekben stb. stb.

Nagygyülési határozat

1844. dec. 16-án.

(M. Akad. Értes. 1844. 223—225. 1.).

A nagy szótár hirtelen el nem készülhetvén, miután a legnehezebb részek még hátra vannak, úgymint a származtató, hasonlító és nyelvtörténeti, mint a melyekhez még a szükséges előkészületek nincsenek együtt, az Akademia által egy oly, csupán értelmező szótár fog kiadatni, mely a m. nyelvnek egyetemes szókincsét magában foglalja, nem zárván ki abból semmit, mi nyelvtanilag helyesen készillt s bár mely ágán az életnek és tudománynak él és használtatik. Még a nem helyesen képzett, de az életben vagy egy és más tudomány körben felkapott szók is felveendők, nem különben, a nyelvfejlődése folytával értelmöket, változtatott szóknak régibb értelmök, sőt egyes iróknak bár nem helyeslendő, de jeles müvekben előforduló kifejezései is, megjegyezvén azonban az ilyeneknél mindig, akár a képzési, akár az értelmezési hibásságot, mi által e szótár gyakorlati használatossága nevekedtével egyszersmind a nyelvtisztítására is üdvös hatást fog gyakorolni. Felveendők ezeken kivül az újra felélesztett régi szók is, valamint a tájszók közöl mind azok, mik bármely tekintetben magokat ajánlják. Végre felveendők egész kiterjedésükben a ragok és képzők minden lehető viszonyaikban.

Mi az értelmezést illeti, az magyar nyelven készítendő, és deák, német, vagy más nyelvű szó csak akkor és ott feljegyzendő, hol az a magyarázandó szó értelmileg bővebb felvilágosítására élesebb és szabatosabb meghatározására szolgál. Minthogy pedig számos szóknak, főkép pedig az igéknek értelme különböző mondatokban sokfélekép módosul, és saját árnyéklatokat veszen fel; de különben is az értelmezés a maga általánosságában nem lévén mindenkor képes elég élesen festeni a szó lényegét : a szükséghez képest példák is fognak az értelmezéshez adatni, szokott mondatok és szólásformák, söt példabeszédek is : mikhez Kresznerics és Dugonics munkáiban bő anyagot találhatni.

A nyelvtani részt illetőleg feljegyzendő minden szónak, mely beszédrészhez tartozása, kivévén összetételeket, megemlítendők továbbá a szóknak mind azon sajátságai, mik az általános poradigmáktól eltérnek, végre a szókötési tulajdonságok is, mik ismét példák által legjobban kitüntethetők.

Ezek szerint e szótár a nyelvet annak nyelvtani és lexicographiai jelen állapotja szerint adván vissza, mellőzni fogja annak belső történetét, a szószármaztatást és nyelvhasonlítást és a dolog természeténél fogva csak egy részből fog állani.

Magát a készítésmódját illetőleg, ide fordítandók a nagy szótár részére készült és készítendő értelmezési dolgozatok; a szóanyag pedig a Társaság zseb-, táj- és műszótárain kívül tekintélyesb szó- és tankönyveinkből lesz öszveszedendő. E munkával a Társaság által a maga kebeléből választandó szerkesztő fog megbizatni. A szerkesztő köteles dolgozását időnként egy szinte a Társaság által választandó vizsgálóval közölni. A szerkesztő s vizsgáló lesznek kezesek a Társaság előtt, a munkának az utasitás szellemében és formái szerint szorgalmatos és lelkiismeretes elkészüléseért. Osztályok és kisgyülés mindenben tartoznak a szerkesztő és ellenörző vizsgálónak segedelmére lenni, nevezetesen a műszók értelmezése és minden új képzésü szó az illető osztálylyal helybenhagyás végett közöltetik ; ha pedig valamely tárgyra nézve a szerkesztő s vizsgáló meg nem egyezhetnének, a fenforgó kérdés eldöntése a kisgyülést illeti

. Hogy a Társaságnak nyelvtani kifejezett elvei mindkettősökre nézve kötelezők, a mondottakból magában következik. A Társaság ilynemü szellemi, organicus és anyagi hozzájárulta mellett, e munkát magáénak fogja vallhatni, s ez leend az első valóban akudemiai magyar szótár, s egyszersmind részét teendi a majdan elkészülendő Nagy Szótárnak.

Az első dolgozatok felolvasása az 1846. évi osztályülésekben történt, az osztálynak teljes helybenhagyásával.

Ugyanez évben a XVII. nagygyülés a kis gyülés javaslatára a csupán szoros-tudománybeli használatban levő műszókat a nagy szótárból kirekesztetni határozta.

Pótlék-utasítások, iltetőleg jóváhagyások. I. Kivonat az 1847-diki Értesítőből. Kisgyülés febr. 8. (A nyelvtudományi osztály részére), 24. lapon : „Czuczor G. és Fogarasi J., amaz mint a nagy szótár szerkesztője, ez mint annak ellenörző vizsgálója bejelentették, hogy ők túl menvén az utasításon, mely a szók kimerítő értelmezését, úgy a nyelvtani és szókötési viszonyok eléadását kivánja csak, az etymologiút is fel kezdék venni a munkába, s ennek felderítésére, hol szükségesnek látszik a szók más nyelvekkeli egybehasonlításába is bocsátkoztak; mely kibővítése a tervnek, miután több rendbeli, ekkép dolgozott szóczikk felolvastatott, köz helyeslést nyervén, kinyilatkoztatá a két megbizott tag, hogy e szerént közös munkával az eddig már elvégzett betüket kipótolandják, s az egészet így folytatandják, miáltal a nagy szótár nemcsak értelmező, hanem szónyomozó és öszvehasonlító is leszen. Az ülés kedvesen vevén a szerkesztők e dicséretes buzgóságát, melynél fogva feladásuknál teljesb és tökéletesb munkát adni vállalkoznak, azt, méltánylata mellett, a nagy gyülésnek is bejelentetni rendelte.“

II. Kivonat az 1851. Értesítőből. Kisgyülés nov. 8. (A nyelv- és széptudd. osztálya számára), 298. lapon : „Olvastatott a nagy szótári munkálatok mibenléte iránt kiküldött választmány (Hunfalvy Pál, Mátray Gábor, Toldy Ferencz) tudósítása az osztályhoz, melyből kitünt, hogy az utolsó tudósítás ólta a szótár a Hézag szótól a Ka-ig haladt elő, mely rész mintegy 8000 czikket foglal magában; hogy azokban már nemcsak az értelmező, hanem az utóbb bővített terv szerint a szófejtő és nyelvhasonlító elem is jóformán szerepel; sőt hogy ott, hol a szók rokonsága más, az elébbi betük sorában álló szókra vezetett vissza, ezek is bövebb kifejtést nyertek. Továbbá, hogy az idők, s a megbízott férfiak közbejött viszonyai által többször megszakadt munkálat sept. 1-től ismét rendesen, sőt kettözött élénkséggel foly. Mi az etymologiai és nyelvhasonlitási fejtegetéseknek netán szabandó határokat illeti: hosszas tanácskozás után úgy nyilatkozott a választmány, miszerént leginkább a tudva, s a kétesen idegen szók, melyek több-kevesebb nyelvészek által s nem minden ok nélkül, idegeneknek tartatnak, ovatosan tárgyaltassanak és hódíttassanak a magyar nyelv eredeti birtokuul ; a nyelvhasonlítás pedig a rokon hangú és értelmű szók egymásmellett elsorolására szoríttassék: kivévén, hol az egyik vagy másik nyelvből vétel nagyobbkisebb bizonyossággal állíttathatik. E javaslatban az osztály megnyugodván, az a két szerkesztönek figyelmébe ajánltatott.“

III. Kivonat az 1853-diki Értesítőből. Öszves kis gyülés január 31-dikén 10. lapon : „Olvastatott b. Eötvös József, Balogh Pál és Toldy Ferencz bizottmányi jelentésök a nagyszótári munkálatok mibenlétéről, melyszerént a munka 1851. nov. 4-töl e hó végeig a Kancsal czikktől Meggörbeszt czikkig haladt, e részben 10,724 kisebb-nagyobb czikket foglal s a szerző jelenleg az egésznek ötödik hetedében munkálkodik; hogy továbbá e rész is minőségileg azon gonddal, alapossággal, beható és kiterjedt nyelvismerettel kés:iilt, melyet a társaság szerző eléadásaiból már ismer.“

IV. Kivonat az 1854-diki Értesítőből. Kis gyülés febr. 6. (A nyelvtudományi osztály részére), 35. lapon : „Olvastatott b. Eötvös József, Balogh Pál és Toldy Ferencz megbizott t. és rr. tt. jelentése a nagy szótár mibenlétéről, melyszerint az a múlt évi vizsgálat, vagyis 1853-diki febr. 1-től f. évi január végéig a ,,Meggörbeszt“ szótól az „Öröm“ czikkszóig haladott elő, e rész 6400 czikkből állván, s így kevesebből ugyan egy negyeddel a múlt évi dolgozatnál : de ami részint azon három havi betegeskedésnek tulajdonítandó, mely a folytonos munkálkodás következtében is fogta el a múlt évben a szorgalmas szerzőt, részint azon, a szótárirással szoros kapcsolatban lévő nyelvnyomozó munkásságnak, melynek gyümölcseit az osztály több kis gyülési előadásokban vette, a miknek tárgyalása a szótárra magára csak a legnagyobb hasznú lehet. Különben több újabb czikkek figyelmes átnézése meggyőzte a bizottmányt a felől, hogy szerző ernyedetlen gonddal és lelkesedéssel folytatja müvét. — Ezekhez Fogarasi János rt., mint megbízott munkatársa a szótárszerkesztőnek, jelentette, hogy harmadszor ment ez évben keresztül a munkán a H betüig, miután az akadémiai nyelvtudományi mozgalmak szükségkép hatottak a dolgozókra, úgy hogy míg egyfelül a hasonlító résznek nagyobb kiterjedés és beljebbható munkásság, úgy másfelül nagyobb ovatosság is jutott; reményli egyébiránt, hogy miután a később fölvett szónyomozó elem a most átvizsgálás alatt lévő részekben bőven van tárgyalva, a munka az ő részéről is ezentúl gyorsabban haladand. Az osztály e jelentések után az ügy mibenlétére nézve teljesen megnyugodott.“

Ezeken kivül évenként küldött ki az Akadémia bizottságot, mely a munkálat eléhaladásáról vala jelentést teendő.

MÁSODIK RÉSZ. Részletesb igazolása azon elveknek, illetóleg eljárási módoknak, melyeket a munka

folytában az általános utasítások nyomán is követtünk.

I. Szakasz. A szók értelmezése.

Az „értelmező szótár“ fogalmához tartozik, hogy a szók érteményét minél szabatosabban körülirva meghatározza. E végre mindenek előtt a nyelv belső forrásait, nevezetesen a szók mind mai, mind ószerű vagy elavult, mind országos és tájbeli, mind népies és irodalmi divatát szemügyre kell vennie s fölhasználnia, különös figyelemmel levén a közmondatokra, példabeszédekre, népdalokra, népmesékre, dajkanyelvre, melyekben bizonyos kifejezések és formák mintegy megcsontosulva változatlanul szállnak szájról szájra, korról korra által. Midön tehát valamely szónak legyen az sajátunk, közös, vagy kölcsönözött – egyedül elnevezési tárgya van kérdésben, azt közvetlenül és határozottan a belső nyelyszokás mondja meg, s tisztában lehetünk vele a nélkül, hogy akár rokonnal, akár idegennel hasonlítanók öszve. Ez a szónak egyéni önálló mivoltát illeti, s nem terjeszkedik tovább, mint azon eszmeképre, melyet elménkben eléidéz, pl. a fej, mint az állati testnek köz ismeretű alkatrésze, minden magyar ember előtt világos fogalomkép tünik fel, ha nem gondol is rá, hogy mily magyar szókkal áll családi rokonságban, sőt az idegen fölöstökömöt is legott érti a nélkül, hogy tudná, vagy csak gyanítaná is, hogy a német frühstik-ből származott, ellenben az éjomét, tösgyökeres magyar létére, már csak bizonyos vidéken ismeretes. Továbbá, midőn a szó bizonyos érzék által felfogható tapasztalati tárgyat jelent, milyenek az állati, növényi

, ásványi testek, vagy különféle eszközök, müvek nevei, vagy egyszerű cselekvést, állapotot jelentő igék stb. az értelmezés szabatos és világos lehet, ha az illető tárgynak sajátságait úgy leírja, hogy azt minden egyébtől meg lehessen különböztetni. Az ily szókat más nyelveken is tökéletes szabatossággal vissza lehet adni, pl.

kéz, hell

. yelo, lat. manus, ném. hand, szláv. ruka ; vas, hell

. Giongov, latin ferrum, ném. cisen, szláv. zelezo;

kö, hell. aigos, lat. lapis, ném. stein, szláv. kamen stb. Az ily határozott tárgyakra vonatkozó szók tulajdon értelme minden nyelvben egyezik, tehát ér. telmezésök is ugyanazon körülirás által eszközölhető, vagyis amely meghatározás illik rájok az

[merged small][ocr errors]

egyik nyelvben, ugyanaz illik a másikban is. Ilyenekre nézve az „értelmező“ az idegen szótárokban foglalt érteményezéseket átveheti a magáéba.

De vannak minden nyelvben oly sajátnemű szók, kivált származékok, melyeknek más nyelvben ugyanannyit mondó másuk nincsen, hanem vagy szélesebb vagy szükebb jelentésű, vagy egészen másnemű szóval adhatók csak vissza. Ilyenek :

a) azon szók, melyek valamely népnek saját ismerettárgyait jelentik, milyek pl. csak azon nép körében létező, vagy eredetileg ott támadt állapotok, foglalkozások, hivatalok, szokások, szertartások, viseletek, ételek, italok, nyavalyák, játékok, mulatságok, eszközök, szerszámok stb. nevei, melyek érteményei bizonyos idegenekéihez némileg hasonlók ugyan, de nem azonosak, pl. föbíró, dúló, huszár, csikós, gulyóis, csirás, pákász, csákó, guesma, gntya, topán, tarhonya, gáncza, laska, tyúkverö, heröcze, ördöylomba stb., melyeket úgy kell értelmezni, hogy az idegen is világos fogalmat nyerjen abból. Ebben áll előnye az értelmező szótárnak a közönséges szótárok fölött, melyek midőn szót szóval törekesznek visszaadni, a valódi érteményt nem képesek szabatos világossággal meghatározni.

b) oly származékok, melyek képzőiknél fogva több fogalmat rejtenek magukban, s idegen nyelvre csak körülírva fordíthatók, milyenek nyelvünkben a tehető, miveltető, gyakorlatos, visszaható, belszenvedő igealakok, pl. üldögelhet, iratgathat, gondolkodik, kezeskedik, kanyarodik, hánykolódik, csendül, kondul, zörren, durran; általán a származékigék finom árnyalatai, melyekben nyelvünk páratlanul, szintén bujálkodásig gazdag, és pazar.

c) a hasonnemüek (synonymák), melyeket a hanyagabb nyelvszokás egymással fölcserélve használ, holott gyökeikre nézve árnyalatilag különböznek pl. ballag = kényelmesen, lassú léptekkel, mintegy billegve megy, járdogál ; baktat = bukdosva bukdácsolva megy, mint a nyúl ; kullog = magát megkunva, mintegy lesve, alattomosan lépdegel, mint a zsákmány után szimatoló farkas; kammog = tunyán, magát elhagyva, mintegy kamós, azaz görbült testtel mendegel, mint a kamasz vagy a mélázó komondor; sunnyog = magát megsúnyva, testét öszvehúzva, óvatosan, lassudan mozog. Igy különböznek gyökre nézve egymástól ezen hasonló nemüek : barangol, csatangol, csatolál, csavarog, tekereg, kóborog, kóvályog, koslat, kósternyál, kószál, kóriczál, kalézol, kelekolál, kurittol, csámolyog, satrat, sertepertél, zulánbol stb.

II. Szakasz. Ugyanazon szónak többféle érteménye.

Az emberi észjárás valamint a fogalmakat, úgy azok hangképeit is rokonítani szokta, vagyis, amelyek bizonyos közjegyben egyeznek, s ennélfogva egynemű fogalom alá vonhatók, ugyanazon szóval fejezi ki. Ez esetben az értelmezés föladata a rokonértemények észtani öszvefüggését, illetőleg származási egymásutánját és rendét eléadni. Első helyen áll a tulajdon értemény, azután következnek az átvittek, a képesek. Előbbi eredetű az anyagi, érzéki, mint a szellemi, erkölcsi, előbbi az öszszerii (concret) mint az elvont, a természeti mint a mesterségi, pl. sip a) természeti hang, melyből lett sipit, sipog; b) sipító panaszos, kesergő, esengő hangú érzelemnyilvánítás, honnan a sípánkodik vagy sopánkodik ; C) ily hangot adó csöves hangszer, honnan sípol, sipos; d) csöalakú nyilás, kóros lik a testen, á sipoly származékban. Hasonlóan a szür fönév a) =ször, b) szörből vagy szőrnemü durva gyapjuból kallott posztókelme, c) ily kelméből varrott ruha. A tulajdon értemény azon középpont, mely körül a többi forog, melyre bizonyos közjegynél fogva mindnyája visszavihető; de minthogy valamely tárgynak másmás jegyei szolgálhatnak hasonlítási alapul, gyakran történik, hogy az átvitt értemények egymással nem, csak a középpontival állanak viszonyban, s ezek a másod- vagy mellékértemények, pl. fej vagy , tulajd. ért. caput animalis : emberfej, lófej, borjú fej, disznófej, verébfej, varjúfej stb., melynek I. egyik jegye a magas helyzet

, tetőzet, honnan átv. ért

. jelenti a) a kéznek, lábnak felső lapját : lábfej, kézfej, s innen ismét átv. ért. csizmafej, mely a lábfejet takarja, különböztetésül a talpat, sarkat, lábszárt födő csizmatalptól, csizmasarktól, csizmaszártól, b) valamely kézmünek, állványos készítménynek tetejét, pl. oszlopfej, nyeregfej, c) vizek, erek, folyók eredeti helyét, mennyiben ezek fölülről alá folynak : Pinkafej, Szalafej, kútfej, Tapolczafo, Balatonfő, ellentéte az alattiságot jelentő tö, mely a fejhez képest legalantabb fekszik, pl. Marczaltö, Zsit vatö; innen áty, szélesb ért. kiindulási pont, pl. pályafő, honnan a versenyfutảs kezdődik, hídfő, a híd eleje. Mint mértani magasságot jelentővel családi viszonyban állanak : fel, fén, féd vagy födél, s ellentétesei, le, len, lent, al, alant, láb.

Átv. képes ért. társadalmilag vagy erkölcsileg mások fölött, mintegy legmagasabb polczon álló személy : ház feje, család feje „a nemzetnek teste a nép, feje annak a király“ (Kisf. S.), föúr, fönemes, főpap. Ellentéte : alattvaló.

« ElőzőTovább »