Harmadik személy ragozása. A mennyiben a tárgymutató igeragozásban a harmadik személyragnak a tárgymutatóval ellátott tőalak után egyes számban is helye volna, ha t. i. azt vélnök, hogy a ju je is néhutt két elemet foglalna magában, ú. m. i v. j tárgymutatót és a e harmadik személyragot, akkor is ez utóbbi a vékonyhanguaknál rendesen elmarad, pl. ver-i, itt az i tárgymutató, melyhez a személyrag is i (= ö) járulna, de ez a tárgymutatóba olvad (iii) tehát veri-i helyett ver-i; hasonlóan a többesben: veri-ik h. veri-k. Igy olvad öszve a képző i is az illető törzsnév i-jével, pl. Úri, Bugyi helynevek, úri, bugyi lakosok úri-i, bugyi-i. Tájnyelven ugyanez történik a vastaghanguakkal is ő nem adi, ök nem adik; de a köz szokás egész ja szótagot ragaszt oda, vagy oda ragasztja, ha úgy tetszik, az ő helyettesét, az a személyragot, mely esetben a tárgymutató i j-re változik: ad-i-a, ad-j-a, ad-i-ák, ad-j-ák; húz-i-a, húz-j-a (húz-z-a). A többes számban egyébiránt mindig ott van a k mint az ők képviselője : húz-i-ök, húz-j-úk (húz-z-ák). : = Így van ez a többi idők és módokban is, pl. jelentőmódban : Jövő: verend-i verendi-i; mint a jelen. = Első múlt vere-e, v. vere-i, ebben az egyik e időrag, a másik e vagy i tárgymutató, öszvehúzva : veré, melyekhez a személyrag e vagy j közbevetéssel je, ja járulván leszen verei-e v. vere-j-everé; a régi halotti beszédben j helyett v van: vete-v-e, teremte-v-e. Második múlt: vert-e, murt-a. Itt is az e tárgymutató levén, ha ehez személyrag járul, a példa így állana: vert-e-e, v. vert-e-je. e-e volna. Parancsoló és foglalómódban : verj-e, a föntebbi hasonlék szerint ép állapotban : verjOhajtómódban : verné verne-i-e v. verne-j-e. Ezen alak az, mely a régieknél igen gyakran eléfordúl, mert a jelentőmód első multjára a Révay felhozta példákat a halotti beszédbeli vete-v-e stb. szókon kivül, nem igen találjuk a régiségben. Figyelmet érdemel még, mint föntebb is megérintők, az első személynek a másodikra mint tárgyra hatása - képében ezen alakban ver-l-ek (alatta értjük téged vagy titeket), mi minden időben és módban eléfordúl: veré-l-ek, vert-cl-ek, verné-l-ek, verj-el-ek stb. Az arab és héber nyelvben, valamint a perzsában is, a többi személyek is fölveszik, minden többi személyekre is hatással ezen viszonyt a puszta személyragokban. Mutatványok az ik-es igék személyragozásából. Ezen igék ragozása általán egyezik a tárgytalan igeragozáséval, kivévén az egyesszámu első személyt, melynek ragja: -m, és a harmadikat, melynek ragja rendszerént (t. i. a második múlt kivételével): ik. Az egyes második személyragja pedig mindenütt 7. Példák: es-em; es ém (=ese-em); est-em; esend-em; ess-em; esn-ém (= esne em). A második személyrag 1, hangrend szerint változó segédhangzóval: es-el; es-él (=ese-el); est-él; esend-el; ess-él; esn-él. A harmadik személyrag (a második multat kivéve): ik, (esik), változattal : ék, esék (= es-e-ik); hasonlók: esend-ik; ess-ék (= essen-ik); esn-ék (= esne-ik); de a 2-ik múlt: esett. A többesszám ragozása szintén mint föntebb. Amely ik-es igék tárgyesetet is vonzanak, ekkor a tárgymutató igealak szerint ís ragoztatnak, pl. észém, észéd, észi, észszük, észitek, észik (a húst); ëvém, évéd, ėvé, évők, évétek, évék, stb., iszom, iszod, iszsza, iszszuk, iszszátok, iszszák (a bort); ivám, ivád, ivá, ivók, ivátok, ivák, stb. A névszók birtokragozásáról. A birtokragozásban (azon kivül, hogy az elülálló személynévmásoknak csak nyomosbitás esetében van helyök, pl. én házam és házam, még pedig a többesben rövidült alakban: mi ház-unk, ti ház-atok, ő ház-ok) három fő elemet különböztetünk meg: a) a birtokképviselő szót, b) a tárgymutatót, c) a személyragot. A birtoknév- és személyrag mindenkor nyilván ki van fejezve. Ellenben a tárgymutató nem mindig tűnik ki világosan, oly formán mint némely személyeknél a tárgymutató igeragozásban is, melylyel a birtokragozás csaknem egyezik, kivévén, hogy hangzóik néha más hangrendet követnek, például : Midőn egy a birtok, s több a birtokos, az első és második személyrag a tárgyra nem mutató, a harmadik pedig a tárgymutató igeszemélyraghoz hasonló : (fej-ünk, fej-ték; de fej-ik, név (fej-ünk, fej(e)-tėk, fej-ök, nyel-ünk, nyel(e)-tėk, nyel-ök, nyom-unk, nyom(o)-tok, nyom-uk v. nyom-j-ok. dob-unk, dob-tok, dob-j-ok. Az egyesszámu harmadik személy előtt a tárgymutató nemcsak a vastag, hanem gyakran a vékonyhangu birtoknevek ntán is kitétetik, mi az igeragozásban nem történik, hol a tárgymutató rendesen elmarad, vagyis a személyragba olvad, pl. ver-i-i ver-i, üt-i-i üt-i, kedvel-i-i kedvel-i. Más részről a birtokragozásban a tárgymutató néha a vastaghanguaknál is kimarad, pl. ház-a, láb-a, bor-a. I. Egy birtok, egy birtokos. Az első és második személyrag hangzója az illető név többesének hangrendét követi, a harmadik pedig kétágu : a, é, vagy ja, je : De lehet így is elemezni : ház-a-m, ház-a-d, ház-a, csepp-e-m, csepp-e-d, csepp-j-e; a közepső tag (a, e, j-) tárgymutatóknak tekintetvén, mely nézetben mind külföldi mind hazai némely nyelvészek osztoznak. Il. Egy birtok, több birtokos. Itt a birtoknév egyes számban marad, a személyrag többesbe tétetik: kar-unk, kar(o)-tok, kar-j-ok, nyüg-ünk, nyüg(ö)-tök, nyűg-j-ök; ház-unk, ház(a)tok, ház-ok, nyel-ünk, nyel(e)-tek, nyel-ök. 111. Több birtok, egy birtokos. kar-j-a-im, kar-j-a-id, kar-j-a-i; ház-a-im, ház-a-id, ház-a-i; nyűg-j-e-im, nyűg-j-e-id, nyüg-j-e-i; nyel-e-im, nyel-e-id, nyel-e-i. E viszony természetéből önként foly, hogy a birtoknévnek többesben kell lennie, valamint a személyragnak egyesben. Jelen ragozást tehát eredetére visszavíve, egyik vélemény szerént így elemezhetni: a személynévmások im, id, i = em, ed, e és am, ad, a, t. i. az i közös jellegü létére mind vastag, mind vékonyhangu szókhoz járúl. S minthogy nyelvünkben a többes ragja általán véve-k, okszerüleg gyaníthatni, hogy eredeti alakban a fentebbi ragozás így állhatott : Így van ez a persa és török nyelvekben is, pl. a persa dsáme (ruha, mez) többese: dsáme-há, ettől dsámehá-j-es, (a j csak közbeszúrat), szó szerént am. ruhá-k-ja, a török oghullerüm szószerént am. fi-ak-om. A magyar öszveállításból a mai kopott alak fokozatos változatokon által a tárgymutató j (= i)-vel együtt így fejlődhetett ki : kar-j-ak-im, ház-ak-im, nyüg-j-ek-im, nyel-j-ek-im; A tárgymutató hol megmaradván, hol nem, a -k többesrag pedig mindenütt eltünvén. Ezen ragozás hangrende azon kívül, hogy im, id, ragokat vesz föl am, om, öm stb. helyett, a többesszáméhoz abban sem alkalmazkodik, hogy nem ötágu hanem kétáguvá szorúl öszve, vagyis a vastaghangu birtoknév után a, a vékonyhangu után e járnl: pl. e helyett kar-jok-om, nyüg,j-ök-öm, leszen : kar-j-ak-im, nyüg-j-ek-im, kar-j-a-im, nyüg-j-e-im. És ezek is vezetnek egy más véleményre. T. i. A magyarban igen gyakori, hogy a többség fogalmának kifejezésére a szót igen csekély módosítással, leginkább a magas és mély (vékony és vastag) önhangzók fölcserélésével kettőzteti, pl. itt-ott am. több helyütt, ide-oda am. több AKAD. NAGY SZÓTÁR. 21 helyüvé, innen-onnan am. több helyről, hasonlók hápa-hupa, dirib-darab, té-tova, tél-túl, tinó-binó, csiri-biri (az elő mássalhangzónak b ajakhanggá változtatásával mint a japánban is fito-bito am. fiak, ivadékok, emberek). Ezek szerént gyanítható, hogy a tárgymutatónak hasonló kettőztetésével, sőt hármaztatásával is (a-i, e-i, j-a-i, j-e-i) a tárgytöbbséget akará a nyelvalkotó szellem kifejezni; ház-a-i-m am. ház több helyütt vagyis több birtoka az énnek, mintegy ház a(z) e(z) éné, kar-j-a-i-m-ban pedig három tárgymutatóval is, mintha mondaná: itt, ott, emitt stb. V. ö. alább é, éi és ék. IV. Több birtok, több birtokos. A föntebbiekből könnyen megérthető. Több birtok jegyei : a-i v. e-i, vagy j-a-i, vagy j-e-i is. Több birtokoséink, t-k, -k. Tehát : ház-ai-nk, karjai-nk, nyűg-jei-nk; ház-ai-tok, kar-jai-tok, nyűg-jei-tek, ház-ai-k, kar-jai-k, nyűg-jei-k. Egyébiránt a birtokragozott valamennyi szók megannyi alanyesetek, melyek a névviszonyító ragokat fölveszik, pl. karjaim, —ba, —ban, —ból. karunk, —ra, —oņ, —ról, karjaink, —hoz, -nál, -tól stb. karom, —at, —nak, —mal, karod, —ért, —ig stb. Így van ez több más altaji nyelvben, pl. a törökben is; de a finn nyelvben azon különösséggel, hogy elébb a birtokszó ragoztatik, s azután jön a személyrag, pl. isälläni szó szerént am. atyának-om, (,atyámnak' helyett). Birtokos é, éi és ék. Ez két elemből áll, ú. m. a birtoktárgyra visszamutató a- vagy e-ből, és a személyre mutató ő-ből, mely mint tudjuk a- vagy e-re rövidül, tehát a (vagy e),és e öszveolvadva = é, pl. ez a ház Péteré ez a ház Péter e-e, mintegy Péter az-ja v. ez-je. Így a persza nyelvben is: áni-ó, vagy azáni-ó, szószerént am. azza övé v. abbeli-je, úgyhogy azon án vagy azán (az, amaz) a többi személyekkel is öszvetétethetik, pl. áni-men (azza éné vagy énnek), áni-tu (azza tenek) stb. 1) Fölveszi a névmódosító ragokat, pl. ezen ház Palé, amaz Péteré; Pálénak nád-, Péterének cserépfödele van. Ami házunk Páléval tőszomszéd, Péterével szemközt áll; Pálé-ban sokan laknak, Péterében kevesen; Páléért tíz ezer forintot igértek, Péteréért csak ötezeret stb. 2) Járúl birtokragos nevekhez: fiam-é, fiad-é, fia-é, fiunk-é, fiatok-é, fiok-é, fiaim-é, fiaid-é, fiai-é, fiaink-é, fiaitok-é, fiaik-é. E viszonyban szintén fölveszi a névmódosító ragokat: fiamé-ba, fiadé-ra, fiaé-hoz, fiunké-val, fiaitoké-val stb. 3) Midőn többesszámu birtoktárgyra vonatkozik, még i ragot veszen föl. „Ezen lovak Pálé-i, nem Péteré-i. Ezen i itt is vagy a többes k képzőjének csonkúlata, s a föntebbi elemzés szerént tulajdonkép így kellene lennie: Pál-ek-e (= Pál ezek-e v. ezek-je), vagy pedig itt is kettőztetés rejlik, Pál e(z) a(z) ö(vé) = Pál-e-a-i = Pal-é-i. 4) Midőn az é birtokraggal ellátott személynév valóságos többesragot veszen föl, családi és más személyt jelentő többes értelmet kap, vagyis jelenti mind azokat együtt véve, kik az illető személylyel vérségi, vagy családi, vagy más társadalmi viszonyban állanak, pl. biróék, papék, tiszttartóék = a birónak, papnak, tiszttartónak családja, háznépe; Farkasék, Fodorék = Farkas, Fodor nevű ember családja, tehát tulajdonképen biró-é-ők, Farkas-é-ők, vagy biró-é-ak, Farkas-é-ak. Itt van már az é-nek valóságos többese. Ez ismét fölveszi a névmódosítókat : a biróék ebe a tiszttartóékét megmarta; Farkaséktól Fodorékhoz ment. 5) Személyragozott nevek után is: uram-ék, uraim-ék, urad-ék, uraid-ék, fiam-ék, fiaim-ék, fiad-ék, fiaid-ék stb. A személynévmások birtokragozása. Ez egyes egyedül csak abban tér el személyragos nevek é és éi birtokragozásától, hogy a személynévmások birtokos é-jéhez még saját személyragja is járul: én-é és em, te-é és ed, mi a következő elemzési példákból bővebben Litünik : Egy birtok, egy személy: (meum, tuum, suum), én-é-em eném v. enyém, te-é-ed teed v. tiéd, öv-é-e v. övé-je = övé. Több birtok, egy személy: (mea, tua, sua), en-é-imeny-é-im, te-é-id=ti-é-id, öv-é-i; söt enyémek is jó értelemben helyes, úgy mint Páléi és Pálék, t. i. enyéi-m minden némű birtokra viszonyzódik, mint Páléi, de enyém-ek csak családra és az énhez tartozó más személyekre : mint Pálék, biróék alak. Így van néhutt szokásban: miénk-ek is. Egy birtok, több személy : (nostrum, vestrum, illorum), mi-é-i-nk, ti-é-i-tek, öv-é-i-k. A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása. Az első személynévmás az egyes számban : engemet, a másodiké : tégedet, rövidült alakban: engem, téged.- Ezek vagy ennemet, tennedet szókból az egyik n-nek orrhangbeli ng-vé változtával alakúltak át, mi mellett az is harczol, hogy a többi személyek is mind csak utól veszik fel a tárgyeseti ragot: ö-t, mink-et, titek-et, ök-et; vagy pedig Révai nézete nyomán az első alapja: en-em, a másiké: te-ed akképen, hogy ezek is, valamint más személynévmás ragozásban (én vel-em, te vel-ed) középben vették föl a tárgyeseti t ragot: ent-em, te-t-ed, s lágyítva lett belölök: endem, teded, a d pedig g-vel rokon levén, mint a halotti beszédben ge=de: engem, téged, 8 végre a t utól kettőztetve (mint ezekben is : öt-et, azt-at, ezt-et): engemet, tégedet. Az ő tárgyesete rendes, de kettőztetni is szokták: őtet, s tájejtéssel: őtét, s ez utolsót szintén kettős elemből lehet származtatni, t. i. az önálló ő-ből és a tagul használt e-ből, honnan mindkettőt ragozva, leszen: öt-ét. A többesszám első teljes személye mink tárgyesete: minket, a második személy tárgyesetben kettőztetett ti-tek: ti-tek-et, vagy mint némely tájakon ejtik tik-tek-et. A harmadik személy is szabályos: ök, tárgyesete: őket, tájejtéssel: éket. Eléjönnek mind régi emlékekben, mind mai nyelvben bennünket, benneteket szók is, melyek leghihetőbben minnünket és tenneteket módosúlatai. A tulajdonító-ragozás szintén úgy történik, mint általán a birtokragozásnál érintettük, hogy utól még saját személyragjokat is fölveszik, de elül a személynévmás csak nyomosbítás esetében marad meg, máskor pedig elhagyatik, pl. (én)nek-em, (te)nek-ed, (ö)nek-i; (mi)nek-ünk, (ti)nek-tek, (ö)nek-ik; miből következtetjük, hogy a nek és minden más névmódosító ragok eredetileg önálló szók valának, ami többeknél világosan ki is tetszik, pl. én vel-em = én fel-em, a névutók pedig ma is önálló szók. A névmódosítók és névutók személyragozása. A névmódosítók és névutók is, melyek a latin praepositiokat képviselik, s nyelvünkben mint más altaji nyelvekben tulajdonkép postpositiok, vagyis az illető nevek után ragasztatnak, a személynévmásokkal ismét úgy ragoztatnak, mint a tulajdonító nek, és minden birtoknevek azon különbséggel, hogy ezek majd öt, majd három, majd kétágu hangrendet követnek, mint : haj-am, fej-em, szem-em, orr-om, ökl-öm, haj-a-tok, orr-o-tok, szém-e-ték, ökl-ö-tök, haj-a, orr-a, fej-e, szém-e, ökl-e; amazok pedig szabályszerüleg kétáguak. = Ezen minták szerint a) névmódosítókkal : (én) benn-em, (te) benn-ed, (ö) benn-e, (mi) benn-ünk, mintha volna : (én) benső-m, (te) benső-d stb.: hasonlók: (én) r-ám (=ra-am), (te) től-ed, (ö) ról-a, (mi) vel-ünk, (ti) ért-etek, (ő) nál-ok. Valamint ben helyett benn, úgy be helyett bele, hoz helyett hozzá (= hoz-ja-a), on helyett rajt, böl helyett belől ragoztatik; b) névutókkal : (én) alá-am alám, (te) alá-ad = alád, (8) alá-ja, (én) alatt-am, (te) előtt-ed, (ö) között-e, (mi) mellé-enk = mellénk, (tí) által-atok, (ö) szerint-ök stb. Fölé-je, elé-je és közé, hegyé, így is divatosak: föli-be, elé-be vagy elei-be, hegyé-be, közinkbe, melyekben beve, (mely van a ho-va, to-va, szókban is). De azon különösségök van, hogy az elsőbb személyragok a be ragocska elé jönnek, pl. elé-m-be v. elő-m-be, elé-d-be v. elő-d-be, elé-nk-be v. elő-nk-be, elé-tek-be v. elő-tök-be és ele-j-ök-be, mint a finnragozásban. De némelyek így is használják: elib-ünk. Így fölénkbe vagy fölibünk, de egyes személynél általán, több személynél tetszés szerént fej szóval pótoltatik: fejem fölibe, fejed fölibe, fejünk fölibe stb. Hegyémbe vagy hegyembe stb. szokatlanok. Közé, értelménél fogva csak több személylyel tétethetik össze: közénkbe v. közinkbe, közitekbe, közikbe; de: közénk, közétek, közéjek is. Nélkül (= nál-kül), maga elébe veszi ismét a nál-t, és pedig személyragozva nálam nélkül, nálad nélkül; használják a másik módon is nélkül-em, nélkül-ed stb. Az -n (on, en stb.)-vel kapcsoltak, mint alul, belül, felül, túl stb. csak az n helyettesét vagyis rajt törzset személyragozzák : rajtam alúl (más : alólam), rajtunk túl stb. Ezekben foglaltuk egybe, egy rendszerbe azon elveket, melyeket szemünk előtt tartánk vala e szótár készítésében. Bővebb és részletesb tárgyalásuk a szótári egyes czikkekbe tartozik. Pesten, 1862. évben. Czuczor Gergely. Fogarasi János. |