Oldalképek
PDF
ePub

ELŐBESZÉD.

Ezen szótár keletkezése; akadémiai utasitás és a szerzők

vezérelvei annak készitésében.

Még 1839-ben tett az Akadémia készületeket egy nagy szótár létrehozására, e czélból utasítást dolgoztatván. Az utasítás a tagok számára 1840-ben kinyomatott és a tagok az Akadémia zsebszótára fonalán munkálataikat osztályonként meg is kezdették.

Egykét évi tapasztalás az időnként befolyt mutatványok és eléadások nyomán azon meggyőződést kelté, miszerént minden egyes tag saját nyelvtudományi elveiből és készültségéből indúlván ki, az egyes czikkek sokszor a legkülönbözőbb és eltérőbb nézeteket tünteték elé Mely eljárás ha folytattaték, a szótár csupa vegyes nyelvnézeti elemeket tartalmazandó vala. Elhatároztatott tehát 1844-ben, hogy más útra térve, az Akadémia kíválóan két szakférfit bízzon meg az egésznek elkészítésével. S e nagyszerű bizodalommal legkisebb igényünk és befolyásunk nélkül mi tisztelteténk meg. Mi érezve e megbizatás véghetetlen fontosságát s hiányos ismereteinket, aggodalommal, de az ügy létesülendése végett, hogy az egyszer általunk bemutatott munkát aztán az egész nemzet vihesse a tökély lehető fokára, minden tőlünk kitelhető áldozatra is készen állva, a választásnak, jobban parancsolatnak hódoltunk. Es miután egyszer magunkat elhatároztuk, teljes erőnket és tehetségünket annak végrehajtására fordítók, az általános utasitáson kivül különösen még azon meghagyást is nyervén, hogy kettőnk közötti vélemény különbség esetében, az egyes tárgyat eldöntés végett a nyelvtudományi osztály elébe terjeszszük. De amire szükség egyszer sem vala. S hogy az Akadémia sőt az egész olvasó közönség a munka belső minőségéről is tudomást szerezhessen, magunktól is számos mutatványokat közlöttünk és független eléadásokat tartottunk, mintegy kikémlelendők illetékes férfiak nézeteit; és amik nagyobb részben mind az Akadémia mind a közönség helyeslését megnyerték vala, azokat követtük a további munkálatokban. De maga az Akadémia is azon kivül, hogy évenkinti bizottságok utján tudomást kivánt szerezni a munkálatok eléhaladásáról, több izben különösen az iránt is küldött ki kebeléből szakférfiakat, mint alább elé fog hogy a dolgozatokat belső tartalmukban és minőségökben is megvizsgálva, illetőleg vitatva ez iránt is tegyenek jelentést az Akadémiának.

adatni

Igy készült el 1844-től kezdve és csupán a politikai zavarok évei alatt megszakadva, 1861-dik évnek mintegy közepéig az egész szótár, s tett jelentésünkre a nyomtatás azonnal megkezdetett.

Ennyi év lefolyta alatt kétségen kivül változhatának egyben-másban nemcsak a mi nézeteínk, de a tudományok némely egyes szakmái, tételei is, melyekre vonatkozás fordúlhat elé munkálatunkban, módosulatokon mehetének által.

És noha nyomdába adás előtt még egyszer keresztülfutjuk az egyes czikkeket s hirtelelenében kiigazítjuk és pótoljuk a nézetünk változtával vagy tágasbultával kiigazitandókat és pótolandókat; de annyira még sem dolgozhatjuk újra, mint nagyobb tökély elérhetése végett kivánatos volna; különben még egyszer 15 év kivántatnék átdolgozásához, s ekkor alkalmasint újból kellene ez eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert, miként az irás mondja: bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret.

Adjuk tehát dolgozatainkat úgy, mint a mondott körülmények között adhatjuk, legfőbb igyekezetünket arra fordítván, hogy azok mi hamarább világot lássanak. Az Akadémia sőt az egész nemzet dolga aztán - amire nézve már is hol gáncsolólag, hol méltánylólag nagy

AKAD. NAGY SZÓTÁR.

1

részvét és igy minden tekintetben örvendetes jelenségek mutatkoznak azokba bele tekinteni, a hiányokat annak helyén és idején kipótoltatni, a hibákat kiigazittatni s ekképen lán egy pótlékkötetben azokra a koronát is föltétetni.

ta

Azonban, hogy akár eljárásunk kellőleg méltányoltathassék, akár a hiányok és hibák alaposabban eltávolíttathassanak, szükséges itt egy előbeszéd alakjában eléterjesztenünk:

I. Az eredeti utasítást, későbbi eléterjesztések és vizsgálatokra következett jóváhagyásokkal vagy útbaigazításokkal együtt ;

II. Részletesb igazolását azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a munkálatok folytán az általános utasítások nyomán szem előtt tartánk;

III. Dolgozatunk rendszerét egy egészben, mely a szótár egyes czikkeinek készíténél vezérfonalúl szolgál vala.

ELSŐ RÉSZ.

A nagy magyar szótár belső elrendelésének s miképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak. 1840.

Előszó. E terv első része, gróf Teleki József akadémiai elnöknek, alapul elfogadott, koszorús munkája (Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja. Pest, 1821.) után készítve, előleges tudomásul a tagok számára, 1834. kinyomatott.

Azóta annyira haladván az előkészületek, hogy maga a kidolgozás is már munkába vétethetnék; e terv, 1839-dik évben, a kis gyülésekben még egyszer átnézetett, nagyobb világosság okáért helyenként példákkal toldatott meg, itt-ott a kifejezések határozottabban ejtettek ; a VII-d. nagy gyülés határozata a szótár míképeni dolgoztatásáról, valamint a Vörösmarty Mihály nyelvtudományosztályi megbizott rendes tag példány-czikkelyei, miképen azok, a kis gyülésekbeni szoros vizsgálat után, el lőnek fogadva, hozzá kapcsoltattak: s mind ezek együtt, utasitásul a tagok számára, a X-d. nagy gyülés rendelétéből, ezennel kibocsáttatnak. Pesten, a kis gyülésből junius 30. 1840. D. SCHEDEL FERENCZ titoknok.

I. A nagy magyar szótár belsó elrendeléséről.

I. szakasz. A szótár képzete.

Tökéletes nagy szótárnak a nyelv gyermekkora, előmenetele, virágzása s megromlásának philosophiai történeteit kell magában foglalnia ; ebből következik, hogy ily nemű szótárakban puszta előadással megelégedni nem lehet, hanem megkivántatik, hogy minden szónak eredete lehetőleg kimutattassék, változásának, vagy talán hanyatlásának kora és okai kifejtessenek. E szerint a szótárdolgozó a nyelvbeli szóknak történetirója, s mint ilyennek soha okosdásból történeti adatokat merítenie, sem valamely szónak jelen divatját elmagyarázni s megváltoztatnia nem szabad; jövendőre pedig másíthatatlan törvények színe alatt javaslatokat adni épen veszedelmes. Az ily önkény szerint dolgozott szótár csak akadályára lehetne a nyelv haladásának s kifejtődésének.

A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözőnek kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétől is. Végre mivel e szótárban idegen nyelv nem vétethetik segédül, minden egyes szóról el kell mondani mind azt, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet, és kell a kivánt felvilágosítás csak ott maradhatván el, hol azt a dolog természete, vagy nyelvünk határozatlan állapotja nem engedé.

A szótár létreszei következők:

a) A nyelvbeli egyes szók.

b) Azoknak grammaticai tulajdonságaik.
c) Értelmök tökéletes meghatározása.
d) Származásuk.

II. szakasz. A szótárba tartozó egyes szókról.

Tulajdonképen tökéletes magyar szótárban minden magyar szónak fel kellene találtatnia; de e szerint igen sok haszontalan, roszúl alkotott szóval terhelnők szótárunkat, s másfelül minden magyar szónak kikutatása nem is oly könnyű mint elsö tekintetre vélnök. Azonban a helyesen alkotott szók felvételére sem szoríthatjuk magunkat; mert igen sok helytelenül alkotott szó divatozik közönségesen, melyet kihagyni nem szabad. De az irás- s beszédbeli köz szokást sem lehet venni kizárólag útmutatóul: mert igen sok jó szavaink a kor viszontagságai vagy szeszélyei miatt elavultak, ellenben irók által is sok helytelen szó használtatik. Azonban a szótár dolgozásában mind ezen pontokat folyvást sem eiőtt kell tartani, s minden egyes szót különös vizsgálat alá venni.

Bizonyosabb szabályul lehet tenni a következőt: Mind azon szók, melyek classicus iróinknál és pedig akár régiebbeknél, u. m. Pázmán, Gyöngyösi stb, akár ujabbaknál, u. m. Faludi, Berzsengi stb. clőfordulnak, valamint azok is, melyeket a köz szokás kelendökké tett, a szótárba felvétessenek. A szótárban mindazáltal az egyes szóknál megjegyeztessék, melyik uj, régi vagy avult szó, melyek helyes, vagy helytelen alkotásuak, vidékiek vagy közszokásbeliek s országosak; továbbá mely uj, vidéki vagy elavult szók érdemlik a megtartást s felélesztést.

Mi a classicus irókat illeti, azoknak használása által az uj szó bizonyos polgári just nyer, azért is efféle szókat a szótárból ki nem szabad hagyni; de köz szokásnak különösen az idegen szókra nézve nem kell fölötte nagy kiterjedést adni, ha azt nem akarjuk, hogy szótárunk minden nyelvek zűrzavarával megterheltessék. Az idegen szók közöl tehát csak azokat kell felvennünk, melyck nyelvünkben régen meggyökerezve, s átalakítva vannak, s minden köz embertől érthetők, mint: pintér, templom, kápolna, apostol stb.; vagy amelyekre okvetetlen, ha tán csak ideiglen is, szükségünk vagyon, mint: philosohia, passio, character stb., megjegyezvén, hogy némelyek ezek közől csak kénytelenségből vétettek fel, mihelyt helyökbe jó magyar szó alkottatik, kiirtandók.

A műszók közöl (akár tudomány-, akár művészet-, vagy kézműbeliek) fölvétessenek mind azok, melyek vagy eredetiek s köz nyelven forognak, vagy ha kölcsönözöttek is, nyelvünk hangejtése szerint módosultak; p. állomány, rendszer, mód, rím, vers, stb.

Családok, nemzetek, országok, tartományok, városok, hegyek, vizek, helységek stb. tulajdonneveik, mivel a szófejtegetésben felvilágosítást adhatnak, szinte felveendők, mint: magyar, cseh, Örs, Sajó, Pécs stb.

Az új szók közöől felvétessenek mind azok, ha helytelen alkotásuak is, melyek classicus irók által használtattak, vagy köz divatba jöttek, mint péld. rény, modor, lég, s többefféle; a helyes alkotásuak, ha szinte rosz irók által használtatnak is, mint péld. lény, lényeg; a helytelen alkotásuak ellenben, s a haszontalanok, melyek sem divatba nem jöttek, sem jobb irók munkáiban elő nem fordulnak, általánosan ki legyenek zárva, ilyen péld. püspökségedelem (Barczafalvi-Szabótól).

Egyébiránt a szótárdolgozóknak, mint a nyelvbeli szók történetiróinak új szókat alkotni, s beigtatni nem szabad, néhol azonban ajánlólag, s nem a többi szók sorában, hanem ezeknek magyarázatiban új szókat javaslatul felhozni megengedtetik.

Az elavult s vidéki szóknál azoknak haszonvehetőségére kell figyelemmel lennünk s felvennünk mind azokat, melyek nyelvünk belső történetire nézve nevezetesek, vagy természetének kifejtésére szolgálhatnak, mint péld. pest, tereny (tenyér értel). stb.

Szóképzőinket s szóragainkat, ha azok szinte egy betüből állnának is p. o. ó, ad-ó, a szótárból kihagyni nem lehet, mert ezek azon kivül, hogy nagy részint önállók, nyelvünk grammaticai alkotásának s a szóeredetnek kimutatására okvetetlen szükégesek.

Megjegyeztetik, hogy ahol a szóeredet kétes, olyannak jelentessék ki a szótárban is; péld. tövis, mely tőből, de tűből is eredhetett, hihetőleg emebből, mert a tő inkább tompa, a tü hegyes.

Hátra van meghatározni, micsoda alakban vétessenek fel egyes szavaink a szótárba. Erre nézve nyelvünknek a nyugotiakétől különböző természete azt hozza magával, hogy minden szó tiszta törzsökében, azaz ragatlan állapotjában vétessék fel, és ugyan a név a nevező esetben

(nominativus), p. o. vas, fűz; az ige a jelentő mód jelen idejének egyes számu harmadik személyében (cselekvő igéknél a határozatlan formában) p. o. lát, örül. A megjegyzett személyben állítassanak elő azon igék is, melyekben a tiszta törzsök ik szótaggal van megtoldva, p. o. fáz-ik, nyíl-ik.

A szók sorozatában a származati betürend tartassék meg; a gyökerek után tudniillik a származékok következzenek magyarázataikkal; magyarázatlanúl azonban s hivatkozólag a a magyarázott helyekre, minden szó előforduljon szoros betürendben is. *)

III. Szakasz. A szók grammaticai természetének kifejtése.

Hogy szavainkkal helyesen élhessünk, szükséges azoknak grammaticai tulajdonságaikat ismernünk, s noha ezeknek általánosabb szabályai inkább grammaticába tartoznának, nyelvünk sajátsága mindazáltal a közönségesebb grammaticai törvények felvételét is néha megszenvedi; ugyan is a fölebb mondottak szerint szótárunkban nem csak az úgy nevezett beszédrészek foglalandanak helyett, hanem a ragok és szóképzők is mindennemű változásaikkal együtt, a mi által nem csak nyelvünk belső alkotásaival ismerkedünk meg, hanem annak minden elemeit, a törzsökszókat épen úgy, mint a származtatási vagy ragozási szótagokat, összegyüjtve leljük szótárunkban.

Egyes szóknál, milyen közönséges grammatikai szabályok s mint adassanak elő: a szótár dolgozását eszközlő társaságnak elveitől függ, s azt, minthogy nagy grammatikánk még nincs, itt előre meghatározni nem lehet. A szótárírók azonban itt se felejtsék, hogy a nyelvnek és szavainak nem alkotói, csak történetírói, különben pedig a jót javallni, a roszat kárhoztatni lehet is, kell is.

A szók különösebb grammatikai tulajdonainak meghatározása már szorosabban kivántatik. Meg kell tádniillik határozni, melyik szó miféle beszédrész, név-e, ige-e? s továbbá fő- vagy mellék-név-e? cselekvő vagy szenvedő ige-e stb. Mert ettől függ mind a nevek, mind az igék ragozása.

Nyelvünkben a ragozás igen egy- és szabályszerű; vannak mindazáltal eltérések, melyeket szabály alá vonni lehetetlen; ezeket tehát minden szónál följegyezni szükséges, és ugyan a) a főneveknél 1) a szenvedés ragát mindenkor ki kell tenni ekképen: fa, fát, vár,-at; hab,-ot; üst,-öt; szék,-et stb. 2) Ki kell tenni a többes szám ragát is, valahányszor a többes hangzóval, a szenvedő pedig a nélkül formáltatik, p. o. bárány, szenvedő: bárány-t, többes: bárányok. b) Az igéknél szükséges följegyezni 1) a jelentő mód jelen idejének első személyét akkor, midőn az igetörzsök vég szótagában í hangzó vagyon, p. o. sír-ok, csíp-ek stb. **) 2) A jelentő mód mult idejének harmadik, néha midőn eltérnek, első személyei ragát p. o. ad-ott,-tam. 3) A parancsoló mód egyes számu második személyét, p. o. ad,-j; vet, vess; vált,-s. 4) Az

*) Ezen pont a kivitelben egy részről véghetetlen sok nehézkességgel járt volna; mert a legtöbb szó, t. i. a származottak (és alábbi példák szerént az összetettek is) kétszer fordulnak vala elé, egyszer a gyökök illetőleg törzsek után, másodszor a szoros betürendben. Mi által nemcsak hogy az olvasóra nézve a kikeresgetés, még pedig csaknem minden egyes származékra és összetételre nézve, sok idővesztéssel járna, de a szótár is terjedelmében s kiállitási költségeiben czéltalanúl tetemesen nagyobbodnék; mert merjük állítani, hogy ha például a mostani elrendezés szerént százezer szó vagyis czikk van e szótárban, a föntebbi szabály megtartása mellett közel két annyira növekedett volna; hisz tudjuk, hogy a származott és összetett szók teszik a nagy többséget. A tulajdonnevek pedig (városok, faluk, hegyek, vizek stb. nevei) minthogy jelentését csak kevésnek tudjuk, nagy részben bizonytalan és önkényes származtatásra adnak vala alkalmat.

[ocr errors]

Más részről a mi eljárásunk tökéletesen pótolja a szabályt az által, hogy az Akadémia jóváhagyásával, mint alább eléjön a szóelemzést egész terjedelemben, s minden egyes szónál annyiban, a mennyiben magyar elemek léteznek benne, fölvevők munkálatunkba s minden egyes származék és összeté tel mellett föl vannak jegyezve zárjel között azok elemei tehát gyöke vagy törzsöke is, a kétségesebbeknél a czikk folytán vagy végén még némi fejtegetés kiséretében is.

A kétes származatú szók, mint mindjárt a munka elején: ablak, abrak, stb. ha szinte meg is kisértjük a közös forrás megjelölését, annál inkább a kétségtelen idegen nyelvből kölcsönzöttek, elemzés nélkül állanak, s ezzel is mutattuk ki kételyünket.

**) Ez, eljárásunk nyomán a mult idő ragjában eléggé kifejezve levén: sir-tam, csip-tem, vagyis a mennyiben kifejezve van (mit sokszor a példák is kitüntetnek), új alak fölvétele nem látszék szükségesnek.

« ElőzőTovább »