bőven élvezni. Akinek módja, pénze van, mindenben bővelkedhetik, duskálkodhatik. BÖVELKEDŐ, (bö-v-el-ked-ő) mn. tt. bővelke dü-t. Valamit nagy mennyiségben, bőségben biró, illetőleg élvező. Kincsekkel, pénzzel bővelkedő gazdagok. Halakkal bővelkedő folyók. Vadakkal bővelkedő erdők. Mindenben bővelkedő ország. BÖZENFA, falu Somogy megyében helyr. -fán, -fára, -fáról. BÖZHÁZA, 1. BÖSHÁZA. BÖZÖD, falu Erdélyben, Udvarhely székben; hely. -ön, re, -ről. BÖZÖD-ÚJFALU, helység Erdélyben, Udvar BOVEN, (bö-v-en) ih. 1) Nagy mennyiségben, hely székben; helyr. —ba, -ban, -ból. fölös számmal. Mindenféle gabonánk bőven termett. 2) Gazdagon dúsan. Bören megajándékozni a vendégeket. Böven megvendégelni az utasokat. Ajándékokat, alamizsnát bőven osztogatni. Böven költeni. Valakinek szolgálatát bőven megjutalmazni. 3) Terjedelmesen, sok ürességet, hézagot hagyva. Böven szabott ruha, Böven áll rajta a nadrág. 4) Sok szószaporítással, apró részletekre kiterjeszkedve. A történt dolgokat böven elbeszélni. Bőven értekezni. V. ö. BÖ. BÖVÉRÜ, BÖVÉRÜ (bő-vérű), ösz. mn. Vérmes, sok vérrel biró, telivér. Bővérü fiatal ember. BÖVÉRÜSÉG, bő-vérüség) ösz. fn. Vérmesség, sok vérrel birás. BÖVES, (bő-v-es) mn. tt. bőves-t, vagy et. tb. -ek. Valamivel dúsan, nagy mértékben, mennyiségben ellátott. Aranynyal bőves Erdély. Bőves tárház. Faludi. BÖVESKEDIK, BÖVESKEDŐ, 1. BÖVELKÉDIK, BÖVELDÉDŐ. BŐVÍT, (bő-v-ít) áth. m. bővít-ett, par. —s, htn. -ni, vagy -eni. Terjedelmesbbé tesz, kitágít. Szük ruhát toldással bővíteni. 2) Szaporít, sokasít. Cselédei fizetését megbővíti. BŐVÍTÉS, BÖVITÉS (bő-v-ít-és) fn. tt. bővítés-t, tb.ek. Cselekvés, mely által valamit bővítünk; tá gítás, szaporítás. V. ö. BŐVÍT. BŐVÍTETT, (bö-v-it-ett) mn. tt. bővített-et. 1) Amit tágabbá, nagyobbá, terjedelmesbbé tettek. Bövített öltözék. 2) Holmi járulékokkal toldott, sokasított. Bővített kiadása valamely könyvnek. BÖVIZÜ, (bő-vizű) ösz. mn. Sok vizet tartalmazó, gazdag forrásu. Bővizű kút. ZSE. BÖZSE, (1), BÖZSI, női kn. lásd ERZSI, ÖR BÖZSE, (2), népes puszta Somogy megyében helyr. Bözsé-n, —re, —ről. BRÁCSA, fn. tt. brácsát. Nagyobbféle s mélyebb (alt) hangu hegedű. Másképen: karhegedű, karva (karu-as). Olaszul viola da braccio, németül: Bratsche. BRÁCSAHEGEDŰS, (brácsa-hegedüs) ösz. fn. Zenész, aki brácsát, azaz karhegedüt húz, aki brácsán játszik. BRÁHA, fn. tt. bráhát. Serfőzés után maradt moslék, melylyel a marhákat hizlalják. Szatmárvidéki szó. Közelebbről a német Brau-ból látszik eredettnek; egyébiránt a német brauen brennen, latin ferveo, szanszkrit bhar, magyar forr stb. rokonok. BRASSAI, (Brassó-i) mn. tt. -t, tb. -ak. Brassó városából való. BRASSÓ, város neve Erdélyben, a szászföldön. (Kronstadt. Corona. Stephanopolis) Helyragozva: Bras só-ba, -ban, -ból. Brassó vidéke. Van ily nevü fa is Hunyad megyében. BRÁSZLÓ, 1) Férfi keresztnév, am. Wratislaus. 2) Helynév Sziléziában, máskép, Boroszló. BRAZILIA, fn. tt. Braziliál. Déli Amerikának egyik legnevezetesebb része. BRAZILIAI, (Brazilia-i) mn. tt. brasiliai-t, tb. ak. Braziliából való, ott létező, ott termett, stb. BREK, hangutánzó gyöke brekeg és brekeke szóknak. BREKEG, (brek-ég), önh, m. brekég-tem, -tél, —étt. Bregeknek a békák, midőn szájaikat a víz szinén feltolván sajátságos rekedt hangon kiáltoznak. BREKĖGĖS, (brek-ég-és) fn. tt. brekegés-t, tb. BÖVÖDIK, (bö-v-öd-ik) k. m. bövöd-tem, —tél, --ött. Régies. Megbövödik (abundabit). Müncheniek. Békakiáltozás, mely sajátságos rekedt hangon codex. BÖVÖLKÖDIK, lásd: BÖVELKEDIK. BÖVÖLKÖDET, (bő-v-öl-köd-et) fn. tt. bövölköd-et. Bövölködő állapot, bőséges vagyon. " Mert mendezek ő bővölködetekből (ex abundanti sibi) eresztették isten ajándokit." Müncheni codex. BÖVÖLTETIK, (bö-v-öl-tet-ik) régies; cléfordúl szintén a Müncheni codexben, abundat, abundabit értelemben. BÖVSÉG, (bő-v-ség) fn. Lásd BŐSÉG. BÖVSÉGES (bő-v-ség-és), mn. 1. BŐSÉGES. BÖVÜL, (bö-v-ül) önh. m. böcül-t. 1) Tágúl, terjed, s ez által ürege, hézaga nagyobbodik. Viselés által bővül a csizma. 2) Szaporodik, illetőleg több helyet foglal el. Újonnan szerzett könyvekkel bővül a könyvgyüjtemény. történik, s a kuruttyolástól különbözik. BREKEKE, (brek-ek-e) fn. tt. brekekét. Hangutánzó szó, s jelenti a békák rekedt kiáltozását. Brekeke, brekeke, brekeke. Zeusz minket szerete, a vizekbe szöktete. Kazinczy F. BREKEKÉL, (brekeke-el) önh. m. brekekél-t. Brekeke-hangon kiáltoz. Brekekélnek a békák. BREZNÓ, lásd: BREZNÓBÁNYA; helyr. Bre:nó-n, -ra, -ról. BREZNÓBÁNYA, szabad kir. város Zólyom megyében helyr. --bányán, bányára, bányáról. BRILIANT, fn. tt. briliánt-ot. Általán minden drágakő, s ebből készített ékszer, mely ragyogóra van kiköszörülve. Briliántgyűrű. Közelebbről a franczia brillant (ragyogó), ez ismét a szintén franczia brü 813 BRILIÁNTOS-BÚ BÚ—BUBA 814 ler (ragyogni) szóból vétetett, melynek gyökbetüji a hel- | lamely csapás, veszteség, szerencsétlenség stb. miatt. len zug, és magyar pir szóval vannak rokonságban. Búba esni. Búban lenni. Búnak ereszti fejét. Bújában BRILIANTOS, (briliánt-os) mn. tt. briliántos-t iszik. Búnak adni magát. Búba merülni. Öli magát búvagy — at, tb. —ak. Ragyogóra köszörült drágakővel jában. Búját látod te még ennek. Eszi, emeszti őt a bú. ékes. Briliántos gyürü, briliántos kereszt. Nem tud hová lenni búvában. Meghalt bújában. Búra okot adni. Bút kergetni. Szegre akasztani a bút. Megemészti embert a bú, mint fát a szú. Km. Hadd Istenre dolgodat, búból vigasztalást hoz. Km. A bú sem tart örökké. Km. Nehéz a bút eltagadni. Km. A búnak is van ideje. Km. Minden búnak vége boldog halál szekere. Km. „Mikort nagy bú vala Magyarországban." Csáti Demeter. BRILIÁNTZSIZSIK, (briliánt-zsizsik) ösz. fn. Ragyogó szárnyu bogár, melynek alapszine fekete, torján aranyos zöld húzás vonul el, s paiskáján tíz vonal látható, melyek sárga, vöröses, és zöldes szinnel sugárzanak vissza. (Curculio imperialis). BRINDZA, fn. tt. brindzát. Breznóbányán és vidékén sajátságos módon készített ízletes turó, melyet bödönökben árulnak. Azonos a Breznó szóval. BRINDZÁS, (brindza-ás) mn. tt. brindzás-t vagy -at, tb. —ak. Brindzát tartalmazó, brindzát áruló. Brindzás bödön. Brindzás edény. lakosa. BRITT, (1), fn. tt. britt-et. Britannia polgára, BRITT, (2), mn. tt. britt-et. Britanniai. Britt hajók, britt hadi seregek. BRITTHON, BRITTORSZÁG, (Britt-hon, Brittország) ösz. fn. Brittannia. BRONSZ, fn. tt. bronsz-ot. Öntés által vegyített érczmű, melynek részeit réz, ón, és czink teszi, bar- | naréz, barnaércz. Közelebbről a franczia bronze-ból vétetett, mely ismét a német Braunerz-ből származottnak látszik. Mint melléknév jelent ilynemű öntött barnaérczből valót. Bronsz szobor, bronsz gyertyatartó. Bronsz áruk. BRÚ, tompa, reszketeg, mély természeti hangot utánzó szó. Származékai: brúg, brúgat, brúgatyú, brúgó, brúgós. BRÚG, (brú-og) önh. m. brúg-tam, —tál, -ott. Brú-féle tompa, reszketeg hangon szól. Képzésre olyan mint a szintén hangutánzók: súg, búg, zúg. BRÚGAT, (brú-og-at) önh. és áth. m. brúgattam, ―tál, —ott. Brú hangot ereszt vagy eresztet. Brúg az a gordon, ha húzzák. BRÚGATYÚ, (brú-og-at-ó) fn. tt. brúgatyú-t. Játékszer, melynek lényege a brúgás. Készül átfúrt dióhéjból, vagy facsigából, mely megperdítve a földre bocsáttatik, s nagy búgással forog. Búgó csiga. BRÚGÓ, (brú-og-ó) fn. tt. brúgó-t. Alhangu nagy hegedű. Több vidéken: bőgő, Erdélyben: gordon, Gömörben: barbora, Vasban: kobza. Legközönségesebben: brúgó. -- ok. BRÚGÓS, (brú-og-ó-os) fn. tt. brúgós-t, tb. Ki bőgőhegedün, barborán, gordonon játszik. Vén brúgós. A vén brúgós mindennap egy nótát felejt. Km. BRÚGÓZ, (brú-og-ó-oz) önh. m. brúgóz-tam, -tál, ―ott, par. -z. Brúgót húz, brúgón zenél, brúgón játszik, bögöz, barboráz. Önálló gyök, mely, úgy látszik, a szomorkodónak tompán dunnyogó hangját utánozza. Ikertársa a bán, bánat gyöke bá, honnan búbánat oly öszvetétel, mint a szintén hangutánzó bűbá, bűbáj. Hangra és értelemre egyezik vele a vend buba. BÚ, (2), vagy BÚJ, vagy BÚV, önálló gyök és önh. búok vagy bújok, vagy búvok, búsz, vagy bújsz, vagy búvsz, bújunk vagy búvunk, bútok, vagy bújtok vagy búvtok, búnak, vagy bújnak, vagy búvnak; első mult: bújék, vagy búvék; másod mult: bútt, vagy bújt, vagy búvt stb. Valamely szoros szűk helyből kijön, vagy oda bemegyen. Ily alakban mint ik-telen ige eléfordul mind régi mind újabb iróinknál, s jelentésóben önakarat, önkéntesség rejlik, az ik-es búvik vagy bújik ellenében, (mint ez általában más hasonló igékről is áll), pl. Tavaszkor odvából kibú a medve, a földből kibúvik a fü. Az ember a barlangba bebú, a folyóka a sövényen átbuvik. Használtatik átv. értelemben is, pl. a tudományokat, a könyveket búni, am. azok tartalmába mélyebben behatni, azokkal foglalkodui. V. ö. BÚJIK. BÚÁK, (bú-ák) mn. és fn. L. BUVÁK. BÚB, fn. tt. búb-ot. Általán csomódad alaku gömbölyü kinövés, kidudorodás; kemény ajakhanggal: púp. 1) Némely madarak fején emelkedő tol'esomó. Kakas, tyúk, galamb, pacsirta búbja. 2) Némely fejkötök földudorodó teteje, máskép: bóbita. 3) A kalapok azon része, mely közvetlenül a fejtető fölött emelkedik s azt befödi. Alacson, magas búb a kalapon. Származékai: buba, búba, búbor, búbos, búboz, stb. Rokonságait 1. BÓB alatt. BRÚGÓZÁS, (brú-og-ó-oz-ás) fn. tt. brúgózás-t, tb. ok. Zenélés a brúgón, bőgőzés, barborázás. BUBA, (bub-a) fn. tt. bubát. 1) Báb, baba, mint BÚ, (1), fn. tt. bú-t. Személyragozva: búm, búd, a maga nemében gömbölyü alaku gyermekjáték, forbúja vagy búva, bújában vagy búvában. 1) Levert dítva: bábu. Kemény ajakhanggal ejtve hasonló hozzá kedélyi állapot, vagyis tartós és belsőleg meggyöke- a kenyér kidudorodó csomóját jelentő pupa. 2) Átv. rezett szomoruság, keserv, fájós érzelmű indulat, va- ért. kis gyermek, kis leány, kis baba. Edes, kedves bubám. Rokonok a német Puppe, olasz pupa, puppa, franczia poupée, stb. BÚBA, (búb-a vagy bób-a) fn. tt. búbát. Am. búb, toldalék a-val szaporítva. Tyúk, galamb búbája. | Fejkötő búbája. Máskép: bóba. BÚBÁNAT, (bú-bánat) ikerített fn. tt. búbánat-ot vagy bú-t bánat-ot. Bú és bánat együtt, szomorúságból és sajnálásból vegyített indulat, tartós fájdalmú kedélyi állapot. Sok búbánat éri őt. Ne oly sok búval bánattal, hanem több örömmel és vigasztalással folyjon le az új év. Verje meg a búbánat. BÚBÁS, (búb-a-as) mn. tt. búbás-t vagy —at, tb. -ak. Minek búbja, búbája, vagy bóbája van, búbbal ékesített. Búbás tyúk, búbás galamb, búbás fejkötő. BUBÁZ, (bub-a-az) önh. m. bubáz-tam, -tál, -ott. Bubával, azaz babával vagy bábbal játszik. Bubázni szoktak a kis leányok. BÚBÁZ, (búb-a-az) áth. m. búbáz-tam, —tál, -ott. Búbjánál, vagy üstökénél fogva megtép, megczibál. Várj csintalan gyerek, majd megbúbázlak. A heréczelő kakas búbázza (búbozza) a tyúkot. BUBÁZÁS, (bub-a-az-ás) fn. tt. bubázás-t, tb. -ok. Bubával, bábuval, gyermekbábbal való játszás. BÚBÁZÁS, (búb-a-az-ás) fn. tt. búbázás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn a búbát, bóbot, vagy üstököt megczibálják. BÚBEREK, puszta Szala megyében; helyragokkal: Búberek-en, vagy berk-en —re, —ről. BÚBFÖDÉL, (búb-födél) ösz. fn. Épületnek, edénynek, vagy valamely eszköznek búbalaku teteje. Búbfödél a pipán, tornyon, levesestálon. BUBOJICSKA, 1. BUBUJICSKA. BUBOR, (bub-or) elvont törzsök, mely buborék, buborcsék stb. származékokat adja. Jelent növényi vagy állati testen kidudorodó gömbölyüséget. Innen mint új alkalmazásu természetrajzi műszó jelent csigafajt. L. BUBORÉKCSIGA. BUBORCSÉK, (bub-or-csó-ék) fn. tt. buborcsék-ot. Domboru kiütés, kifakadás a testen. Máskép: bibircsó. Arcza, melle teli van veres buborcsékokkal. BUBORÉKOL, (bub-or-ék-ol) önh. m. buborékol-t. A víz, vagy más híg anyag buborékokat hány, gyöngyözik. Buborékol a záporeső; buborékol a pezsgő, a sör. Buborékol a szappanlé. Máskép: bugyborékol. BUBORÉKOLÁS, (bub-or-ék-ol-ás) fn. tt. buborékolás-t, tb. ok. A víznek, vagy más folyó anyagnak buborék formára alakulása, fölfuvódása. BUBORÉKOS, (bub-or-ék-os) mn. tt. buboré kos-t vagy ―at, tb. -ak. Buborékokat hányó. Buborékos pezsgő, buborékos szappanlé. Buborékos záporeső. BUBORKA, (bub-or-ka) fn. tt. buborkát, tb. bu borkák. Hoszszukás gyümölcse azon indás növénynek, mely a tökkel egy nemhez tartozik s egyik fajtája a sárga dinnye. Buborkát savanyítani. Nyári buborka, téli buborka. Kovászban vagy eczetben savanyított buborka. Bokrétás szarkaláb, tejfölös buborka, Máskép: uborka, ugorka. Legközelebb állnak hozzá a szláv uharka, uhorka, és német Gurke, melyek szintén nem eredetiek, hanema latin cucumer, cucumis-ből kölcsönzötteknek látszanak. BUBORKAFA, (buborka-fa) ösz. fn. Tréfás neve az uborka szárának, indájának. Fölhágott a buborkafára. Leszállították a buborkafáról. Km. Ez értelemben bizonyos csekély rangot, hivatalt, tisztséget jelent. BÚBOS, BUBOS, (búb-os) mn. tt. búbos-t vagy -at, tb. —ak. Kinek vagy minek búbja van. Búbos menyecske, búbos galamb, búbos tyúk. V. ö. BÚB. BÚBOS, BUBOS, (búb-os) fn. tt. búbos-t, tb. -ok. Agyagból készült szobakemencze, melynek czifraságul búbja vagyon. felczifrázva, fölékesítve. Átv. értel. nyalkán, hegyeBÚBOSAN, BUBOSAN, (búb-os-an) ih. Búbbal sen, hegykén. Búbosan lépdegelő menyecske. Ez értelemben máskép: pípesen. BÚBOZ, BUBOZ, (búb-oz) áth. m. búboz-tam, tál, ott. 1) Búbbal czifráz, ékesít. Haját, fejkötőjét búbozza. 2) Bubjánál, üstökénél fogva megráz, megczibál. Megbúbozlak, csak ne maradj veszteg. BÚBTETŐ, (búb-tető) ösz. fn. Valamely épü letnek, pl. toronynak, nyaralónak, mulatóháznak búbalakú teteje, búbfödél. BUBUJ, (bub-uj) elvont törzse bubujka, bubujicska, és bubules szóknak. A bób búb gyökből származott szók osztályába tartozik. BUBUJATÖK, (bubuja-tök) ösz. fn. Hosszukás tökfaj. Vas vármegyei tájszó. BUBORÉK, (bub-or-ék) fn. tt. buborék-ot. 1) A nedvnek lég, gőz segítségével gömbölyü formára ideiglenes kiterjedése kidudorodása. Szappanbuborék, esőbuborék, vízbuborék, sörbuborék. Elpattant, mint a szappanbuborék. Km. Buborékot hány a sebesen ömlö patak. BUBUJICSKA, (bub-uj-ics-ka) fn. tt. bubujics2) A boncztanban, némely edények buborékfajta kát. Növényfaj a barabolyok neméből, melynek gyöfelfuvódásai, ilyenek: a tápbuborék, táppadmaly, bél-kere gyönge korában mogyoróforma (búbocska) gumó, 817 BUBUJKA-BÚCSÚ BUCSU-BÚCSÚHIRDETMÉNY 818 és édes ízü. (Chaerophyllum bulbosum). Máskép: mc- fogalom rejlik az elkövetkezik (elbucsúzik) szóban is, gyorósaláta, csemegebürök. mely annyi mint másokat megkövetve elmegy. ÖszveBUBUJKA, (bub-uj-ka) fn. L. BUBUJICSKA. tételei: bucsuszó, bucsudal, bucsubeszéd, bucsulevél. BUBULCS, (bub-ul-cs) fn. tt. bubulcs-ot. Ormány- | 2) Egyházi ért. a bűnökért szenvedendő büntetések sági tájszó, s jelent bogyót. Gyöke bub bob, bub elengedése bizonyos föltételek mellett, bünbocsánat. s képzésre olyan mint a gyüm (= güm), szim gyökök- | Teljes búcsú. Száznapi, negyvennapi búcsú. Búcsút ből származott gyüm-öl-cs, szem-öl-cs. hirdetni. Búcsút osztogatni. Búcsút nyerni. „Bulcsu BUBUS, (bub-us) fn. tt. bubus-t, tb. ok. Buba-ért a szent földre menvén" Debreczeni Legendáskönyv. forma, bábalakú rémkép, melylyel a gyermekeket 3) Egyház vagy templom napja, midőn a templom ijesztgetik. Jön a bubus. Megesz a bubus. Máskép: védszentének vagy fölszentelésének innepe tartatik, mumus, mumu. Rokonok vele a német Pöpel, vagy Po- mennyiben a megjelenő hivek gyónás és áldozás által pel, Mummel, Popanz. bűnbocsánatot nyernek. Búcsú van a faluban. Búcsúra menni. Innen ez öszvetételek: bucsuvásár, bucsufia. 4) Ájtatos zarándoklat. Bucsút járni. Bucsút vezetni. Búcsú pénzzel jár, vagy, Pénzzel járják a búcsút. Km. Szentkereszti, sasvári, czeli búcsú. V. ö. BOCSÁT. BUCS, elvont gyöke bucsak, bucsér, bucska szóknak. Jelent valami domborodottat. Rokon bucz gyökkel, melyből buczkó származott. Eléfordul némely helynevekben is. BÚCS, (1), elvont törzsöke búcsú szónak, és származékainak. Eredete bulcs vagy bolcs (lásd ezt), minthogy a régi iratokban többnyire bulcsu, bolesu, bolesát szókat találjuk, búcsú, bocsát helyett. V. ö. BOCSÁT. | BUCSU, (2), falu Beregh megyében; hely agokkal: Bucsu-ba, -ban, —ból. BÚCSUÁRUS, (búcsu-árus) ösz. fn. Az Anyaszentegyház hütlen szolgája, ki a búcsú rendeltetésével visszaélvén pénzért osztogatja vagy hirdeti a bű BÚCS, (2), falu Esztergom megyében. Helyra-nök bocsánatát. gokkal: Búcs-ra, -on, -ról. BUCSA, több helység neve hazánkban. Helyr. Bucsá-ra, -n, -ról. BUCSAK, (bucs-ak) fn. tt. bucsak-ot. Csomós, zömök tuskó, átvetve: bucskó, (mint: csutak csutkó, tusak tuskó), székely szó. V. ö. BUCS, BUCZKÓ. BUCSÁN, NAGY-, KIS-, helységek Nyitra KIS—, megyében; helyr. Bucsán-ba, -ban, -ból. BUCSÉR, BUCSÍR, (bucs-ér, bucs-ír) bucsér-t, tb. ok. Sopron- és Vas vármegyékben, am. szalmából vagy vesszőből font hátas kosár, melyben almát, tojást hordanak a piaczra. V. ö. BUCS, gyök. BUCSÍT, (bucs-it) áth. m. bucsit-ott, par. -s, htn. -ni vagy ani. Nyitravölgyében am. bocsát, ereszt, elhagy. Nem akarják elbucsítani. Ez a posztó bucsítja a szinét. V. ö. BÚCSÚ. BUCSKA, (bucs-ka vagy bocs-ka) fn. tt. bucskát, tb. bucskák. Vasban és Szalában am. kis hordócska, melyben pálinkát tartogatnak. Gyöke bucs vagy bocs fordítva megvan a csobolyó, csobány edények neveiben. BUCSMOL, elferdítve am. bücsmérel, néhutt: gucsmol. BÚCSÚ, BÚCSU, BUCSÚ, BUCSU, (1), (búcs-u) fn. tt. búcsú-t, tb. k. Régiesen: bulcsu, bolesu, bocsu. 1) Elváláskor, eltávozáskor mondott végszó, illetőleg viszonyos köszönés, jókivánás, magaajánlás mind a két részről. Bucsút venni, s odább menni. Mondjunk bucsút, azután induljunk. Bucsút venni egymástól. Ez legyen a végbúcsu. Faképtől, vagy kapufától vett bucrút, azaz bucsuvétel, köszönés nélkül távozott. "A lélek is sírt belőlem, Midőn búcsút veve tőlem." Csokonai. BÚCSÚBESZÉD, (búcsú-beszéd) ösz. fn. Beszéd, melyet valaki eltávozása, elmenetele előtt tart az ille tőkhöz. BÚCSÚCSÓK, (búcsú-csók) ösz. fn. Csók, mely lyel az egymástól elválók búcsút vesznek. BÚCSÚ- vagy BUCSUDAL, (búcsú-dal) ösz. fn. Alkalmi költemény, mely végbúcsuul iratik az eltávozandó személy tiszteletére. BÚCSÚ- vagy BUCSUÉNEK, (búcsú-ének) öszfn. 1) L. BÚCSÚDAL. 2) Gyászének, melyet temetéskor a halott koporsója fölött szokás tartani. Szokottabban 1. BÚCSÚZTATÓ. BÚCSÚ- vagy BUCSUÉV, (búcsú-év) ösz. fn. Bizonyos év, melyben szokott föltételek alatt az Anyaszentegyház búcsút hirdet, és osztogat. (Iubilaeum, annus jubilaris). BÚCSÚ- vagy BUCSUFIA, (búcsú-fia) ösz. fn. tt. búcsúfiát, többese nincs. Ajándék, melyet a búcsújárók kedveskedésül visznek haza illető szeretteiknek különösen gyermekeknek. Oly képzésü mint: vásárfia. Bucsuházá-n, —ra, —ról. fn. Szent hely, hová a hivek ájtatosságból zarándo- BÚCSÚ- vagy BUCSUHÉT, (búcsú-hét) ösz. fn. Hét, melynek lefolyta alatt az illető ájtatosságot el kell a hiveknek végezniök, hogy a bűnbocsánatban részesülhessenek. BÚCSÚ- vagy BUCSUHIRDETMÉNY, (búcsúEredeti jelentése bocsánat, mennyiben népies szokás hirdetmény) ösz. fn. Pápai vagy püspöki levél tarszerint az elváló bocsánatot szokott kérni, ha talán va- | talma, foglalata, melyben a hivek az illető búcsú felől lamivel megbántotta a maradókat. Ugyanezen alap- tudósíttatnak. AKAD. NAGY SZÓTÁR. 52 819 BÚCSÚHIRDETVÉNY-BÚCSÚVÁSÁR BÚCSÚ- vagy BUCSUHIRDETVÉNY, (búcsúhirdetvény) ösz. fn. Búcsút hirdető pápai vagy püspöki levél, mint irott okmány. BÚCSÚ- vagy BUCSUJÁRÁS, (búcsú-járás) ösz. fn. 1) Valamely szent helyre, vagy csudás képhez zarándokolás. 2) Körmenet; a híveknek egyik szent helyről másikig menése, ének- és imádságok között. Könnyen veszik, mint a búcsujárást. Km. Kereszthéti, nagypénteki búcsujárás. BÚCSÚ- vagy BUCSUJÁRÓ, (búcsú-járó) ösz. fn. Ki szent helyekre zarándokol ájtatoskodás, gyónás, bűnbocsánat végett. Máriaczeli, szentkereszti, sasvári, radnai búcsujárók. Messzeföldről érkezett búcsujárók. BÚCSÚ vagy BUCSULAKOMA, (búcsú-lakoma) ösz. fn. Lakoma, melyet az elmenendő tiszteletére adnak. Búcsúlakomán mondott felköszöntések, áldomások. BÚCSÚ- vagy BUCSUVÉT, 1. BÚCSÚVÉTEL BÚCSÚ-vagy BUCSUVÉTEL, (búcsú-vétel) ösz. fn. Elbúcsuzás; az eltávozandónak végső szava, istenhozzádja kedveseihez, barátihoz. BÚCSÚ- vagy BUCSUVÉTLEN, (búcsú-vétlen ösz. mn. Búcsuvét nélkül történő, távozó. Búcsuvétlen eltünés, elutazás. Búcsuvétlen vendégek. Határzóilag am. búcsút nem véve. Búcsuvétlen távozott. BÚCSÚ- vagy BUCSUVÉTLENÜL, (búcsú-vétlenül) ih. Anélkül, hogy elbúcsuzott volna, alattomban, mások tudta nélkül eltünve. BÚCSÚZÁS, BUCSUZÁS, (búcs-ú-oz-ás) fn. tt. búcsúzás-t, tb. -ok. Elváláskori, elutazás előtti viszonüdvözlés, jókivánás, istenhozzádozás, hálálkodás, bocsánatkérés stb. Érzékeny, fájdalmas bucsuzás Menyasszony búcsuzása szüleitől. BÚCSÚZATLAN, BUCSUZATLAN, (búes-uoz-atlan) mn. tt. búcsúzatlan-t, tb. ok. Aki nem búBÚCSÚ- vagy BUCSULÁTOGATÁS, (búcsúcsúzik, vagy el nem búcsúzott; búcsúvétlen. Határolátogatás) ösz. fn. Látogatás, melyet valaki eltávo- zóilag am. búcsúzatlanul. L. ezt. zása előtt barátainál, ismerőseinél, kedveseinél stb. tesz. BÚCSÚ- vagy BUCSULEVÉL, (búcsú-levél) ösz. fn. 1) Levél, melyben valaki elmenés előtt búcsút veszen, istenhozzádot mond. 2) Elbocsátó levél, különösen a katonáknál azon oklevél, melynél fogva valaki a hadi szolgálattól fölmentetvén haza bocsáttatik. Rövidebben búcslevél. BÚCSÚ- vagy BUCSULEVELES, (búcsú-leveles) ösz. mn. Kinek hadi szolgálattól fölmentő búcsúlevele van. Búcsúleveles vagy búcsleveles katona. Köznépiesen obsitos (Abschied német szó után). : BÚCSÚ- vagy BUCSULÖVÉS, (búcsú-lövés) ösz. fn. Eltávozó fő ember vagy vendég tiszteletére szóló ágyuzás, mozsarazás, taraczkozás. Rövidebben: búcslövés. Búcsúlövésekkel megtisztelni a fő vendéget. BÚCSÚ- vagy BUCSUNAP, (búcsú-nap) ösz. fn. Egyház napja, templom napja, melyen az illető hivek községe a templom védszentének vagy fölszentelésének ünnepét tartja. Egyszerűen búcsú. BÚCSÚZATLANUL,BUCSUZATLANUL, búcs u-oz-atlan-ul) ih. Anélkül, hogy elbucsuzott volna; búcsúvétlenül, a kapufától véve búcsút. BÚCSÚZIK, BUCSUZIK, (búcs-ú-oz-ik) k. m. búcsúz-tam, ―tál, -ott. 1) Elválás előtt vég istenhozzádot mond. Búcsúzik barátitól, kedveseitől, szülni. től. Elbúcsúzott és elment. A menyasszony sírva búcsú zik szüleitől. „Mélyen illetődve búcsúzom tőletek.* Berzsenyi. 2) Elmegy, leszáll. Öszszel elbúcsúznak a gólyák, fecskék. Lebúcsúzott a nap. Búcsúzik az ese BÚCSÚZÓ, BUCSUZÓ, (búes-ú-oz-ó) mn. tt. búcsúzó-t. Elválás előtt istenhozzádot mondó. Búcsúzó katona. Búcsúzó beszéd, búcsúzó ének. Búcsúzó félben van. Átv. ért. elmuló, eltünő. Búcsúzó szépségek. (Faludi). BÚCZÚZTAT, BUCSUZTAT, (búcs-u-oz-tat) áth. m. búcsúztat-tam, tál, ott, par. búcsúztass. ―tál, Temetés alkalmával búcsúztatni szoktak a kántorok, midőn a halott nevében az illető rokonoknak, isme BÚCSÚ- vagy BUCSUPOHÁR, (búcsú-pohár) rösöknek, barátoknak stb. énekelve búcsút mondanak. ösz. fn. Áldomás, melyet az eltávozandó iszik barátaival s a hozzá tartozókkal. Búcsúpoharat emelni, üríteni. V. ö. CZOKIPOHÁR. BÚCSÚS, BUCSUS, (búcs-ú-os) fn. tt. búcsús-t, tb. —ok. Búcsúra menő zarándok, ájtatoskodó utas. Czeli, sasvári, szentkereszti búcsúsok. Búcsusok előtt vinni a keresztet, zászlót. Búcsúsok elé harangozni. Búcsúsokat vezető pap. Búcsúsokat gyóntatni, áldoztatni. Búcsúsoknak szállást adni. BÚCSÚ- vagy BUCSUSZÓ, (búcsú-szó) ösz. fn. Elváláskori istenhozzád, az elmenendőnek végszava. BÚCSÚ- vagy BUCSUTOR, (búcsú-tor) ösz. fn. L. BÚCSÚLAKOMA. Versekben búcsuztatni, elbúcsuztatni a halottat. Bel szépen elbúcsuztatták az Istenben boldogultat. BÚCSÚZTATÁS, BUCSUZTATÁS, (búcs-u-oztat-ás) fn. tt. búcsúztatás-t, tb. ok. A halott nevé ben búcsúmondás, illetőleg versekbe szedett búcsú szavak eléneklése. BÚCSÚZTATÓ, BUCSUZTATÓ, (búcs-ú-oztat-ó) fn. és mn. tt. búcsúztató-t. A halott nevében mondott búcsúzó szavak kivált versekben. Búcsúzta tót csinálni leginkább a mesterek dolga. Búcsúztató ének, búcsúztató vers. Hiába minden szó a lusta fülének, A biztalás neki búcsúztató ének. (Paprik. vers.) BUCZ, régi elavult fn. annyit tett, mint: czomb, BÚCSÚ vagy BUCSUVÁSÁR, (búcsú-vásár) | s ez értelemben rokon vele a hellén nous, nɛŠós, néösz. fn. 1) Az egyházi búcsúnak (az anyaszentegy- met Fuss, latin pes stb. Általán kidudorodott valami, ház szándéka és tilalma ellen) pénzen árulása. 2) Vá-honnan : buczka, buczkó. Azonban a székelyeknél még sár, mely búcsúk alkalmával tartatik. itt-ott hallható. Fordítva: czub, honnan : czubák, |