771

BOT-BOTKALÁCS

BOTKÓ-BOTLÓS

772

mozdítja, am. gombját, csomóját. V. ö. BOT, elvont rongon sütnek. Máskép: dorongfánk, botratekercs, gyök. kürtőskalács.

Származékai: botol, botlik, botor; botorkál, botrány, botránkozik; botos, botoz stb.

-at.

BOTKÓ, (bot-k-ó) fn. tt. botkó-t. Csomós, bogos kinövés, kiforradás az állati vagy növényi testeken, Ezen szóban az ütés alapfogalma rejlik, mennyi- | furkó, bütyk, fütyk, butikó, boczkó, buczkó. ben ezen eszköz kiválólag e czélra használtatik. En- BOTKOS, (bot-k-os) mn. tt. botkos-t, v. nélfogva rokonai a magyar : öt (ötvös szóban), üt, pat | tb. --ak. Csomós, buczkós, bunkós, bütykös, furkós. (pata szó gyöke), pet (pete, petél szókban), bit, böt | Botkos láb, melynek alsó részén csomós kinövés va(bitó, bötü szókban), a latin batuo, melyből lett baculus gyon. Botkos lábu ló, am. inpókos, vagy hinpókos. (= batulus) ütőszer; a szanszkrit badh (üt), hellen Botkos somfa. natάoow, franczia bâton (bot) és battre (ütni), szláv biti (ütni), bitka (verés). Különösen az üt értelme szerint: botlik, botorkál am. valamibe ütközik, botos mintegy botlós; botránkozik erkölcsi átv. ért. megütközik; botrány (Anstoss).

BOT (3), vagy BOTH, mint hely- és személynév gyakran előfordúl régi oklevelekben. (L. Jerney. Magyar Nyelvkincsek

BÓT, BÓTOS, stb. L. BOLT, BOLTOS. BÓTA, palóczos tájejtéssel am. balta. L. ezt. BOTDÜHÖNCZ, (bot-dühöncz) ösz. fn. Oly nevelő, vagy tanító, ki gyöngédebb szerek helyett bottal fenyíti növendékeit.

BOTFA, BÓTFA, falu neve Szala megyében. Helyr. —fára, —fán, —fáról.

-ból.

BOTFALU, 1. BOTFALVA; helyr. —ba, --ban,

BÓTFALU, ALSÓ—, FELSŐ-, helységek Nyitra megyében; helyr.ba, -ban, -ból.

BOTFALVA, több helység neve Magyarországon és Erdélyben. Helyragozva: -falvára, —falván, -falváról.

BOTFEJ, helység Bihar megyében; helyr. -en, ―re, -ről.

BÓTH, népes puszta Fehér megyében; helyr.

-on, —ra, —ról.

BOTHÁZA, falu Erdélyben; helyr. Botházá-n, ―ra, ―ról.

BOTIKÓ, (bot-ik-ó) fn. tt. botikó-t. Kis csomót, bogot képező kinövés valamely állati, vagy növényi testen. Máskép: butikó, v. botkó.

BOTIKÓS, (bot-ik-ó-os) mn. tt. botikós-t. v. ―at, tb. —ak. Aminek botikóféle csomós, bogos kinövése van, bötykös, botkos. Botikós nád. Botikós somfa.

BOTK, (bot-k) elvont törzsök, melynek gyöke a bogot, csomót jelentő bot, s képzője k, mint: far far-k, sar sar-k, der der-k. Rokonai vékonyhangon bötk, bötyk, bütyk. Származéka: botkos.

BOTKA, (bot-ka) fn. tt. botkát. 1) Kis bot: szokottabban: botocska. 2) Több nemes család neve Magyarországban.

:

BOTKÓS, (bot-k-ó-os), mn. 1. BOTKOS.

BOTLADOZIK, (bot-ol-ad-oz-ik) k. m. botladoz-tam-tál, -ott. Sötétség miatt, vagy rögös, göröngyös uton, vagy testi gyöngeségből gyakran ütközik lábaival valamibe. Botladozik a járni tanuló kisded, a lábadozó beteg; botladozik a fáradt ló, a részeg ember, a sötétben járó. Átv. ért. elmei vagy erkölcsi gyarlóságból hibákat követ el.

BOTLAKOZIK, 1. BOTLADOZIK.

BOTLÁS, (bot-ol-ás), fn. tt. botlás-t, tb. -ok. 1) A lábnak valamely kiálló rögbe, testbe ütközése, se miatt a menésben levő test súlyegyenének némi megzavarása. 2) Általánosabb értelemben ütközés, valamibe akadás. 3) Átv. ért. baklövés, hibaelkövetés. Nagy botlást követtél el. V. ö. BOTLIK.

BOTLASZT, (bot-ol-aszt), áth. m. botlasztott, htn. ni v. ani. 1) Valakit láb alá vagy elé vetődött valamely akadály, rög, göröngy, kö, stb. egyenes menésében megzavar, súlyegyenéből kiüt. Oly gyönge, hogy a szalmaszál is megbotlasztja. 2) Hibába ejt, tévedésbe vezet.

BOTLÉKONY, (bot-ol-é-kony) mn. tt. botlé kony-t, tb. -ak. 1) Aki vagy ami könnyen botlik, mindenbe bele ütközik. Botlékony vaksi, botlékony vénember; botlékony paripa. 2) Átv. ért. könnyen, vagy gyakran hibázó, tévedő. Botlékony elme, botlékony nyelv.

BOTLÉKONYSÁG, (bot-ol-é-kony-ság), fn. tt. botlékonyság-ot. Könnyen botlás; hibázhatóság.

BOTLIK, (bot-ol-ik. V. ö. BOT) k. m. botlott, htn. botlani. Foglalóban: botoljam, botoljál v. botolj, botoljék. stb. 1) Botlik a menő, vagy futó, midőn lába elé vagy alá valamely akadály, rög, göröngy vetődik, melybe ütközvén testének egyensulyát némileg elveszti. Botlik a sötétben járó, gyönge inu, beteges em ber. Aki hamarkodik, hamar botlik. Km. A ló is megbotlik, noha négy lába van, vagy: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Km. Elbotlik. Csetlik-botlik, ötlik-botlik. 2) Be és bele igekötővel am. ütközik, vetödik, bevetődik. Véletlenül bebotlott hozzánk; belebotlott a szegletkőbe. 3) Átv. ért. téved, hibát követ el. Botlik az elme, midőn hibásan itél; botlik a nyelv, ha olyasmit mond, mi az észszel s akarattal ellenkezik. Nagy ember nagyot botlik. Km.

BÓTKA, (bót-ka) fn. tt. bótkát. A honti palóczoknál am. kurta száru saru, vagy topán. Úgy látszik hogy a tót bóti (hosszu nagy száru) szónak kiBOTLÓS, (bot-ol-ós), mn. tt. botlós-t v. -at, csinyítője; de a magyarban is eléfordúl botos, 1. ezt. tb. -ak. Aki gyakran, vagy könnyen botlik. Botlós BOTKALÁCS, (bot-kalács) ösz. fn. Tésztás sü- paripán veszedelmes futtatni. Képzésre olyan mint : kot temény neme, melyet hengeralakú sodrófán, vagy do-lik-ból kotlós, hajlik-ból hajlós.

BOTLOTT (bot-ol-ott) mn. tt. botlott-at. Ami vagy aki valamibe ütközött; hibába esett, tévedésbe jött. Megbotlott ló. Botlott nyelv. A megbotlott nyelv is néha igazat mond. Km.

BOTNYELV, (bot-nyelv) ösz. fn. Így nevezik tréfából némely vidéken a csengés nélküli idegen, különösen tót nyelv azon kiejtését (Sárosban, Zemplén és Abaúj felső vidékén), melyben hosszú, zengzetesb önhangzók nem igen hallatszanak. Nem tudok én botnyelven.

BOTÓ, (bot-ó) fn. tt. botó-t. Dajkanyelven am. kisgyermek feje. Vigyázz fiam, meg ne üsd botódat. Fáj a botód?

BOTORKÁZIK, (bot-or-ka-az-ik) k. m. botorkáz-tam, -tál, -ott. L. BOTORKÁL.

BOTORKODÁS, (bot-or-kod-ás) fn. tt. botorkodást, tb. ok. Botor, ostoba, erkölcsileg botló, hibákat követő magaviselés

BOTORKODIK, (bot-or-kod-ik) k. m. botorkodtam, -tál, ott. Botorul viseli magát, butaságokat követ el, a józan ész szabályai ellen gyakran vét, botlik.

BOTORMERÉSZ, (botor-merész) ösz. mn. Aki botor módra, meggondolatlanul, esztelenül, mint vak BOTOCSKA, (bot-ocs-ka) kics. fn. tt. botocs- légy neki rohan a veszélynek. Máskép vakmerész, ká-t. A maga nemében kis bot. vakmerő.

BOTOKA, BOTÓKA (bot-o-ka) fu. tt. botoká-t. A székelyeknél am. almatörő almazúzó kis bot; botka. BOTÓKÁL, (bot-ó-ka-al) áth. m. botókál-t. Dajkanyelven am. a kisded botókáját azaz fejecskéjét kefélgeti, fésülgeti.

BOTOL, (bot-ol), áth. m. botol-t. 1) A fa ágait levagdalja a végett, hogy derekából újra hajtson ki. Botolni szokták a fűzfákat, nyárfákat, akáczokat stb. 2) A halászoknál am. a vizet halászat előtt megzavarja, zurbékol.

BOTOLÁS, (bot-ol-ás) fn. tt. botolás-t, tb.

ok.

1) Faágak levagdalása, nyesése. Füzfabotolás, nyárfabotolás. 2) L. BOTLÁS.

BOTOLGAT, (bot-ol-gat) áth. m. botolgat-tam, -tál, -ott. Lassan, de folytonosan, magát meg nem erötetve vagdalja a fák ágait.

BOTORSÁG, (bot-or-ság) fn. tt. botorság-ot. Butaság, ostobaság, tompa eszüség, észbeli botlás. Botorságot követni el. Ez nagy botorság volt töled.

BOTORUL, (bot-or-ul) ih. Botor módon, ostobául, bután, tompa észszel. Botorul eljátszotta szerencséjét. Botorul beleszól, amihez nem ért.

BOTOS, (1), (bot-os) fn. tt. botos-t. tb. ok. 1) Szőrből, gyapjuból szőtt, vagy kalapos posztóból varrott téli meleg lábbeli. Botos csizma, botos kapcza, botosban járó köszvényes ember. Hangutánzónak látszik, mint csizma a csosz-ogástól, topán a top-ogástól, és így botos mintegy botlós a bot-olástól. V. ö. BOT 2). Rokon vele a tót bóti, mely nagy téli sarut jelent. 2) Székelyeknél am. pézsmavirág, minthogy a virágjának botja, azaz gombja van.

BOTOS, (2), (mint föntebb) mn. tt. botos-t, v. BOTOLGATÁS (bot-ol-gat-ás), fn. tt. botolga--at, tb. —ak. A kinek botja van, bottal járó. Botos tás-t. tb. ok. Cselekvés, midőn valaki a fák ágait utazó, botos juhász, botos szolga,hajdu. botolgatja. V. ö. BOTOLGAT.

BOTOR, (1), (bot-or), fő- és mn. tt. botor-t tb. - ok. Tompa eszü, ostoba, müveletlen, faragatlan, buta, olyan mint a bot, vagy aki mindenbe megbotlik. Botor ember, botor kábaság. O te botor! Rokona: buta.

BOTOR, (2), (bot-or) elvont törzsöke botorkál, botrány, botránkozik stb. szóknak. Jelentése megütközés valamibe vagy valamin.

BOTORKÁL, (bot-or-ka-al), önh. m. botorkál-t. Gyakran megbotolva, akadozva, mindenütt megütközve járkál. Sötétben botorkál. A vak koldus bebotorkálja a falut. Elbotorkál mindennap a templomba.

Fölbotorkál a harmadik emeletbe. Kibotorkál a mezőre.
Lebotorkál a pinczébe.

Ez ige eredetileg botolgál, v. botlogál, melyben az l és g keményebb rokonhangu r és k-ra változtak. Az alap-gyökige: botlik.

BOTORKÁLÁS, (bot-or-ka-al-ás) fn. tt. botorkálás-t. tb. —ok. Minduntalan megütközve mendegelés. A sok botorkálásban öszvesértegette magát. Eredeti elemeire visszaállítva: botolgálás v. botlogálás.

BOTORKÁLÓ, (bot-or-ka-al-ó) mu. tt. botorkáló-t. Járáskelés közben gyakran megbotló, tapogatózva menő. Sötétben botorkáló utas. Botorkáló sánta, vak koldus. Botorkáló vén ló.

BOTOZ, (bot-oz) áth. m. botoz-tam, -tál, -ott. Bottal ver, megver. Megbotozzák az elítélt rabokat. Kibotozták a házból. Jól elbotozták, szinte porzott bele a háta. Mennyiben büntető verésre vonatkozik, hasonló képzésü ezekkel: pálczáz, vesszőz, farmatringoz, ostoroz.

BOTOZÁS, (bot-oz-ás) fn. tt. botozás-t, tb. —ok. Bottal verés, bottal büntetés. Eltörölni a botozást.

BOTPUSKA, (bot-puska) ösz. fn. Sajátságos készületü bot, mely puskacsőt képez, s a reá illesztett sárkány által puska gyanánt használható.

BÓTRÁGY, falu Bereg megyében; helyr. -on,

―ra, -ról.

BOTRÁNKOZÁS, (bot-or-ánk-oz-ás) fu. tt. botránkozás-t, tb. —ok. Eredeti ért. am. valamibe ütközés, belebotlás, fennakadás. Szokott erkölcsi ért. am. valamely rosz példa, s más vétke miatt belső lélekbeli megütközés, s bűnre csábító tulajdonsága fölötti boszonkodás. Illetlen magaviseletével botránkozást okozni. A jámbor hivek botránkozására kegyeletlenüll szólni a vallási dolgokról. Lehetetlen, hogy botránkozások ne jöjjenek; jaj pedig annak, aki által jönnek.“ (Luk. 17. v. Káldi.) „Jaj e világnak a botránkozásokért. Mert szükség, hogy botránkozások jöjjenek mind

"

BOTRÁNKOZAT, (bot-or-ánk-oz-at) fn. tt. botránkozat-ot. Botránkozás, elvont értelemben véve. V. ö. BOTRÁNKOZÁS.

BOTRÁNKOZATLAN, (bot-or-ánk-oz-atlan) mn. tt. botránkozatlan-t, tb. ok. Aki nem botránkozik, erkölcsileg semmiben vagy semmin meg nem ütközik. BOTRÁNKOZATOS, (bot-or-ánk-oz-at-os) mn. tt. botránkozatos-t, vagy at, tb. -ak. Ami belső megütközésre alkalmat, okot ad, amin a gyönge er kölcsüek, gyarlók könnyen fennakadván s általa bünre csábulván, e miatt a jobb erkölcsüekben boszonkodást, utálatot gerjeszt.

BOTRÁNKOZTATÓ, (bot-or-ánk-oz-tat-ó) mn. tt. botránkoztató-t. Aki vagy ami botránkozást okoz, mások gyöngéd erkölcsi érzelmét sérti; másokat bünre ingerlő. Botránkoztató beszédek, színpadi jelenetek.

BOTRÁNY, (bot-or-ány) fn. tt. botrány-t, tb. -ok. Maga azon cselekvés, illetőleg erkölcsi kihágás, rosz példa, mely másokat bűnre ingerel, s ezáltal a jobbakban boszonkodást, utálatot gerjeszt; a botránkozás tárgya. Nyilvános, köz botrány. Házi botrány. A társadalmi rend, törvény, illedelem ellen elkövetett botrány. Szinházi, utczai botrány.

lány helyett : botrány, mint; foszlik foszlány, vág vảHelyesen alkotott, új szó; a botlik törzsből botgány, köt, kötény. V. ö. --ÁNY ÉNY képző.

BOTRÁNYKÖ, (botrány-kő) ösz. fn. Tulajd. ért. útban fekvő, kiálló kő, melyben a járó megbotlik, vagy botolhatik. Átv. ért. oly körülmény, álla pot, viszony, stb. mely botrányra nyujt alkalmat, melyen valaki erkölcsileg fönnakad, megütközik.

BOTRÁNYKÖNYV, (botrány-könyv) ösz. fn Nyilvános, vagy magánéletben elkövetett botrányok jegyzéke, gyüjteménye. XV. Lajos franczia király udvarának botránykönyve. (Chronique scandaleuse). BOTRÁNYOS, (bot-or-ány-os) mn. tt. botrá

-ak. Botránynyal járó, botrányt elkövető, bünre csábitása miatt boszonkodást gerjesztő. Botrányos tisztviselő, botrányos magaviselet, botrányos beszéd, szini előadás.

BOTRÁNKOZIK, (bot-or-ánk-oz-ik) k. m. botránkoz-tam, ―tál, —ott. 1) Általán, erkölcsi értelemben valamin megütközik. Különösen: mások gonosz vagy gonosznak vélt tettein fönnakad, s a miatt hogy ezek által másokban is bünös gondolatok, gyanúk keletkeznek vagy mások is hasonló tényekre kapnak ked-nyos-t, vagy at, tb. vet, ösztönt, boszonkodik, utálatra gerjed. Botránkozik az együgyű ember, midőn szinházi szerelmes jelenéseket lát. Botránkozik a tiszta erkölcsú, szemtelen beszédek hallásán. Botránkozik a képmutató is, de csak külsőleg. Botránkozik a jámbor ember, látván az istentelenek gonoszságát. Kiván ez ige ban ben vagy, on en ön ragu neveket maga mellé, pl. Vigyázz, hogy senki meg ne botránkozzék tetteidben. Némely ember hamar megbotránkozik ártatlan dolgokon is. 2) Jelent tájdivatosan annyit is, mint: vétkezik. Bizony uram, én sokat botránkoztam. Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel.“ „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom." (Máté 26. Káldi.)

Elemzését illetőleg 1. BOTRÁNKOZÁS. BOTRÁNKOZTAT, (bot-or-ánk-oz-tat) áth. m. botránkoztat-tam, -tál, ―ott. Eszközli, vagy okozza, hogy valaki botránkozzék, azaz, erkölcsileg megütközzék valamiben vagy valamin; búnre csábításai által a jámbor érzésüekben boszonkodást, utálatot gerjeszt. Ha a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el tőled." (Máté 5. 29.) „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kisdedek közöl“ „Ha pedig a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt és vesd el tőled." (Máté 18. Káldi.) BOTRÁNKOZTATÁS, (bot-or-ánk-oz-tat-ás) fn. tt. botránkoztatás-t, tb. ok. Oly cselekvés, melybe vagy melyen valaki erkölcsileg megütközik, mely amiatt, hogy általa a gyöngébb erkölcsűek bünre csábulnak, a jobbakat boszonkodásra, utálatra gerjeszti.

BOTRÁNYTALAN, (bot-or-ány-ta-lan) mn. tt. botránytalan-t, tb. -ok. Botrány nélküli, miben erkölcsileg megütközni nem lehet. Botránytalan életü pap, elüljáró, atya, tanító. Határozóilag am. botrány

nélkül.

BOTRATEKERCS, (botra-tekercs) ösz. fn. L

BOTKALÁCS.

BOTRING, 1. MOTRING v. MATRING. BOTROG, (bot-or-og) fn. tt. botrog-ot. Apró tengeri rákfaj, melynek ollói nincsenek, minélfogva mintegy botrogva botorkálva mászkál.

BOTROMÁSZ, (bot-or-o-mász) ösz. mn. Balaton mellékén am. Botlékony, aki gyakran elesik, illetőleg botlik és mászva fölkel, botlómászó.

BOTSZALAG, (bot-szalag) ösz. fn. Szalag, melyet a botnak kilikasztott felső végébe húznak.

BOTTYÁN, helyek nevei Bihar, Komárom, Pest, Somogy, Zemplén megyékben; helyr. —on, -ról.

-ra,

BOTYKA, falu Baranya megyében; hely. Boty ká-n, -ra, -ról.

BOZ, elvont gyök, melyből bozót, bozótos, bozont, bozontos, bozlán származtak. Ezek jelentése szerint eredetileg am. borz, bozz, mert bozótöszvevissza keveredve borzasan nőtt holmi gizgaz, sás, burján; bozontos borzas; Sándor István szerint a régieknél boz am. bodzafa. Mint a boza főnévnek gyöke am. buz. L. BOZA. Göcsejben használtatik moz helyett; bozog mozog.

BOZSÓD, NAGY-, KIS-, puszták Bihar megyében; helyr. —on, —ra, ról.

BOZSOG, bozs-og) önh. m. bozsog-tam, v. boz8gottam, tál, v. bozsg-ottál, htn. -ni. v. bozs-gani, Szüntelen mozogva, keveregve tompa neszt csinál. pezseg, nyüzsög, Bozsog a vásáros nép.

BOZSOGÁS, (bozs-og-ás) fn. tt. bozsogás-t, tb. -ok. Pezsgés, nyüzsgés, élénk mozgás.

BOZSÓK, falvak Baranya, Vas, Veszprém és Szala megyékben; helyr. —on, —ra, —ról. BOZSONG, (bozs-ong) önh. m. bozsong-tam,

Elemezve am. bozó azaz buzgó, t. i. erjedés által készült ital. A persa nyelvben Vullers így értelmezi: boza potus ex farina oryzae, milii, hordei, simil. paratus et in Mavaralnahr et Hindûstân pervulgatus. Megtál, ott. Erősebb neszszel, folyvástabb, nagyobb van a török nyelvben is. Hellen neve: nagaẞías.

sokaságban nyüzsög, zsibong, mozog.

BOZASÖR, (boza-sör) ösz. fn. Áztatás által kicsírázott kölesből sörféle részegítő ital. Egyszerüen: tb. —ok. Erősebb, élénkebb bozsogás. boza.

BOZSONGÁS, (bozs-ong-ás) fn. tt. bozsongás-t,

BOZLÁN, (boz- v. borz-ol-án) fn. tt. bozlán-t, tb. -ok. Letörött faág, melynek levelei megszáradtak, 8 borzasan öszvezsugorodtak. Törzse: boz vagy borz, 6 tulajdonkép am. borzolán vagy borzovány. V. ö. BOZ. BOZOG, (boz-og) önh. m. bozog-tam, -ott, vagy bozg-ott. Göcsejben am. mozog. BOZÓK

-ra, -ról.

tál,

m. város Honth megyében; helyr. —on,

BOZONT, (boz- vagy borz-on-t) fn. tt. bozont-ot. Hosszukás lógó, egymásba fonódott ször, milyen általán a medvék, juhászkutyák, farkasok szőre. Átv. értel. fésületlen, öszvekuszált, tekeredett hajcsomó az emberi fejen.

Gyöke boz borz, minthogy származéka: bozontos borzas.

BOZZA, 1. BODZA.

BOZZAI, falu Vas megyében; helyr. -ba, ban, ból.

BÖ, I. BO.

BO, (1), hangutánzó elvont gyök, a bög, bödül, bődít származékokban. Rokonai: bé, bú, mint a bég búg igék gyökei.

BÖ, (2), önálló gyök mn. tt. bövet, tb. bövek; fokozva : bővebb v. tájdivatosan bőebb, a Müncheni codexben: bővöbb, és a tt. bövöt. 1) A maga nemében tágas (a szüknek ellentéte), öblös, aminek beltartalma nagy. Ez értelemben mondatik ruhanemüekről, vagy más, szövetekből álló, rostos szerkezetű, tágulékony testekről. Bö ruha, bő gatya, bő nadrág, bő ing, bő csizma, bő keztyű. Bő száju zsák, erszény. Bő ruhát viselni. Böre szabni a dolmányt. 2) Ami a maga nemében sokat hoz, terem, illetőleg dús, gazdag, szapora tartalmú; sok, nagy. Bő termés, bő aratás, bő szüret. Bö jövedelem, bő nyereség, bő ajándék, bő jutalom. A vásári portéBOZONTOS, (boz- v. borz-on-t-os) mn. tt. bozon- kának bő kelete van. 3),Kéz szóval öszveköttetésben: tos-t, v.at, tb. -ak. Hosszu, fityegő, s összekuszált Nagy mennyiségben adakozó. Bő kezű jótévők. Vaszörü, baglyas, borzas, fésületlen, kóczos. Bozontos gyonából bő kézzel osztogat. 4) Átv. ért. irásban, beguba, gucsma; bozontos komondor, medve, róka, far- | szédben terjedelmes. Bő tollú. Bő beszédů szónok. kas; bozontos czigánypurdé. Használtatik főnévileg bőség helyett is. A gabonának, BOZONTOSAN, (boz- v. borz-on-t-os-an), ih. Bo- szénának bővében vagyunk. Böben büdös, éhben édes, zontos állapotban.

BOZONTA, KIS—, OLÁH—, máskép: Bomontó és Bozinta, helységek Erdélyben; hely. Bozontán, -ra, -ról.

vagy szükben édes, azaz, midőn sok van valamiből,

BOZOS, falu Ung megyében; helyr. -on, fitymáljuk, válogatunk benne, midőn pedig kevés van, -ra, -ról.

BOZÓT, (boz- v. borz-ót) fn. tt. bozót-ot. Sürü, magasra nőtt gaz, burján, sás, csáté stb. melynek szárai s levelei megszáradva kuszáltak, borzasak. Bozótban lappangó farkasok. Elégetni, kiirtani a bozótot.

Elemzését illetőleg 1. BOZ gyök. Rokonnak látszik a franczia bosquet, olasz boschetto, német Busch, perzsa bésah, (sylva, arundinetum.).

BOZÓTOS, (boz- v. borz-ót-os), mn. tt. bozótos-t v.at, tb.ak. Bozóttal benőtt, gazos, burjános, kákás, sásos, nádas. Bozótos Sárvíz, Marczal, Szala. Bozótos ugarok, pagonyok.

BOZS, hangutánzó elvont gyök, mely valamely mozgásban levő sokaságnak tompa neszét jelenti. Vékonyhangon: bizs, honnan: bozsog, bizseg. Kemény mássalhangzóval: pozs, pizs, pezs.

megbecsüljük, kedves. A régieknél, pl. Pázmánnál, s némely tájejtéssel: bé vagy bév.

E szóban alapfogalom a belsőség, beltartalom nagysága, minélfogva a be ben bel szókkal rokonítható, s am. beő, öszvehúzva bő, mint fe-ből lett feő fő, ne-ből neő nő, he-ből heő, hő. Rokonok vele a török buju-mek (nőni), a szanszkrit bah (crescit) pi, pjái (opimare, fecundum reddere), persa bajá vagy bejá (plenus; janua), hellen niov, naivo, tót bivní, sínai pu (amplum, spatiosum).

BO, (3), több hely neve Erdélyben, és Magyarországon (ALSÓ, FELSŐ-, TISZA-); helyr. —n,