71 AKADÉK-AKADEMIA AKADEMIKUS-AKAR 72 AKADEMIKUS, fn. tt. akademikus-t, tb. -ok. Valamely akademia tagja vagy növendéke. AKADÉK, (ak-ad-ék) fn. tt. akudék-ot. Általán, Akademiai előadások, ülések, gyülések. Akademiai minden, ami akadásra ad okot, ami valamiben gátot könyvtárok, segédeszközök, képek. vet, hátráltat, visszatart, késlet. Tűzoltásnál a bámuló nézők sokasága, vagy az utczák szük volta nagy akadék. A siető embernek akadékul vannak az előtte lassan ballagók. Akadék-kő-, gerenda az útban. Adoma szerint a czigány a kadétot katona-akadéknak nevezte. Átv. ért. el nem igazodható kétkedés (scrupulus). AKADÉKOS, (ak-ad-ék-os) mn. tt. akadékos-t vagy at, tb. -ak. 1) Akadékot okozó, képező, hátráltató, késleltető, pl. Akadékos út, melyen nehéz járni. Akadékos ember. 2) Szövevényes, bonyolodott, nehéz föloldásu. Akadékos kérdés, úgy. 3) Aki mindenen fönnakad, vagy nem képes eligazodni, aki a kákán is csomót keres. AKADÉKOSKODÁS, (ak-ad-ék-os-kod-ás) fn. tt. akadékoskodás-t, tb. ok. Ellenszegülési hajlandóság, melynélfogva valaki akadékoskodni szeret, vagy szokott. L. AKADÉKOSKODIK. AKADÉKOSKODIK, (ak-ad-ék-os-kod-ik) k. m. akadékoskod-tam, -tál, —ott, htn. -ni. Szüntelen vagy gyakran, ismételve akadékot okoz, utban áll, kapczáskodik, kötelődzik, holmi ellenvetésekkel az ügyet hátráltatja, kifogásai által késleltet valamit, lábalattkodik. AKADÉKOSKODÓ, (ak-ad-ék-os-kod-ó) mn. tt. akadékoskodó-t. Aki akadékoskodni szokott, szeret; akadékvető, kereső, csináló. L. AKADÉKOSKODIK. AKADOZ, (ak-ad-oz) gyak. önh. m. akadoz-tam, -tál, -ott, par. —z, htn. -ni. Gyakran ismételve, több izben megakad, vagyis bizonyos cselekvés folyamát, fonalát félbe-félbe szakasztja, valamely gátoló, hátráltató oknál fogva. Akadoz a szekér a kátyolos uton, a hajó a zátonyos folyón, a ruha a bozótban, a tövisek között. Akadoz a dolog menetele. Különösen mondjuk a nyelvről, midőn beszéde, kiejtése szakgatott. Akadoz a nyelve, höbögve beszél. Másokba akadozni, átv. ért. = beléjök kötni, kapczáskodni. AKADOZÁS, (ak-ad-oz-ás) fn. tt. akadozás-t, tb. ok. Gyakori, többszöri megütközés, megállás, botlás, kivált menet közben, vagy valami tapadó tárgy általi gyakori fentartóztatás, pl. akadozás a tövisbokrok között. Akadozás (a nyelv akadozása) lényeges hiba a szónokban. A sok akadozásban elkésni, ruháját öszverongálni. AKADOZIK, hibás, akadoz ige helyett; mert törzse: akad, nem pedig: akadik. AKADOZÓ, (ak-ad-oz-ó) mn. tt. akadozó-t. Megmegütköző, nem folyó; höbögő, kétkedő. Akadozó gép, malom, óra. Akadozó nyelv, beszéd, szónok. Akadozó ember, azaz kétkedő. AKÁNT, fn. tt. akánt-ot, két főbbhímesek és magrejtősök seregébe tartozó növénynem; csészéje kétlevelű, bokrétájának fölső ajaka nincs, tokja kétrekeszü. Közvetlenül a görög äxavdos-ból (= akics virágu) vétetett, de gyökre nézve nyelvünkben is honos. V. ö. AK, elv. gyök. AKÁNTBOGÁCS, (akánt-bogács) ösz. fn. Növényfaj a bogácsok neméből, melynek levelei tövises, akicsos élük, honnan a neve is. (Carduus acanthoides). AKAR, (ak-ar) áth. m. akar-t, htn. —ni. 1) Általán valamely cselekedésre, vagy valamit tenni kész. Különösen 2) eltökélett, elhatározott belső öntudatból hajlandó tenni valamit, midőn ezen szó belső szabadságot, függetlenséget előföltételez. Én ast, én úgy akarom, ha az egész világ ellenem támad is. Ha Isten is úgy akarja. Teljességgel nem akarom. Amit akar, azt kiviszi. Aki akar, lel okot. Km. Akarom is, nem is. Km. 3) Nagyobb nyomatékkal am. parancsol. Akarom, hogy az egész ház szavamat fogadja. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Km. t. i. adoma szerint midőn a czigány lovát árulta, ha vala AKADEMIA, fn. tt. akademiá-t. A görög nyelvből minden művelt nyelvbe, s így a magyarba is átvett szó. Jelent általában oly helyet, melyben a tudományok, művészetek és testi gyakorlatok oktatásképen előadatnak. Különösen 1) így neveztetik a bölcsészetben Plato iskolája. T. i. egy Athenén kivül fekvő kies helyen, mely legtöbbek véleménye szerint valamely Akademus nevü hősröl neveztetett Akademiának, hol gyönyörü kertek és sétányok, valamint testgyakorló iskola is létezett, Plato szintén iskolát alapított, honnan az ő bölcsészete is akademiának neveztetik. 2) Nálunk az egyetemnél szűkebb értelmű, s azon főiskolákat jelenti, melyekben bölcseleti és jogtudományokra oktattatik az ifjuság, milyenek a győri, kassai, pozsonyi, nagyváradi, zágrábi főtanodák. 3) Tudósok társulata, kik bizonyos időkben értekezés végett öszvegyülnek, s a tudományokat mívelik; ilyen a magyar tudományos akademia 4) Művészek társulata, vagy tanodája, pl. festész-, szobrász-, zenész-akademia. 5) Különösen valami nagyobbszerüki kérdé: vemhes-e a lova? azt felelte, vemhes; ha hangművészeti, pl. szavalási, zenei előadás. 6) A festészek akademiáknak nevezik azon meztelen alakokat, melyek vagy a természet után, vagy valamely minta szerint rajzoltattak. Végül 7) azon köz, nyilvános épület, melyben valamely akademia tagjai vagy növendékei öszvegyülnek. AKADEMIAI, (akademia-i) mn. tt. akademiai-t, tb. —ak. Ami akademiába vagy akademiából való, ahhoz tartozó, azt illető. Akademiai tagok, növendékek. pedig valaki azt kérdé: nem vemhes-e a lova? azt válaszolta, nem vemhes. Miért megføddetvén, a föntebbi szóval felelt. Nem mint akarnók, hanem a mint lehet. Km. 4) Akarom hinni = örömest hiszem, hajlandó vagyok hinni. 5) Valamit tapasztalással elérni kiván. Akarom látni, hallani, tudni. 6) Szándékozik, készül. Most jövél, és már menni akarsz ? Sokat akar a szarka, de nem birja a farka. Km. Meg akarlak látogatni. Ki akarok menni. El akarok utazni. 7) Vétetik a cselek mennyi. vést megelőző töltételül is. Ö nemcsak akar, de tesz is. | mindenütt, ahol akarod, quivis, akit csak akarsz, azaz, Nem elég akarni, de cselekedni is kell. 8) Használtatik mindenki, akárki, quantumvis, amennyit akarsz, akára szabadságtól nem függő állati, sőt természetszükségi működések kijelentésére is. A csecsemő szopni, enni, alunni akarszophatnék, ehetnék, alhatnék. 9) Sajátságos magyar kitételek: meg akar halni, bolondulni, betegedni, a ház le akar dölni, e helyett: haló, bolonduló, betegedő félben van, a ház dőlő félben van, le fog dőlni. E kés nem akar vágni, életlen volta miatt nem bir vágni. A pipa nem akar szelelni, a hajó nem akar helyéből mozdulni, stb. AKARÁS, (ak-ar-ás) fn. tt. akarás-t, tb. —ok. Elhatározás, eltökélés, elszánás bizonyos cselekvésre, mely szabadságunktól függ. Nem akarásnak nyögés a vége. Km. Nem akarás, fejvakarás. Km. Az akarás tőlünk függ, a végrehajtás nem mindig. Elemezését illetőleg 1. AK, elv. gyök. AKAR, (ak-ar) v. AKÁR, (ak-ár) ksz. Az igétől „Akár, midőn a nap rajtad leszáll, Szemere Pál. AKARAT, (ak-ar-at) fn. tt. akarat-ot. Általán az emberi lélek azon tulajdonsága, melynélfogva önmaga határozza el, amit tenni fog. Ezen embernek akarata van, azaz másoktól függetlenül, önszántából teszi, amit tesz. Akaratomtól függ ezt tenni vagy elhagyni. Akaratommal történt úgy akartam. Különösen bölcseleti ért. gyakorlati tehetség, melynek lényege az elhatározás és végrehajtás. Szabad akarat, mennyiben működése egyedül önerejétől függ. Korlátolt akarat, mennyiben a belső eltökélés végrehajtását külső akadályok hátráltatják. Erős, gyönge, eltökélett, ingadozó, jó, gonosz akarat. Továbbá jelent parancsot. Akarotom szerint cselekedjetek. Legyen te akaratod (Úr imáds.) Az ország és fejedelem akaratának minden polgár hódol; egyezést, egyetértést: Köz akarattal megválasztani valakit; makacsságot, önfejüséget: Nagy benne az akarat, mint a vén leányban. Km. Innen : akaratos ember önfejü, makacs. AKARATHIÁNY, (akarat-hiány) ösz. fn. Azon lelki erő fogyatkozása, nemléte, melynélfogva magunkat valamire elhatároznunk kell. Vállalkozó bátorság, erély, szilárdság nélküli állapot. AKARATI, (ak-ar-at-i) mn. tt. akarati-t, tb. -ak. Akaratból származó, önkéntes. Akarati tehet 3) Néha magán is áll, mely esetben különfélekép le- Az öszvetett nevek s határzókban bizonyos nem alá tartozó mindent vagy többet fejez ki, melynek részei közől választhatni, s bár szóval fölcserélhető, pl. akárhol több hely közől bármelyiken, akárki = mindenek közől bárki stb. AKARATLAN, (ak-ar-atlan) mn. tt. akaratlan-t, to. ok. 1) Akinek független akaró tehetsége nincs, akarathiányban szenvedő. Különösen szabad, beszámítható akaratot nélkülöző. Akaratlan csecsemő, őrült. 2) Szabad akarattól nem függő, abból nem származó, akarat ellen való, kényszerített, nem szándékolt. Akaratlan bántás, sérelem. Határzóilag am. AKARATLANUL. Ez akaratlan történt. AKARATLANSÁG, (ak-ar-atlan-ság) fn. tt. akaratlanság-ot. Állapot, midőn valaki akarattal nem bir, vagy az akarati tehetséget nem gyakorolja, közönyösség; akarathiány. AKARATLANUL, ih. Nemakarva, szándékunk ellen. Akaratlanul megtaszítani valakit. AKARATOS, (ak-ar-at-os) mn. tt. akaratos-t v. va a másokéval. Akaratos gyermek, ember. A Nádor-codexben előjön akaratos ez értelemben is : akaró, akaratú, „hogyha házasságra akaratos volna.“ (570. levél). Mindezen érteményeiben a szabad választás alap-at, tb. —ak. Önfejű, csökönyös, makacs, aki egyefogalma rejlik, s nem egyéb, mint az akar ige külö- | dül saját akaratát követi, megvetve a másokét, daczolnösen alkalmazva, melylyel körülirva fölcserélhető, pl. akár Budán, akár Pesten lakhatom ha akarom, Budán, ha akarom, Pesten. Akár mit mondasz mondj amit akarsz. Akár így, akár úgy = így vagy úgy akarva. Akár megesküdjem = ha akarod, megesküszöm, kész akarattal megesküszöm. Akár jösz, akár nem = akarsz jönni vagy nem. Hasonló kötszói értelemben használtatik a latin vis (akarsz), pl. ubivis = AKARATOSAN, (ak-ar-at-os-an) ih. Önfejüleg, makacsul ellenszegülve, daczosan. AKARATOSÍT, (ak-ar-at-os-ít) áth. m. akaratosít-ott, par. —s, htn. —ni vagy —ani. Akaratossá, azaz makacscsá, önfejüvé tesz valakit. 75 AKARATOSKODÁS-AKÁRMELYFELŐL AKÁRMELYIK-AKARVA 76 AKARATOSKODÁS, (ak-ar-at-os-kod-ás) fn. tt. | a sz, födözve vagyunk ellene. Akármelyfelől támadja akaratoskodás-t, tb. ok. Önfejüsködés, makacsko- meg vinkat az ellenség, mi biztosítva vagyunk. dás, daczoskodás. -- AKARATOSKODIK, (ak-ar-at-os-kod-ik) k. m. akaratoskod-tam, -tál, — ott, htn. -ni. Mások parancsa, javaslata, okosabb tanácsa ellenére saját eszét követi makacsul. AKARATOSSÁG, (ak-ar-at-os-ság) fn. tt. akaratosság-ot. Oly ember tulajdonsága, ki egyedül ön eszét követi, s mások tanácsát, szavát makacsul mellőzi; nyakasság, önfejüség, daczosság. AKARATSZERŰ, (akarat szérű) ösz. mn. Szabad akarat elhatározásából folyó, önkéntes, nem erőltetett, nem kényszerített. AK ÁRMELYIK, (akár-melyik) ösz. mn. Több közöl egy bizonyos meghatározott alanyra vonatkozik. Ezen lovak közöl megvenném akármelyiket. Mindegy nekem, akármelyik jő velem közőletek. AKÁRMENNYI, (akár-mennyi) ösz. mn. Többes helyett, mint minden számnév, igehatárzó —n vagy -en ragot vesz föl : akármennyin vagy —mennyien. 1) Bár mily sok, legyen bár mily nagy számu. Akármennyi ember jö elömbe, mind jó kedvűek. Akármennyit beszéltem neki, nem lett sikere. Akármennyin jösztök, szivesen látlak. 2) Amennyi csak kell, vagy tetszik, vagy lehet. Van bor akármennyi, amennyit akarsz. Ehetel, ihatol akármennyit. AKÁRMENNYIN, (akár-mennyin) ösz. mn. Bármily sokan, bármily nagy számmal. Jöhettek akármennyin. AKARÉKOS, (ak-ar-ék-os) mn. tt. akarékos-t vagy at, tb. -ak. Kinek akarata valamire hajlandó, mások szavára hajtó, idegen tanácsot követni kész. Oly képzésü új szó, mint takarékos, csavarékos. AKÁRHOGY, (akár-hogy) ösz. ih. Különböző AKÁRMERRE, (akár-merre) ösz. ih. Több hely, módok közötti választásra vonatkozik, s am. bármi- | táj, vidék közől bár melyikre, vagy melyik felé; minképen, bármi módon. Akárhogy teszem szerét, meg denfelé, minden irányban. Akármerre nézek, gyönyörü kell szereznem. Akárhogy töröm fejemet, nem jut eszembe. a vidék. Mehetsz Isten hírével akármerre. Akárhogy, csak meglegyen. Akárhogy bizonyítsd, nem hiszem. Nem gondol ő vele, akárhogy viselem magamat. AKÁRHOGYAN, 1. AKÁRHOGY. AKÁRHOL, (akár-hol) ösz. ih. Bár mely helyen, vidéken, városban, országban. Akárhol leszesz, meglátogatlak. Akárhol van dinom-dánom, öt ott leled. Akárhol, de ezen városban rejtezik. Akárhol megfordult, mindenütt szivesen látták. Helyhatárzó és állapító jelentésü. AKÁRMI, (akár-mi) ösz. mn. Határozatlan dolgokra, nem személyre vonatkozik, s am. a sok közől bármi. Akármi ér, nem gondolok vele. Hazámért akár mit megteszek, elszenvedek = mindent. Akármire kész vagyok mindenre. AKÁRMIKÉNT, 1. AKÁRMIKÉP. AKÁRMIKÉP, (akár-mi-kép) ösz. ih. 1) Bármi módon, úton-módon, bármi szerével, akárhogyan. Akármikép teszem szerét, de meg kell lenni. 2) Több közől valamely módon, valamikép. Akármikép meg kell öt mentenem. találsz. AKÁRHONNAN, (akár-honnan) ösz. ih. 1) Bármely helyről, tájról, országból, akármely pontról, oldalról. Akárhonnan nézem e várost, mindenütt rendetlennek látom. Jó bor, akárhonnan hozták. 2) Akármely AKÁRMIKOR, (akár-mikor) ösz. ih. Bármely kútfőből. Akárhonnan veszed, elő kell teremtened. Akár- | időben, időszakban. Csak jöj, akármikor. Nem bánom, honnan meríthetsz ahonnan tetszik, mindenünnen. akármikor indulunk. 2) Mindenkor. Akármikor otthon AKÁRHOVÁ, (akár-hová) ösz. ih. Akármely helyre, tájra, országba, pontra, oldalra stb. Akárhová AKÁRMILY, (akár-mily) ösz. mn. Tulajdonsá megy, szivesen látják. Akárhová rejtezel, megtalálnak. gai között nem válogatva, azokra nem tekintve bármi Akárhová tesz az Isten, nem tehetek róla. Akárhová nemű, bármilyféle. Akármily szép, még sem kell. Akárfordítom szemeimet, mindenütt pusztulást, inséget látok.mily rút, csak jó legyen. Akármily okosan, higgadtan AKÁRKI, (akár-ki) ösz. mn. 1) Mindenki vagy beszél, nem hallgatnak rá. senki. Ezzel bizony akárki beérheti. Akárkivel találkozik, üdvözli, azaz : mindenkit üdvözöl. Akárkihez hoz- | zámenne, csak vinnék mindenkihez, csak vinnék. Akárkiben ne bizzál. Akárki mondja, nem hiszem = senkinek nem hiszem. 2) Sok közől valaki. Akárki volt, mi gondod rá? AKÁRMELY, (akár-mely) ösz. mn. Kivétel vagy válogatás nélkül minden. Akármely könyvet fog kezébe, legott eldobja. Akármely hivatalt, szolgálatot kész elfogadni. Akármely órában jövendesz, honn találsz. AKÁRMELYFELÉ, (akár-mely-felé) ösz. ih. Akármely iránypontnak tartva, akármerre menve, irányozva. Akármelyfelé irányozza látcsövét, mitsem lát. Akármelyfelé veszi útját, nyomába érnek. AKÁRMELYFELŐL, (akár-mely-felől) ösz. ih. Bármely tájról, pontról, oldalról. Akármelyfelől fúj AKÁRMILYEN, 1. AKÁRMILY. A viszonynév után téve e második alakban divatozik. Nem kell nekem bor, legyen az akármilyen. AKÁRMINEMŰ, (akár-mi-nemű) ösz. mn. tt. -t vagy —et, tb. -k vagy ek. Legyen bármily nemhez tartozó s tulajdonságu. Nem szeretem a sajtot, akárminemű legyen. Akárminemű a munka, pihenést kiván. Mindegy nekem, akárminemű. AKÁRMINŐ, 1. AKÁRMINEMŰ. AKÁRMINT, (akár-mint) ösz. ih. Bármi módon, szerrel, akárhogy, akármikép. Akármint könyörgék, nem használt. Akármint sieték, mégis elkéstem. AKARVA, (ak-ar-va) ih. Határozott akaratból, szándékosan. Akarva, nem akarva el kelle mennem = erőszakkal. Ez úgy akarva történt. Jót akarva roszat cselekedett. Készakarva károsítani valakit. AKARTVA, különös forma a maga nemében, e helyett AKARVA. Nagyobb nyomatékul kész tétetik elébe : Készakartva eltépte öltönyét. Nem lehetetlen, mert a nyelv természetével nem ellenkezik, hogy hajdan a va képző nem csak a jelen, hanem a mult, s talán a jövő időkhöz is járult: akar-va, t. i. jelenben, akart-va, multban, akarand-va, jövőben. Az idők szabatosb meghatározására szokásba lehetne hozni. AKASZ, (ak-asz) fn. tt. akasz-t, tb. —ok. Szegekkel, fogakkal ellátott állvány, melyre holmit akasztani lehet. Ruhaakasz. Helyesen elvont törzsszó a szakasz, ragasz, támasz, rekesz s több mások hasonlatára. AKÁSZ, AKÁSZFA, 1. AKÁCZ, AKÁCZFA. AKASZKA, (ak-asz-ka) kics. fn. tt. akaszká-t, tb. akaszkák. Kisebbnemü akaszféle állvány, vagy horgocska, kapocska, melynélfogva valamit fölakasztanak. AKASZKERÉK, (akasz-kerék) ösz. fn. Új szó azon órakerék elnevezésére, mely németül Steigerad vagy Sperrad. AKASZKODÁS, (ak-asz-kod-ás) fn. tt. akasz kodás-t, tb. ok. Magamagának fölfüggesztése, lógó állapotba helyezkedése, pl. midőn a hintázó gyermek faágra, vagy midőn anyja nyakába csimbeszkedik. AKASZKODIK, (ak-asz-kod-ik) k. mult: akaszkod-tam, -tál, ott, htn. -ni. Valamely magasabb testre, állványra kapaszkodik, s függő állapotba helyezkedik. Fölakaszkodni a fára, szekér végére, gerendára, kötélre, stb. Más nyakába akaszkodni. AKASZKÚP, (akasz-kúp) ősz. fn. Új szó az órásmesterségben, németül Sperrkegel. AKASZTALT, (ak-asz-t-al-t) mn. tt. akasztalt at. Fölfüzött, tüzött, függesztett, akadályozott, megakasztott. Nagyobb keletre érdemes szó, mint amilylyel valóban bir. Hasonló képzé ü ezekkel : magasztalt, tapasztalt, marasztalt, vigasztai stb. AKASZTANDÓ, (ak-asz-t and-ó) mn. tt. akasz tandó-t. Büntetésbeli akasztásra érdemes, vagy akit itéletileg fel fognak akasztani. A ̈asztandó zsivány. Az akasztandó elítéltet kikísérni. AKASZTANIVALÓ, ösz. mn. 1. AKASZTANDÓ. AKASZTÁS, (ak-asz-t-ás) fn. tt. akasztás-t, tb. -ok. Általán: fölfüggesztés, bizonyos tartalékra, pl. szegre, horogra, állványra stb. Különösen: valamely gonosztevőnek törvényes itélet szerinti kivégzése kötél által. AKASZTÉK, (ak-asz-t-ék) fn. tt. akaszték-ot. Amire vagy inkább aminél fogva fölakasztanak valamit, pl. horog, szeg, kapocs. AKASZTÓ, (ak-asz-t-ó) fn. tt. akasztó-t. 1) A gonosztevőnek birói itélet következtében végrehajtandó fölkötését teljesítő személy; hóhér, bakó. 2) Horog, kapocs, szeg, zsinór stb. melynélfogva, vagy melyre valami fölfüggesztetik. Ruhaakasztó; leszakadt a köpeny akasztója. AKASZTÓDIK, (ak-asz-t-ód-ik) belsz. m. akasz¬ tód-tam, tál, ott, htn. -ni. Mintegy önmagától, külső erőszak nélkül valamibe meg- vagy beleakad. AKASZTÓFA, (akasztó-fa) ösz. fn. Földbe vert s különféle szerkezetű és nagyságu fa-állvány, melyre a biróilag halálra itélt bünösöket szokták akasztani. Így nevezik a hasonló czélra épített falas alkatot is, Hívják törvényfának vagy bűnfának is. A népnyclv igen sok tréfás, gúnyos kifejezésekkel, mondatokkal bővelkedik, melyek akasztófára s akasztásra vonatkoznak. Akasztófa sódara, czimere, virága, bimbója, = akasztófára való. Akasztófán száradjon a béle. Akasztófa-kerülő, ki fél az akasztófától. Kinek akasztófa a helye, nem hal a Dunába. Km. AKASZT, (ak-asz-t) áth. m. akaszt-ott, par. akaszsz, htn. —ni vagy — ani. Valamit vagy kit, bizo-mely akasztórudakkal vagy szegekkel van fölszerelve. nyos magasságban levő szegre, horogra, rúdra s hasonlónemű tartalékra függeszt, fölköt, fölkapcsol, hogy függőleges helyzetben maradjon. Szegre akasztani a ruhát, puskát. Fára akasztani a kukoricza-csomókat. Embert akasztani, törvényes úton akasztófán kivégezni. Hajdan a malombeli tolvajt hajánál fogva gerendára akasztották. Ki nem akar élni, akaszsza föl magát. Km. Akaszszanak föl neved napján. Km. Akasztani való czégéres zsivány. Felakasztották. Átv. ért. valamit öszveüttet, ütközésbe hoz valamivel, minélfogva ideiglen megáll. Kereket, tengelyt akasztani. Képesen szólva a bút, gondot szegre vagy falra akasztani = száműzni a szívből, fejből. Párhuzamos önható társa akad. V. ö. AK elv. gyök. AKASZTAL, (ak-asz-t-al) áth. m. akasztal-t, htn. -ni. Egy érteményű az akaszt igével, de úgy látszik, némi tartóssági, nagyítási árnyéklattal, melyet az al képvisel. Hasonló viszonyt sejtünk a maraszt és marasztal, vigaszt és vigasztal, engeszt és engesztel között. A tapaszt tulajd. a tapasztal átv. értelmü. A székelyeknél ezen értelme is van akadályoz. Egyébiránt a régi nyelvemlékekben gyakran előfordul, most ritkábban használják. AKASZTALÁS, (ak-asz-t-al-ás) fn. tt. akasztalás-t, tb. ok. Cselekvés, mely által valamit fölfüzünk, kötözünk, függesztünk vagy akadályozunk. AKASZTÓFAKÖTÉL, (akasztó-fa-kötél) ösz. fn. Kötél, melynélfogva valakit a törvényfára kötnek. AKASZTÓFÁRAVALÓ, (akasztó-fára-való) ösz. fn. Gonosztevő, aki érdemes rá, hogy felakaszszák. A szidalmazó czímek egyik legkeményebbike. AKASZTOL, 1. AKASZTAL. AKASZTÓLÉTRA, (akasztó-létra) ösz. fn. Bakó létrája, melyet akasztáskor használ. Erről mondja tréfásan a népnyelv: Létrán ment sírjába, a másvilágra. AKASZVAS, (akasz-vas) ösz. fn. A gépekben kapocsnemű vas, melynélfogva annak bizonyos részei egymásba akaszkodnak. AKÁSZVIRÁG, 1. AKÁCZVIRÁG. AKCSA, (ak-csa), fn. tt. akcsá-t, tb. akcsák. A münch. codexben am. fillér, kispénz, törökül: akdse (vagy ahdse). Láta kedig egy néminemő özvegyet két fél akcsa (aera minuta duo) eresztetet." Luk. 22. fej. AKCSIPESZ, (ak-csipesz) ösz. fn. Jelent érkötésnél használt csipeszféle sebészi eszközt. 79 AKGALÉK-AKKOR AKKORA-AKLA 80 AKGALÉK, (ak-og-al-ék) fn. tt. akgalék-ot. Va- | elmúlt, vagy következni fog. Távolra vonatkozó, s vilamihez akasztott, ragasztott fityegő járulék. Képzés-szonytársa a közelebbi, vagyis jelen EKKOR. Akre hasonló hozzá : függelék. kor még fiatalok voltunk. Akkor már nem élünk. Ami kor akkor akármikor, valamikor. Akkor kell a vasat verni, mikor tüzes. Km. Akkor időben, időtájban. Mikor kérdeznek, akkor beszélj. Km. AKGANY, (ak-og-any) fn. tt. akgany-t, tb. ok. Fogakkal ellátott állvány, melyre ruhákat akgatnak. (Kleiderstock). Gyöke ak, s képzése olyan, mint a szintén újabb alkotásu függöny-é. AKKORA, (az-kora) mn. tt. akkorá-t, tb. akkorák. AKGAT, (ak-og-at), gyak. áth. m. akgat-tam, 1) Oly nagyságu, mint.... Akkora fia van már, ―tál, —ott, par. akgass. Több azonnemű vagy kü- mint maga. Csak akkorát adj, mint a kis ujjam. Akkolönféle holmit akasztékos részénél fogva valamely fo- rával be nem érem. Akkorát kiáltott, hogy majd meggas, szeges, ágas állványra úgy rakosgat, hogy függő, siketültem bele. Mekkora akkora. Viszonytársa a kölógó, lebegő helyzetben legyenek. A ruhákat fogasra, zelre mutató, közel valamihez mérő, hasonlító ekkora, a fegyvereket falra, a kukoriczacsomókat ágasra, fa-ily nagy. 2) Oly nagy koru, oly régi, oly messze. ágra, a dohányfüzéreket potosra akgatni. Minden ge- Akkora időre nem is emlékszem. nyegúnyáját magára akgatni. Különösen am. föltüz, odakapcsol. Rongyos köntösét gombostűkkel akgatta öszve. A szabók előbb akgatnak, azután varrnak. A terhes hajókat lánczokkal, kötelekkel akgatják a vontató gözöshöz. Önhatólag használva Tolna- és Baranyában ezt teszi: akadékúl szolgál, láb alatt van, akadékoskodik. Ne akgas itt, hanem hordd el magadat. AKGATÁS, (ak-og-at-ás) fn. tt. akgatás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn holmit függő helyzetbe rakosgatunk, vagy tűzdelünk. Ruha-, dohányfüzér-, sző- | lő-, edényakgatás. AKGATATLAN, (ak-og-at-atlan) mn. tt. akgatatlan-t, tb. —ok. Amiket föl nem akgattak, föl nem tűztek. Porban heverő, akgatatlan holmi. AKGATMÁNY, (ak-og-at-mány) fn. tt. akgatmány-t, tb. ok. Akasztékoknál fogva fölfüggesztett, lógó helyzetben levő, vagy föltűzött holmi. Szél lebegette, lógatta akgatmány. Ezen szóban a kor első jelentése, úgy látszik, eredetileg térre, a második időre vonatkozik. Vagyis amaz jelenti azon kört, térkört (érzéki kört), melyet bizonyos test elfoglal és csak utóbbi értelmében a szellemibb természetű idökört; minthogy valószinű, hogy a kor nem egyéb, mint a kör fenhangú változata, azonban szinte nem alaptalan azon nézet, hogy a nyelvszellem épen a hangzóváltozattal akará a két fogalmat megkülönböztetni, mint ezekben is cseléd, család, kő, kova, lék, lik és lyuk, szög, szug vagy zug, tető tat (hajó tatja, hátulja fő része), tér, tár stb. Egyébiránt a térnagyságra vonatkozó kor-ról azt is vélbetnők, hogy a nagyot magasat jelentő gór módosított alakja, miszerint akkora ember annyi volna, mint: az vagy oly górú, azgora, aggora ember. AKKORÁRA, (az-kor-á-ra) ih. 1) Oly nagyra, illetőleg kicsinre. Akkorára nőtt, mint a nád. Akkorára zúzták, mint a mákszem. 2) Akkori időre, azon időAKGATÓDZÁS, (ak-og-at-ód-z-ás) fn. tt. akgatód-re. Akkorára én is ott leszek. Akkorára halasztani vazás-t, tb. —-ok. Átv. ért. jelentésű, s am. másba kap-lamit, midőn senkit sem érdekel. czáskodás, kötelödzés, ingerkedés. AKGATÓDZÁSI, (ak-og-at-ód-z-ás-i) mn. Akgatódzást illető, gyakorló, azt magában foglaló. Akgatódzási hajlam, viszketeg. AKKORI, (az-kori) mn. tt. akkori-t, tb. —ak. Azon bizonyos korból való, melyre vonatkozás történik. Az akkori emberek jobbak voltak, mint a mostaniak. AKKORIBAN, (az-kor-i-ban) ih. Azon régi, elmult, távol időben. Akkoriban még mi is legények voltunk. Az akkoriban történt, midőn uton valánk. Közelre mutatva : EKKORIBAN. AKGATÓDZIK, (ak-og-at-ód-z-ik) k. v. belsz. m. akgatódz-tam, —tál, —ott. Mondjuk emberről, ki minden áron, módon alkalmat keres, hogy másba kapjon, kössön, s vele ütközésbe jöjjön, pl. midőn mások tetteit ezek füle hallatára hivatlanul fitymálja, szavaikat rostálja; azokat holmi sértő czélzásokkal | oda, amekkorig tetszik. haragra ingerli, kötelödik, ingerkedik, kapczáskodik, akáczióskodik. AKKORIG, (az-kor-ig) ih. Azon bizonyos vagy alattomban értett időig, időpontig. Akkorig legyetek AKKORON, (az-kor-on) ih. Azon bizonyos határozott időben; akkoriban. Akkoron, mikoron. AkkoAKGATÓDZÓ, (ak-og-at-ód-z-ó) mn. tt. akga-ron más világ volt, mint ma. tódzó-t. Aki akgatódzni szeret, kötelödző, ingerkedő. AKICS, (ak-ics) kics. fn. tt. akics-ot. Túl a Dunán, nevezetesen Balaton mellékén, am. tüvis, tüske. Ennek értelméből szinte látszik, hogy az ak gyök eredetileg ék, tü, hegyes szurós kinövés. AKKÉNT, (az-ki-ent) ih. Azon módon, mint, épen úgy. Akként cselekedjél, amint mondom. AKKÉP, AKKÉPEN, (az-kép vagy --képen.) Hasonló módon, olyképen, oly módon, olyformán. V. ö. -KÉNT és -KÉP. AKKORRA, (az-kor-ra) ih. Azon bizonyos ha tározott, kiszabott időre. Mire hazajövök, akkorra kést legyen az ebéd. AKKORTÁJBAN, (akkor-tájban) ösz. ib. Azon időtájban, körülbelül azon idő alatt, melyről épen szó volt. Ez is akkortájban történt. Mi is akkortájban szüreteltünk, mikor ti. AKLA, (ak-ol-a) fn. tt. aklá-t, tb. -ák. Fonal, melynélfogva valamit öszveakgatnak. Gyöke ak, melyből akaszt is származik, s abból AKKOR, (az-kor) ih. Azon időben, mely már ol képzővel lett elavult ige akol, ebből részesülő ak |