Több nyelvben az adás-t és ajándék-ot jelentő szók egy gyökről származtak, mint a hellen dopov és 8ídou, a lat. dono, donum és do, a német Gabe és geben, szanszkrit: dá, (do) dánan (donum, Geschenk). Innen valószinű, hogy az ajándék gyöke is aj egy eredetű az ad igével, mintegy adandék, képzésre olyan levén, mint: veszendék, növendék, lependék, halándék; sa d is gy (= dj)-re, ez ismét j-re lágyult, valamint ellenkezőleg a j gy-vé szokott változni, p. gyön jön, gyógy = jógy, gyász = jajász.

vességet, kedveskedést, pártolást kér más vagy önmaga számára. Ajánlom magamat és egész családomat ön szivességébe, jóakaratába. Idegen utazót barátjának ajánlani. Istennek, Isten kegyelmébe ajánlom önt. Különösen bizonyos állapotra, hivatalra, tisztségre, szolgálatra, férjül, feleségül ajánlani valakit. Ezen fiatal embert jó erkölcsénél s tudományánál fogva ajánlom kegyeidbe. 3) Holmi használandó anyagi tárgyra, illetőleg árura, jeles tulajdonságainál fogva figyelmeztet valakit a végre, hogy azt megszerezze, megvegye, válaszsza, használja stb. E kelmét téli öltönyre ajánlom. E lovat nem ajánlom. Azon három tehén közől azt a tarkát ajánlom.

Általán mindig valami jót, kedvest, vagy ilyenek szine alatt, illetőleg más jóságába szoktunk valamit ajánlani.

Származásra nézve a jótékony ingyenadásra vo

AJÁNDÉKLEVÉL, 1. ADOMÁNYLEVÉL. AJÁNDÉKMARHA, (ajándék-marha) ösz. fn. Akarmi jószág, ingó vagyon (régibb értelemben), különösen valamely állat, mely ajándékban adatik. Ajándék-marhának ne nézd borjufogát. Km. V. ö. MARHA. AJÁNDÉKOZ, (aj-ánd-ék-oz) áth. m. ajándékoz-tam, —tál, -ott. Valakinek ajándékul ad vala-natkozó ajándék rokonmása, s innen ellemzésileg hemit; bizonyos adománynyal kedveskedik. A tanító lyesebbnek látszik ajánl, mint ajál. V. ö. Ajál. képeket ajándékoz növendékeinek. A szolgáknak új évre Egyébiránt, minthogy az n igen könnyen hasonul, pénzt, ruhát ajándékoz. Elajándékozni vagyonát. A előtt szinte l-lé, tehát mindazon esetekben, midőn nevendéget, jó barátot emlékül megajándékozni valamivel. héz kiejtésű három mássalhangzó torlódik együvé, n AJÁNDÉKOZÁS, (aj ánd-ék-oz-ás) fn. tt. aján helyett bizvást ejthetünk és írhatunk let, sőt a megdékozás-t. Kedveskedésből való ingyenadás. előző á hangzó is hosszu levén, ily torlódásban egyik I el is szokott egészen a kiejtés szerint hagyatni : ajánlni helyett ajálni, ajánltam helyett ajáltam, ajánlvány helyett ajálvány, ajánlható helyett ajálható. V. ö. AJÁL.

AJÁNDÉKOZÁSI, (aj-ánd-ék-oz-ás-i) mn. tt. ajándékozási-t, tb. —ak. Ajándékozást illető, arra vonatkozó. Ajándékozási hajlam, szokás.

AJÁNDÉKOZAT, (aj-ánd-ék-oz-at) fn. tt. ajándékozat-ot. Amit ajándékban adtak; ajándékozott joszág, marha, pénz, stb.

AJÁNDÉKOZÓ, (aj-ánd-ék-oz-ó) mn. és fn. tt. ajándékozó-t. Aki ajándékoz valamit.

AJÁNDOK, (aj-ánd-ok) fn. tt. ajándok-ot. Érteményre nézve = ajándék, t. i. az é átváltozván o-ra, mint ez ily képzetü szókban: szándék, szándok; fazék, fazok; hajlék, hajlok; marék, marok; stb. Az tebenned bizókat örök ajándokkal megajándokozod." Góry-Codex. És urunk Krisztus egyházának adá ajándokon." Debreczeni legendáskönyv.

"

AJANG, (aj-ang) önh. m. ajang-tam, -tál, -ott, htn. ni vagy ani. 1) Magát mintegy szégyenelve, átallva, vonakodik valamitől. 2) Kétkedik, haboz, nem tudja, mitevő legyen. Székely szó.

Gyöke aj vonakodási, kétkedési kedélyszó. V. ö. AJ (2).

AJANGÁS, (aj-ang-ás) fn. tt. ajangás-t, tb. —-ok. Szégyenlős, szemérmes vonakodás; habozó kétkedés. AJÁNL, (aj-án-l vagy aj-án-ol) áth. m. ajánl-t, vagy ott, htn. —ni vagy —ani. 1) Bizonyos adománynyal, ajándékkal, jótéteménynyel kedveskedőleg megkinál, vagyis elfogadásukra fölszólít, megkér valakit. Ajánlom önnek barátságomat, szolgálatomat. La komat szállásul, kocsimat kirándulásul ajánlom. Segítségét ajánlotta a kárvallottaknak. Különösen határozott akarattal valóban odaad, odanyujt valamit. Hazámért jószágomat, véremet, éltemet ajánlom. Lelkemet Istennek, testemet a földnek ajánlom. Mindenét a szegényeknek ajánlotta. 2) Mástól hasonló adományt, szi

AJÁNLÁS, (aj-án-l-ás) fn. tt. ajánlás-t, tb. —ok. 1) Kinálás valami kedves dologgal, p. barátsággal, szolgálattal. Elfogadni, köszönettel venni a szives ajánlást. 2) Kérés, mely által valakit más iránti jóakaratra fölhivunk. 3) Valaminek megdicsérése avvégett, hogy azt más elfogadja, megszerezze, megvegye, milyen a kalmári ajánlás. 4) Másoktól hozott bizonyítvány jó tulajdonságaink felől. 5) Akármi jó, kegyes czélra tett igéret. V. ö. AJÁNL.

AJÁNLÁSI, (aj-án-l-ás-i) mn. tt. ajánlási-t, tb. -ak. Ajánlást illető, arra vonatkozó, azt tartalmazó. Ajánlási jog,

AJÁNLAT, (aj-án-l-at) fn. tt. ajánlat-ot. Azon tárgy, adomány, segítség neme, melylyel másnak kinálkozunk, kedveskedünk, vagy cselekedet, bizonyítvány, mely által valaki számára más jóakaratát fölkérjük. Péter ezer forintot irt alá egy közintézetre; ez szép ajánlat tőle.

-

AJÁNLATLAN, (aj-án-l-atlan) mn. tt. ajánlatlan-t, tb. ok. Akit vagy amit nem ajánlottak. Az ajánlott szolgát befogadtam; de az ajánlatlant nem. Néha az ajánlatlan áru jobb az ajánlottnál.

AJÁNLATOS, (aj-án-l-at-os) mn. tt. ajánlatos-t vagy at, tb. -ak. Ajánlatra méltó, s mint olyan elfogadható. Ájánlatos szerződés, alku, jószág, tisztviselő.

AJÁNLHATÓ, (aj-án-l-hat-ó) mn. tt. ajánlható-t. Amit ajánlani lehet annélkül, hogy szégyent vallanánk vele.

AJÁNLKOZÁS, (aj-án-l-koz-ás) fn. tt. ajánlko

63

zás-t, tb.

AJÁNLKOZIK ---AJÉJTAT

- ok. Kinálkozás neme, midőn valaki bizo

AJEJTATOS, AJETATOS, 1. AHÍTATOS v.

nyos teendőre, akár ingyen, akár díjért ajánlkozik. AJTATOS. L. AJÁNLKOZIK.

AJFA, (aj-fa) helyesebben al-fa, ösz. fn. A jáAJÁNLKOZIK, (aj-án-l-koz-ik) k. m. ajánlkoz-rom alsó keresztfája, mely az ökör szegyét éri, más tam, -tál, —ott. Kinálkozik, igérkezik, hogy ingyen, kép: járomtalp. kedveskedésből, vagy bizonyos díjért, jutalomért, bérért valamit cselekedni, elvállalni kész. Ajánlkozik, hogy saját kocsiján és költségén elszállit bennünket. Csekély bérért ajánlkozik szolgálatomra

AJÁNLKOZÓ, (aj-án-l-koz-ó) fő- és min. tt. ajánlkozó-t. Aki igérkezik, kinálkozik valamire. A sok ajánlkozó közöl nehéz választani.

AJÁNLÓ, (aj-án-l-ó) mn. tt. ajánló-t. 1) Aki valakit vagy valamit ajánl. 2) Ami által ajánlunk kinálunk, p. levél. Könyvet ajánló előbeszéd.

AJÁNLOTT, (aj-án-l-ott) mn. tt. ajánlott-at. Általán, aki vagy ami ajánlva van, ez igének minden érteményében. V. ö. AJÁNL. Ajánlott szivességedet köszönöm. Az ajánlott tisztet befogadni. Az ajánlott árut megvenni.

AJGAL, (aj-og-al) gyak. önh. m. ajogal-t. Régi, s ma nem igen divatos szó, mely annyit tesz : örömében aj aj! hangon kiáltoz. Szokottabban: ujjong, ujjongat.

AJGYALU, (aj-gyalu) ösz. fn. Asztalosok, bodnárok stb. gyaluja, melylyel a munka alatt levő fába, deszkába ajat, azaz rovátkot csinálnak; völgyelőgyalu.

AJK, AJKAS, 1. AJAK, AJAKAS.

AJKA, falu Veszprémv. Helyr. Ajkára, Ajkán,

Ajkáról.

AJKÓK, (aj-k-ók) fn. tt. ajkók-ot. Akinek vastag, dudorú ajaka van. Ez új alkotásu szó, olyan mint pofók, monyók, szemök; de a két és többesben három k miatt épen nem ajánlatos, másképen: ajók, AJNAD, erdélyi falu, helyr. -ra, —on, -ról. AJNÁROZ, (aj-n-ár-oz) áth. m. ajnároz-tam,

—ra,

=

AJÁNLVÁNY, (aj-án-l-vány) fn. tt. ajánlvány-t, tb. ok. Iromány, levél, melyben valakit más szives--tál, -ott, par. z. Szeged tájékán ápolgat, ségébe, kegyébe, barátságába, szolgálatába, hivatalra, gyöngedén gondját viseli valakinek, különösen a kisstb. ajánlunk. Megírni, elküldeni az ajánlványt. Köny- dednek. nyebb kiejtéssel : ajálvány.

AJAZ, (aj-az) áth. m. ajaz-tam, tál, ott, v. ajzottam, ajzottál, ajzott, par. ajazz, htu. -ni v. ajza ni. 1) A ló szájába, vagyis ajkai közé zabolát tesz. Paripáját nyergeli, ajazza. 2) A nyilat ajánál fogva az íjra alkalmazza. „A vadász ül hosszu méla lesben, vár felajzott nyilra gyors vadat." Vörösm. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési, hogy rovatékába, mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. Hasonló érteménye van az ácsoknál, midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik. V. ö. AJ.

ok.

AJAZÁS, (aj-az-ás) fn. tt. ajazás-t, tb. Cselekvés, mely által valamit ajaznak. Nyil, ló ajazása. Deszka, gerenda ajazása. V. ö. AJAZ.

AJAZÓ, (aj-az-ó) fn. tt. ajazó-t. 1) Keresztzabola a kemény száju ló számára. 2) Azon gerenda, melyet a kerítés öszvetartására fölülről a czölöpök csapjába eresztenek.

Rokon vele a szláv auzda, uzda, mennyiben a latin os és szláv uszto a magyar aj-hoz hasonlók. V. ö. AJTÓ.

AJAZÓVAS, 1. AJAZÓ, 1).

Gyöke azon aj, melyből az ajak származott, s tulajdonkép annyit tesz, mint, gyöngéd bánásmódda! csókolgat, vagyis ajával, ajkával illet. Törzse ajnár helyesebben elavult ige ajnál. V. ö. APOL.

tb.

AJNÁROZÁS, (aj-n-ár-oz-ás) fn. tt. ajnározás-t ok. Gyöngéd ápolgatás, csókolgatás. V. ö. AJ

NÁROZ.

AJOJTATOS, régies (pl. a Müncheni Codexben), ahítatos helyett.

AJÓK, (aj-ók) mu. és fn. tt. ajók-ot. 1) Nagy, vastag ajakú, mint: pofók, monyók, szemők. 2) Középtengerben, leginkább Szárdinia táján lakó heringnemü kis halfaj (Sardella).

AJÓKLÉ, (ajók-lé) ösz. fn. 1. AJÓKMÁRTALÉK. AJÓKMÁRTALÉK, (ajók-mártalék) ösz. fn. Öszvetört ajókféle halból csinált mártaléklé. Ajókmártalékkal készített húsétel.

AJOZ, AJOZÁS, 1. AJAZ, AJAZÁS.

AJT, (aj-t) elavult áth. melynek részesülője ajtó nyitó, nyilást csináló, honnan ajtani = nyitni, azaz, ajat, nyilást csinálni. V. ö. AJ (1).

—AJT, régies igeképző, ít helyett (v. ö. —AJ,

AJBAJ, (aj-baj) ikerített fn. tt. ajtbajt, tb. ajak-1), de némely szókban ma is divatos, pl. szakajt, bajak. Sok aprólékos akadály, kellemetlenség, vesződ-hullajt: ség. Nagy ajjalbajjal végre megérkeztünk. Ajbaj! kilencz tehén még sincs vaj! Km.

AJBOR, (aj-bor) ösz. fn. A székelyek az égettbor főzése alatt az első lejártatást ajbornak nevezik, mi tulajdonkép alybor, némely erdélyi tájszólással:

AJTÓRAGASZTÉK, 1. AJTÓRAGASZ. AJTÓSARK, (ajtó-sark) ösz. fn. 1) Az ajtó, illetőleg ajtószárny hátsó, alsó szöglete. 2) Az ajtófélbe eresztett két vagy három hengerded rudacska, mely az ajtó-szárnyon levő csőalaku kapocsba megy, s mely körül az ajtó forog.

AJTÓSZÁR, (ajtó-szár) ösz. fn. 1. AJTÓFÉL. AJTÓSZÁRFA, (ajtó-szár-fa) ösz. fn. Az ajtószárt vagy ajtófélt képező famű.

AJTÓSZÁRNY, (ajtó-szárny) ösz. fn. A két táblából álló s kétféle nyiló ajtómű egyik-egyik felerésze. Jobb, bal ajtószárny. Egyik, mindkét ajtószárnyat kinyitni, betenni.

AJTÓSZEMÖLD, (ajtó-szemöld) ösz. fn. Kiálló keresztgerenda vagy deszkamű az ajtó fölött, melynek alulról párhuzamosan megfelel a küszöb.

akácz, akácziós. 2. rendü származékai : akna, akona, akó, akol, melyek szerint ak valami nyiltat jelent, s rokon aj gyökkel (ajak, ajtó stb. szókban), továbbá a csinai kái (aperire) szóval, és a török acs-mak (nyitni), acs-il-mak (nyilni) igével. L. AJ.

-AK, (1) hangrendileg ok, ek, ek, ök, ik, névk. mely részint elvont, részint élő gyökökből képez főés mellékneveket, mint: aj-ak, bod-ak, szil-ak, bur-ok, hur-ok, tul-ok, tor-ok, én-ek, ker-ek, pécz-ék, fész-ék, köny-ök, tül-ök, hajl-ok, nyomd-ok, tör-ek, rejt-ėk, szemöld-ök.

Részletesen tárgyalva 1. K. képző.

— AK, (2) hangrendi párhuzamban ek, 1) Harm. személyrag némely igeidők többesében: járán-ak, menén-ek, járt-ak, ment-ek, jártan-ak, menten-ek, járandan-ak, menenden-ek, járjan ak, menjen-ek, járnán-ak, mennén-ek. Ezekben a többes személynévmás ők és önök módosított alakja, t. i. járt-ak = járt-ök, járta

AJTÓSZEMÖLDÖK, 1. AJTÓSZEMÖLD. AJTÓTÁMASZ, (ajtó-támasz) ösz. fn. Általán, amivel az ajtót kinyitás vagy becsukódás ellen meg-nak járt-önök, járjanak = járj-önök stb. 2) A támasztják.

AJTÓTARTÓ, 1. AJTÓNÁLLÓ.

AJTÓZÁR, (ajtó-zár) ösz. fn. Általán vasból, rézből vagy fából csinált mesterséges műkészület, mely az ajtó kinyilását gátolja. Részei: nyelv, mely az ajtófélbe megy; toll, mely a nyelvet ideoda rúgja: kulcs, mely a tollat mozgatja; pléh, mely a belső gépezetet takarja. Egyébiránt az ajtózárak különfélék.

AJTŐZÁVÁR, 1. AJTÓZÁR.

AJTOZIK, régies, ahítozik helyett. „Miként ajtozik a szarvas vizeknek forrására.“ Passio. Toldytól. AJTÓZÖRGETYŰ, ösz. fn. 1. AJTÓKALAPÁCS. AJVAS, 1. AJAZÓVAS.

AJVÉSŐ, (aj-véső) ösz. fn. Asztalosok s más faművesek vésőféle eszköze, melylyel a fát ajazzák, azaz, ajat, rovátkot metszenek bele.

AJVIRÁG, (aj-virág) ösz. fn. Éjszak-Amerikában tenyésző vízi növénynem, melynek virágai ajasak, azaz rovatékosak, s öt hímszáluak. (Hydrophyllum. L.) AJZ, 1. AJAZ.

|

kapcsolómód egyes számbeli első személyraga, pl. járj-ak, menj-ek, láss-ak, vess-ek. Eredetije a csupán ragozásban divó első személynévmás ek, változattal némely időkben ok, ök, ek, mint : vág-ok, üt-ök, ver-ėk. Részletesen 1. SZEMÉLYNÉVMÁS.

-AK, (3) többesszámu névrag, melynek hangrendi párhuzamban megfelelő társa ek, p. fal-ak, fel-ek, hal-ak, hely-ek. Ily ép alakban csak mássalhangzóval végződő nevek után járul, és pedig I. főnevek után, a) ha a gyökszóban nyilt a van, milyenek : aj, ajk, agy, fal, hal, galy, haj, had, has, nyak, vaj, vas, vad, var; b) az ékvesztő egy és többtaguak után: sár sarak, nyár nyar-ak, madár madar-ak, kosár kosar-ak, sugár sugar-ak, bogár bogar-ak stb. c) a j v képzőjü törzsekhez: gyapj, tarj, varj, marj, sarj, av, jav, sav, szav, tav, hav, darv, szarv, adv, magv, odv; d) mélyhangu ií után: in-ak, hid-ak, lik-ak, szíj-ak, díj-ak, híj-ak, íj-ak, szil-ak; kivétetnek s ok-val ragoztatnak : ih, csik, csín, gyik, kín, nyirk, zsír, sír s némely mások; e) hosszu á után valamivel zártabb ezekben: ág, ágy, áll, ár, háj, hárs, hát, ház, kád, máj, nyál, szál, tál, száj, nyárs, szár, szárny, táj, tár, tárgy, társ, vágy, váll, vár, melyek után tájejtéssel az a átválto

a fentemlített ékvesztőkön kivül, az alom képzőjüek után, melyek egyszersmind hangugratók: hatalm-ak, szidalm-ak, oltalm-ak stb. II. melléknevek után, ha mélyhanguak, általános szabály szerint járul, nevezetesen a) gyökszók és törzsek után: lágy, rosz, tág, új, rút, sok, vad, bús, dús, gyors; b) ezen számnevekhez: három, nyolcz, húsz, száz; c) a multidőbeli igenevekhez: holt-ak, mult-ak, tanult-ak; d) a fokozott melléknevekhez: jobb-ak, nagyobb-ak, okosb-ak ; e) az ékony,

AK, elvont gyök, melyből 1) akad, akadály, akaszt, akgat (aggat), és ezek származékai némely másokkal együtt erednek. Ezek alapérteményéből az tünik ki, hogy az ak oly tulajdonságot jelent, mely-zik o-ra, pl. ház-ok, váll-ok; f) a több szótaguak közöl, nélfogva valamely test egy másikkal érintkezvén, abba bele ütközik, belehatol, honnan rokonok vele a vékonyhangu ék, eke, mint más testbe ható éllel ellátott eszközök. Ez érteményben és hangra nézve rokonai: a szanszkrit aç vagy anç (hasítni), agh (vágni), kak (hasítni), hellen άxý, lat. acuo, acies, acus, acinaces gyökei, a német Axt, Ecke, Egge, Angel, hacken stb. Átv. ért. ebből elemezhető az akar, akarat gyöke is, mennyiben aki valamit akar, az működő erejét az illető cselekvési tárgynak mintegy nekifeszíti, s az ellene vetődő nehéz-ály, ány, vány, ánk, ár, asz, as, ás, os, az képzőjü ségeken áttörni iparkodik; aki akaratos, az erkölcsileg megköti, megakasztja magát. Előtéttel hozzája rokoníthatók : vak = akadozva járó, vakmerő, aki merészen beleakad, belevág valamibe; makacs, bakafántos, bakacsol, mintegy: akacs, akafántos, akacsol. V. ö.

melléknevek után, mint hajlékony-ak, szikály-ak, sovány-ak, halvány-ak, nyulánk-ak, kopár-ak, kopaszak, hálás-ak, házas-ak, okos-ak, igaz-ak: Kivétetnek a) atag, pl. hervatag-ok, b) talan pl. nyugtalan ok, c) ag, gazdag-ok, d) ar or, pazar-ok, gondor-ok, e) és az

os képzőjüek, midőn főnévül használtatnak, p. kalapos-ok, t. i. mesteremberek; kalapos-ak, a kik kalapot viselnek.

Bővebben 1. K, mint többesképző.

folytatását, illetőleg végrehajtását hátráltatja, ellenzi, visszatartja. Akadályokkal küzdeni. Akadályra bukkanni. Akadályba ütközni. Akadályt vetni. Akadályon győzni, átesni. Nagy akadály a szegénység. Km. Az el

AKA, helyn. Veszprém és Biharv. Helyr. Akára, bizakodás akadályt vet az előmenetelnek. Semmi akaAkán, Akáról. dály, csak rajta.

AKÁCZ, (ak-ácz) fn. tt. akácz-ot. Országszerte ismeretes fa- és cserjenem a kétfalkások és tízhímesek seregéből. Mátyusföldén: akacs vagy agacs, másutt: akász vagy ákász.

Legközelebbi rokona akies, azaz tövisnemü szálka, mely a vele ütközésbe jövő testekbe akad, továbbá az akácziós, azaz, másba akgatódzó, belekötő. Hasonlók hozzá a hellen άxaxía, äxavdos, és a latin acacia, 1. AK. elv. gyök.

AKÁCZFA, ösz. fn. 1. AKÁCZ.

AKÁCZIÓS, (ak-ácz-i-ós) mn. tt. akácziós-t vagy - at, tb. -ak. Székely tájnyelven: aki másokba belekötni, beleakadni szeret, akadékos, mint az akáczfa. AKÁCZIÓSKODÁS, (ak-ácz-i-ós-kod ás) fn. tt. akáczióskodás-t, tb. —ok. Akadékoskodás, kapczáskodás, másokba kötelődzés.

AKÁCZIÓSKODIK, (ak-ácz-i-ós-kod-ik) k. m. akáczióskod-tam, —tál, — ott. Másokba belekötni akar, akadékoskodik, kapczáskodik, veszekedésre ürügyöt, alkalmat keres, akgatódzik.

AKÁCZVIRÁG, (akácz-virág) ösz. fn. Az akáczfa bogláros, fehér vagy pirosas virága, mely ami éghajlatunk alatt május közepe táján kezd nyilni.

AKADÁLYOS, (ak-ad-ály-os) mn. tt. akadályos-t vagy -at, tb. -ak. Ami akadályul szolgál, nehézséggel járó, ellenszegüléssel páros, valami dologban gátoló. Akadályos út, járás, hajózás. V. ö. AKADÁLY. AKADÁLYOSKODÁS, (ak-ad-ály-os-kod-ás) fn. tt. akadályoskodás-t, tb. —ok. Kapczáskodás, kötelődzködés, veszekedési, ellenszegülési viszketegből származó viszálkodás.

AKADÁLYOSKODIK, (ak-ad-ály-os-kod-ik) k. m. akadályoskod-tam, -tál, ott. Gyakori, ismételt, folytonos ellenszegülés, ellenvetés által valakinek útjában áll, hogy akaratát, szándékát a véghezvitelben hátráltassa, késleltesse, meghiusítsa.

AKADÁLYOZ, (ak-ad-ály-oz) áth. m. akadályoz-tam, ―tál, —ott, par. —z, htn. —ni. Valakit czélja, akarata végrehajtásában fentartóztat, gátol, hátráltat, késleltet. Lehet valakit mind jóban, mind roszban akadályozni. Ne akadályozz, ha mondom. Akadályozni valakit valamitől nem engedni, hogy megkezdhesse; akadályozni valamiben a megkezdett munkában hátráltatni.

AKADÁLYOZÁS, (ak-ad-ály-oz-ás) fn. tt. akadályozás-t, tb. ok. Ellenszegülő, gátvető cselekvés, mely által valakit bizonyos dologtól visszatartunk ; hátráltatás, késleltetés.

AKADÁLYOZÓ, (ak-ad-ály-oz-ó) mn. tt. akadályozó-t, tb. —k. Aki vagy ami akadályoz, hátráltat, gátol valamit. Haladást akadályozó sajtórendelet. Akadályozó körülmények.

AKAD, (ak-ad) önh. m. akad-tam, -tál, —t vagyott, htn. -ni. 1) Beható ragu viszonynévvel, valamibe ütközik, vagy belehat, belefúrja magát. Köbe akadt a szekér. Fogába akadt a csont, a szálka. Tüske akadt a lábába. 2) Benmaradó ragu viszonynévvel, bizonyos akadály, gát miatt megütközési álla- | potban marad. Ott akadt a sárban, kátyolban, gödörAKADÁLYOZTAT, (ak-ad-ály-oz-tat) áth. m. ben. Benn akadt a szorosban. 3) Marasztaló névraggal, akadályoztat-tam, -tál, -ott, par. akadályoztass, htn. találkozás, ütközés következtében függve marad. Fán -ni. A szóképzés szabályai szerint miveltető ige akadt a ruhája, kalapja. 4) Felható névraggal, vala- volna, s annyit tenne, mint más által akadályoz valamire talál, mintegy rámegy. Pénzre, kincsre akadt. | kit vagy valamit; de a köz nyelvszokás értelmében Nem akadhatok elveszett lovamra. Csak társainkra | csak annyi, mint akadályoz. A sok látogató akadáakadhatnánk. Egy becsületes emberre sem akadhattam. | lyoztatja a munkás embert. 5) Találkozik, előadja magát. Mindenre akad ember. Akad még oly alkalom, hogy ... 6) Valahová jut, vetödik. Irigyeim kezébe, latrok hatalmába akadtam. Véletlenül zsiványfészekbe akadtam. 7) Öszve igekötővel, szembe jő valakivel. Barátjával, ellenségével öszveakadt. 8) Átv. ért. beleköt valakibe, kapczáskódik. A garázda ember alkalmat keres, hogy valakibe akadhasson. Ide tartoznak e részint átvitt, részint közmondási használatai: Tervében, szándékában fönnakadni. Beszédben megakadni. Bárcsak valami szerencsém akadna. Nyelvének kereke megakadt. Akadjon a szárazfán = akaszszák föl. Minden fejszének akad nyele. Km. Elemzését illetőleg 1. AK elv. gyök.

AKADÁLY, (ak-ad-ály) fn. tt. akadály-t, tb. -ok. Akármi ellenvetés, ellenszegülés, gát, nehézség, mely valamely dolog, munka, terv, szándék, törekvés

AKADÁLYOZTATÁS, 1. AKADÁLYOZÁS. AKADÁLYTALAN, (ak-ad-ály-talan) mn. tt. akadálytalan-t, tb. —ok. 1) Amiben nincs akadály, amit sem anyagi, sem erkölcsi ellenszegülés nem hátráltat, nem késleltet, szabad folyamatu. 2) Mint igehatárzó am. akadálytalanul, akadály nélkül. A kezdett pályán akadálytalan haladni. Czéljához akadálytalan eljutni.

AKADÁLYTALANUL, ih. 1. AKADÁLYTA

LAN 2).

AKADÁS, (ak-ad-ás) fn. tt. akadás-t, tb. —ok. Általán ellenszegülésből támadt visszahatás, mely miatt a folyamatban levő munka vagy akármely fo-. lyékony dolog félbeszakad. Megakadás, elakadás, fölakadás. Vizelet elakadása. Többi érteményei az akad igéből magyarázhatók. V. ö. AKAD.