BECSEHELY, falu Zalában; helyr. Becsehelyen, -re, -ről. ték vagy ár, melyet az illető becslők bizonyos jóBECSEL, (bécs-él) áth. m. bécsel-t. Zártabb han-szágnak, illetőleg árunak tulajdonítának. E ház becsgon: böcsöl, am. valaminek becsét, árát szabja. Szo- értéke tízezer forint. kottan, ámbár elemzésileg nem oly szabatosan becsül vagy bücsül. Egyébiránt a becselből lett becslés, mely-bakok-, cseresvargáknál am. cserhéjból készült lúgba töl különbözik a becsülés. áztat. Becserzeni az ökörbört. BECSEMPÉSZ, (be-csempész) ösz. áth. Az illető vámok, harminczadok, határőrök kikerülésével lopva, alattomosan beszállít valamit. Tiltott árukat, kiáltványokat becsempészni. V. ö. CSEMPÉSZ. BECSEN, (be-csen) ösz. áth. Csenve, azaz lopva, suttomban, alattomosan becsúsztat, behoz, beszállít valamit, becsempész. A vámok, harminczadok kikerülésével holmi tiltott árukat becsenni. V. ö. CSEN. BECSENÉS, (be-csenés) ösz. fn. Suttonyos, alattomos becsúsztatás, becsempészés. BECSENDÍT, (be-csendít) ösz. áth. Csengetyűféle kisebb haranggal beharangoz, s bemenetelre jelt ad. Kismisére becsendíteni. BECSENGET, (be-csenget) ösz. áth. 1) Lásd BECSENDÍT. 2) Csengetyűszóval behí. Ebédre becsengetni a majorban elszéledt munkásokat. Becsengetni az inast. 3) Tréfásan szólva: becsengetni valakinek, am. meglakoltatni, befütyölni. BECSĖPĖG, (be-csépég) ösz. önh. Hézagon, résen, nyiláson, likon keresztül cseppenként beesik. Az eső becsepeg a kocsiszinbe. Zártabb hangon: becsöpög. BECSEPEGET, (be-csépéget) ösz. gyak. áth. 1) Bizonyos folyadéknak cseppenkénti eregetése által benedvesít, bemocskol valamit. Becsepegetni a pallót, a ruhát olajjal. 2) Edénybe vagy folyadék közé cseppenként ereget. A megölt csirke vérét becsepegetni a mosogatóba. Orra vérét becsepegetni a vízzel töltött medenczébe. A lábvízbe néhány csepp gyógyfolyadékot becsepegetni. Zártabb hangon: becsöpöget. BECSEPEGETÉS, (be-csépégetés) ösz. fn. 1) Cseppekkel behintés, benedvesítés. 2) Valamely nedvnek cseppenkénti befolyatása valami edénybe, ürbe. V. ö. CSÉPÉGETÉS. BECSERZ, (bc-cserz) ösz. áth. A timárok-, to BECSES, (bécs-és) mn. tt. becsés-t, tb. -ek. 1) Aminek kitünő értéke van, drága. Becses gyöngyök, becses hagyomány. 2) Tiszteletes, tiszteletre méltó. Becses úri ember. Tisztelem becses személyét. www BÉCSESÍT, (bécs-és-ít) áth. m. bécsésít-ett, par. -s, htn. —ni vagy —eni. 1) Valaminek becsét, értékét emeli; becsessé, értékessé, drágává tesz. Némely árut haszonvehetősége, tartósssága, rítkasága becsesit. 2) Tiszteletessé, tiszteletre méltóvá tesz. BÉCSESÍTÉS, (bécs-és-it-és) fn. tt. bécsesítés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által valami vagy valaki becsessé tétetik. V. ö. BÉCSESÍT. BÉCSESSÉG, (bécs-és-ség) fn. tt. bécsesség-ét. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami beesben tartatik, kitünő értékesség, kelendőség. 2) Tiszteletben létel, tiszteletet gerjesztő személyes tulajdonság. BECSETLEN, (bécs-etlen) mn. tt. becsetlen-t, tb. ek. Aminek tulajdon értelemben vett becse, értéke, ára nincs. Becsetlen háibái bútorok. Különbözik tőle az átv. érteményű becstelen, azaz erkölcsi becs nélkül levő, törvényszegő, gonosz vétkei miatt elhirhedett, megvetett. Becstelen ember. Becstelen magaviselet. Hasonló viszonyuak: szemetlen és szemtelen, szívetlen és szívtelen, stb. BÉCSFEGYVER, helyesebb és szokottabban 1. DÍSZFEGYVER. BÉCSI, (bécs-i) mn. tt. becsi-t, tb. -ek. Bécshez tartozó, arra vonatkozó. Becsi ára valamely jószágnak. BÉCSI, (bécs-i) mn. tt. bécsi-t, tb. —ek. 1) Bécsben lakó, működő, ott született, készült, oda való. Bécsi lakosok. Bécsi rendőrök. Bécsi kézművesek. 2) Ami Bécsben létezik, Bécset illeti, Bécsre vonatkozik. Bécsi házak, templomok, tornyok. Teli van, mint a bécsi bolt. Bécsi rongy, arczfestő, arczkendőző. Olyat hazudott, mint a bécsi torony. Km. 3) Ami nem Bécsben létezik, hanem Bécs felé néz, vezet, mutat, pl. bécsi BECSÉPPEN, (be-cseppen) ösz. önh. Cseppfor- kapu a budai várban, bécsi út. 4) Midőn pénzre vomában beesik. Tréfásan szólva am. valahová véletle-natkozik, jelenti annak papiros vagy másképen váltó nül, váratlanul, észre sem véve betoppan, ott terem. értékét. Száz ezüst forint bécsi becsben kétszáz ötven Zárt hangon becsöppen. forintot teszen. BECSEPEGTET, (be-csepegtet) ösz. áth. és mivelt. 1) L. BECSÈPÉGET. 2) Másnak meghagyja, rendeli, hogy csepegessen. Zártabb hangon: becsöpögtet. BECSEPPENT (be-cseppent) ösz. áth. Eszközli, hogy becseppenjen valami; egy cseppet beereszt, behullat. Becseppenteni a sebbe néhány csepp balzsamot. BECSERÉL, (be-cserél) ösz. áth. Valamely ingó jószágot, vagyont más hasonló értéküvel fölváltva magáévá tesz. Búzát rozszsal, gabonát liszttel becserélni. rít. Becsikarja markába a pénzt. Viseltes ruhákat újakkal becserélni. BÉCSIES, (bécs-i-es) mn. tt. bécsies-t, tb. —ek. Bécsi szokások szerint való, olyan, mint a bécsi. Bécsies német beszéd. Bécsies ízlés. Bécsies életmód. Bécsies öltözködes. Bécsies eszem-iszomvágy. BECSEREPEZ, (be-cserepez) ösz. áth. Cserép zsindelylyel beföd, betetőz. Becserepezni a házat, templomot. BECSIKAR, (be-csikar) ösz. áth. Erősen beszo BECSINÁL, (be-csinál) ösz. áth. 1) Hézagot, üreget, lyukat bedug, bezár. Becsinálni a hordót, palaczkot, kemencze száját. 2) Hús ételt valamely lében elkészít. Becsinálni a csibét, borjuhúst, halat. 3) Be rak, bizonyos rendben elhelyez, kivált valami elvinni BÉCSMÉRLÉS, (bécs-mérlés) ösz fn. tt. bécsmérvalót. Becsinálni hordóba a káposztát, gyümölcsöt, ugor-lés-t, tb. —ék. Valamely áru vagy tárgy vagy tett kát; becsinálni utazó ládába a képrámákat, stb. 4) értékének gyalázása, alacsonyítása. A legnemesebb Vág mellékén a földet beveti és beboronálja. cselekedet sem kerüli el az irígykedők becsmérlését. BÉCSMÉRLÖ, (bécs-mérlő) ösz. mn. Aki valaminek anyagi vagy erkölcsi becsét, értékét kisebbíti, BECSINÁLÁS, (be-csinálás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit becsinálnak. V. ö. BECSINÁL. BECSMESTER, (bėcs-mester) ösz. fn. 1) Bá BECSINÁLT, (1), (be-csinált) ösz. fn. tt. becsi-ócsárló, gyalázó. nált-at. Különféle lében, s vegyülékkel készített húsételek neme. Savanyú, édes, czitromos becsinált. Csi-nyásztiszt, ki az érczeket, illetőleg érczes ásványok be-, borju-, báránybecsinált. BECSINÁLT, (2), (be-csinált) ösz. mn. 1) Ami be van dugaszolva; elrakott, eltett, elhelyezett. Becsinált hordó, Télre becsinált uborka. 2) Lében készült, főtt. Becsinált hal. Becsinált borjuhús. BECSÍP, (be-csíp) ösz. áth. 1) Elzárás, letartóztatás végett befog valakit. Becsípték a tolvajokat, az éji csavargókat. 2) Kártyajátékban a kitett menynyiségből nyer. A bank felét becsípte. 3) Önhatólag am. széleskedvüségig iszik. Ez az ember becsípett, azért oly bőbeszédü. BECSIPTET, (be-csiptet) ösz. áth. Szük hézagba bizonyos eszközzel beszorít valamit. Valakinek ujjait becsíptetni az ajtó közé. értékét, belbecsét meghatározza. 2) Zálogháznál szakértő, ki a zálogba veendő tárgyakat megvizsgálja, s a reájok adandó pénz mennyiségét megszabja. BECSMEZŐ, (bėcs-mező) ösz. fn. Becsület mezeje. Katonai értelemben csatahely, hol hírt-nevet szerezhetni. Általán pedig: akármely állapot, hivatal, melynek viselése becsületet szerez. BECSOMBOLÍT, (be-csombolít) ösz. áth. Csomóba gombolyít, öszvegöngyölget valamit. BECSOMÓZ, (be-csomóz) ösz. áth. Holmi leveles, száras stb. jószágot csomókba rak és öszvekötöz. Becsomózni a megszárított dohányleveleket. Becsomózni, azaz bálokba kötni a papirost. Becsomózni az irományokat. BECSOMÓZÁS, (be-csomózás) ösz. fn. Csomókkötegekbe, bálokba szedés, szorítás, kötözés. Dohány, papiros, irományok becsomózása. BECSIRIZÉL, (be-csirizėl) ösz. áth. Csirizzel beken, beragaszt. Becsirizelni a bört, papirt. Becsiri-ba, zelni a kezét, ruháját. BECSKE, falu Nógrád megyében; helyragokkal: Becsk-én, —re, —ről. BECSKEHÁZA, falu Torna megyében; helyragokkal: Recskeházá-n, -ra, -ról. BECSKEREK, KIS-, falu Temesben, NAGY-, mezőváros Torontálban; helyragokkal: Becskerek-én, -re, -ről. BÉCSLÉS, (bėcs-él-és) fn. tt. bécslés-t, tb. —ek. Valamely jószág, áru becsének, értékének meghatározása. Ezen ház becslés szerint ezer forintot ér. BECSLEVÉL, (bėcs-levél) ösz. fn. L. BECSÜ LEVÉL. BÉCSLÖ, (bécs-él-ő) fn. és mn. tt. bécslő-t, tb. -k. Megbízott hiteles személy, ki bizonyos jószágnak értékét, árát meghatározza. A becslőket kivinni a hely szinére. Meghiteztetni a becslöket. Különösen a végre kiküldött biztos, hogy bizonyos károk mennyiségét határozza meg. Tüzkármentesítési becslők. BECSLÖBIZOTTSÁG, (becslő-bizottság) ösz. fn. Több személyből álló kiküldöttség, melynek föladata valamely jószág értékét vagy kármennyiségét meghatározni. V. ö. BIZOTTSÁG. BECSMEL, helyesebben 1. BECSMÉRÉL. BÉCSMÉRÉL, (bécs-mérél) ösz. áth. Valamely jószágnak, árunak becsét, értékét mintegy méregetve, latolgatva fitymálja, kicsinyíti, ócsárolja. Más portékáit becsmérelni. Ami nem az övé, szereti becsmérelni. Továbbá a cselekvények erkölcsi becsét alacsonyítja, gyalázza. Mások tetteit, érdemeit irígységből becsmérelni. BÉCSMÉRÉZ, (bėcs-mérez) ösz. áth. L. BÉCS MERÉL. BÉCSORSZÁG, (Bécs-ország) ösz. fn. Heltai s némely más régi iróknál, am. Ausztria. BECSŐ, falu Zólyom vármegyében; helyragokkal: Becső-re, -n, -ről. BECSÖDÍT, (be-csődít) ösz. áth. Seregesen, csapatosan begyüjt, bemenni sürget. A népet becsődíteni a gyülésekre. A kiváncsiakat holmi látványos előadásokra becsődíteni. V. ö. CSÖDÍT. BECSÖDÜL, (be-csödül) ösz. önh. Csoportosan, seregesen, csapatosan tódulva begyülekezik, betolakodik. V. ö. CSÖDÜL. BÉCSREVÁGYÓ, (bécsre-vágyó) ösz. mn. Kitüntetést, rangot, czímeket kereső, dicsvágyó. BÉCSSZABÁS, (bėcs-szabás) ösz. fn. Szokottabban, 1. ÁRSZABÁS. BÉCSSZERÉNTI, (bėcs-szerénti) ösz. mn. Ami bizonyos határozott becsnek, árnak megfelel. Valaminek becsszerénti árát megadni. BÉCSSZÓ, (bécs-szó) ösz. fn. Szokottabban am. becsületszó, azaz oly szó, illetőleg igéret, fogadás, melynek teljesítéséhez vagy igazságához becsületünket kötjük. BÉCSSZOMJ, (bėcs-szomj) ösz. fn. A becsvágynak magasabb foka, mely a kitüntetést szertelenül keresi, s mintegy szomjuhozza. BÉCSSZOMJAS, (bėcs-szomjas) ösz. mn. Szertelenül, tulságosan becsvágyó, dicsőség után sovárgó. BÉCSTÁPLÁLAT, (bécs-táplálat) ösz. fn. Ösztön, inger, körülmény, állapot, mely valakiben a becsérzést, dicsvágyat föntartja, neveli, s mintegy táplálja. BECSTELEN, (bėcs-telen) mn. tt. becstelen-t, -ék. Aminek átvitt érteményü erkölcsi becse tb. 475 BECSTELENEDIK-BECSUK BECSUKÁS-BECSÚSZTAT 476 nincsen; erkölcsileg alávaló, galád, elvetemedett, kit | ellátott rekesztékbe tesz. A pénzt becsukni a ládába. a közvélemény tiszteletre méltónak nem tart. Becste- Becsukni valakit a mellékszobába. V. ö. CSUK. len ember. Becstelen cselekedet. Különböztetés végett BECSUKÁS, (be-csukás) ösz. fn. Cselekvés, miv. ö. BECSETLEN. dőn valamit, vagy valakit becsuknak. V. ö. BECSUK, és BEZÁR. BÉCSTELENEDIK, (bėcs-telen-éd-ik) k. m. bécsk.m. telened-tem, -tél, ett. Erkölcsi alávalósága, galádsága miatt becsülete, jó híre-neve fogy, veszendőben van, becstelenné lesz. BECSUKKAN, (be-csukkan) ösz. önh. Mintegy önmagától becsukódik, betevődik. Álmosságtól becsukkannak a szemek. Az ajtó becsukkant. BECSUKKANT, (be-csukkant) ösz. áth. Eszközli, hogy ami tárva nyitva volt, becsukkanjon. A szél becsukkantotta az ajtót. Maga után becsukkantani a kaput. BÉCSTELENÍT, (bėcs-telen-ít) áth. m. bécstelenit-ett, par. 8, htn. -ni vagy eni. 1) Becstelenné tesz valakit, azaz, erkölcsi jellemét beszennyezi. Minden vétek, gonosz tett becsteleníti az embert. Ezzel mind magadat, mind családodat becsteleníted. 2) Becs- BECSUKLYÁZ, (be-csuklyáz) ösz. áth. Csuktelennek, azaz alávalónak, galádnak, erkölcstelennek lyával beföd, betakar. Eső ellen becsuklyázni a fejet. mond, hirdet, gyaláz, mások szemében kisebbít. Gya- BECSUKOTT, (be-csukott) ösz. mn. Általán, akit nusításokkal, rágalmakkal becsteleníteni valakit. vagy amit becsuktak, ezen igének minden érteményeiBÉCSTELENÍTÉS, (bécs-telen-ít-és) fn. tt. becs-ben véve. Becsukott ajtó, kapu, ablak. Becsukott könyv. Becsukott ládában, szekrényben tartani a pénzt. Büntetésül becsukott gyermek. V. ö. BECSUK. telenítés-t, tb. —ék. Általán cselekvés, mely által mást vagy minmagunkat becstelenítjük. V. ö. BECSTELENÍT. Különösen becsületsértés, rágalmazás, mely ellen törvényes keresetnek van helye. BECSTELENÍTÉSI, (bécs-telen-it-és-i) mn. tt. becstelenítési-t, tb. -ek. Becstelenítésre vonatkozó. Becstelenítési szándék, tett. Becstelenítési per. BECSTELENÍTETT, (bécs-telen-it-étt) mn. tt. bécstelenített-et. Hirében-nevében sértett; erkölcsileg becstelenné tett; a közvélemény előtt becsületétől megfosztott. A becstelenített elöljárónak nincs tekintélye. BÉCSTELENÍTŐ, (bécs-telen-it-ő) mn. tt. becstelenítő-t, tb. —k. Ami becstelenné tesz, meggyalázó, megszégyenítő. Becstelenítő szavak, szidalmak, rágalmak. BECSULLANKODIK, (be-csullankodik) k. Veszprém vármegyei tájszó, am. belopódzik. BECSUNYÁZ, (be-csunyáz) ösz. áth. Bemocskol, beszennyez, berutit, bepiszkít. Becsunyázni a ruhát, a szobát. BECSUNYÍT, (be-csunyít) ösz. áth. 1) 1. BECSUNYÁZ. 2) Ganajával bemocskol, leszar, lefos. Becsunyítani a ház elejét, az árnyékszéket. V. ö. CSUNYÍT. BECSÚSZ, (be-csúsz) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. hason csúszva megy be valahová. A kígyók becsúsznak likaikba, a sziklarepedékekbe. 2) Mondjuk emberről s más lábas állatokról is. Négykézláb becsúszni a kapu alatt. 3) Átv. ért. suttomban, alattomban, lopva, BÉCSTELENKĖDĖS, (bécs-telen-ked-és) fn. tt. bécstelenkedés-t, tb. ek. Illetlenkedés, becstelen-ek. Illetlenkedés, becstelen-álutakon bejut valamely helyre, vagy állapotba. Beség elkövetése. csúszni valamely hivatalba, társaságba. 4) Észrevétlenül, véletlen bekeveredik, bevegyül. Ezen iromány csak úgy csúszott be a levéltárba. BECSUSZAMIK, (be-csuszamik) ösz. k. Sima kígyóként észrevétlenül belopódzik valahová. Az alattomos bejutás nagyobb fokát fejezi ki, mint az egyszerü becsúsz. BECSUSZAMLIK, BECSUSZAMODIK, 1. BE CSUSZAMIK. BECSÚSZIK, (be-csúszik) ösz. önh. Köz szokás szerint egy érteményü a becsúsz igével; de szabato san véve, becsúsz az élő állat, midőn önkénytes mozgással jut be valahová, ellenben becsúszik akár az állat akár a lelketlen test, midőn kül erőtől hajtva, illetőleg akaratlanúl jut be. A ló lába becsúszik a kátyuba, a szekér fara becsúszik az árokba. BECSUSZSZAN, (be-csuszszan) ösz. önh. Hirtelen, egy mozzanattal, lappangva becsúsz. Észre sem vettük, midön becsuszszant. V. ö. CSUSZSZAN. BECSUK, (be-csuk) ösz. áth. 1) Ami tárva, nyitva, kiterjesztve volt, annak lapjait, szárnyait, oldalait behajtja, egymáshoz szorítja, stb. s ez által a köztök levő rést, nyilást betakarja. Becsukni a nyitott könyvet. BECSÚSZTAT, (be-csúsztat) ösz. áth. 1) Tolás, Becsukni a szemeket. Csukd be a szádat. Különösen taszítás által eszközli, hogy valamely test becsúszszék kapocs, akaszték által ugyanezt teszi. Becsukni az aj- valahová. A portékás ládákat lejtős deszkán becsúsztót, ablakot, kaput. Becsukni a szekrényt, ládát. Kü- tatni a hajóba. A parton heverő csónakot becsúsztatni lönböztetés végett v. ö. BEZÁR. 2) Valamit ajtóval, | a vízbe. 2) Átv. ért. álutakon, alattomosan, igazságta 477 BECSÚSZTATÁS-BECSÜLET BECSÜLETADÁS-BECSÜLETFELEDÉS 478 lanul, törvénytelen módon behelyez, bejuttat, beigtat. | Becsületet érdemelni, elveszteni. Oda a becsület. Vége a Becsúsztatni a kegyenczeket holmi hivatalokba. 3) Hi- becsületnek. Becsületét félteni, őrizni, védelmezni. Becsüvatalos irományok, oklevelek közé, vagy azok szöve- letben tartani valakit, és másoktól becsületben tartatni. gébe csempész valamit. Becsület fogytáig. A becsületet minden ember szereti. Km. Mind jó ott lakni, hol becsülete van az embernek. Km. | Tisztelet becsület, de igazság is. Km. 3) Illendőség, udvariság, emberség. Becsületet tanulni. Majd megtanítlak becsületre. A vendégeket becsülettel fogadni. Becsülettel viszonozni a szivességet. Ennek fele sem csület. Adom tisztelettel, veszem becsülettel. BECSÚSZTATÁS, (be-csúsztatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki becsúsztat valamit, ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BECSÚSZTAT. BECSÚSZTATOTT, (be-csúsztatott) ösz. mn. Általán amit akár tulajdon akár átv. érteményben becsúsztattak, különösen, becsempészett, alattomban betolt. Vámon becsúsztatott áruk. Becsúsztatott tisztviselő. Szöveg közé becsúsztatott szavak. V. ö. BECSÚSZTAT. BECSUTAKOL, (be-csutakol) ösz. áth. Csutakkal bedug. Becsutakolni a hordó száját, a zsákon támadt likat. V. ö. CSUTAK. BECSÜ, (bécs-ü) fn. tt. becsü-t, tb. k. Valamely jószág értékének meghatározása, melyben kimondatik, mit ér, mi a beese, mit lehet vagy kell érte adni. Előre megszabott becsül szerint adni, venni valamit. Különösen hites személyek, biztosok általi meghatározása valamely jószág értékének. Becsüre kiküldött esküttek. A tüz által okozott kár becsül szerént ezer forintra rúg. A bécs gyökből úgy képződött becsül, mint ár-ból áru. BECSÜÁR, (becsü-ár) ösz. fn. A jószágnak azon értéke, ára, melyet a meghivott, s hites becsüsük határoznak meg. A tett háznak becsüárát megfizetni. A zálogos jószág beruházásának becstára. BECSÜL, BECSÜL, (bécs-ül vagy bécs-öl) áth. m. becsül-t. 1) Valakinek erkölcsi becset tulajdonít, s mint olyannal bírót tisztel. Becsülni a jó hazafiakat, az erényes férfiakat. 2) Visszaható névmással am. illően, az erkölcsi törvények szerint viseli magát. Magát megbecsülni. Fiam, becsüld meg magadat. 3) Szintén meg igekötővel am. kímél, gondját viseli valaminek. Megbecsüli, amije van, nem pazarolja. Megbecsüli a ruháját. 4) Felható ragu viszonynévvel: méltat, méltónak tart valamire. Nagyra, sokra becsülni valakit. Kevésre, semmire sem becsülni. 5) Valaminek becsárát, értékét szabja, becsel. E lovat kétszáz forintra becsülik. Mint átható ige tulajdonkép: becs-öl, mint ezek is: kerül (áth.), tanul, elemezve: ker-öl, tan-ol. V. ö. -UL -ÜL képző. BECSÜLÉS, (bécs-ül-és) fn. tt. becsülés-t, tb. -ek. Cselekvés, illetőleg lelki müködés, mely által valakit vagy valamit becsülünk ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BECSÜL. BECSÜLETADÁS, (becsület-adás) ösz. fn. Külső tisztelés, illetőleg tiszteletjel, oly emberek iránt, kiket becsülünk. BECSÜLETADÓ, (bécsület-adó) ösz. mn. Aki másokat kellő tiszteletjelekkel megkülönböztet. BECSÜLETBELI, (becsület-beli) ösz. mn. 1) Amitől becsületünk föltételeztetik, amit teljesíteni a becsületérzés kivánja; becsületben járó. Ez becsületbeli dolog. Aki bizonyos hivatalnak, rangnak czímét viseli, ami fizetéssel s néha kötelességgel sem jár: máskép: tiszteletbeli. Becsületbeli szolgabiró, eskütt, jegyző. BECSÜLETBUZGALOM, (bécsület - buzgalom) ösz. fn. Becsületre vágyó indulat, hajlandóság. BECSÜLETÉRZÉS, (becsület-érzés) ösz. fn. Nemesebb erkölcsi tulajdonság, melynél fogva a jót, az erényt belső ösztönből szeretjük. A gyermekben fölébreszteni, táplálni a becsületérzést. Becsületérzésből, nem kényszerítve, nem félelemből tenni valamit. Nincs benne becsületérzés. BECSÜLETÉRZŐ, (bécsület-érző) ösz. mn. Aki a jót, illőt belső ösztönből felfogja, és követi. Becsülletérző fiatal ember. BÉCSÜLETĖS, (bėcs-ül-et-ės) mn. tt. bécsületés-t, vagy -et, tb. -ek. 1) Becsületben álló, erényes magaviselete miatt tiszteletre méltó. Becsületes ifju. Minden ember ember, de nem minden ember becsületes ember. Km. 2) Tisztességesebb polgári állásu, nem a nép aljából, vagy épen söpredékéből való. Különösen a községi előljárók és czéhtársulatok czíme. Becsületes bírák! Becsületes csizmazia czéh. 3) Köz szokásilag tágas érteményben, a maga nemébe derék, jeles, nevezetes. Ez becsületes úri lak. BECSÜLETESEN, (bécs-ül-et-és-en) ih. 1) A jó erkölcsiség, erényesség szabályai szerint, illendően. Becsületesen viselni magát. Becsületesen élni. 2) Szélesb ért. jelesen, helyesen, derekasan, igen nagyon. Becsületesen bevégezni a munkát. Becsületesen (igen erősen) megverni valakit. BECSÜLETESSÉG, (bécs-ül-et-és-ség) fn. tt. becsületésség-ét. Tiszteletet gerjesztő erkölcsi tulajdonság. Becsületessége miatt köz tiszteletben álló férfi. Nincs szebb dolog a becsületességnél. Becsületességgel legtöbbre mehetsz. BECSÜLET, BECSÜLET, (bécs-ül-et) fn. tt. becsület-et. 1) Erkölcsi törvények iránti belső tisztelet, s azon belső érzelem, mely az erénynek mint erkölcsi jónak rugója. Becsületből tenni jót másokkal. Becsülettel élni, halni. Becsületből szolgálni a hazát, nem haszonért, hanem egyedül a haza javáért. Ő sokat ad a becsületre. Becsületében lehet bízni. Becsületemre mondom, fogadom, igérem. Nincs benne annyi becsület, hogy 2) Oly belső hódolat, melyet mások erénye bennünk, vagy a BECSÜLETFELEDÉS, (becsület-feledés) ösz. miénk másokban gerjeszt. Becsületben lenni. Becsületet fn. A becsületre, illetőleg erényes cselekvényekre öszszerezni, vallani, aratni. Becsületre vágyni, törekedni. | tönző érzelmek elhanyagolása. ... 479 BECSÜLETFELEDŐ-BECSÜLETSÉRTŐ BÉCSÜLETFELEDŐ, (bécsület-feledő) ösz. mn. Az erény, erkölcsiség, illedelem szabályaival nem gondoló; becstelen, szemtelen, galád jellemű. BECSÜLETKEVERÉS, (becsület-keverés) ösz. fn. Él e szóval Faludi s am. mások becsületének, jó hirének-nevének alacsonyítása; gyalázás, rágalmazás. BECSÜLETKÓR, (becsület-kór) ösz. fn. Túlságos, mértéktelen becsületvágy, illetőleg rangvadászat, mások tiszteletének hajhászása; gőgös nagyravá-| gyás, mely gyakran tiltott útakon törekszik czélt érni. BECSÜLETLEN, (bėcs-ül-etlen) mn. tt. becsületlen-t, tb. —ék. Akit vagy amit nem becsülnek, erkölcsi becs nélkül való, illetőleg megvetett, nem tisztelt. Becsületlen galád ember. Határozóilag am. becsület nélkül. BECSÜLETLENSÉG, (bécs-ül-etlen-ség) fn. tt. becsületlenség-ét. Becsület nélküli állapot, vagy tulajdonság, becsület hiánya. Becsületlenségednek magad vagy oka. BÉCSÜLETLENÜL, (bées-ül-etlen-ül) ih. Becsület nélkül, nem becsülve, nem tisztelve. Becsületlenül élni. BECSÜLETMENTÉS, (becsület mentés) ösz. fn. Gyalázás, rágalmazás, gyanusítás elleni óvás, a veszélyben forgó becsületnek védelmezése, igazolása. BECSÜLETMENTÖ, (becsület-mentő) ösz. mn. Ami a kétségbe hozott, gyanusított becsületet, jó hírtnevet a rágalom, illetőleg vádak ellen megvédi, meg tisztítja. Becsületmentő hiteles tanúk, oklevelek. BECSÜLETMENTSÉG, (becsület-mentség) ösz. fn. Nyilatkozat, tanuvallomás becsületünk mellett; gyanusított, kétségbe vont becsületességünk védelmére felhozott bizonyítványok. BECSÜLETPER, (becsület-per) ösz. fn. Peres kereset oly személy ellen, aki becsületünket megsértette. BECSÜLETPOLCZ, (becsület-polez) ösz. fn. Rangfokozat, vagy tiszti állomás, melyre valaki becsületessége által emelkedik, vagy általán, melylyel valakit megtisztelnek. Magas becsületpolezra jutni, emelkedni. Becsületpolezra vágyni, törekedni. BÉCSÜLETRABLÓ, (becsület-rabló) ösz. fn. Másokat a közvélemény előtt gyalázó, rágalmazó, gyanusító személy. BECSÜLETREVÁGYÁS, 1. BECSÜLETVÁGY. BECSÜLETREVÁGYÓ, 1. BÉCSVÁGYÓ. BECSÜLETRONTÁS, (becsület-rontás) ösz. fn. Általán ellenséges törekvés, müködés, mely által valaki mások becsületét, jó hirét-nevét kisebbíti, vagy épen megsemmisíti. bet ejt, mennyiben valakit rágalmaz, gyaláz, gyanusít, s az által mások előtt kisebbit. Becsületsértő czélzások, példázgatások, gyanusítások, csúfnevek. A becsületsértöt perbe idézni, párviadalra kihívni. BECSÜLETSZÉK, (becsület-szék) ösz. fn. Tör vényszék, mely becsületsértési pereket tárgyal, s azokban itéletet hoz. BECSÜLETSZERETET, (bécsület-szeretet) ösz. fn. Gyöngéd és nemes erkölcsi érzelem, vagy indulat, mely a becsületet mint az erény kútfejét kedveli, s annak megszerzésére minden erejéből törekszik. BECSÜLETSZERETŐ, (becsület-szerető) ösz. mn. és fn. Aki az erényességen alapuló becsületet kedveli, azt megszerezni iparkodik, s elveszteni ovakodik. BECSÜLETSZERZŐ, (becsület-szerző) ösz. mn. Ami által mások becsülését megnyerjük, ami tiszte letet gerjeszt irántunk; ami kitüntetésben részesít, rangra emel stb. Becsületszerző polgári erények, érdemek, BECSÜLETSZÓ, (becsület-szó) ösz. fn. Állítás, igéret, fogadás, melyet becsületünk kikötése mellett teszünk. Becsületszavát adni. Becsületszóval fogadni, igérni, erősíteni, bizonyítani valamit. Becsületszavamat teszem rá. Higyj becsületszavamnak. Bizhatol becsületszavamba. Az ő becsületszava esküvel fölér. BECSÜLETTELI, (bécsület-teli) ösz. mn. Igen becsületes; különösen, igen nyájas, udvarias, tisztelettel viseltető. Becsületteli fogadás, bánásmód. Becsületteli tisztviselő. BECSÜLETTÉVŐ, (becsület-tevő) ösz. mn. A társadalmi illem szabályai szerint tiszteletet mutató, udvarias. BECSÜLETTUDÓ, (bécsület-tudó) ösz. mn. Az emberekkel való fínom, úrias bánásmódban jártas. nyájas, udvarias. BECSÜLETÜGY, (béesület-ügy) ösz. fn. Oly dolog, mely közvetlenül a becsületet illeti, melytől becsületünk függ, melyet becsületünk koczkáztatása nélkül elintézetlenül nem hagyhatunk; becsületben járó föladat. BECSÜLETVADÁSZÁS, (bécsület - vadászás) ösz. fn. A becsületnek, és becsülettel járó tiszteletjeleknek, rangnak, czímeknek tulságos keresése. BECSÜLETVADÁSZÓ, (becsület-vadászó) ösz. mn. Aki a becsület külső jeleit, nevezetesen rangot, czímeket, megtiszteltetéseket tulzólag keresi, haj hászsza. BECSÜLETVÁGY, (becsület-vágy) ösz. fu. Erkölcsi belső ösztön, melynél fogva mások általi kitüntetésre, illetőleg rangra, méltóságra törekszik valaki, BECSÜLETRONTÓ, (becsület-rontó) ösz. mn. és fn. Aki vagy ami mások becsületes hírét-nevét beszennyezi, alacsonyítja. Becsületrontó irígyek, vetély-mely társak. Becsületrontó kihágások, büntettek. BÉCSÜLETSÉRTÉS, (bécsület-sértés) ösz. fn. Erkölcsi bántás, mely mások becsületén csorbát ejt, illetőleg mely a becsületérző embernek fájdalmat okoz. BECSÜLETSÉRTÖ, (bėcsület-sértő) ösz. mn. és fn. Aki vagy ami a becsületérző szíven erkölcsi se ha tulságossá válik, becsületkórnak mondatik. BECSÜLETVÉDŐ, (béc sület-védő) ösz. mn. Ami megsértett, vagy veszélyeztetett, gyanusított becsületünket okokkal menti, fentartja. Recsületvédő iratok, oklevelek. BECSÜLÖ, (bécs-ül-ö) mn. és fn. 1) Aki mások erkölcsi becsét elismeri, s ennélfogva öket tiszteli. |