AFIUM, opium szó változata.

AFONYA vagy ÁFONYA, fn. tt. afonyá-t, tb. ák. Cserjeféle növénynem a nyolczhímesek és egyanyások seregéből, egyszersmind e növény bogyóféle gyümölcse, erdélyiesen havasi eper vagy kukojcza. Hasonló hozzá a román afine (Vaccinium. L.)

AFRIKA, fn. tt. Afriká-t. A föld öt részeinek egyike a földgolyó déli félkörén, északfelől a középtengertől, kelet felől a vörös és indiai, dél és nyugat felől az aethiopiai és atlanti tengertől környezve, s a száraz földdel Ázsia felől Suez földszorosa által köttetvén öszve. Nevét a régi irók némelyike (Solinus) szerint Afer-től Hercules fiától, mások (Josephus) szerint Ábrahámnak ugyan ilynevű fiától vette. A régi görögök Libya (4ẞúŋ) néven nevezték.

AGANCSOS, (ág-ancs-os) mn. tt. agancsos-t, vagy at, tb. ak. Szarvasnemű, melynek agancsai vannak. Agancsos vad, fővad.

--

AGANCSOSODIK, (ág-ancs-os-od-ik); k. m. agancsosod-tam, ―tál, —ott. Agancsai nőnek, sarjadzanak.

AGÁR, (ag-ár) fn. tt. agarat, tb. agarak. Vadászebek faja, melynek sovány, nyúlánk teste, s hosszu lábai vannak, s különösen gyorsaságánál fogva nyúlfogásra igen alkalmas. Sovány, mint agár. km. Szegény nemesember, kinek agara nincs. Km. Ásítnak az agarak, jó vadászat lesz. Km. Jól hajtanak az aga

AFRIKABELI, (Afrika-beli) tt. Afrikabeli-t, tb. rak jó reménység van. Hátrább az agarakkal = -ek. 1. AFRIKAI.

AFRIKAI (afrika-i) mn. tt. afrikai-t, tb. -ak. Afrikából való, vagy ott létező, termő, készült, stb. Afrikai szerecsen, sivatagok, növények, gyümölcsök, állatok. Mint fn. jelent különösen odavaló lakost. Az afrikaiak jobbára feketék.

AG, elvont gyök, mely fönvan az agg és agos szókban. Véleményünk szerint eredeti jelentése vagy a meghajlást, görbülést jelentő g hangban keresendő, vagy rokonnak tekintendő a vénet jelentő av, avas szókkal, mennyiben t. i. ezen származékokban a vén kor bizonyos tulajdonságait, nevezetesen az elfogyást, soványodást leljük föl. Az agár az ebfajok között legszikárabb, mintegy legavatagabb; aki agg, az avataggá lesz; másik elemzéssel 1. Agár szó alatt; agos, ebagos szőrös, mintegy idő előtt elaggott formáju, csenevész gyermek. Molnár A.-nál az agg (vetus) majd egy majd két g-vel fordul elő, így más régi iratokban is, pl. Révay-,Góry-codexekben. V. ö. AGÁR, továbbá AGG, 1) és AGG 2).

ne oly fennen, oly nagy széllel, kevéssé hagyj alább, mérsékeld magad. Nyúl után bottal veri az agarat. Km. kelletlen munkára szorít. Nagy böcsülete, mint a téli agárnak. Km. Nem örülnek a nyulak, mikor az agarak fiadzanak. Km. Nyújtózik, mint agár a pozdorján. Km. Kan agár a vendég, komondor a gazda. = a gazda parancsol otthon. Az agarak szokottabb nevei: Fecske, Cziczke, Lepke, Pillants, Szegfű, Szellő, Szárcsa.

Részint tulajdonsági, részint hangrokonsági tekintetből hasonlíthatók: a latin acer (gyors), a magyar ugor, szláv ogár, ogáru, eher, török zaghyr, hell. aroa, mely vadászatot jelent, szanszkrit csar, (előhalad, latinul curro); a honnan azt véljük, hogy ezen szóban az ag gyök mint általán a g hang görbülést, meg- vagy előrehajlást jelent, mint például a sebesen futó kutyánál, lónál, stb. tapasztaljuk.

AGARAS, (ag-ar-as) mn. tt. agaras-t vagy — at, tb. -ak. Aki agarakat tart, kedvel; agarakkal bővelkedő. Agaras vadász, nemesember. Agaras hely, vidék.

AG, 1) névk. változattal og, eg, ég, ög: hany-ag, lov-ag, héz-ag; bal-og, gyal-og, szúny- AGARÁSZ, (ag-ar-ász) fn. tt. agarász-t, tb.

og, hály-og, tály-og; hid-eg, mel-eg, délez-eg, rid--ok. Aki agarakkal szokott vadászni, nyulászni. A eg, süv-eg, id-eg; fér-ég, kér-ég, mér-ég; üsz-ög, örd- hány közbirtokos, annyi agarász. Lóhátas agarászok. ög. 2) Kevés példányban igek. mint: ball-ag (bill-eg) AGARÁSZ, (ag-ar-ász) önh. m.agarász-tam,-tál, far-ag, kacz-ag. Mint névképző érteményre nézve kö- -ott. Agarakkal jár vadászni, nyulászni. Lóháton, gyazel áll az as, os, es, stb. képzőhöz, miről 1. ES, ÉS log agarászni. Hetedik határba is elmegy agarászni. kötszó. 3) Az öszvetett atag, eteg második alkatrésze, AGARÁSZÁS, (ag-ar-ász-ás) fn. tt. agarászás-t, mint: herv-at-ag, olv-at-ag, lank-at-ag, leng-et-eg, förg- ok. Foglalkodás, vagy mulatság, midőn valaki et-eg, stb. 1. ATAG, -ETEG, képző. 4) Vegytani nyelvben régebben az oxydumok képzője volt kétágu változattal vas-ag, hugy-ag, él-eg, kén-eg.

AGACS, (ag-acs) fn. tt. agacs-ot. Mátyus földén am. akácz, akáczfa. Gyöke ag azon ak lágyított mássa, melyből akad, akaszt, akácziós származtak, 1. AK, elv. gyök.

AGANCS, (ág-ancs) fn. tt. agancs-ot. A szarvasnak, vadásznyelven fővadnak ágas szarvazata. Az agancs abban különbözik a szarvtól, hogy az tömör anyag s évenkint újúl. A dolog természeténél fogva gyöke ág, mely könnyebb hangoztatás végett rövidül használtatik.

|

tb.

agarász.

AGARÁSZAT, (ag-ar-ász-at) fn. tt. agarászat-ot. Agarak segítségével űzött nyúlvadászat.

AGARÁSZATI, (ag-ar-ász-at-i) mn. tt. agarászati-t, tb. —ak. Agarászathoz tartozó, azt illető. Agarászati jog, szabályok, kedv, mulatság, szenvedély.

AGARÁSZEGYLET, (agarász-egylet) ösz. fn. Agarászok, agarászatkedvelők egyesülete, melynek egyik fő mulatsága az agárverseny.

AGÁRD, (Agár-d) helyn. több vármegyében. Több helynév az állatoktól vétetett, mint: Tinód, Ebed, Lovad, Kakasd, Ölved stb.

AGARÉV, (Aga-rév) falu Somogy megyében.

AGÁRFÜ, (agár-fü) ösz. fn. Növényfaj a kosborok neméből, máskép, agárkosbor vagy vitézfű. (Orchis Morio. L.).

AGÁRKOSBOR, 1. AGÁRFŰ.

AGÁRKÖLYÖK, (agár-kölyök) ösz. fn. kis agár; az agár fia.

AGÁRKUTYÓ, 1. AGÁRKÖLYÖK. AGÁRMONY, (agár-mony) ösz. fn. 1) Az fajú kan monya. 2) Átv. ért. 1. AGÁRKOSBOR.

tisztel gyökből származtatja, s ehhez sorozza a német Acht, achten szókat is. A tisztelet, böcsület is mindig egyik tulajdonítmánya volt a régiségnek, aggságnak (bár ezt napjainkban kevésbé tapasztaljuk), innen a Fiatal,tisztes régiség szójárás a magyar nyelvben.

- ni vagy

AGG (2), (ag-og) gyak. önh. m. agg-tam, vagy ―ottam, -tál, vagy ottál, —ott, htn. agárani. 1) Vénül, vénhedik. Megagg megvénül. Semmi nem agg meg oly könnyen, mint a jótétemény. Km. „Még a föld is el agg.“ Beniczki.

AGÁT, fn. tt. agát-ot. A tűzkő egyik faja, mely különféle szineket játszik, s fényesre köszörülhető, miért a fél drágakövekhez számíttatik. Eredetije a hellen αχάτης, AGÁTKÖ, ösz. fn. 1. AGÁT.

AGG, (1) mn. tt. agg-ot. A régieknél, mint Molnár Albertnél is, hol két, hol egy g-vel fordul elő: agkofa, aglant, agnő. A székelyek szinte mondják: ag eb. Van Ag családnév Érsekújvárott. Értelme ócska, vén, törődött, régi, avult, mintegy avag hosszasabban avatag. Agg fű, agg széna, mely első növés valamely évben, s különbözik a sarjutól, mint újabb fiatalabb növéstől. Agg dada, vén asszony. Agg lamos, öregapa a menyekzőben. Agg lant, vén banya. Egy agg lant van Gyöngyös táján. Faludi. Agg legény, aki a házasság ifju korát átugrotta. Agg ló. Gyakran agg lovon verik agyon a farkast. Km. Agg róka. Nehéz az agg rókát tőrbe ejteni. Km. Agg szó, de igaz, így nevezi Pázmán a közmondást. Agg ellenség, a régieknél ördög.

„Romok között erőtlen agg
Apák lézengenek.“

Bajza.

Agg vitéz. Agg eb. Késő az agg ebet tánczra tanítani. Km. Agg ebnek, vén szolgának egy a fizetése. Km. Nem agg ebnek való a csontrágás. Km. Agg erdő. Agg tölgy. ,,Az agg erdőben aludtam el

Egy lombos tölgynek alatta,

Zaj támada az agg tölgy lombjai közt,
S elverte szememről álmomat."

Kazinczy Ferencz.

Minthogy az agg mint mn. csak vén korra, nagy időre vonatkozik: innen is valószinű, hogy az agg igének is ez a tulajd. eredeti értelme.

Agg a szarvas, feje ágazatján

Éve számát büszkén mutogatván.“

Vörösmarty.

Kiaggott vénsége miatt divatlanná lett. 2) Valamin búsúl, töri magát, töprenkedik, törődik. Azon agg, hogy él meg. Ne aggj rajta, akármi történik. Eb aggja

eb gondoljon, eb törődjék vele. Régebben val, vel raggal is elfogadta a tárgyat: „Reménykedéseddel, panasziddal most nem aggok." Faludi Ferencz.

Ha ezen szóban első tulajdon érteményül az ó kort veszszük, úgy elemezhetni, hogy gyöke ag vagy agg az av gyökből eredne, honnan avas avúl szók is származnak, miszerint agg annyi mint av ag, hosszabban avatag. Minthogy továbbá a bú, töprenkedés felöl azt tartjuk, hogy idő előtt vénít, innen agni = oly valamivel gyötörni fejünket, ami aggá tesz. Ha sonló észjárással a szláv nyelvekben sztari vén, agg, és sztarost vénség és aggódás, és sztarám sze = aggódom, és vénülök. Ellenben más eszmemenettel azt is vélhetni, hogy az agg tulajd. érteménye: görnyed pl. gond alatt, törődik, mintegy lenyomott, szorongatott állapotban szenved, mely értelemben hasonló hozzá a szanszkrit ag ang (öszvenyom), hellen ärzo, lavolna átv. ért. agg = vénül, vénhedik, azaz a nagy tin ango, angor, német Angst, eng, bang. Innen lett kor terhe miatt megtörődik, s mintegy öszvenyomva meggörbed. V. ö. AGG (1).

AGGALÉK, 1. AKGALÉK.

AGGALMAS, (agg-al-om-as) 1. AGGODALMAS. AGGALOM, (agg-al-om) 1. AGGODALOM. AGGÁLY, (agg-ály) fn. tt. aggály-t, tb. -ok. 1) Kedélynyomasztó állapot, midőn bú, gond, félelem foglalja el lelkünket, s nyugodni nem hagy. 2) Kétely valaminek helyességében, igazvoltában, vagy valakinek igazmondásában, például valakinek tanuságtételében, mert már hazugságban tapasztaltatott.

AGGÁLYOS, (agg-ály-os) mn. tt. aggályos-t, tb.

okozó, vagy, ezen kedélyállapotban szenvedő. Aggályos állapotban lenni. Aggályos szív. 2) Kételyt támasztó. Aggályos tanu, okirat.

A lapp nyelvben eigie ös, a finnben akka = vén asszony, ős anya, a szanszkritben is akká, annyi mint anya, nagyanya, melyekkel ismét öszveüt magas hangon a magyar egyszerűbb ük; ide tartozik a török ökszüz árva) is, melyben szüz (sziz) viszony--ak. 1) Aggályt, azaz bút, gondot, töprenkedést rag am. nélkül, nélküli (vesztett, fosztott), ökszüz tehát nem más, mint ük- vagy akká-szüz am. anyavesztett. Nem hibázunk, ha a török aga vagy agha szót is ide igtatjuk, mely ott am. úr. S nem származhatott-e ez agg-ból épen úgy, mint a franczia seigneur, sieur, monsieur, olasz signor, a latin senior-ból? Előfordúl még a törökben ik, mely régit, öreget, s ak, mely fehéret, szürkét jelent; és vajjon nem jellemzi-e ez szinte az agg kort? Meg kell még jegyeznünk, hogy a föntebbi szanszkrit akká szót Eichoff az acs, becs, becsül,

AGGÁLYTALAN, (agg-ály-talan) mn. tt. aggály talan-t, tb. ok. Aggály nélkül levő, gondatlan, butalan, nyugodt nem töprenkedő kedélyü; kétely nélküli. AGGANY, 1. AKGANY.

AGGÁS, (agg-ás) fn. tt. aggás-t, tb. —ok. 1) Vénhedés, folytonos vénülés. Elaggás, megaggás. 2) Búsulás, gondok miatti töprenkedés.

AGGASZTAL, (agg-asz-t-al) áth. m. aggasztal-t. | ina, máskép inda. Oly képzésü, mint: magasztal, vigasztal, marasztal,

AGGÍT, (agg-it) áth. m. aggit-ot, par. -s, htn. engesztel stb. Egy jelentésü a rövidebb aggaszt-val, | —ni vagy —ani. Aggá, azaz vénné tesz, vénít. Az melynek némi tartóssági, folytonossági, gyakorlati ár- idő mindenkit aggít. nyéklatot kölcsönöz.

AGGASZTALÁS, (agg-asz-t-al-ás) fn. tt. aggasztalás-t, tb. ok. Tartósabb, folytonosabb aggasztás. AGGKOR, (agg-kor) ösz. fn. Élemedett, a sírAGGASZTÁS, (agg-asz-t-ás) fn. tt. aggasztás-t, felé hanyatló kor, emberélet, vénség. Az aggkort aránytb. ok. Hatás a kedélyre, mely ezt aggasztja, búsít-lag kevesen érik el. Aggkorra jutni. ja, gonddal terheli.

AGGASZTÓ, (agg-asz-t-ó) mn. tt. aggasztó-t. Ami aggá tesz, különösen, ami bút, gondot, szorongatást okozva, a kedélyt leveri, s a testet idő AGGLAMOS, (agg-lamos) ösz. fn. Aki vén koelött fogyasztja, epeszti, s ez által mintegy sietteti rában is ágyba hugyozik. Tájnyelven és gúnytréfán, a vénülést. Aggasztó bú, gond, szomoruság, bánat. Ag-örömapa a menyekzön, máskép: öreg vigyori. gasztó állapot, körülmény, eset, kilátás, jövendő. Aggasztó szükség, nyavalya.

AGGÓDÁS, (agg-ód-ás) fn. tt. aggódás-t, tb. -ok. | vesztett, fonóházi mendemonda, szófiabeszéd, dajFolytonos búsulás, gondoskodó töprengés. Az aggás- kamese. nak mintegy folytonosságát fejezi ki.

AGGÓDIK, (agg-ód-ik) belsz. m. aggód-tam, ―tál, —ott, htn. —ni. Kedélye kétes remény és félelem vegyes érzelmeivel foglalkodik, küzd; különösen vágyainak teljesedése, vagy meghiúsodása fölött epeszti, emészti magát. A haza sorsán, jövendön, gyermekein aggódni. Azon aggódni, mi történik velünk. Mit aggó-—ak. Aggságot okozó, azzal járó, aggsággal teljes,

AGGVÉN, (agg-vén) ösz. mn. Igen vén, rendkivüli vén korra jutott vagy fölötte megtörődött agAGGOSKODIK, (agg-os-kod-ik) k. m. aggoskod-gastyán, kiről Révkomáromban közmondás: Vén, mint tam, -tál, -ott. Gondoskodik. Az illető kedélyál- a belső vár. lapotnak gyakorlatos, de szelidebb árnyalatát fejezi ki.

AGGOTT, (agg-ott) mn. tt. aggott-at. Elvénült élemedett, korosodott, régi, illetőleg törődött aggastyán. Aggott örekség. „Aggott tölgyek alatt" Kazin- AGOS, (ag-os) mn. tt. agos-t, tb. —ak. Így neveczy Ferencz. Kiaggott elavult, kiavult. zik a székelyek azon gyermeket, csecsemőt, kinek AGGOTTAN, (agg-ott-an) ih. Aggott korban, ál-arcza sőt egyébb teste is szőrös, szörférges. Páriz Pálapotban, elaggva, elvénülve. Mit ember ifjantan tanul, azt aggodtan is nehezen felejti. (Kis-Viczai.)

AGY, fn. tt. agya-t. A fej azon csontnemű, szilárd, félgömbölyű része, mely a velőt foglalja magá AGGREGE, (agg-rege) ösz. fn. Elavult, hitel- ban, s rendesen koponyának mondatik. Innen agyvelő

am. az agyban foglalt velő. Vas vesszővel ő fejét | Palóczosan ejtve: agyig. Továbbá jelent agyagból vereté, hogy az agya velője orráról kijár vala.“ (Nádor- valót. Agyagedény. codex). Erre, mint az élet és elme székhelyét tartalmazóra vonatkoznak : Agyba főbe verni, agyonütni, vágni, szúrni, csapni, legyinteni valakit, azaz úgy fejbe ütni, csapni, stb. hogy meghaljon. Agyonkínozni, gyötreni = halálra. Agyon ázni, fázni csaknem halálosan. Agyon nevetni, sírni magát. Agyon hajszolni cselédét, barmát = majd halálra hajtani. Agyafúrt ember. Vert viszi veretlent, agyafeje töretlent. Km. Vétetik egész fej helyett is. „Vevék a nádat és verik vala ő agyához" azaz fejéhez. (Münch. codex).

Eredetére nézve, ha alapfogalomúl szivos, raga| dós tulajdonságát veszszük, hasonlíthatók hozzá a régies hagyap és mostani divatban a magashangu enyek és enyv.

AGYAFURTSÁG, (agya-fúrtság) ösz. fn. Furfangosság, alattomosság; makacsság, önfejűség, fúrt-tál, ott. 1. AGYAGOL. fejűség.

AGYAFUVÓ, (agya-fuvó) ösz. mn. A székelyeknél jelent dühöst, böszt, aki mintegy fölfújja az agyát, dúlófúló.

AGYAG, (agy-ag) fn. tt. agyag-ot. Föld neme, mely a többiek között termékenységre nézve kitünő, s ragadós szilárd tulajdonságánál fogva különféle edényekre alkalmas. Sárga-, vörös-, szappan-, fehér-, pecsétes-, ruhatisztító agyag. Agyagból vályogot vetni. AKAD. NAGY SZÓTÁR.