ADÁZ-ADÉKONY

32

el-ed-el, hasonlóak: vi-adal, di-adal. V. ö. al, elok. Mint az adott ellentéte jelent oly valamit, képző. amit nem adtak. Rendesen csak öszvetételekben használjuk : kiadatlan, eladatlan, általadatlan, öszveadatlan, számadatlan; hálaadatlan, aki hálát nem ad. ADÁZ, fn. tt. adáz-t, tb. ok. Növénynem az öthímesek és kétanyások seregéből; nagygallérja nincs, kisgallérja féloldali, három levelű, lefüggő, gyümölcse karczolt. Fajai: mérges, hajas adáz. (Aethusa). Hellen eredetiből módosított szó.

ADALÉK, (ad-al-ék) fn. tt. adalék-ot, tb. ok. Amit bizonyos nemű egészhez, mennyiséghez utólag mintegy pótlékúl adunk. Különösen, közös adományozáshoz járuló rész. Adalék a kárvallottak számára. ADALIN, falu Doboka megyében. Helyr. -ba, -ban, -ból.

ADÁZ, mn. szokottabban 1. ÁDÁZ.
ADDÉG, régies 1. ADDIG.

-ADALOM, (ad-al-om) ösz. névképző, magash. edelem, melynek elemei: az önhatókat képző ad ed: ri-ad, fár-ad, borz-ad, forr-ad, eng-ed, pök-ed v. pök-öd, a középképző al el, és a hangugrató om ẻm, ADDIG, (régiesen és tájdivatosan p. Mátyusfölhonnan ri-ad-al-om, fár-ad-al-om, borz-ad-al-om, forr- dén, adzig, 1. a czikk végén); ih. Bizonyos időig vagy ad-al-om, eng-ed-el-ém, pök-ed-el-em, v. pök-öd-el-em. helyig tartó messzeségnyire, távolságnyira. Addig jár a E hasonlóknál fogva valószinű, hogy a vi-adalom és korsó a kútra, míg el nem törik. Addig verd a vasat, míg di-adalom törzsei elavúlt viad és diad önhatók, vala- tüzes. Addig élem világom, míg virít ifjúságom. (Népmint a sokadalom (némelyek szerint sok-adás, ela- dal). Addig a fáig terjed a határ. Addig fuss a! Az dás, árulás) törzse lehet sok-ad-ik önható, mint keve- én puskám addig (bizonyos távol pontig) nem visz. sedik, honnan, sokadalom = sokból álló vásári gyü- | Távolsági ellentéte a közelre mutató: eddig. Palólekezet. Hasonló igetörzsekből fejlettek ki: hied-elém, czosan lágyítva: agygyig, egygyig. Elemzését a régies ijed-elėm, gerjed-elem, töred-elėm, türed-elėm késed-adzig-ban szépen feltaláljuk. „Szent Dorottya asszony elėm, jöved-elėm, győzed-elėm, veszed-elėm.

ADÁN, ösz. határozó képző jobbadán szóban. Maga jobbad nem igen van divatban, hanem némelyek szerint a régi jobbágyok (optimates regni) = jobbadok, az ország jobbadjai.

ADÁNY, puszta Bihar megyében.
ADÁNYD, ADÁND, falu Somogy megyében.
Helyr. —on, —ra, —ról.

ADÁS, (ad-ás) fn. tt. adás-t, tb. —ok. Általán cselekvés, mely által valamit adunk, ezen ige minden érteményét véve, nevezetesen 1) Nyújtás, odanyújtás, leginkább igekötövel: átadás, kiadás, föladás, leadás. 2) Ajándékozás különféle nemei. 3) Bizonyos árért való átengedés: adás-vevés. Leginkább öszvetételekben fordul elő : kézbeadás, bérbeadás, egybeadás, hálaadás, hozzáadás, jeladás, tanácsadás, számadás, melyeket és hasonlókat 1. saját rovataik alatt.

adzig szóla nénjeinek, hogy őket is megtérité." (Sz. Dorottya élete). Így a debreczeni legendáskönyvben is adzég, adzig sokszor előfordúl. Ma is mondjuk : odáig; a z pedig az az mutató névmással történt összetételből erede: oda azig vagy odazig vagy odzig, mivel az önhangzók a nép szájában gyakran kiesnek, mint oď'adom odaadom, aztán — azután, tom tudom stb. odzig pedig, mivel o s a is gyakorta fölcseréltetnek, mint aztán oztán, arcz orcza stb. lőn: adzig s az hasonulván addig. Úgy eddig is = ide-ezig = id'ezig = id- vagy edzig, eddig; minthogy régente az ide is gyakran ede, p. 1. edetoa edetoá edestoán (Szent Katalin legendájában). Azok, akik gépileg elemeznek (addig legfölebb az+dig) és a hasonlításban keresnek minden üdvöt, mármár a török dig raghoz folyamodtak, de amely eljárásnak tökéletesen ellentmond az adzig alak, mely a Régi magyar nyelv-emlékek IV. kötete 72. lapja szerént Vasban, Somogyban mai napig is divatozik.

ADDIGI, (addig-i) mn. tt. addigi-t, tb.ak.

ADÁSVEVÉS, (adás-vévés) ösz. fn. melynek mindkét tagja ragozható adást-vévést, adással-vévés- | Addig való. : sel, adási-vévési. Általán, minden vásári csereberélés, áruváltás, sokadalmi közlekedés. Á kereskedők, kalmá- | 1. ADDIG. rok foglalkodása adásvevésből áll.

ADÁSVÉVÉSI, (adás-vévési) ösz. mn. tt. adásvevési-t, tb. -ek. Adásvevést illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adásvevési tárgyak, czikkek, áruk. Ádásvevési szerződés, ügyesség.

ADDIGLAN, am. addig, lan, toldott képzővel;

ADDIGLANI, (addig-lan-i); 1. ADDIGI.

- ADÉK, (ad-ék) ösz. névképző, mely részint köz divatú, részint elavult önható igékhez járulván jelenti az illető cselekvésnek tárgyát, vagy művét, eredményét. Első eleme az önhatókat képző ad maADAT, (ad-at) fn. tt. adat-ot. 1) Tudtunkra gash. ed: ak-ad, mar-ad, rep-ed, pörs-ed, a második adott tény, lett dolog, mely bizonyos tudomásul, öszvetettnek látszik, a részesülő é (= ő) és k-ból: bizonyítványul szolgál. Több adataim vannak reá, | ak-ad-é-k = akadást okozó valami; mar-ad-é-k = hogy ő követte el a rablást. A biró adatokból itél. Nincs rá adat, hogy..... 2) Az okmány keltéről szóló idő és hely jegyzéke. Ez okmány adatából kitetszik, hogy az hiteles nem lehet. Az adat idejével nem egyeztethető tény.

ADATLAN, (ad-atlan) mn. tt. adatlan-t, tb.

maradó, megmaradó valami; rep-ed-é-k = repedés által támadt rés, hízag, pörs-ed-é-k pörsedő valami p. bibircsó. Ilyenek hull-adék, fak-adék, hasadék, nyál-adék, sarj-adék, szak-adék, roml-adék, oml-adék, olv-adék, öml-edék, stb.

:

ADÉKONY, (ad-ék-ony) hármas névképző, mely

33

ADMIRÁL-ADÓALATTISÁG

ADÓBEVALLÁS-ADÓKÖNYV

34

ADÓBEVALLÁS, (adó-be-vallás) ösz. fn. Bevallás, mely szerint az adóköteles személy az illető adóhivatal előtt fölfödi az adóalapot, melytől adóznia kell. ADÓBESZEDÉS, (adó-be-szedés) ösz. fn. Adóhivatali eljárás, melynél fogva a kivetett adókat az illető adózóktól kellő nyugtatvány mellett átveszi. ADÓCSIKARÁS, (adó-csikarás) ösz. fn. Törvénytelen módon, vagy mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés, különösen a zsaroló ellenség által. ADÓDIK, (ad-ód-ik) belsz. m. adódott. A mi

nek első tagja ad, magash. ed (ed-ék-eny) önhatókat képez, s a többi két tag azt jelenti, hogy az illető személy vagy dolog bizonyos hajlammal, könnyüséggel bir azon cselekvés gyakorlására, melyet a törzsige fejez ki, pl. olvad-ékony, ami könnyen olvad, vagy olvadni hajlandó, képes; gyulad-ékony, ami hamar, könnyen meggyúlad; enged-ékény, aki vagy ami engedni hajlandó, vagy szokott; feled-ékény, könnyen feledő. Ily alakú szónk kevés van divatban, de ha sonlók szerint helyesen szaporíthatók s legott érthetök volnának ezek is: akadékony, dagadékony, faka-mintegy önmagát adja elő, magától jö. Ha alkalom adódékony, fáradékony, lankadékony, evedékeny, repedé- dik. Ritkán használható szó, akkor is csak harmad. keny, süppedékeny, gerjedékeny stb. Alapfogalomban személyben. Egészen különbözik tőle a külszenvedő: hasonló hozzá: atag, felhangon: eteg, melylyel gyak adatik. ran fölcserélhető, pl. lankadékony, lankatag; olvadékony, olvatag; lengedékeny, lengeteg, stb. V. ö. -ATAG, -ETEG.

ADMIRÁL, fn. tt. admirál-t, tb. —ok. Tengeri hajóhad parancsnoka, vezére. Idegen eredetű szó, magyarosan : tengernagy vagy tengernök. A nyelvtudósok szerint az arab amir (vagy emir) al ma szókból eredett, s jelentése: parancsnok a tengeren.

ADÓ, (ad-ó) mn. tt. adó-t. Aki valamit ad. Rendesen csak az illető tárgy nevével öszvetéve divatozik. Isten, lelketagó és lelket visszavevő úr. Jókay. Hálaadó ember, gyermek, számadó tiszt, juhász. Továbbá némely igekötőkkel: kiadó násznagy; eladó leány, akit már férjhez lehet adni; jegyeseket öszvea

dó pap.

ADÓEMELÉK, (adó-emelék) ösz. fn. A rendes vagy eddig szokott adón fölül kivetett adómennyiség. ADÓFELOSZTÁS, (adó-fel-osztás) ösz. fn. Az országos vagy községi egész adónak az illető adózók képességéhez arányzott kivetése.

ADÓFIZETÉS, (adó-fizetés) ösz. fn. A kivetett adó benyújtása az illető hivatalban. ADÓFIZETŐ, (adó-fizető) ösz. mn. és fn. Aki adót fizetni köteles vagy szokott.

ADOGÁL, (ad-og-al vagy ad-og-ál) gyak. áth. m. adogál-t. Gyakran, többször, ismételve, folytonosan vagy többeknek osztogatva s mintegy aprózva ad, nyújt. Kévéket adogálni a szekérre, asztagra. Koldusoknak alamizṣnát adogálni.

ADOGÁLÁS, (ad-og-ál-ás) fn. tt. adogálás-t, tb. ADÓ, (ad-ó) fn. tt. adó-t. Harm. személyrag-ok. Gyakori, ismételt, folytonos, aprózott adás, nyújgal: adója vagy adaja. 1) Széles ért. amit tarto- tás, osztás.

ADOGAT, (ad-og-at) gyak. áth. m. adogat-tam, -tál, -ott, par. adogass. 1. ADOGÁL.

zásképen dijúl adni, fizetni kötelesek vagyunk, pl. ADOGÁLÓ, (ad-og-ál-ó) fn. tt. adogáló-t. Munrámadó, ostoradó. Innen adós aki a mástól köl-kás, napszámos, aki kézről kézre adogál valamit, csönzött vagyon visszaadásával tartozik. 2) Különö- pl. a kazal-, asztagrakásnál a szénát, kévét, az építéssen, határozott mennyiség pénzben vagy más jószág- | nél a téglákat, stb. ban, melyet köz szükségek födözésére a fejedelem vagy állam, vagy ennek egyes községei a polgárokra kivetnek. Köz vagy országos adó, községi adó. Kivetni, beszedni, behajtani az adót. Az országra nagy adót róni. Mátyás király adó alá vetette a fő urakat is. A magyar nemesség legújabb időkben önként vállalta magára az adót. Átv. ért. természet adója = halál. | Az adók különféle nemeit, mint személyadó, fejadó, keresetadó, földadó stb. 1. illető helyeiken. Megjegyzésre méltó, hogy a török nyelvben is eda fizetést jelent.

ADÓALAP, (adó-alap) ösz. fn. Mindennemű birtok vagy birtokképesség, vagy jövedelmi mód, melyre adót vetni szokás, pl. földbirtok, mesterség, kereskedés, üzérkedés, kereset stb.

ADÓALATTI, (adó-a'atti) ösz. mn. Amitől az állam vagy ország törvénye vagy fejedelem rendelete szerint adót kell fizetni, vagy aki korához, polgári állapotához képest adóköteles. Adóalatti magánbirtok, jövedelem, termények. Adóalatti lakosok.

ADÓALATTISÁG, (adó-alattiság) ösz. fn. Állapot vagy képesség, melynél fogva valamire vagy kie adót vetnek.

AKAD. NAGY SZÓTÁR.

ADOGATÁS, (ad-og-at-ás) 1. ADOGÁLÁS. ADOGATÓ, (ad-og-at-ó) 1. ADOGÁLÓ. ADÓHÁTRALÉK, (adó-hátralék) ösz. fn. A kivetett adó része, melyet a rendelt időre be nem fizettek.

ADÓHIRDETÉS, (adó-hirdetés) ösz. fn. Az adóköteleseknek adott tudósítás az általok fizetendő adóról. ADÓHIVATAL, (adó-hivatal) ösz fn. Pénzügyi hivatal, melynek rendeltetési feladata az adót kivetni és beszedni.

ADÓILLETÉK, (adó-illeték) ösz. fn. Amit valaki az adókulcs szerint kivetett arányban fizetni köteles. Az adóilletéket félévi részekben lefizetni.

ADÓJÖVEDELEM, (adó-jövedelem) ösz. fn. 1) Adó alá vetett jövedelem, pl. melyet földbirtok, v. tökepénz hoz. 2) Adóból befolyó jövedelem.

ADÓKIVETÉS, (adó-ki-vetés) ösz. fn. Bizonyos kulcs szerinti meghatározás, illetőleg személyenként való kijelölés, mennyi adót köteles kiki fizetni.

ADÓKÖNYV, (adó-könyv) ösz. fn. Könyv, melybe az illető adóhivatalnál az adózás czímeit, s a ki3

ADOMÁNYOZ, (ad-o-mány-oz) áth. m. adomá nyoz-tam, -tál, —ott, par. -2. Bizonyos nemesi birADÓKÖTELES, (adó-köteles) ösz. mn. Aki tokot adománykép juttat valakinek. akármiféle alapnál fogva adót fizetni tartozik. ADÓLEROVÁS, (adó-le-rovás) ösz. fn. A tett adó vagy adórész kitörlése az illető adókönyvből. ADOLF, fér. kn. tt. Adolf-ot. Adolphus. A német nyelvészek szerént am. edler Helfer.

ADOMÁNYOZÁS, (ad-o-mány-oz-ás) fn. tt. adolefize-mányozás-t, tb. ok. Jutalmazás, bizonyos nemesi adomány által.

ADOMÁNYOZÓ, (ad-o-mány-oz-ó) fn. tt. adományozó-t. A ki nemesi adománynyal jutalmaz va ADOM, (ad-om) fn. tt. adom-ot. Régies, am. ado- | lakit. mány. „Úgy ment a vezérnek ez a ló adomban." Gyöngyösi. Innen származik: adomás.

ADÓROVÁS, (adó-rovás) ösz. fn. Az adó ré ADOMÁNYOS, (ad-o-mány-os) mn. tt. adomá-szenkénti kivetése, s mintegy rovatonként való megnyos-t, tb.ak. Adományról szóló, vagy adomány-határozása. nyal biró. Adományos oklevél. Adományos nemes. E

másod ért. főnév is tb. —ok. A király, nádor, érsek, aki az adót rovat szerint kiszokta vetni. főapát adományosai (donatarius).

ADÓSSÁGTALAN, (ad-ó-os-ság-talan) mn. tt. adósságtalan-t, tb. —ok. Akinek adóssága nincs; nemadós; amin (mely jószágon) adósság nem fekszik. Határozókép am. adósság nélkül, adósságtalanúl. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS, (adósság-törlesztés) ösz. fn. A csinált adósság részenként való lefizetése. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉSI, (adósság-törlesztési) ösz. mn. Adósságtörlesztést illető, amiből az adósságot részenként fizetik, vagyis bizonyos jövedelmi alap, pénztár, mely ezen czélra fordíttatik.

mn. töb. —ak. 1) Aki a hitelezőtől kapott pénzt vagy
más jószágot még vissza nem adta. Száz forinttal, két
véka búzával és egy kenyérrel adós. Adósok börtöne. 2)
Aki bizonyos szolgálatért, munkáért másnak tartozik.
Háromnapi munkabéremmel adós. Szolgáinak adós. 3) A-
ki akármily vett jótéteményt viszonozni tartozik. Mind-
nyájan adósok vagyunk Istennek hálával. Előfordúl több
közmondásban. Fülig, torkig, nyckig adós. Lelkével is
adós. Adós fizess. Ki vagyonánál többel adós, semmije
sincs. Adós Balázsnak = eszelős. Adós a zsidónak
valamit elfelejtett. Adós vele az ördögnek valamely
ADÓSTÁRS, (adós-társ) ösz. fn. Aki az ad 's-
kelletlen munkát kell végeznie. Adóssa vagyok vé-ságcsinálásban részt vevén, annak lefizetésére mint
tett ellenem, boszút kell állanom érte. Adós embernek társ kötelezi magát.
sokszor kell hazudnia. Sarkalással szokott az adós jól ADÓSÚL, (ad-ó-os-úl) önh. m. adósúl-t. Adós-
fizetni. Régies irásmód szerint: adus, odus. Hangra ha-sággal terhelődik, adóssága lesz. Eladósúl.

sonló hozzá az illír oduzsan, de elemezésre különbö-
zik, mert ez öszvetett szó az o és duzsiti (tartozni, de- | tb.
beo) elemekből, tehát = debitor.

ADÓSBÖRTÖN, (adós-börtön) ösz. fn. Börtön, melybe a fizetni nem biró, kivált roszhitú adósokat szokták zárni.

ADÓSÍT, (ad-ó-os-it) áth. m. adósít-ott, par. —s. htn. — ani vagy —ni. Adóssággal terhel. Minden jószágát eladósítja. A szám- és könyvvitelben am. az ,adós rovatba írja.

ADÓSÍTÁS, (ad-ó-os-ít-ás) fn. tt. adósítás-t, tb. -ok. Kiadás, költekezés, mely által a vagyon adóssággal terheltetik. ‚Adós' rovatba irás.

ADÓSULÁS, (ad-ó-os-ul-ás) fn. tt. adósulás-t.

-ok. Adóssági állapotba jutás.

ADÓSZEDÉS, (adó-szedés) ösz. fn. Adóbehajtás, begyűjtés az adói pénztárba.

ADÓSZEDŐ, (adó-szedő) ösz. fn. Adóhivatali tiszt, aki az adókötelesektől lefizetett pénzt átveszi, s a pénztárba gyüjti.

ADÓSZEDŐHIVATAL, (adó-szedő-hivatal) ösz. fn. Az adóhivatal ága, melynek tisztei a kivetett adót beszedik.

ADÓSZEDŐSÉG, (adó-szedőség) ösz. fn. Adószedőkből álló tiszti személyzet. Megyei, városi adószedőség.

ADÓTANÁCSNOK, (adó-tanácsnok) ösz. fn. Ta

ADÓSÍTOTT, (adó-os-it-ott) mn. tt. adósított-at, tb. —ak. Adóssággal terhelt. Adósított ház, földbir-nácsnoki rangban levő tiszt az adóhivatalnál. tok. V. ö. ADOSÍT.

ADÓSLEVÉL, (adós-levél) ösz. fn. Oklevél, melyben valaki bizonyítja, hogy más valakinek adósa. ADÓSORKÖNYV, (adó-sor-könyv) ösz. fn. Adóhivatali könyv, mely a fizetendő adónemek lajstromát

tartalmazza.

ADÓTÁR, (adó-tár) ösz. fn. Pénztár, melyben

a beszedett adó őriztetik.

ADÓTÁRNOK, (adó-tárnok) ösz. fu. Az adótárt kezelő, s arra fölügyelő tiszt.

ADÓTISZT, (adó-tiszt) ösz. fn. Adóhivatalnál rangban alkalmazott személy.

ADOTT, (ad-ott) fn. tt. adott-at. Kereskedelmi nyelven, a kereskedelmi könyv jobb oldali lapja, melyen a hitelezett, bevett vagy ilyesekül tekintendő öszletek beigtatvák, máskép: követel.

ADÓSSÁG, (ad-ó-os-ság) fn. tt. adósság-ot. Más-tiszti tól azon igérettel, lekötéssel kapott pénz, vagy más érték, hogy azt visszaadjuk. Adósságot csinálni. —ba verni magát. -gal terhelni magát. -ot fizetni. ―ért megidézni valakit. Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja. Km. Kevés ember, kinek adóssága nincsen. ADOTTÍT, (ad-ott-it) áth. m. adottit-ott, par. Állam-, községi adósság, melylyel az állam, község tar- —8, htn. —ani vagy —ni. Adott czím alatt a ketozik. Becsületbeli adósság, melynek megtérítését bö-reskedelmi könyvbe igtat bizonyos mennyiséget. Az csülettel-szóval fogadták.

ADÓSSÁGI, (ad-ó-os-ság-i) mn. tt. adóssági-t, tb. -ak. Adósságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adóssági állapot, teher, kötelezettség.

ADÓSSÁGKÉRÉS, (adósság-kérés) ösz. fn. Az adóshoz intézett kérés, illetőleg fölszólítás, sürgetés, hogy tartozását fizesse meg.

ADÓSSÁGKÖNYV, (adósság-könyv) ösz. fn.
Adósok tartozásait magában foglaló jegyzékkönyv.
Kereskedők, kalmárok, üzérek adósságkönyve.

ADÓSSÁGKÖVETELÉS, 1. ADÓSSÁGKÉRÉS.
ADÓSSÁGLEVÉL, 1. ADÓSLEVÉL.

eladott holmik árát adottítani; máskép: követelit. ADÓVETÉS, ösz. fn. 1. ADÓROVÁS. ADÓVETŐ, 1. ADÓROVÓ

-ADOZ, (ad-oz) képez gyakorl. önható igéket, magash. edez. Elemei a belcselekvést képző ad ed, és a gyakorl. oz éz, p. ár-ad-oz, fár-ad-oz, mar-ad-oz, dag-ad-oz, ak-ad-oz, olv-ad-oz, szúny-ad-oz, ep-ed-éz, leng-ed-éz, rep-ed-éz, hül-ed-éz, mer-ed-éz, Az illető igének gyakorlati, folytatási, ismétlési, sokasági ér

telmet kölcsönöz.

—ADOZÁS, (ad-oz-ás) háromágu képző, mely főneveket alkot, magash. edézés: ár-ad-oz-ás, fár-adADÓSSÁGSZEDÉS, (adóság-szedés) ösz. fn. oz-ás, mar-ad-oz-ás, leng-ed-éz-és, rep-ed-ez-és stb. Az

Az adóssági pénz behajtása az illető adósoktól.

adoz edez- féle igékből.

ADÓVEVŐ, ösz. fn. Csereberélő, üzér, mindenféle ócskanemű tarattyu czikkekkel nyerészkedő. ADÓZÁS, (ad-ó-oz-ás) fn. tt. adózás-t, tb. ok. Adófizetés, adókötelességi teljesítés. Átv. bünhödés valami elkövetett csínyért, kihágásért. V. ö. ADÓZIK. ADÓZAT, (ad-ó-oz-at) fn. tt. adózat-ot. A mit adókép fizetünk, beszedett adó.

ADÓZIK, (ad-ó-oz-ik) k. m. adóz-tam, tál, -ott, par. -zál. Adót fizet. Illik, hogy a közjóra mindnyájan adózzunk. Átv. Valamiért adózni – lakolni, bünhödni, az elkövetett csíny, kihágás következtében szenvedni. Várj várj, megadózol még ezért. Ezért adózni (lakolni) fogsz.

pása, kirohadása, kivájása által támadt üreg. Vén fa aduja. Adu a sziklában, a folyó partjában. Fog aduja. Változattal odu vagy udu, odv vagy udv. Meghúzza magát, mint ördög az aduban. Km. Aduba bújni, benne rejtezni.

Elvont gyöke ad vagy od azonos dug szónak du gyökével fordított alakban, s képzésre hasonló az üdü, ned-ü, red-ü, feny-ü, seny-ü, ham-u, dar-u s több ilyenekhez.

ADVÉSZ, (ad-vész) ösz. áth. melynek mindkét alkatrésze ragoztatik adok-veszek, adja-veszi, adtavette, adni-venni, adó-vevő. Kis űzér módjára különféle árukat csereberél, aprólékos holmival nyerészkedik. ADVIGA, női kn. tt. Advigá-t. Hedviga. Nagy Lajos királyunk leánya szent Adviga.

—ADZÁS, (ad-oz-ás) háromtagu képző hangrendileg : —odzás, —edzés, —ödzés. Főneveket képez az adzik, odzik, stb. igékből, mint fi-adzás, polyhodzás, level-edzés, pö'yh-ödzés, 1. ADZIK. ADZIG, 1. ADDIG.

-ADOZIK, (ad-oz-ik) háromtagu képző, mely közép ik-es igékből középigéket alkot, magash. edézik, mint oml-ik, oml-ad-ozik, nyil-ik nyil-adoz-ik, roml-ik, roml-ad-oz-ik, tör-ik, tör-ed-éz-ik, ömlik, öml-ed-éz-ik, fényl-ik, fényl-ed-éz-ik, réml-ik, rémled-éz-ik, sínyl-ik, sínyl-ed-ez-ik. Az illető gyökige által jelentett állapotnak belső gyakoriságát fejezi ki. ADÓZÓ, (ad-ó-oz-ó) mn. és fn. tt. adózó-t. Aki adózni köteles vagy szokott. Adózó nép, polgár ság, nemesség. Adózókat illető felsőségi rendelet. Adó-ket, melyek növésre, illetőleg állati vagy növényi szazók lajstroma.

ADÓZTAT, (ad-ó-oz-tat) mivelt. m. adóztat-tam, -tál, ott. par. adóztass. Valakit adófizetésre kötelez, szorít; eszközli, rendeli, parancsolja, hogy valaki adózzék. Adóztatni az ország minden lakosait, fő urait, hivatalnokait. V. ö. ADÓZIK.

ADZIK, (ad-oz-ik) öszv. képző, módosítva: odzik, edzik, ödzik, jobbára nevekből képez középigé

porodásra vonatkoznak, s gyakorlatos belcselekvők, úgymint: fi-adzik, borj-adzik, kölyk-edzik, sarj-adzik, moh-odzik, level-edzik, ág-adzik, gyöker-edzik, hüvelyedzik, toll-adzik, szarv-adzik, fej-edzik. Ezen képző szakasztott mása: asodik, osodik, esédik, ösödik : fiasodik, borj-asodik, kölyk-esėdik, pölyh-ösödik, ágADÓZTATÁS, (ad-ó-oz-tat-ás) fn. tt. adózta-sodik, stb. T. i. az ad, od, ed, öd, as, os, es, ös, tás-t, tb. —ok. Cselekvés, illetőleg rendelés, paran- és a z = d. csolás, kényszerítés, melynél fogva valaki adózni tartozik.

ADRIÁN, fér. kn. 1. ADORJÁN.

Néha igékből is képez igét, mint kér-edzik. AFFELÉ, (az-felé) ih. Bizonyos távolra mutatott irányban. Viszonytársa a közel irányra vonatkozó ADTA, (ad-t-a) mn. tt. adtá-t, tb. —ák. 1) Élünk effelé = erre, ezen félnek tartva. Effelé jöttek = erre, vele szelidebb érzések vagy kedveskedések kifejezé- affelé távoztak = amarra, azon irányban, amott. sére, sajnálkozásra. Isten-adta szegénye. Adj valamit AFFÉLE, (az-féle) ösz. mn. tt. affélé-t, tb.-ék. az Isten adtának. Kincsemadta, lelkemadta, gyöngyöm- Olyanféle, olynemü, tulajdonságu, mint ama távolabb adta, eszemadta kis leánya. 2) Használják a boszonko- eső valami vagy ki. Viszonytársa a közelre vonatkodók, haraguvók, szitkozódók, káromkodók, majd sze-zó efféle ilyennemű. Úgy élünk, mint afféle szegény lidebb, majd keményebb módon. Ilyen- amolyanadta. emberek. Afféle dolgokról nem szeretek beszélni. Afféle tüzesadta, mennykőadta, milliomadta, veszettadta, ör- embert, mint ö, mindig kerültem. Afféle ügygyel, milyet dögadta, ebadta, kutyaadta, feneadta, stb. Ördögadtá- rám bíztak, nem mindenki szeret foglalkodni. Néha olval szidni valakit. Csak úgy szórja az ebadtákat. Még csárló, fitymáló, megvető jelentése van. Afféle jó makeményebb nemű lesz a teremtette hozzátételével. Ma- darak, jöttment emberek. Olyan afféle valaki. (So eigában mint főnév jelent káromkodást : ner). V. ö. FÉLE.

Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hétig nem hallod egy adtámad."
(Népdal, Tompa Mihálytól).

AFFELETT, (az-félétt) ösz. ih. 1) Bizonyos tárgy, dolog érdemében. Affelett már sokat elmélkedtem. 2) Valamit megtoldó, hozzáadó jelentésű, mely ADTÁZ, (ad-t-a-az) önh. m. adtáz-tam, -tál, mintegy felső helyet, tetőt képez. Ezen ifju szép, mí-ott, par. z. Adta-féle öszvetett szókkal szitko-velt, nemes származásu, affelett gazdag is. Hangmódozódik, káromkodik. Adtáz teremtettéz. A tömlöczben is sítással: affölött. adtáz. Km. Öszveebadtázta, ördögadtázta cselédeit.

ADTÁZÁS, (ad-t-a-az-ás) fn. tt. adtázás-t, tb. =ok. Adtával keményített szidás, káromkodás. V. ö. ADTA.

|

AFFELŐL, (az-felől) ösz. ih. 1) Bizonyos távolban eső valamiről. Viszonytársa effelől = e közelben levőről. Affelől a mit mondék, ezután hallgassunk. Affelöl mitsem tudok. 2) Valamely távoli irányponttól kiindulva. Affelől szokott jönni az eső. Affelől jött, a honnan nem vártuk.