ABRONCSOZÁS, (abr-oncs-oz-ás) fn. tt. abroncsozás-t, tb. —ok. Cselekvés, midőn abroncsoznak valamit. V. ö. ABRONCSOZ.

ABRONCSOZAT, (abr-oncs-oz-at) fn. tt. abroncsozat-ot. Több abroncsnak szerkezete, mint valamit körülkerítő foglalvány, együttesen véve. Hordók vas abroncsozata.

ABRONCSOZTAT, (abr-oncs-oz-tat) mivelt m. abroncsoztat-tam, tál, -ott, par. abroncsoztass. Abroncsesal behúzat, vagyis parancsolja, rendeli, meghagyja, hogy valamit abroncsozzanak. Abroncsoztatni a hordót, a kádat.

gömböcz, nápicz, fordítva: cza, cze: utcza, dercze, gyerkőcze, Gyuricza, Katicza, Évicza, továbbá a keményebb ka ke : leányka, asszonyka, legényke, emberke, kedveske, szegényke; fordítva: ak: kupak= kupka, csutak csutka. Ezen képzőről többen azt tartják, hogy a szlávoktól kölcsönöztük, minthogy változataival együtt a szláv nyelvekben is közönségesen divatozik, pl. hlav-icska fej-ecske, devojka leányka, devoj-csicza leány-ocs-ka, vagy nyitravölgyiesen lány-csika. Rokon vele a latin cu: mulier-cula, homun-culus, a szásznémet chen, männ-chen, weib-chen. Valjon van-e a latin cu, szláv, ka, csa, cza, icz s német chen-nek saját nyelvökbeli megfelelő gyöke, itt nem kutatjuk : de azt senki sem tagadhatja, hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve, a ke kiABRONCSVAS, (abroncs-vas) ösz. fn. Abroncs- csinyítővel egyeznek a kev-es, ki-8, ki-csi gyökei, valanak való szálvas. mint az önálló ecs vagy öcs = kisebbik, fiatalabbik testvér (törökül: akh), és ocs-ó nyúl fiatal vagy kicsi nyúl, egyesítve pedig mind a kettő, tökéletesen megegyezik csak, tájdivatosan p. o. Göcsejben csek szóval, melyből csekély is ered.

ABRONCSSZÁL, (abroncs-szál) ösz. fn. Szálforma, lapos rúd, fából vagy vasból, rézből, mely karikára hajtva abroncsul használtatik.

ABROSZ, (abr-osz) fn. tt. abrosz-t, tb. ok. 1) Kender-, len-, gyapot- s ilyféle szövetből való asztalruha, melylyel az asztalt evés alatt beteríteni szokták. Sávolyos, finom, durva szövetü abrosz. Tiszta, szennyes abrosz. Ösmerem az abroszt, szőszből fonták. Km. Széles az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora, népd. Sáholyos abrosznak szebb a színe, mint a viszája példab. 2) Lepedő, melyet a közrendű nők esernyők helyett magokra terítnek. A mely abroszt sokan viselnek, szöszszé válik. Km. 3)1. FÖLDABROSZ, FÖLDKÉP. Elemezésére nézve 1. ABR, elvont gyök, melyszerint eredetileg borítót, takarót jelent. Némely szláv nyelvekben: obrusz.

ABRUD, fn. tt. Abrud-ot, tb. nincs. Erdélyi folyóvíz, melytől Abrudbánya város, és Abrudfalva helység nevei.

-ACS, (2), névképző, mely a kicsinyítő acs-tól különbözik, s részben a milységet jelentő as képzővel rokon, illetőleg annak módosítása p. o. a makacs, pipacs, ordacs szókban, részben mint csinál régiesen cseál igeszó gyöke: cse, alhangon : csa, jelent munkálót, eszközlöt, eszközt, pl. szivacs, dugacs. L. ÁCS képző.

ACSA, (1), fn. tt. acsá-t, tb. -ák. Mocsáros vizek körül röpködni szerető rovarnem, melynek négy hosszúkás, keskeny röptyűje, hosszúdad dereka, s több állkapocsból szerkezett szája van; máskép : szitakötö (Libellula).

ACSA, (2), faluk Fehér, Pest és Somogy megyékben és puszta Csanádban. Helyr. Acsá-n, -ra, -ról. Régi oklevelekben Achya alakban is.

ABRUTÜRÖM, (abrut-üröm) ösz. fn. A cserjésedő ürmök alneméhez tartozó növényfaj, melynek szárnyai súgárok, alsó levelei kétszerszárnyaltak; fészkei félgolyóbisok, szőrösödők, szőkék; máskép, seprő-ról. Bihar, Vas és Veszprém megyei helységek. ruta. (Artemisia abrotanum).

ACS, (1), hangrendi változattal: ocs, ecs, écs, ics, öcs, kicsiny. névképző, mely leginkább fős néha melléknevekhez is járúl, többnyire ka ke kicsinyítővel egyesülve. Hangzója a, o, e, ö, ritkán i,

rendesen az illető szó többesében levőhöz alkalmazkodik, p. ùr-ak ur-acs, ur-acs-ka, bor-ok bor-ocs-ka, köv-ek köv-ecs-ke, kert-ék kert-écs-ke, tőr-ök tör-öcske. Hosszú á után valamivel zártabb a-val, mely tájejtés szerint o-ra változik: tál-acska tál-ocska, házacska ház-ocska. A szók végén levő a, e, ó, ö, hangzókkal öszveolvadva megnyúlik : kapácska kapa-acska, butácska, kefécske, gubócska, gümőcske. Az u, ü, ¿ után hangzója elmarad: kapucska, köpücske, fiucska, putricska, tepszicske, de fi után fiacska, mert többese fiak. Néha ics-re változik: kav-ics, gub-ics, varad-ics, pap-ics. Fordítva: csa, magashangon cse: tó-csa, galamb-csa, gyermek-cse, görgő-cse. A keresztnevekben csa, csi, csó Borcsa, Marcsa, Julesa, Jancsi, Fercsó, Teresi. Czinczogó hangváltozattal egyeznek vele: acz, ecz, écz, icz, ocz, öcz : kukacz, perecz, ketrecz, libocz,

ACSÁD, helynév. Helyragai -on, -ra,

:

ACSALAG, Sopron megyei helynév, tt. Acsalag-ot, helyr. —on, —ra, —ról.

ACSARKODÁS, ACSARKODIK, 1. AGYARKODÁS, AGYARKODIK. Somogyban divatos tájszók, a gy hangnak cs-re változtával, mint : varangy varancs, göröngy göröncs.

-ACSON, ACSONY, (acs-on) kettőzött képző: alacson vagy alacsony; magashangon : ecsen, példáúl kerecsen.

-ACSKA, (acs-ka) kettőzött kicsinyítő, hangicske : rendi változattal : ocska, ecske, ecske, öcske, hal-acska, bor-ocska, kez-ecske, kert-écske, tör-öcske, szapor-icska. A keresztnevek igen ritkán veszik föl kettőztetve, akkor is némi változattal, pl. Mar-iska, Jul-iska, Jan-csika, hanem többnyire akár egyikét, akár másikát csak egyszerűen : Marcsa, Julesa, Borcsa; Lajoska, Jánoska, Józsika, Andorka.

ACS, kicsiny.

ACSKÓ, fn. tt. acskó-t. Dunán túl divatos tájszó, a szokottabb zacskó helyett; 1. ZACSKÓ.

gombokkal ellátott, fölszerelt, díszített. Aczélgombos mellény, dolmány, mente.

ACZÉLGYÁR, (aczél-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben a vasat aczéllá edzik, s belőle különféle szereket készítenek.

ACZÉLHÁMOR, (aczél-hámor) ösz. fn. 1) Hámor, azaz hutai kalapács, pöröly, melylyel a vasat gyakoribb koholás által aczéllá edzik. 2) L.ACZÉLHUTA. ACZÉLHUTA, (aczél-huta) ösz. fn. Huta, vagy koh, melyben többszöri olvasztás, kalapálás által a vasanyagból aczélt edzenek.

ACZÉLKARIKA, (aczél-karika) Aczélanyagból való kemény, szilárd karika.

ACZÉLKÉK, (aczél-kék) ösz. mn. Edzett vashoz, vagyis aczélhoz hasonló kékszinű. Aczélkék zománcz.

ACZÉLKÚT, (aczél-kút) ösz. fn. Kút, melynek vize föloldott vasrészeket tartalmaz.

ACZÉL, (acz-él) fn. tt. aczél-t, tb. —ok. A vasnak oly neme, mely bizonyos műtét által keménynyé, szilárddá, hajthatatlanná, illetőleg kitünően metsző, hasító erejüvé lett. Kemény, mint aczél. Km. Könnyebb az aczélt eltörni, mint meghajtani. Km. Különösen keményített vasból a végre készített eszköz, vagy szerszám, hogy a kovából tüzet üssön. Aczéla jó (a czél a jó), de kovája rosz (de az eszköze rosz). Km. Azt sem mondotta, cseréljünk aczélt, azaz barátságtalanul viselte magát. Költői nyelvben használtatik fegyver, különösen kard értelmében. Álmosi markokban villogtak fényes aczélok.“ Horv. E. Aczélhegyre venni az ellenséget. Mint hadi műszó jelenti a puska azon ré-ból lapított lemez, vagy táblaféle mű, különféle czészét, mely a kovához csaptatva, ebből tüzet üt ki. Átv. ért. jelent szilárd, hajthatatlan jellemet, kemény erkölcsöt. Aczél keblű, mellü, akaratu férfi. Aczél anyának tűzkő a leánya. Km. Asszonynak minden fazékoldal aczél. Km. Egyezik vele a szláv oczél vagy oczel, s mennyiben az aczél edzés által készül, rokona a német ätzen; régente azan, azzan, etzen. V. ö. ACZ. gyök, és EDZ.

ACZÉLCSAT, (aczél-csat) ösz. fn. 1) Aczélanyagból készített csat. 2) Gyürü vagy karika, mely lyel még némely régi divatú dohányzók az aczélt a dohányzacskóhoz kötik.

ACZÉLEDZÉS, (aczél-edzés) ösz. fn. Szerszámcsináló kovácsok műtéte, mely által a vasat aczéllá edzik, keményítik.

ACZÉLLAP, (aczél-lap) ösz. fn. Aczélanyag

lokra, pl. az aczélmetszőknél.

ACZÉLMETSZŐ, (aczél-metsző) ösz. fn. Müvész, aki aczéllapra különféle képeket, alakokat metsz vagy böködve vés.

ACZÉLMÍV, 1. ACZÉLMÜ.

ACZÉLMÍVES, (aczél-míves) ösz. fn. Különféle szereket, díszmüveket, árukat aczélból készítő míves.

ACZÉLMÜ, (aczél-mű) ösz. fn. Aczélanyagból készített mindenféle mü, p. gombok, karikák, csatok, eszközök; különösen ilynemü mesterségesb árúk. ACZELMŰVES, 1. ACZÉLMÍVES.

ACZÉLNEMŰ, (aczél-nemű) ösz. mn. tt. aczélnemű-t, vagy —et, tb. —k, vagy —ek. Általán ami aczél tulajdonságával bír, s abból van készítve. AczélACZÉLEDZŐ, (aczél-edző) ösz. fn. Szerkovács, nemű eszközök, szerek, díszművek. aki a vasat aczéllá edzi, szilárdítja.

ACZÉLOS, (acz-él-os) mn. tt. aczélos-t, vagy -at, tb. -ak. 1) Aczélkeménnyé edzett, szilárdított. Aczélos vas kard. 2) Aczélféle vassal bevont,

ACZÉLÉR, (aczél-ér) ösz. fn. Szerkovácsok, lakatosok nyelvén, a vasnak azon erei vagyis részei, melyek aczélkeménységüek, s a ráspolynak és furófölszerelt. Aczélos paizs, zabola. 3) Aczélból való esznak nem engednek.

ACZÉLFAL, (aczél-fal) ösz. fn. Átv. ért. igen szilárd kőből és ragasztékból álló, s mintegy áttörhetetlen kemény falmű.

ACZÉLFORRÁS, (aczél-forrás) ösz. fn. Forrás víz, mely vas elemeket tartalmaz, mely a benne dők testét megedzi, mintegy megaczélozza.

közökkel ellátott. Aczélos kostök, melyről aczél fityeg. 4) A maga nemében kemény, szilárd. Aczélos jég. Különböztetésül a porhanyótól. Aczélos búza, tömör tartalmú, nehéz. Aczélos föld.

ACZÉLOSODÁS, (acz-él-os-od-ás) fn. tt. aczéfür-losodás-t, tb. ok. Erőtulajdonsági változás bizonyos testben, midőn aczélossá képződik; szilárdulás, tömörödés, keményedés, 1. ACZÉLOSODIK.

ACZÉLFÜRDŐ, (aczél-fürdő) ösz. fn. Fürdő, vasrészeket tartalmazó vízből; különösen mesterségeACZÉLOSODIK, (acz-él-os-od-ik) k. m. aczésen készített ilyetén fürdő, midőn a hideg vízbe for losod-tam, ―tál, —ott. Aczélossá képződik, e szónakró vasat mártanak. Aczélfürdőt rendelni, használni. több értelmében. A forró vas többszöri hideg vízbe ACZÉLGOLYÓ, (aczél-golyó) ösz. fn. 1) Aczél mártás és kalapálás, edzés által aczélosodik. A jég keanyagból csinált golyó. 2) Reszelt vasporból és bor-mény hideg, a gabnaszem tartós meleg, érés által aczékőből szilárd tömeggé gyúrt, s golyóvá alakított vegyanyag.

losodik.

ACZÉLOZ, (acz-él-oz) áth. m. aczéloz-tam, —tál, -ott, par. -z. A vasat sajátnemű gyári műtéttel keménynyé, szilárddá, hajthatatlanná, szóval aczéllá kéACZÉLGOMBOS, (aczél-gombos) ösz. mn. Aczél-pezi, edzi, illetőleg élesíti. Átv. ért. testét különféle

ACZÉLGOMB, (aczél-gomb) ösz. fn. Aczélanyagból készített gombféle mű.

ACZÉLRÖG, (aczél-rög) ösz. fn. Átv. ért. aczélkeménységü ásványrög, mely sok vasat tartalmaz. ACZÉLRÚGÓ, (aczél-rúgó) ösz. fn. Aczélanyag-, Adott jót felejtsed s panaszban ne ejtsed. El

27

AD-AD

AD-AD

28

lenni iránta. Szavára mit sem adok, nem hiszek neki. lom," söt ma is több esetben élünk vele : p. harmad- neArra sokat adok, az sokat nyom előttem. Édes gyed- ötöd éve múlt;" „harmad ebéd;“ kiváltképen anyám, adj tisztát rám. Népd. Adj Isten! Adjon mint társasági seregosztóval: másod magával ment el Isten! köszöntési szójárások. Isten adta gyüge em- s harmad negyed magával jött meg; tized magával bere, sajnálkodva neheztelő. Eszem-, lelkem-, kin- | ütött rám, midőn én csak ötöd magammal voltam. Az csem-, gyöngyöm adta, kedveskedő, hizelgő, enyel- árja nyelvekben is a rendosztó számnevek d-vel igen gő, nyájaskodó kifejezések. Eszemadta kis barnája, be közel rokon t-vel képeztetnek, így a hellenben: noillil a csokom τάjα. Népd. Ilyen, amolyan adta, milli- τ-ος, τρί-τ-ος, τέταρ-τ-ος πέμπτος, έκ-τ-οσ δέκα-το om adta, szelidebb és szépített neme a sokkal un- os, a latinban quar-t-us, quin-t-us, sex-t-us, a szandokabb, s itt nem említhető káromkodásoknak. Aki szkritban: pra-th-amasz (első), dvi-t-íjasz (másod), sokat igér, keveset ad. Km. Adott szó = igéret, foga- | tri-t-íjasz (harmad), csatur-th-asz (negyed), a németdás. Kezet adni, bizonyos szerződés vagy barátság je-ben: zwei-t-e, dri-tt-e, vier-t-e, fünf-t-e, zehn-t-e stb. léül. Fiát katonának adja. Valamin túl adni = vala- Schott Vilmos úr előadása szerint az egész altaji (csúd mit mint kelletlent, szükségtelent potomra odadni, va- vagy scytha, török, tungúz és mongol) családban is lamitől megmenekedni. Hála Istennek, hogy e hívatlan lényeges ismerve (ismertető jele) a rendelő számnak t vendégen túl adhattam. A gyermeket mesterségre, iskolá- vagy d, pl. a syrjanban njolj-ed (negyed), vit-öd (ötöd), ba adni. Igekötőkkel öszvetéve: bead, kiad, fölad, ál- a lappban nielj-ad, vid-ad, mordvinban nili-tse (nilitalad, lead, elad, megad, öszvead, visszaad, melyeket 1. te helyett), néha n közbeszurattal, mint a szuómiban, saját rovataik alatt. A maga nemében legegyszerűbb törökben; az utóbiban a d-nek ds-vé lágyultával is, pl. gyökige, s rokon vele a szanszkrit dá, lapp addom, bir-indsi első, régiesen előlső, iki-nd-si (ketted), altyfinn annan, latin do, hell. didwμi, szláv dám stb. ndsy (hatod), stb. (lásd: das Zahlwort in der tschudischen Sprachenclasse von Wilhelm Schott. Berlin). A magyarban a török ndsi-nek hangokban megfelelni látszó ső, só, ezekben: első, utolsó, innenső, túlsó, végső, stb. igen szépen megfejtetik az eső (azaz fekvő, helyezett) részesülővel : elől-eső (régiesen csakugyan előlső), utol-eső, innen-eső, túl-eső, vég(ül)-eső.

-AD (1), helynévképző, mely az illető törzsek többeséhez alkalmazkodva od, ed, ed, öd módosításokkal jár, ú. m. lov-ak Lov-ad, lud-ak Lud-ad, som-ok Som-od, ölv-ek Ölv-ed, eb-ek Éb-ed, bög-ök Bögöd. A hangzóval végződő gyökök, vagy törzsek után: ád, ód, éd, öd, ud, üd, id: Abád, Tarród, Ürgéd, Szapud, Gyömrőd stb. Igen sok helynévben egyszerü - AD (3), igekepző, s hangrendileg párhuzamos d: Udvar-d, Tömör-d, Farkas-d, Nyáras-d, Köves-d. társa ed, amaz mindenféle mély, emez mindenféle Mint szorosan vett helynévképző egyezik azon d-vel, magas gyökök és törzsek után. Képez önhatókat a) mely az i-de és o-da helymutatókban rejlik, s mely- fő- és melléknevekből: ár-ad, horg-ad, lik-ad, vig-ad, nek közel rokona a helyben marasztalót az itt ott higg-ad, hamv-ad, sarj-ad, ev-ed, gerj-ed, rev-ed, szörhelyhatárzókban. Egyébiránt e nemű helynevek kö-ny-ed, b) igékből: fúl-ad, gyúl-ad, forr-ad, függ-ed, zől többen a d-t s-re változtatják, mint : Somod So- dől-ed, c) leginkább elvont vagy elavult gyökökből és mos, Szilvád Szilvás, Almád Almás, miszerint ezen törzsekből, melyek közöl már több önállólag is divatképző egyszersmind az öszveköttetési, vagy birtok-ba jött: ak-ad, ap-ad, borz-ad, dag-ad, duzz-ad, fakviszonyi tulajdonságot jelentő as, es, os, ös értelmét is kifejezi, p. Ludad = ludas hely, Somod somos, Ebed = ebes, Nyárad = nyáras, Ölved = ölves, Udvard = udvaros hely. Némely helynevekben gy-re változik, mint: Somogy, Szilágy, Almágy.

ad, fár-ad, fonny-ad, lank-ad, loh-ad, mar-ad, roh-ad, rag-ad (adhaeret), szak-ad, ébr-ed, ep-ed, eng-ed, enyh-ed, geb-ed, mer-ed, terp-ed, stb. Ezen nemü önható ad ed képzőnek az átható aszt eszt párhuzamos társa, t. i. amaz mintegy önmagában működő bennmaradó, önmagára ható, emez kifelé ható cselekvést jelent, vagyis az önható ad ed = azzá, vagy olyanná lesz, mintegy tevődik, amit vagy amilyet az illető alapszó jelent, p. ár-ad = árrá lesz, horg-adhoroggá vagy horogalakúvá változik, higg-ad = higgá lesz, stb. tehát általán bizonyos állapotba való átmenetelt átváltozást fejez ki; az átható aszt eszt pedig = más valamit vagy valakit olyanná tesz, amit vagy amilyet az illető alapszó jelent, pl. lik-aszt — likassá, horp-aszt horpaszszá, kop-aszt kopaszszá tesz.

—AD (2), osztó számneveket képez, hangrend szerint: od, ed, öd, s mint ilyen 1) főneveket alkot: harm-ad, nyolcz-ad, husz-ad, hatvan-ad, nyolezvan-ad, száz-ad, hat-od, milliom-od, kett-ed, negy-ed, tiz-ed, tizenegy-ed, tizenkett-ed, ezer-ed, öt-öd, s jelent az ily számu részekre osztott egészből egy ilyen részt: három(ból) egy, négy(ből) egy, öt (ből) egy, stb. (lásd alább is). Jövedelme harmadát, tizedét, huszadát, századát a köz jóra fordítja. Bérének csak ötödét kapta meg. 2) milységneveket, mely esetben sorzó vagy rendosztó értelnüs közönségesen ik toldalékot vesz föl : kettedik (a magasabb vagyis öszvetett számokban mint: tizenkettedik, magában: második; így egyedik is, mely magában első), harmadik, tizedik, századik, ezredik; am. három egyik, tizegyik, százegyik, ezeregyik; kü-ben átható erejű, p. a rag-ad (rapit), fog-ad (cselédet, lönben a régieknél e nélkül is divatozik, p. a mün- vendéget) igékben. Továbbá, az ad ed mint belképzö cheni és tatrosi cod. „harmad- negyed- ötöd capito- gyakorlatos önhatókat képez, mely esetben párhuza

Az ad ed képzőnek önható értelmét tehát abból ismerjük meg, hogy aszt eszt párhuzamos társa vagyon, p. apad apaszt, akad akaszt, marad maraszt, ragad (haeret) ragaszt, eped epeszt, mered mereszt; külön

29

AD-AD

AD-ADAL

30

mos társa a míveltetve átható at et: ing-ad-oz, ing-at, | öd, de ezt se a finomabb, műveltebb társalgási, se a mozg-ad-oz, mozg-at, leng-ed-ez, leng-et, csörg-ed-ez, szónoki, se a színpadi, se általán a gondos irodalmi csörg-et. nyelv nem követi, p. ölend-öd, ütend-öd, annál kevesbbé ezeket verend-öd, lelend-öd, stb.

E párhuzamításokból kitetszik, hogy ezen képző lényegét a d teszi, mely, mint a maga nemében lágyabb, kisebb hatásu cselekvést fejez ki, ellenben a keményebb t erősebb, erélyesebb, külső változást okozó hatással bir. A d és l mint nyelvbetük rokonsága a nyelvészektől általában elismerve van s kitünő például hozatnak fel a többek között a hellen daxovμa és latin lacryma; a magyarban is az igék egyes második személyének raga d vagy t vagy sz helyett többnyire 7, pl. az egész szenvedő igeviszonyításban: várat-ol, kéret-el, kéretend-el, kéretél (=kérete-el) kéretnél (=kéretne-el); így az alanyiban is a mutató mód jelen és jövő idején, s foglaló módon kivül, mindenütt: kérél (=kére-el), kért-él vagy kért-el, kérnél (kérne-el), stb. Szinte a második személyt jelentőt vagy d helyett áll az l ezen alakban is : kér-lek, vár-lak, mint a hatás tárgya. Innen van, hogy a magyar (úl ül) is rokon értelmű, azaz önható igéket képez, azon különbséggel, hogy ad ed rendszerint elvont gyökökhöz járul, úl ül pedig már önálló szókból alkot további származékokat. V. ö. úl ül, képzőket.

—AD (4), egyes számbeli második személyű birtokrag, melynek hangzója a többesszámét követi, s ennélfogva mássalhangzó után ötágu: ad, od, ed, ed, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-éd, bőr-öd; az önhangzókkal, mint a többes k-ja, öszveolvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő tömlöd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Ugyanez a névviszonyítókhoz is járul: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, stb. amidőn tisztán személyragoknak nevezhetők.

Ezen rag nem egyéb, mint a második személynévmás te, megfordítva et, ed, módosúlt mássa. Bővebben 1. SZEMÉLYNÉVMÁS.

Hogy ezen rag is a második személynévmás egyik módosítása, 1. SZEMÉLYNÉVMÁS.

AD, képzői toldat ezen szóban tovább-ad, egyebütt nem igen forúl elő, ebben is alkalmasint tovább-ott vagy tovább-itt, tovább-ett-ből alakúlt.

ADA, nagy helység Bácskában, a török nyelvben szigetet jelent. Helyr. Adára, —ról, —án. ADACS, helyn. Heves és Pest megyében. Helyr. -ra, -ról, -on.

ADAG, (ad-ag) fn. tt. adag-ot. 1) Étel-italból egy-egy rész, s határozott mértékü mennyiség, mely bizonyos fogyasztót illet, vagy egyszeri elköltésre való. Ahányan ülnek az asztalnál, annyi adag húst, bort, kenyeret tenni föl. Egy adagra félfont hús. Szénából két fontyi, zabból két öszvetett maroknyi adagot szabni a lónak. 2) A gyógyszerből egy-egy bevevésre való mennyiség. A porokból naponkint három adagot bevenni. Nagy, kis adagot rendelni. Újabbkori alkotásu, s általán elfogadott jó szó. V. ö. -ag képző. ADAGTAN, (adag-tan) ösz. fn. A gyakorlati gyógytudomány azon ága, mely a gyógyadagokról szól.

ADAKOZÁS, (ad-ak-oz-ás) fn. tt. adakozás-t, tb. ok. Jótékony cselekvés neme, midőn saját vagyonunkból másoknak valamit ingyen, jóakaratból stb. juttatunk; bökezüség, alamizsnálkodás. V. ö. Adakozik.

ADAKOZÁSI, (ad-ak-oz-ás-i) mn. tt. adakozási-t, tb. -ak. Adakozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adakozási ösztön, vágy, hajlam.

ADAKOZAT, (ad-ak-oz-at) fn. tt. adakozat-ot. Maga azon jószág, segédpénz, alamizsna stb. melyet ajándékképen másoknak adogatunk, juttatunk.

--

ADAKOZIK, (ad-ak-oz-ik) km. adakoz-tam, -tál, ott, par. -zál. Általán, vagyonából mások —AD (5), egyes számbeli második személyrag, a javára, fölsegélésére kisebb-nagyobb mennyiségben határozott alakú igék némely idejében és módjában, s valamit juttatgat, osztogat. Közintézetekre, jótékony czépárhuzamos társa ed, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-lokra adakozni. Könnyű a máséból adakozni. Km. ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-Különösen, vallási kegyeletből, irgalmasságból a szeed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy gényeknek, szűkölködőknek, kárvallottaknak segédkérdt-ed, ölt-ed, a parancsolóban és kapcsolóban: ir- pénzt, élelmet, ruhát stb. nyújtogat, adogat. Adakozj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, zunk a szegény árvák, özvegyek, nyomorékok, kórságnézz-ed, egy-ed, ölj-ed, mely alak már ma a parancso- ban sínlők számára. ló mód képzője elhanyagolásával egyszerű d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. Az igető véghangzójával öszveolvad az úgynevezett félmúltban: ira-ad irád, monda-ad mondád, vere-ed veréd, üte-ed ütéd; az ohajtóban: irna-ad irnád, mondana-ad mondanád, verne-ed vernéd, ütne-ed ütnéd; a részesülőben: irva-ad irvád, verve-ed vervéd. A jelentőmód jelen idejében háromágú od, ed, öd: ir-od, hord-od, húz-od; ver-ed, tész-éd, néz-éd, ölel-éd, tüzel-éd; öl-öd, üt-öd, bököd-öd; a jövőben kétágu, t. i. od ed: irand-od, hordand-od, húzand-od; verend-éd, nézended, ölend-éd, ütend-ėd, böködend-éd. Tájejtéssel ö ü után

ADAKOZÓ, (ad-ak-oz-ó) mn. Aki akadozni szokott, bőkezű, alamizsnálkodó, kegyes ajándékokat osztogatni szerető. Az adakozó embert fölkeresik a szegé nyek. Bőven adakozó gazdagok. V. ö. ADAKOZIK.

ADAKOZÓSÁG, (ad-ak-oz-ó-ság) fn. tt adakozóság-ot. Jótékonyság neme, vagyis, kegyes tulajdonság, melynél fogva valaki adakozni szeret, és szokott.

- ADAL, (ad-al) ösz. névképző, magash. ed-el, melynek első eleme az önhatókat képző ad ed, a másik pedig valószinüleg a részesülő ó ő kisarjadzó módosítása, p. ri-ad ri-ad-ó, ri-ad-al, él-ed, él-ed-ő,