Némelyek szerint elemezve am. ár-any, azaz, ár, vagy érték anyja. Rokonok a latin aurum, tatár holarin, szanszkrit hiranan, hellen ovoós; ide tartozónak tekintethetik még a szanszkrit: ráds (ragyog), miszerint a ragyogástól venné eredetét. A finn kulta a német Gold-hoz hasonló, valamint a török altun is. ARANY, falu Hunyad vármegyében; tt. Arany-t, helyr. on, ra, -ról.. ARANGYBĖGY, (arany-bėgy) ösz. fn. A húrosmadarak neméhez tartozó madárfaj, melynek begye aranyszinű sárga. ARANYBÉLYEG, (arany-bélyeg) ösz. fn. 1) Aranybádog készítők eszköze, melyet domborművek alakításánál használnak. 2) L. ARANYMIVESJEGY. ARANYBERILL, (arany-berill) ösz. fn. Berillkő egyik faja, melynek tengerzöld szine kevés sárgával vegyítve van. ARANYBOGÁR, (arany-bogár) ösz. fn. Darázsnemű bogár, mely a falakban fészkel, s világos aranyszine, és sima átlátszó röptyüi vannak. ARANYBORÍTÁS, (arany-borítás) ösz. fn. Általán aranylemez, aranyfüst, aranypaszománt stb. melylyel valamely művet bevonnak. ARÁNY, (ar-ány) fn. tt. arány-t, tb. ok. 1) Általán egyik tárgynak a másikhoz való mértékviszonya. Arányban van a kupa a házzal, ha nagysága ezéhez van mérve, szabva. Arányban van a kiadás a bevétellel, midőn amaz nem nagyobb ennél. A tagok arányban vannak a deréktesttel, ha kellő mértéküek. 2) A szám- és mértanban, a mennyiségek viszonyainak határozott mértéke. Számtani arány (proporcio arithmetica), pl. 1 : 4 = 5: 8, három-három különbség-gyészeknél am. borkösavban föloldott arany. (Aurum gel; mértani arány (proportio geometrica), pl. 2: 8 624, négy-négy osztalékkal. Némelyek öszvezavarják az irány szóval, mi hibás tévedés. V. ö. IRÁNY, és AR, gyök. ARANYAD, ALSÓ, FELSŐ-; helységek Szala vármegyében; tt. Aranyad-ot, helyr. —on, —ra, ―ról. ARANYÁG, falu Arad vármegyében. Helyr. —on, —ra, -ról. ARANYAGYAG, (arany-agyag) ösz. fn. A hintó-, s holmi bútorfényezők által használt aranyszinü máz anyag. ARANYALMA, (arany-alma) ösz. fn. 1) Aranyból készült alma, vagy almaalaku mű aranyfüsttel bevonva. 2) Bizonyos faju almagyümölcs, melynek szine az aranyéhoz hasonló. A régi hitregékből ismeretes a viszálkodás aranyalmája. Így nevezik az olaszföldön megfordult s regényes képzeletű közvitézeink az ott látott narancs és czitromalmákat. Aranyalmafa erdőkben jártunk. ARANYÁSZ, (ar-any-ász) fn. tt. aranyász-t, tb. -ok. Aki a patakok s folyók fövenyéből aranyport mos. Csalóközi aranyászok. ARANYÁSZ, (ar-any-ász) önh. m. aranyász-tam, —tál, —ott, par. —sz, htn. —ni. A folyók fövenyéből aranyport mos. ARANYÁSZÁS, (ar-any-ász-ás) fn. tt. aranyászás-t, tb. ok. A folyók fövenye közt létező porarany mosása. ARANYÁSZAT, (ar-any-ász-at) fn. tt. aranyászat-ot. Aranyászás, aranymosás, elvont érelemben. Dunai aranyászat. Aranyászatból élni. ARANYBABOS, (arany-babos) ösz. mn. Aranypettyekkel vagy aranyszinü foltokkal tarkázott. Aranybabos kelme, szövet. Aranybabos tollak. ARANYBÁDOG, (arany-bádog) ösz. fn. Vékony laposra kinyujtott arany; aranylemez, aranylap. ARANYBORKÖ, (arany-bor-kő) ösz. fn. A ve tartaricum). ARANYCSIKOS, (arany-csíkos) ösz. mn. Aranycsíkokkal, azaz aranyfonalu szalagzattal, zsinórzattal, vagy beszövettel tarkázott, diszített. Aranycsíkos kelme, fejkötő. ARANYCSILLÁM, (arany-csillám) ösz. fn. 1) Az aranyérczekben csillogó aranyrészecskék. 2) Aranyból készített csillagocskák, pikkelyek, pl. a szöveteken. ARANYCSINÁLÁS, (arany-csinálás) ösz. fn. A régi vegyészek (alchymisták) mesterkélése, mely által aranyat készíteni törekedtek. ARANYCZOMPÓ, (arany-czompó) ösz. fn. A czompók neméhez tartozó halfaj, melynek aranyszinű pikkelyei vannak. ARANYDOK, (arany-dok) fn. tt. aranydok-ot. Vakandokfaj, melynek szőre aranyszinű, s farka nincs. A vakondok után esetlenül csinált új szó. ARANYDÚS, (arany-dús) ösz. mn. 1) Aranynyal bővelkedő, sok aranyat termő. Aranydús bányák. 2) Sok arannyal czifrázott, diszített, borított. Aranydús öltözék. ARANYEDÉNY, (arany-edény) ösz. fn. Aranyból készített edény, pl. tál, tányér, pohár. Aranyedényekkel rakott asztal. Aranyedényből enni, inni. Egyházi aranyedények. ARÁNYELLENĖS, (arány-ellenes) ösz. mn. Aminek részei az aránymérték szabályaival nem egyeznek, idomtalanúl öszveállított. Arányellenes épület. ARANYENYV, (arany-enyv) ösz. fn. 1) Víz által arany, ezüst, réz és ólom vegyülékből öszvehabart tömeg. 2) Zöld, földrészekkel vegyített, lágy rézércz. (Ochra Veneris). ARANYÉR, (arany-ér) ösz. fn. 1) Bányaér, bányaréteg, mely aranyérczet tartalmaz. 2) Átv. ért. a vérnek kóros öszvegyülése a has és különösen a végbél edényeiben. Nyilt aranyér, vak aranyér. (Hoemorrhois). ARANYÉRCZ, (arany-érez) ösz. fn. Arany alkatrészeket tartalmazó érez. ARANYBÁNYA, (arany-bánya) ösz. fn. Bánya, melyből aranyérczet más érczekkel vegyültet ásnak. ARANYERES, (arany-eres) ösz. mn. 1) AranyÁtv. ért. akárminemű jószág, üzérkedés, hivatal, mely nemű érczeket tartalmazó. Aranyeres bánya, hegy. 2) nagyban jövedelmez. Ezen ház valóságos aranybánya. | Átv. ért. aranyér nevü betegségben szenvedő. szinű sárga hajfürt. Aranyfürtü gyermek. Aranyfürttel festett Venus. 3) Mondatik, kivált Hegyalyján, a tökéletesen megérett sárgaszinű szőlőről is. Lugosok aranyfürtei. Aranyfürtü szőlővessző. ARANYFÜRTÖZ, (arany-fürtöz) ösz. áth. Aranyfürttel diszít, piperéz valamit. Kár a kutya szőrét ARANYÉRFOLYÁS, (arany-ér-folyás) ösz. fn. Az aranyeres kór nagyobb fokán, tiszta vagy takonynyal vagy bélsárral vegyített vérnek kiürülése a vég-megaranyfürtözni. Km. bél edényeiből. ARANYÉRREKEDÉS, (arany-ér-rekedés) ösz. fu, A kórnemű aranyér folyásának megakadása: vak aranyér. ARANYESŐ, (arany-eső) ösz. fn. A tűzijátékokban, aranyszinű szikrákat, sziporkákat szóró esőnemű tünemény. ARANYÉV, (aranyév) ösz. fn. Ötvenedik év, melyet valaki bizonyos állapotban, életnemben, hiva talban betöltött. Házassági, papsági, tanári aranyér. ARANYÉVES, vagy ÉVÜ, (arany-éves) ösz. mn. Aki aranyévet ért, betöltött. Aranyéves pap, tanár, hivatalnok. V. ö. ARANYÉV. ARANYFÁCZÁN, (arany-fáczán) ösz. fn. Fáczánfaj, arany sugaras tollazattal, különböztetésül az ezüstfánczától. ARANYFAKÓ, (arany-fakó) ösz. mn. Aranyszinű fakó. Aranyfakó paripa. V. ö. FAKÓ. ARANYFARKAS, (arany-farkas) ösz. fn. Az ebek neme alá tartozó, s Ázsia és Afrikában honos, ragadozó, s marczona vádallat, melynek szőre szürkével vegyes aranysárga. (Canis aureus. L.) Máskép: sakál. ARANYFÉNY, (arany-fény) ösz. fn. Az aranynak sajátnemű sárga csillogó fénye. Megvakította az aranyfény elcsábították, megvesztegették pénzzel. ARANYFESTVÉNY, (arany-festvény) ösz. fn. Aranynyal készített festvény. V. ö. FESTVÉNY. ARÁNYFOKOZAT, (arány-fokozat) ösz. fn. Mennyiségtani ért. több egymással öszvefüggő, s bizonyos arányban nagyobbodó számok, illetőleg mennyiségek. Számtani, mértani arányfokozat. (Progressio arithmetica, goemetrica). ARANYFONAL, (arany-fonal) ösz. fn. Aranyanyagból nyujtott fonal, huzal. Aranyfonallal hímezni, varrni. ARANYFÜST, (arany-füst) ösz. fn. Igen vékonyra nyujtott aranyhártya, aranypili, melylyel holmi műveket, pl. edényeket, könyveket, képkereteket, stb. bevonni szoktak. Aranyfüsttel futtatott ráma. ARANYFÜSTÖS, (arany-füstös) ösz. mn. Aranyfüsttel vegyített, vagy borított. Aranyfüstös ág, bok réta. Amit ötvös munkával szoktak aranyozni, azt in kább aranyos, vagy aranyzott melléknévvel illetik, pl. aranyos szelencze, billikom, sarkantyú. ARANYFÜSTMIVES, (arany-füst-mives) ösz. fn. Mives, aki holmi szereket aranyfüsttel befuttat. ARANYGLÉT, (arany-glét) ösz. fn. Sárga egérkőből készült ragadós szer. Némely beretválkozók, kivált a zsidók szappan helyet ezt szokták használni. ARANYGYAPJAS, (arany-gyapjas) ösz. mn. és fn. A legfényesb lovagrendek egyikének neve, melynek ismertető díszjegye aranygyapjat képez. Aranygyapjas vitézek. " Egyik aranygyapjas, más, csillaggal fényes, Barcsay Ábrahám, a mult századból. ARANYGYAPJU, (arany-gyapju) ösz. fn. 1) Ama költői képzeletben született aranyjuhok gyapja, melyért a mesés görögkor hösei sok veszélyt álltak ki. 2) Az aranygyapjas rend vitézeinek jelmezi diszjegye. ARANYGYÁR, (arany-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben aranyból különféle drága műveket, szereket készítenek. ARANYGYÍK, (arany-gyík) ösz. fn. A gyíkok egyik faja, melynek csillogó böre aranyszínt játszik. ARANYGYOPÁR, (arany-gyopár) ösz. fn. Nö ARANYFONALFÜ, (arany-fonal-fü) ösz. fn. Növényfaj a gyopárok neméből, sárga virággal, melyet vényfaj a fünyűgök neméből, máskép: fonalfünyüg, a molyok ellen használni szokás. V. ö. GYOPÁR. aranyka, fecskefonal, görényfü, köszvényfű, (Cuscuta europaea). ARANYFONÓ, (arany-fonó) ösz. fn. Személy, aki selyem és aranyszálakból fonalakat készít. ARANYFÖVÉNY, (arany-fövény) ösz. fn. Fövény a folyóvízekben, mely aranyport tartalmaz, melyből aranyport mosnak. ARANYFUTTATÁS, (arany-futtatás) ösz. fn. Valamely testnek, pl. ezüstnek, fának, papirnak aranyfüsttel behúzása. ARANYFÜ, ösz. fn. L. GÓDIRCZ. ARANYFÜRT, (arany-fürt) ösz. fu. 1) Aranyszálakból készített fürtforma ékesség, pipere. 2) Arany ARANYGYÜRÜ, (arany-gyürü) ösz. fn. Aranyanyagból készített gyürü. ARANYHAB, (arany-hab) 1. ARANYFÜST. ARANYHABOS, (arany-habos) ösz. mn. 1) L. ARANYFÜSTÖS. 2) Aranyszálakkal, mintegy habformára beszövöttekkel ékes. Aranyhabos szövet. ARANYHAJ, (arany-haj) ösz. fi. Átv. ért. aranyszinü sárga haj. Aranyhaju gyermek. Aranyhaju Venus. ARANYHAL, (arany-hal) ösz. fn. Aranyszinü pikkelyekkel ékes halnem, milyet a diszkertek tavaiban, s itt-ott üvegedényekben táplálnak. ARANYHÁRTYA, (arany-hártya) ösz. fn. Hártyavékonyságu aranylemez, aranylevél. ARANYHÁZASSÁG, (arany-házasság) ösz. fn. Az ötven évig együtt élt házastársak újabb papi meg áldása. ARÁNYLAG, (ar-ány-lag) ih. Bizonyos arányra tekintve, arányt illetve, nem önállóan, nem magában véve, hanem valamihez mérve. A sovány földü Árvá ARANYIIIMZÉS, (arany-himzés) ösz. fn. Arany-ban aránylag több ember lakik, mint némely kövér földü fonalakkal, aranypikkelyekkel, gyöngyökkel ékesített diszmű, s maga azon foglalkozás, mely által ily művek készülnek. ARANYHIMZÖ, (arany-himző) ösz. fn. Személy, illetőleg mives, aki valamit aranyfonallal, aranyszállal stb. kivarr, tarkáz, diszít, piperéz. ARANYHOLDASSPÁR, (arany-holdas-spár) ösz. fn. A pisztrángok neme alá tartozó hal-faj. (Sparus aurata L.) megyékben. Aránylag nagyobb, kisebb, hosszabb, rövidebb. ARÁNYLAGOS, (ar-ány-lag-os) mn. tt. aránylagos-t, vagy -at, tb. ak. Aránylag vagyis bizonyos arányhoz képest határozott szabott, kimért. Aránylagos fölosztás, adókivetés. ARÁNYLAGOZ, (ar-ány-lag-oz) áth. m. aránylagoz-tam, -tál, -ott, par. -z. | Aránylag, bizonyos arányt követve kimér, kiszab, rendez valamit. ARANYLAPÍTÁS, (arany-lapítás) ösz. fn. A ARANYHOMOK, (arany-homok) ösz. fn. Arany- tömör aranynak vékony lemezre nyujtása. port, aranyrészecskéket tartalmazó homok. ARANYLAPÍTÓ, (arany-lapító) ösz. fn. Míves, a tömör aranyat lapokra, lemezekre nyujtja. ARANYLEMEZ, (arany-lemez) ösz. fn. Aranyanyagból vert, lapított lemez. V. ö. LEMEZ. ARANYHON, (arany-hon) ösz. fn. Déli Ameriki kában levő, meseszerü ország, melynek talkköves partjai a ragyogó nap sugarainál arany és ezüstszinben tünnek föl. (Eldorado). ARANYI, KIS—, NAGY-, puszták Nógrád megyében. Helyragokkal: -ba, -ban, ból. ARANYIDKA, falu Abaújban. Helyragokkal: Idká-n, -ra, -ról. ARANYKÉM, (arany-kém) ösz. fn. 1) Aranycsináló ; v. ö. ARANYCSINÁLÁS. 2) Az arany valódiságát, tisztaságát meghatározó bányász vagy más személy. ARANYKÉMLE, (arany-kémle) ösz. fn. Kémle, azaz próbaműtét, mely átal az arany valódiságát meghatározzák. ARANYKERESKEDÉS, (arany kereskedés) ösz. fn. Kereskedés neme, melyet valaki veretlen, nem idomított aranyanyaggal, aranyérczczel, aranyfémmel üz. ARANYKERT, (arany-kert) ösz. fn. Átv. költői ért. kert, melyben arany gyümölcsöt termő fák díszlenek. Hagyomány szerint így nevezte Mátyás király a csalóközi szigetet, mely neve ma is divatban van. | ARANYKOHHÁNYAT, (arany-koh-hányat) ösz. fn. Azon tajtékforma, sárgaszinű salak, mely a forró érczből kiválik. ARANYKOR, (arany-kor) ösz. fn. Így nevezik a régi hellen és latin költők azon boldog kort, midőn Saturnus uralkodott e földön. Innen átv. ért. a népek életében azon korszak, midőn polgári jólétök és hirök a legmagasb fokon állott. ARANYKÖ, (arany-kő) ösz. fn. 1) Aranyrészeket tartalmazó könem. 2) A talkkövek neméhez tartozó drágakő. (Chrysolithos). 3) Csárda Szepesben. Helyragokkal: —n, -re, -ről. ARÁNYKULCS, (arány-kucs) ösz. fn. Általán azon alapmérték, mely által valamit kellő arányban kivetni, fölosztani, elrendezni, idomítani stb. lehet. Adókivetésben használt aránykulcs. ARANYKULCSOS, (arany-kulcsos) ösz. fn. és mn. Fejedelmi, udvari kamarás. Ő cs. k. felsége arany ARÁNYLIK, (ar-ány-l-ik) k. m. arányl-ott, htn. - ani. Személytelen ige. A számtanban annyit tesz, mint: arányban van, pl. kettő úgy aránylik négyhez, mint négy nyolczhoz. 2: 44: 8. (se habet). ARANYMÁLÉ, 1. ARANYMÁLINKÓ. ARANYMÁLINKÓ, (arany-málinkó) ösz. fn. A verebek neméhez tartozó madárfaj, melynek aranyszinü mála, azaz melle, bögye és nyaka van. ARANYMÁLU, 1. ARANYMÁLINKÓ. ARANYMÁS, (arany-más) ösz. fn. Aranyhoz hasonló fémvegyülék rézből és ónból. (Similor). ARANYMÁZ, (arany-máz) ösz. fn. A kocsigyártók és több más mívesek által fényesítőül használt arany szinű máz. ARANYMENYEKZÖ, (arany-menyekző) ösz. fn. Menyekzői szertartás, melyet az ötven évet együtt élt házastársak örömünnepül megújítanak. ARANYMÉRLEG, (arany-mérleg) ösz. fn. Mérleg, melyet különösen az aranyból vert pénzek súlyának meghatározására használnak. ARANYMÉRTÉK, (arany-mérték) ösz. fn. Bizonyos határozott súly, nehézség, melylyel más fémek arányában az arany bir. ARANYMÉRŐ, 1. ARANYMÉRLEG. ARANYMEZŐ, falu Kővár vidékében. Helyragokkal: —n, —re, —ről. ARANYMISE, (arany-mise) ösz. fn. Mise, melyet a pap fölszenteltetésének ötvenedik éve után ünnepélyes szertartással mond. ARANYMIVES, (arany-mives) ösz. fn. 1) Általán minden mives, kinek fő foglalatossága, illetőleg mestersége aranyból dolgozni, milyenek az aranyfonók, aranyozók, aranylemezcsinálók, drága arany szöveteket készítők. aranyhimzök. 2) Különösen mives, ki aranyból különféle ékszereket, eszközöket, edé- . nyeket, leginkább olvasztás által készít, alakít. ARANYMIVESBOLT, (arany-mives-bolt) ösz. fn. Bolt, melyben aranyból készített műveket, ékszereket, edényeket stb. árulnak, s melyben néha az illető míves dolgozik is. 187 ARANYMIVESJEGYARÁNYOSÍT ARÁNYOSÍTÁS--ARANYOZÓ 188 ARANYMIVESJEGY, (arany-mives-jegy) ösz.nyossá tesz, aránymérték szerint rendez, elintéz, bizonyos arányban egyeztet. A munkások bérét az időhöz és végzett munkához arányosítni. A torony magasságát a templom nagyságához arányosítani. ARÁNYOSÍTÁS, (ar-ány-os-ít-ás) fn. tt. arányosítás-t, tb. ok. Arányba, vagy mértékviszonyba fn. Az aranymiveken látható bizonyos bötük, jegyck, bélyegek, mely k részint a várost, hol az illető mives lakik, részint a mives nevét, de különösen az aranyfinomságát, s keveréki hányadát jelentik. Egy számit, két számu, háromszámu aranyjegy. ARANYMOSÁS, (arany-mosás) ösz. fn. Munhozás. Birtokok arányosítása am. mindenki birtoká nak aránylagos kihasítása, felosztása. kálkodás, mely által a vizek fövenyében vagy homokjában rejtező aranyporocskák külön választatnak s öszvegyüjtetnek. ARANYMOSÓ, (arany-mosó) ösz. fn. Aki a vizek fövenye vagy homokja közt szórványosan rejlő aranyport kiöblögeti s leszürögeti; aranyász. Ily aranymosókat láthatni a csalóközi szigeteken és zátonyokon. ARÁNYMUTATÓ, (arány-mutató) ösz. fn. A mennyiségtanban azon szám, mely az arányban levő számok különbözési vagy hasonlati mennyiségét jelenti, pl. ezen aránynak 1 : 2 = 4 : 8 mutatója, kettő (2). ARANYMŰ, (arany-mü) ösz. fn. Akármely mű, pl. ékszer, edény, stb. mely aranyból készült, különösen mesterségesb, művészibb ilyetén munka. ARANYMÜVES, 1. ARANYMIVES. ARANYOLVASZTÓ, (arany-olvasztó) ösz. fu. Akinek fő foglalatossága az idomítatlan, vagy néha már idomított aranyat, illetőleg aranymivet felolvasztani. Így nevezik azon kis katlant is, melyben ezen munkálat végrehajtatik. ARANYOS, (ar-any-os) mn. tt. aranyos-t, vagy -at, tb. —ak. 1) Aranyat termő, aranynyal bővelkedő, teljes, töltött. Aranyos bányaréteg, ásvány. Aranyos folyó homok. Aranyos erszény. A mesterembernek aranyos a keze. Km. 2) Aranynyal ékesített, futtatott, hímzett, stb. Aranyos kard, edény, szelencze, pohár. Csak azt mond meg rózsám, ARANYOS, (ar-any-os) fn. tt. aranyos-t, tb. -ok. Több helység neve Magyarországban. Helyragozva : -ra, —on, —ról. ARÁNYOS, (ar-ány-os) mn. tt. arányos-t, vagy -at, tb. -ak. Ami más hasonlított tárgygyal kellő mértékviszonyban áll, aminek részei egymáshoz mérve illő alakú egységet képeznek. Az ajtók és ablakok a ház nagyságához képest arányosak legyenek. A kiadás arányos legyen a jövedelemmel. Arányos termet. V. ö. ARÁNY. ARÁNYOSAN, (ar-ány-os-an) ih. Bizonyos arány szerint, arányt követve. Arányosan épített ház. V. ö. ARÁNYLAG. ARANYOS-BÁNYA, falu Alsó-Fehér megyében. Helyr. bányá-n, —ra, —ról. ARÁNYOSÍT, (ar-ány-os-ít) áth. m. arányosít -s. htn. -ni vagy ani. Valamit ará ott, par. | ARÁNYOSÍTÁSI, (ar-ány-os-ít-ás-i) mn. Arányosítást illető, ahhoz tartozó. Arányosítási per. ARANYOS-GYÉRÉS, ösz. helynév, Erdélyben: helyr. -re, -én, -ről. ARANYOS-MARÓT, ösz. helyn. Bars vármegyé ben; helyr. —ra, —on, —ról. ARANYOS-MEGGYES, mezőváros Szathmár megyében. Helyr. —en, —re, —ről. ARANYOS-MÓRICZ, falu Doboka vármegyében. Helyr. —on, —ra, —ról. ARANYOS-RÁKOS, falu Aranyos székben. Helyr. -on, ra, -ról. ARÁNYOSSÁG, (ar-ány-os-ság) fn. tt. arányosság-ot. Két vagy több egymáshoz hasonlított tárgyak mértékviszonyi tulajdonsága, vagyis bizonyos aránykulcs szerinti egyezése; arányos állapot. Az emberi test lassu kifejlődése és korai sebes hanyatlása között nincsen arányosság. ARANYOZ, (ar-any-oz) áth. m. aranyoz-tam, —tál, —ott, par. —z, htn. —ni. Aranynyal bevon, futtat, ékesít. A bot, ha megaranyozzák is, sulyost üt. Km. Okos ember, jó volna a fejét megaranyozni. Km. ARÁNYOZ, (ar-ány-oz) áth. m. arányoz-tam, tál, -ott, vagy arányz-ott, par. —z, htn. -ni, vagy arányzani. Arány vagyis bizonyos mértékviszony szerint rendez, öszveállít. Számokat arányozni. A kiadást a jövedelemhez arányozni. ARANYOZÁS, (ar-any-oz-ás) fn. tt. arányozás-†, tb. ok. Valamely műnek aranyfüsttel, aranypilivel, aranylemezzel stb. befuttatása, bevonása, ékesítése. Gazdag, szép aranyozás. ARÁNYOZÁS, (ar-ány-oz-ás) fn. tt. arányozás-t, tb. ok. Cselekvés, illetőleg mérés, rendezés, osztás, mely által valamit arányozunk. ARANYOZÁSI, (ar-any-oz-ás-i) mn. Aranyozást illető, arra vonatkozó. Aranyozási munka, ügyesség. mesterség, eszköz. ARÁNYOZÁSI, (ar-ány-oz-ás-i) mn. Arányozást illető, ahhoz tartozó. Arányozási munka, ügyesség. ARANYOZAT, (ar-any-oz-at) fn. tt. aranyozat-ot. Maga azon mű, mely aranyozás által keletkezett, aranyborítás, arany futtatás stb. Az aranyozás sokáig tartott, de pompás is az aranyozat. A keret aranyozatál bépiszkolták a legyek. ARANYOZÓ, (1), (ar-any-oz-ó) fn. tt. aranyozó-t, tb. k. Műves, ki aranyozással foglalkodik. V. ö. ARANYOZ. ARANYOZÓ, (2), (ar-any-oz-ó) mn. tt. aranyozó-t, k. Amivel aranyozni szoktak. Aranyozó eszköz, tb. ARANYOZÓI, (ar-any-oz-ó-i) mn. Aranyozót illető, arra vonatkozó. Aranyozói munka, ügyesség, mesterség. ARANYRÖG, (arany-rög) ösz. fn. Természetes állapotban talált aranyércz-darab, melyben az aranyrészek másféle ásvány, illetőleg fémrészekkel vegyítvék. ARANYRÚD, (arany-rúd) ösz. fn. Hosszúkás ARANYOZOTT, (ar-any-oz-ott) mn. tt. aranyozott-at. Aranyfüsttel, aranypilivel, aranylevéllel, arany-rúdformára öszvevert tiszta aranytömeg, melyből a lemezzel stb. bevont, ékesített. Aranyozott fegyverek, pénzt verik. edények. ARANYSÁFRÁNY, (arany-sáfrány) ösz. fn. A sáf ARANYOZOTTAN, (ar-any-oz-ott-an) ih. Ara- rányféle növények egyik faja, mely szinét illetőleg a nyozott állapotban, megaranyozva. többi sáfrányok között leginkább hasonlít az aranyhoz. ARANYSALAK, (arany-salak) ösz. fn. Az arany ARANYÖLTÉS, (arany-öltés) ösz. fn. Sebészi mütét, midőn a sérvtömlő nyakát aranyfonallal ösz-érczből tisztítás alatt elhulló idegen részek. V. ö. vehurkolják. SALAK. ARANYPÁRNA, (arany-párna) ösz. fn. Aranynyal himzett, vagy aranyszövetű kelméből készített párna. ARANYSÁRGA, (arany-sárga) ösz. mn. és fn. Az arany szinéhez hasonló sárgaszinü. Aranysárga haj, ször. Aranysárga sörényü paripa. Mint főnév am. aranyglét. ARANYSARKANTYÚ, (arany-sarkantyú) ösz. ARANYPART, (arany-part) ösz. fu. Azon afrikai és indiai tengerpartok neve, melyekben arany és ezüst találtatik. Különösen nevezetes erről Guinea fn. Aranyfémből készített díszsarkantyú. partja. ARANYSARKANTYÚS, (arany-sarkantyús) ösz. ARANYPÁT, (arany-pát) ösz. fn. Pátnemü ás- mn. Aranysarkantyúval diszített. Aranysarkantyús ványfaj, mely aranyszint játszik. csizma. Különösen aranysarkantyús vitéz, azon lovagi ARANYPATAKA, falu Sáros megyében. Helyr. rendből való, melynek tagjait a fejedelem szokta bipataká-n-ra, -ról. zonyos innepélyek alkalmával, pl. a magyar király ARANYPEJ, (arany-pej) ösz. mn. Mondjuk ló- koronázáskor, vitezekké ütni, vagyis beavatni, s melyról, melynek aranyszínű világos szőre van. nek díszjegye aranysarkantyú. ARANYPÉNZ, (arany-pénz) ösz. fn. Aranyfémböl vert pénz. ARANYSAVITAG, (arany-savitag) ösz. fn. 1) Tüz vagy savanyok által égékeny részeitől megfoszARANYPERECZ, (arany-perecz) ösz. fn. Perecz-tott arany; aranyéleg. 2) Bányászatban az öszvetorlott formára alakított ékszer, melyet karkötőül használnak. ARANYPILI, (arany-pili) ösz. fn. Pilihez azaz pehelyhez hasonló finomságu aranyfüst. ARANYPILIZ, (arany-piliz) ösz. áth. Aranypi livel bevon, aranyoz. ARANYPILLANGÓ, (arany-pillangó) ösz. fn. Pillangófaj, melynek szárnyait aranypettyek, aranyerek diszítik. Átv. ért. szöveteket diszítő, s aranypillangóhoz hasonló czifrázat. föld bizonyos neme, mely néha aranyat hoz magával. ARANYSÍK, (arany-sík) ösz. fn. Aranyból vagy aranyat játszó fonalakból csinált paszomántféle mű, melyet ruhadiszítésre használnak. Így nevezik azon aranyszinű papírszeleteket is, melyekkel holmi bábruhákat, gyermeki csecsebecséket, stb. kiczifráznak. ARANYSÍKOS, (arany-síkos) ösz. mn. Aranysíkkal diszített, ékesített, beraggatott. Szinpadi aranysíkos dolmány, mente. ARANYPLÉH, 1. ARANYLEMEZ. ARÁNYSÓ, (ar-ány-só) mn. tt. aránysó-t, tb. ARANYPONTY, (arany-ponty) ösz. fn. A pontyok neméhez tartozó halfaj, aranyszínű pikkelyekkel. ARANYPOR, (arany-por) ösz. fn. 1) Az aranymivesek által különféle czélból porrá tört arany. 2) A folyók fövenye közt porformában rejtező aranyré szecskék. ARANYPRÓBA, (arany-próba) ösz. fn. 1) Bányászati kísérlet, mely által az arany tisztasága megvizsgáltatik, valamint az is, mennyi aranyrész találtatik más érczekben is. 2) Aranymívesi jegy, azon arany minőségét tanusító, melyből készült valamely mü. ARANYPRÓBAKÖ, (arany-próba-kő) ösz. fn. Fekete palaféle kö, mely által az aranymívesek az arany fínomságát vizsgálóra veszik. (Lapis lydius). ARANYRASPOLY, (arany-ráspoly) ösz. fn. Az aranymívesek által használt fínom ráspoly, vagyis reszelő. ARANYSODRÓ, (arany-sodró) ösz. fn. Mives, aki aranyból fonalakat készít. ARANY SODRONY, (arany-sodrony) ösz. fn. Aranyból nyujtott vagy sodrott vastagabbféle fonal. ARANYSOR, (arány-sor) ösz. fn. Bizonyos arány szerint egymással öszvefüggő, s egymás után következő számok sora. Számtani, mértani aránysor. ARÁNYSULY, (arány-suly) ösz. fn. Azon suly, melyet valamely test más hasonló terjedelmű testhez mérve bir. A gránitkő aránysulya nagyobb, mint a homokkőé. (Gravitas specifica). ARANYSÜGÉR, (arany-sügér) ösz. fn. Aranyszinű pikkelyekkel tarkázott sügérnemű halfaj. V. ö. SÜGÉR. ARANYSZÁM, (arany-szám) ösz. fn. Az időrendtanban jelenti az évforgásnak egyiránt visszatérő sorát. Ezen számon nyugszik az évszámolás, kivált a naptárcsinálás. Minden huszonnyolcz év leforgása után |