ANYABÖTÜ, (anya-bötü) ösz. fn. Rézminta, bőven kielégíti. Anyagi élvezet. Anyagi czélok után tömelyben a nyomtató ólombötüket öntik.

Egyébiránt szabatosabbak az anyarokon és apa

ANYAFÖLD, (anya-föld) ösz. fn. Átv. ért. azon föld, illetőleg ország, haza, melyben születtünk.

ANYAFU, 1. SZÍKFÜ. (Matricaria).

ANYAG, (any-ag) fn. tt. anyag-ot. 1) Minden test, mennyiben a szellemnek ellentéte. Különösen, melyből valami készül vagy készíttetik, vagyis, ami bizonyos műnek testét teszi. A posztó anyaga gyapju, | a vászoné kender, len. Selyem, szőr, gyapott anyag. Honi, külföldi anyag. Különbözik tőle a kelme, mely tulajdonképen bizonyos anyagból készített szövetféle mű, ú. m. gyoles, vászon, posztó, stb. Az ember anyagból | és szellemből alkottatott. Az anyag szétoszlik, a szellem fenmarad. Lelketlen, nyers, idomítatlan anyag. Sár, vas, fa, hig, folyó, kemény anyag. 2) Átv. ért. jelent oly dolgokat is, melyek szellemi művek alapjául, tárgyául szolgálnak. A regényköltő sok anyagra talál, nem csak az ó, hanem az újabb korban is.

ANYAI, (any-a-i) mn. tt. anyai-t, tb. -ak. 1) Anyát illető, anya lényéhez, természetéhez, mivoltához tartozó. Anyai tisztelet. Anyai szeretet, vonzalom, érzés, öröm, fájdalom, gondviselés, ápolás. Anyai oktatás, áldás, átok. Anyai szív, ölelés. Anyai téj, csók. Az anyai téj legédesebb. Km. Anyai nyelv. 2) Anyától jövő, származó, anya után maradt. Anyai örökség, jószág, birtok. Néha vétetik főnév gyanánt is, A latin materia után helyesen alkotott s közdi- anyai örökség, anyai rész helyett. Az anyait kivenni, vatuvá lett szó.

ANYAILAG, (any-a-i-lag) ih. Anyai módon, úgy mint a szerető jó aya szokott. Anyailag ápolra vonatkozó, testi szükségekhez tartozó. Anyagi ér-gatni az árva kisdedeket. Mostoha gyermekeivel anyaidekek. Anyagi jólét, mely a test szükségeit, vágyait lag bánni. Édes anyailag.

ANYAISKOLA, (anya-iskola) ösz. fn. 1) Az anyacgyház iskolája, melyhez képest a fiókegyházak iskolái fiókiskolák. 2) Főiskola, melyben a felsöbb tudományok taníttatnak (Collegium).

ANYAJEGY, (anya-jegy) ösz. fn. Örökké fönmaradó folt a gyermek börén, különösen orczáján, melyet születésével hozott a világra. Ilyen jegyek néha kidudorodással rutítják el az arczot.

ANYAJOG, (anya-jog) ösz. fn. Jog, melyet az anya részint természeti, részint polgári törvények erejénél fogva bír gyermekei fölött.

ANYÁLKODIK, (any-a-al-kod-ik); k. m. anyál kod-tam, ―tál, —ott, htn. -ni. Gyermeke iránt anyailag gondoskodik, anyai kötelességeket gyakorol.

Törzsc az elvont anyál, s képzésrc olyan mint: hálálkodik, tunyálkodik, gazdálkodik, garázdálkodik, bujálkodik, stb.

ANYALÓ, (anya-ló) ösz. fn. Kanczaló, mely csikótenyésztésre van szánva; vemhes, csikós ló.

ANYALOG, (any-al-og) gyak. önh. Gyermeke sen nyájaskodik, mint az anyák vagy dajkák szok tak kisdedeikkel. Egyezik vele: cnyelég, székelyesen: anyalog am. nagyobb személyekkel ügyetlenül enyeleg, ANYALÚD, (anya-lúd) ösz. fu. Szaporításra hagyott lúd, mely tojik és libákat költ, nevcl. Csaló

ANYÁJOS, (any-a-j-osany-a-i-as) mn. tt. anyájos-t vagy at, tb. -ak. Balaton vidékén divatos tájszó, s mondják érett koru, férjhez mehető leányról, vagy szabad szárnyra kelő madárfiról; más-közben: banyalúd. kép: anyányi.

ANYAJUHI, (anya-juh) ösz fn. Nőstény juh, mely szaporít, mely avégre tartatik, hogy bárányokat elljék. Az anyajuhokat szénán tartani, sózni.

ANYÁKA, (any-a-ka) kics. fn. tt. anyákát, tb. anyákák. A köznép némely vidékeken, különösen a székelyeknél, így kicsinyíti az anya nevet. Szokottabban: anyácska.

ANYAKAPTÁR, (anya-kaptár) ösz. fn. Méhkas, mely a méhek megfojtásakor fönhagyatik tenyésztés végett a jövő évre.

ANYAKAS, 1. ANYAKAPTÁR.

ANYAKEDVENCZ, (anya-kedvencz) ösz. fn. Gyermek, kit az anya egyéb szülöttcinél jobban kedvel, gedél, ki iránt különös szeretettel, gonddal viseltetik. ANYAKELENCZE, 1. ANYAKAPTÁR. ANYAKÖ, (anya-kö) ösz. fa. Megkövült kéttekcnöjü csigafaj.

ANYAKÖNYV, (anya-könyv) ösz. fn. Az anyaegyház, illetőleg lelkészi hivatal hiteles könyve, melyben határozott rovatokba a szülöttek, s azok szülői és keresztszülői, valamint a keresztelő maga, idősor szerint följegyeztetnek. Szélesb ért. jelenti azon könyveket is, melyek egyszersmind az öszveházasodottak és halottak névsorát foglalják magokban; de ezek szabatosabb neve általában; egyházkönyv, különösen pedig: házasulók könyve, halottak könyve.

ANYALÚG, (anya-lúg) ösz. fn. A vegyészek és némely mesterembereknél oly lúg, melytől a sósrészek elválasztattak.

ANYAMÉH, (anya-méh) ösz. fn. 1) Üreg a női alhasban, hol a magzat megfogamzik, és születéseig marad. Fordítva: méhanya. 2) A méhkasban nagy ságára nézve azon kitünő méh, mely a rajt szaporítja, és midőn elszállani készül, vezeti.

ANYAMÉHFÜ, (anya-méh-fü) ösz. fn. Többféle füvek neve, melyek akár tudományos gyógyászat, akár népies hiedelem szerint az anyaméh bajai ellen gyógyszerül használtatnak, milyen különösen a szíkfü. (Matricaria).

ANYAMÉRCZE, (anya-mércze) ösz. fn. A helybeli hatóság hiteles mértéke, illetőleg mérője, szapuja, köble, kilája, melyhez az árusok kötelesek szabni saját mérezéiket.

ANYANÉNE, (anya-néne) ösz. fn. Anyám nö. testvére, anyai nagynéne.

ANYANYELV, (anya-nyelv) ösz. fn. 1) Azon nyelv, melyet, mint mondani szokás, anyánk tejével szoptunk, anyánktól tanultunk. A magyar anyától magyar, a némettől német, a tóttól tót anyanyelvet tanul a gyermek. 2) Oly nyelv, melytől mintegy anyától más nyelvek származtak, tehát ezekhez képest credetiebb, ősibb nyelv. Az anyanyelv származékai leánynyelvek, pl. az olasz, franczia, spanyol, mint a latin

ANYAKÖPÜ, (anya-köpü) ösz. fn. 1. ANYA- anya leányai.

KAPTÁR.

ANYAL, (any-al) ösz. fn. Növénytanban, az anyavirág alja, töve, melyből a gyümölcs kinő, más kép: termő.

ANYALGÁS, (any-al-og-ás) fn. tt. anyalgást, tb. ok. Gyermekes nyájaskodás, milyen a kisdcdeiket gedélő anyáké, illetőleg dajkáké szokott lenni. Egyezik vele a vékonyhangu: enyelgés.

ANYALJ, (any-alj) ösz. fn. 1. ANYAL. ANYÁLKODÁS, (any-a-al-kod-ás) fn. anyálkodás-t, tb. ok. Anyai gondviselés gyakorlása, anyai kötelességek teljesítése gyermekei iránt.

Közép al képzéssel alkotott szó, mint ezekből: Hála, tunya, gazda, buja, lett: hálálkodás, tunyálkodás, gazdálkodás, bujálkodás stb.

ANYÁNYI, (anya-nyi) mn. tt. anyányi-t, tb. -ak. Mondjuk nőgyermekekről, leányokról, midőn fölserdülnek, s nagyságra anyjaikhoz hasonlók; különösen madárfiakról, midőn egészen megtollasodván szabad szárnyra bocsátkoznak. Anyányi csirke, galambfi. Az anyányi madarak elszállnak fészkeikből.

A képző nyi értelménél fogva = anyai nagyságu. L. —NYI, képző.

ANYAORSZÁG, (anya-ország) ösz. fn. Ország, melynek törvényei, hatósága, illetőleg koronája, fejedelme alá más rokon alkotmányu mellékországok, mint kapcsolt részek tartoznak, milyen pl. Magyarország a hozzá tartozó országokra nézve.

ANYAOSKOLA, (anya-oskola) ösz. fn. 1. ANYA

ISKOLA.

ANYAÖLŐ, 1. ANYAGYILKOS.

ANYAPÉNZ, (anya-pénz) ösz. fn. Oly pénz, melyet az anyák többnyire alattomban, az atyák tudtán s akaratáu kivül dugdosnak gyermekeiknek.

ANYASZENTEGYHÁZI-ANYÁTLANODIK 166

háznak neveztetik. Szorosabban véve: azon keresztény gyülekezet, mely világszerte elterjedve lévén, láthatatlan fejéül szinte Jézus Krisztust, de láthatóul a római püspököt, azaz pápát, mint az Üdvözítő helytartóját vallja és tiszteli, s ez a római kathólika vagy rövidebben, kathólika anyaszentegyház. Szertartásaira nézve: latin vagy görög anyaszentegyház. Részletes alkalmazással így neveztetnek azon nagy közönséges, és egységes testületnek egyes tartományokban lakó gyülekezetei is, pl. franczia, spanyol, olasz, magyar anyaszentegyház. A franczia anyaszentegyház szabadságai. A magyar anyaszentegyház főpapjai, zsinatai. ANYAROKON, (anya-rokon) ösz. fn. Aki anyai A jelen és másvilági életre vonatkozólag: vitézkedő ágról vérségben van velünk.

ANYAPÈR, (anya-pèr) ösz. fn. A megindított per első folyama, különböztetésül az újított pertől. ANYARÉSZ, (anya-rész) ösz. fn. Örökség, melyet a gyermekek anyjok után kapnak. A nagykoruakká lett gyermekek anyjok halála után apjoktól kivehetik az anyarészt. Máskép: anyagi jog, vagy jus, vagy egyszerüen: anyai. Elkölteni az anyarészt, vagy anyait, s az apaira előre adósságot csinálni.

anyaszentegyház, melyhez az élők, dicsőült anyaszentANYAROZS, (anya-rozs) ösz. fn. Üszögfelé rozs egyház, melyhez az üdvözültek tartoznak. Oktató, igaz, termény, hosszukás, fekete, s gyakran györbült szc- egyedül üdvözitö, apostoli, közönséges anyaszentegyház. mekkel, melyck lisztje fehér, néha kékes s émelygős A magyar protestansok, midőn saját hitvallási gyüédességü, s leginkább nedves évben teremnek meg.lekezetekről szólanak, egyház szóval élnek. ProtesANYÁS, (any-a-as) mn. tt. anyás-t, vagy at, táns, reformált egyház, ritkábban anyaszentegyház. tb.ak. Oly gyermekről mondják, ki min lig anyján csügg, kinek anyján kivül senki kedvére nem tchet; anyai tulzott szeretet, gedélés, kedveskedés által elkényeztetett.

ANYASZENTEGYHÁZI, (anya-szent-egy-ház-i) mn. Anyaszentegyházból való, ahhoz tartozó, azt illctö, arra vonatkozó. Anyaszentegyházi parancsolatok, szokások, szertartások, oktatás, áldás.

ANYASÁG, (any-a-ság) fn. tt. anyaságot. Anyai ANYASZÍV, (anya-szív) ösz. fn. Ösztönszerű, tulajdonságok, s kötelességek öszvege, illetőleg anyai gyöngéd anyai érzelem, vonzalom, szeretet, milyenminemüség, vagy állapot. Az anyaságnak vannak örő-nel édes anya viseltetni szokott szülötteihez. mei és fájdalmai.

ANYASZÜLTMEZTELEN, (anya szült-meztcANYÁSKODÁS, (any-a-as-kod-ás) fn. tt. anyás-len) ösz. mn. Akin semmi ruha nincsen, egészen pöre, kodás-t, tb. —ck. Az anya természetes ösztönszerü oly meztelen, mint születésekor volt. Anyaszültmezteérzelmeinek és kötelességeinek gyakorlása; anyai lenre levetkőztetni valakit. Anyaszültmeztelenen eltemetgondoskodás, ápolgatás; máskép: anyálkodás. tetni. Néhutt a nép nyelvén clrontva: anyaszüzmeztelen. anyjai egymásra nézve anyatársak, vagyis, a férj anyja ANYATÁRS, (anya-társ) ösz. fn. A házas felek és a nő anyja egymást anyatársnak hívják, valamint

ANYÁSKODIK, (anya-as-kod-ik) k. m. anyáskod-tam, -tál, — ott, htn. ni. Anyai kötelessége het gyakorol, gyermekinek anyailag gondját viseli, azokat ápolgatja, neveli stb. Átv. ért. idegen gyermekekkel jó anya módjára bánik.

ANYÁSODÁS, (any-a-as-od-ás) fn. tt. anyásodás-t, tb. ok. Átmeneteli állapot, midön bizonyos fiatal állatok anyásodnak. V. ö. ANYÁSODIK.

ANYÁSODIK, (any-a-as-od-ik); k, m. anyásodtam, ―tál, — ott, htn. —ni. 1) Mondjuk madárfiakról, midőn elvetvén első pelyheiket, tollasodni, s anyjokhoz hasonlókká lenni kezdenek. Átv. ért. anyásodik a serdülő leány is. 2) Anyásodnak a méhick, midőn fiatal királynét, rajvezért kapnak.

ANYASRÓF, (anya-sróf) ösz. fn. Helyesebben, s tisztább magyarúl 1. ANYACSAVAR.

ANYÁSUL, (any-a-as-ul); önh. m. anyásul-t, htn. -ni. Mondják leányról, midőn anyányivá, férjhez valóvá fejlődik.

ANYASZÁL, (anya-szál) ösz. fn. Azon vékony száracska, mely némely virágokban a magzat tetejé ből nö ki, s melynek hegyén van a bibe vagy porfogó. ANYASZÁR, 1. ANYASZÁL.

ANYASZENTEGYHÁZ, (anya-szent-egy-ház) ösz. fn. Általán, azon hitvallási s erkölcsi testület, melyet Jézus Krisztus alapított, s az apostolok terjesztettek, mely értelemben keresztény anyaszentegy

házi anyagyülekezet temploma, melyben a helybeli ANYATEMPLOM, (anya-templom) ösz. fn. Egyházi anyagyülekezet temploma, melyben a helybeli lelkész rendesen szokta tartani az isteni szolgálatot, különböztetésül a fióktemplomtól. A katholikusoknál; plébánia- vagy fáratemplom.

tb. ok. Akinek, illetőleg aminek nincsen, megholt ANYÁTLAN, (any-a-atlan) mn. tt. anyállan-t. az anyja, anya nélküli, anyjától megfosztott, clszakasztott árva. Anyátlan gyermek. Anyátlan veréb fiak. Határozólag: anyátlanul helyett is.

ANYÁTLANODÁS, (any-a-atlan-od-ás) fn. tt. anyátlanodás t, tb. ok. Anyátlanná levés, elárvulás.

ANYÁTLANODIK, (any-a-atlan-od-ik); k. m. anyátlanod-tam, -tál, —ott, htu. —ni. Anyátlanná lesz, anyját elveszti, árvaságra jut. Anyátlanodik a méhraj is, midön királynéja meghal.

ÁNYÁTLANUL, (any-a-atlan-ul) ih. Anya nél

ANYÓS-APA

ANYÓS, (any-ó-os) fn. tt. anyós-t, tb.

168

ok. A

kül, anyjától megfosztva, árván. Anyátlanul maradni, | férj így nevezi feleségének anyját, s viszont a felefölnevelkedni. ség így hívja férjének anyját, máskép: napam, na

ANYATOLL, (anya-toll) ösz. fn. A fiatal mada- | pamasszony. rak tolla, melyet pelyheik elhullása után kapnak. Átv. ért. az anyányi vagy fölserdült leányról mondják: kiverte az anya tolla.

ANYUL, (any-a-ul) ih. 1) Anya gyanánt, úgy mint anya, anyaí módon. Édesanyul bánni a mostoha gyermekkel, az árvával. 2) Mint vérségi rokonságot jelölő am. anyai részről, anyai ágról. Anyul bátyám anyámról bátyám. Anyul öcsém. Hasonlóan anyul

:

ANYATÖ vagy TÖKE, (anya-tő-töke) ösz. fn. A növények dereka, mely közvetlenül a magból, csirból fejlik ki, mely egyszersmind több mellék tő-néném, anyul hugom. Szükebb ért. oly testvéri rokonszárak anyja. ságul vétetik, melyben a testvéreknek egy anyjok, de külön apjok van. Anyul testvérem, azaz kinek velem egy anyja, de más apja van. Anyul öcsém, kit velem egy anya szült, de más apa nemzett.

ANYATYÚK, (anya-tyúk) ösz. fn. Kotlós tyúk, mely tojásokon ül, csibéket költ, s azokat fölneveli. ANYAVÁROS, (anya-város) ösz. fn. Valamely birodalom vagy ország, tartomány fővárosa. Magyarország anyavárosa Buda, vagyis inkább Budapest.

ANYAVIRÁG, (anya-virág) ösz. fn. Virág, melynek természeti rendeltetése, gyümölcsöt hozni; bibés, porhonos virág, különböztetésül a hímvirágtól.

ANYÁZ, (any-a-az) áth. m. anyáz-tam, tál, -ott, par. -z, htn. -ni. Anyának nevez, anyai czímmel tisztel valakit. A nevelőnőt, jótevőnénket anyázni.

ANYÁZÁS, (any-a-az-ás) fn. tt. anyázás-t, tb. -ok. Anyának nevezés; czimezés, mely szerint valamely nöt anyának hivunk.

ANYI, (any-i) mn. tt. anyi-t, tb. -ak. A vegy bontásban azon fém jelző neve, mely minden idegen alkatrészektől megszabadúlt, tehát mintegy anyává,

elemmé vált ki.

Az első pont alatti ul hasonlatot, olyanságot jelentő képző, mint pl. a bolondul, például, emberül, stb. A második pontu ul pedig valószinüleg a rúl (ról) megrövidítése, mintha volna: ap-rúl, apról,any-rúl, any-ról.

ANYUS, (any-us) fn. tt. anyus-t, tb. ok. Kiesinyitö s némi hízelgésre mutató módosítása a koés a keresztnevekben: Ferus, Gedus, Annus, Пlus stb. molyabb anya szónak, épenúgy, mint: apus, atyus,

Mint korosabb nőt jelentővel rokon a banyát (vén anyát) jelentő, latin anus.

AP, (1), fn, mely önmagában nem, hanem csak a birtokos állapot harmadik személyében használtatik : többi személy- és névmódosító ragokat a kihangzásos ap-ja, ap-ját, ap-jával, ap-jok, ap-jokat, ap-jaik. A apával, stb. E tekintetben egyeznek vele az aty, any, apa gyök veszi föl: apám, apád, apánk, apához, báty vérségi nevek. Változattal: ip, jelenti nőmnek vagy férjemnek apját. L. APA.

ANYÍT, (any-i-t); áth. m. anyít-ott, par. -8, hatn. -ni vagy ani. A vegybontásban elemi, minden más alkatrészektől megszabadult tiszta állapot-nak, és ezek származékainak. Alapfogalomban jelent AP, (2), elvont gyöke az apad, apály, apaszt szókjára viszi vissza. ANYÍTÁS, (any-í-t-ás) fn. tt. anyítás-t, tb. ok. látszik, hogy a lap csonkított mása, legalább apad feneket, aljat, alapot, alacsonyat, minélfogva úgy Cselekvés, midőn anyítunk. V. ö. ANYI, ANYÍT. ANYÍTÓPOR, (anyító-por) ösz. fn. A vegy bon- nok. Figyelmet érdemelnek itt a latin ab, szanszkrit vegybon-apaszt, és lapad lappad, és lapit lapaszt igen rokotásban azon szer, melynek segítségével, leginkább tűzben, valamely fémet elemi tiszta állapotjára olab és anb, hellen άno, ap, német ab, Ebbe. stb. dunk fel.

ANYIVAD vagy IVADÉK, (any-ivad vagy —ivadék) ösz. fn. Anyul testvér (fiú vagy leány)

ivadék.

:

AP, 1) igeképző, a har-ap, és elavult hagytozattal: ep, op, op, ip, mint: al-ap, isz-ap, köz-ep, ap származék-igékben. 2) névképző, hangrendi válül-ep, kol-op, czöl-öp, zsil-ip; némely igékben középANYJOK, (any-j-ok) Az anya szónak birtokodik. Némely részint önálló szókban, részint elvont képző áll-ap-odik, gyar-ap-odik, tel-ep-edik, csill-apragos módosítása, am. az ő anyjok, t. i. a gyerme- törzsekben egyszerű p, ú. m. tal-p, hor-p, ször-p, keké. Így szólítja a köz magyarember önön feleségét, hör-p, ter-p, lom-p. Mindezek elemzését illetőleg 1. valamint viszont az asszony így szól urához: apjok, P. mint képző. ha t. i. magzataik vannak. A nyelvszokás személyragozza is: anyjokom, apjokom. Ejtik így is, de nem helyes ragozással: anyjuk, apjuk.

APA, (1), (ap-a) fn. tt. apát, tb. apák. Személyragokkal: apám, apád, apja; apánk, apátok, apjok; apáim, apáid, apjai; apáínk, apáitok, apjaik, némely irók szerint: apáik. Legősibb szavaink egyike, melyhangzólyel minden magyar nevezni szokta nemzőjét. Az apa és gyermek, illetőleg fiú vagy leány viszonylatos fogalmak. Ö hat gyermek, négy fiú és két leány apja. Édes apa. Szelid, gondos, engedékeny apa.

ANYÓ, (any-6) fn. tt. anyó-t, tb. k. Korosabb asszony, aggkorú nő. A nem kedvesen banya szónak gyöngédebb, szelidebb mása.

ANYÓKA, (any-ó-ka) kics. fn. tt. anyókát, tb. anyókák. Az anyó szónak kicsinyített, s mintegy szelídebb módosítása.

ANYOLOG, 1. ANYALOG.

Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.

Vörösmarty.

Mennyiben az apadás bizonyos mélyedéssel, sülyedéssel, alászállással s lapulással jár valószinű, hogy nem egyéb, mint a lappad, lapúl szók ok. csonkított változata. Vékonyhangon rokona eped, mely szintén a test apadását, soványodását, öszveesését hozza magával. A szláv nyelvben opad főnév jelent leesést, különösen napestet, napnyugotot. Ezen fogalmi és hangtalálkozás ugyan meglepő, de tudni kell, hogy például a szláv opad elemezve o és pad, mert padnem = esem, de a magyar apad elemezve ap-ad, melyből lesz átható: ap-aszt, és így elemekre nézve különbözők. V. ö. AP, (2).

APADÁS, (ap-ad-ás) fn. tt. apadás-t, tb. —ok. Akármely folyékony, vagy dudorodott test magasságának lelapulása, leszállása, szükebb mederbe, illetőAPÁCZA, puszta Csanád megyében. Helyra- leg terimébe vonulása. V. ö. APAD. gokkal : Apáczá-n, —ra, —ról.