ALMAMUST, (alma-must) ösz. fn. Sajtólt almából mustféle lé, ital.

ALMAKÖRTE, (alma-körte) ösz. fn. Körtefaj, mely alakjára nézve almához hasonló.

ALMANACH, fu. tt. almanach-ot. Középkorban az arabok által behozott, s minden európai nyelvben elfogadott szó. Általán jelent kalendáriom vagy naptárféle könyvet. Különösen 1) Nagyobb terjedelmű holmi hasznos ismereteket tartalmazó naptár. 2) Szépművészeti, nevezetesen költői munkákból álló gyüjtemény, mely ujévi ajándékul nyujtatik a közönségnek. 3) Névkönyv. Katonai almanach.

ALMANDIN, fn. tt. almandin-t, tb. -ok. A rubinok neme alá tartozó drágakőfaj. Adelung szerint nevét Cariában fekvő Alabanda városától kapta. ALMANEDV, (alma-nedv) ösz. fn. Almából sutolt nedv, must; almavíz, almalé.

ALMASZELET, (alma-szelet) ösz. fr. A felmetélt almából egy-egy hasáb, darab, gerezd. Kirántott, czukorral vagy fahéjjal füszerezett almaszelet.

ALMASZELETKE, (alma-szeletke) ösz. kics. fn. Kicsi, vékony almaszelet.

ALMASZÍN, (alma-szín) ösz. fn. Olyan szín, milyen az almáé. Használtatik melléknevül is, almaszinü helyett. Almaszín, posztó, kelme, szövet.

ALMASZINÜ, (alma-szinü) ösz. mn. Alına szinéhez hasonló szinű. Almaszinű és kerekségű edény, czu

kortartó.

ALMASZIPOLY, (alma-szipoly) ösz. fn. L. SZ.JÁNOSBOGARA.

ALMÁNY, (al-mány) fn. tt. almány-t, tb. ok. Általán, amit valami alá tesznek, pl. talap, ászokfa. ALMAPÉP, (alma-pép) ösz. fn. Főzött vagy sü-is tött alma husából készített kása, nyalánkság, pépféle

étek.

kel

ALMATORTA, (alma-torta) ösz. fn. Torta, vagypépsütemény, az öszvezúzott, s különféle füszerekvegyített almahusból. ALMAVÍZ, 1. ALMABOR.

ALMÁRIOM, fn. tt. almáriom-ot. Mint a latin ALMÁZ, (alma-a-az); önh. m. almáz-tam, — tál, armarium-ból kölcsönzött szó, eredetileg am. fegyver-ott, par. -z, htn. —ni. Almát eszik, almán rágótartó szekrény. Átv. ért. mindenféle szekrény, mely- dik. A kenyerez, boroz, serez s több ilyek hasonlatára ben ruhát, edényeket, könyveket stb. tartani szokás. alkotott ige. Ruhaalmáriom. Könyves almáriom. Konyhai almáriom, néhol pohárszék: tálas. Diófa, tölgyfa almáriom, Festett, tulipános almáriom. Almáriomba bujtatni, zárni valakit. Palóczos ejtéssel: aumáriom, ómáriom.

ALMÁS, (alm-a-as) mn. tt. almás-t, vagy —at, tb. -ak. 1) Álmával bővelkedő, almatermö. Almás kert. 2) Almával kereskedő. Almás kofa. 3) Amiben almát szállítanak, tartanak. Almás hajó, szekér, taliga. Almás pincze, kamara, kosár. 4) Almához hasonló kerek foltokkal, pettyekkel tarkázott. Almás ló, paripa. 5) Mint fő- és tulajdonnév több mezőváros, falu és puszták neve, helyrag. —ra, -on, -ról, tt. -t, tb. -ok.

ALMASAV, (alma-sav) ösz. fn. Almaléből készített sav. V. ö. SAV.

ALMAZÖLD, (alma-zöld) ösz. mn. Oly zöld szinü, milyek bizonyos faju almák. Almazöld kelme, posztó, köntös, kendő.

ALMOZ, (al-om-oz); önh. m. almoztam, -tál, ―ott, par. -z, hat. -ni. A barmok, nevezetesen a lovak, tehenek, ökrök, sertések alá, vagyis fekhelyére almot, szalmát vet. Olyan mint: ágyaz.

ALNÁDOR, (al-nádor) ösz. fn. A kir. táblánál a nádor helyettese, képviselője, a táblabárók után első személy.

ALNEM, (al-nem) ösz. fn. Általán valamely tágabb, szélesebb osztályzatban foglalt szükebb osztály. Különösen az állatok, növények és ásványok országában a főnem alá tartozó testek alárendelt osztályai, pl. az állatok egyik főnemét teszik az emlősök, s ALMÁSDERES, (almás-deres) ösz. mn. és fu. ezek alnemei: a szarvasmarhák, ebek, egerek stb. A Oly deres ló, melynek szőrét almakerekségü foltok növények egyik főnemét teszik a fák, melyek alnetarkítják. Négy almásderesen járni. Almásderes pari- | mei: fűzfák, almafák, szilvafák stb. Továbbá am. alpán lovagolni. nép, köznépből származott emberi vagy társadalmi

ALMÁSKERT, (almás-kert) ösz. fn. Almafákkal osztály. beültetett kert.

ALNÉMET, (al-német) ösz. fn. és mn. Alnémet

ALMÁSLEPÉNY, (almás-lepény) ösz. fu. Al-országi (hollandi) lakos. Továbbá az alnémeteknél dimapéppel, almaízzel készített lepényféle sütemény. vatos, létező. Alnémet nyelv, szokás, viselet. ALMÁSRÉTES, (almás-rétes) ösz. fn. Almaszeletekkel béllelt rétesnemű sütemény.

ALMÁSROH, (almás-roh) ösz. fn. Almakerek foltokkal tarkázott roh, azaz feketebarna szörű ló.

ALMÁSSZÜRKE, (almás-szürke) ösz. mn. és fn. Almakerek foltokkal tarkázott szürke. Almásszürke paripán ülni. Nyergeld meg az almásszürkét.

ALMASZAK, (alma-szak) ösz. fn. Almaíz, al

mapép.

ALNEMI, (al-nemi) ösz. mn. Alnemet illető, ahhoz tartozó; alnépi.

ALNÉP, (al-nép) ösz. fn. Köznép, a nép alsóbb osztálya, mennyiben részint társadalmilag, részint erkölcseire nézve a főnéppel, a nemes míveltebb osztálylyal ellentétben áll. Megvető ért. a nép csöcselékje, söpreje.

ALNÉPI, (al-népi) ösz. mn. A néptömeg alsóbb származásu, nem nemes, nem polgári osztályából való,

133

ALÓL-ALOM

ALOMSZALMA-ALOSZTÁLY

134

azt illető, ahhoz hasonló. Alnépi eredet, szokás, viselet. | om, bony-od-al-om, vesz-éd-el-ém, pök-öd-el-ém, türAlnépi nyerseség, durvaság. öd-el-em, stb.

E példákból látható, hogy némely gyökökből kétféle alakuak származnak, milyenek: ur-alom, urod-al-om; nyug-alom, nyug-od-al-om; tür-elém, tür-ödelem; de vannak olyak, melyek csak betoldott alakban divatoznak, mint: lak-od-alom, bony-od-alom, áll

Ezen al el képző jobbára folytonosságra vonatkozik, pl. kegyel = folytonos kegyben tart, hatal = folytonosan hat, unal folyvást un, stb.

ALÓL (al-á-el- v. al-el) névh. és ih. Személyrag. alól-am, —ad, —a, tb. alól-unk, — atok, -ok. Megfelel e kérdésre : honnan? Mint névh. alanyeset után áll, pl. ház alól kiásott föld. Értelme; onnan, azon helyről, tájról, mely bizonyos testnek alját, alapját, fenekét teszi vagy illetőleg mögötte áll. Föld alól kibuvó fér-od-alom, vesz-ed-elém, pököd-elém. gek, egerek. Víz alól kövecset, homokot ásni. Tehén alól elhúzni a szopós borjat. Elrántották alólam a széket. Elrántják alóla a gyéként. Átv. ért. Kinött már a vessző alól. Kivonta magát a fegyelem alól. Fölmentették a szolgálat alól. Ennélfogva roszul van: alólirt e helyett: alulirt. Mint igehatárzó az illető ige előtt, vagy ha a mondat természete úgy kivánja, utána is áll. A szarvasmarhát alól hajtják fölfelé. Alól mozdí-iz-om, kor-om, ól-om, ver-ém, ter-ém, szir-om, kör-öm, tani valamit. Máskép: alulról V. ö. ALUL.

ALOLRÓL, helyesebben 1. ALULRÓL.

Második alkatrésze egyezik azon om, ẻm, öm háromágu képzővel, mely szintén nagyobb részt hangugrató főneveket egytagu szókból, illetőleg elvont gyökökből képez, ú. m. al-om, ál-om, hal-om, majom,

ür-öm, stb. Ezen képző hangugrató tulajdonságából okszerüleg gyanítható, hogy hangzója csak könnyebb kiejtés végett szolgáló segédhang, s lényegét az m ALOM, (al-om) fn tt. almot, tb. almok. A négy mássalhangzó képezi, miért a régiek az alanyesetben lábu házi állatok alá ágyul vetett szalma, gazféle is hangzó nélkül irták: hatalm, nyugalm, szerelm, alyazat. Különösen így nevezik a seítések ágyazatát. kegyelm, stb. Mi ezen m származását illeti, véleméMég a disznóalmot is eladná = igen fösvény. Km. nyünk szerint rokon eredetü a b, ƒ, p, v szervtársaiAlmot vetni. Kihányni a disznók: almát. Népies gúny-val, melyek szintén mint képzők hangzó nélkül járulnyelven jelent vetetlen, összevisszahányt piszkos nak az illető gyökökhöz, pl. domb, gomb, csomb, romb, ágyat. Alomban fekszik, nem ágyban. gömb, dölf, csúf, szörp, terp, szarv, fenyv, terv, elv, Gyöke akár azon al, melyből alá, alatt, alul nyelv, ölv, stb. Ezen neműek közől többről világos, származik, akár az, mely az alszik, alvás tőeleme, ahogy nem egyebek, mint az eredeti ó ő, ú ű változatai, tárgy mivoltára nézve egyremegy, t. i. az elébbi elem- pl. nyelő, nyelv; elő, elv; ölő, ölv; oló, olu, olv; fenyő, zésnél fogva = alyazat, barom ulyja, a második sze-fenyü, fenyv; innen hasonlék nyomán domó, domb; rint alvásul vetett ágy.

gomó, gomb; csomó, csomb; gömő, gömb; terő, terv, terp; szörő (szürő), szörp; törő, törp(e), stb. Hasonlóan elemezhetők: aló, alv, alm, alom; járó, járv, járm, járom; terő, terü, terv, term, terem ; elő, elv, elm, elem; oló, olv, olm, olom, ólom; a többtaguaknál: hataló, hatalv, hatalm, hatalom; siraló, siralv, siralm, siralom; figyelő figyelv, figyelm, figyelém; uraló, uralv, uralm, uralom; kegyelő, kegyelv, kegyelm, kegyelėm, stb. Az eredeti ó ő, ú ű képzőjüek, mint milyenségre vonatkozók, tulajdonkép melléknevek, a többiek pedig, mint miséget jelentők, főnevek.

ALOM, (al-om) ösz. főnévképző, melynek hangrendileg párhuzamos magashangu társa: ELĖM, mint kétágu minden más módosítást kizárván, pl. a mélyhanguaknál: hat-alom, bánt-alom, borzalom, unalom, vig-alom, a magashanguaknál: kegy-elém, fél- | elém, gyötr-elém, tür-elėm, figy-elem. Csupán tájejtéssel, de nem mívelt társalgási s irodalmi nyelven van előm is. E képzőnek első alkatrésze azon al el, mely nagyszámu áth. és önh. igéket képez, részint önállókat, részint olyakat, melyek csak származékaikban divatoznak, milyek igen kevés kivétellel, pl. ural, Megjegyzésre érdemes, hogy az alom elém képfigyel, kegyel, az om, ém képzővel párosulók, különö- | zőjü szók egyik fő része kedélyi, érzéki vonzalmat, sen 1) a gyökigékből képzettek, mint: hat-al om, cselekedetet, illetőleg indulatot fejez ki, milyenek: un-al-om, nyug-al-om, sir-al-om, biz-al-om, szán-al-om, buzgalom, fájdalom, figyelem, kegyelem, unalom, nyufél-el-ėm, kér-el-ėm, tür-el-ėm, véd-el-ėm, sér-el-ėm, | galom, szánalom, siralom, sérelem, félelem, türelem, 2) a törzsigékből származók : bánt-al-om, forg-al-om, | érzelem, irgalom, vigalom, gyötrelem, gerjelem, kéjelem, mozg-al-om, buzg-al-om, irg-al-om, izg-al-om, érz-el- szerelem, borzalom, stb. ém, ért-el-ėm, sejt-el-ėm, gyötr-el-ém, fört-el-ėm, küzd

ALOMSZALMA, (alom-szalma) ösz. fn. A barel-ėm, 3) a nevekből eredők: borz-al-om, vig-al-om, mok alá alomul ágyazott szalma. Gebéje oly éhes, gerj-el-ėm, kény-el ém, szer-el-ém, 4) az ad, ed-féle ön-hogy az alomszalmát is megenné. ható igékből származók: forrad-al-om, fárad-al-om, borzad-al-om, vigad-al-om, fogad-al-om, riad-al-om, szunyad-al-om, enged-el-ėm, gerjed-el-ėm, terjed-elėm. csügged-el-ėm, 5) oly igékből és nevekből eredők, melyek od, ed, öd, középképzőt vesznek föl, ú. m. lak-od-al-om, ir-od-al-om, biz-od-al-om, áll-od-al-om, ALOSZTÁLY, (al-osztály) ösz. fn. Valamely agg-od-al-om, bir-od-al-om, fáj-(o)d-al-om, ur-od-al- terjedelmesebb osztály egyegy része, tagja.

ALOR, (al-or) fn. tt. alor-t, tb, -ok. Némelyek szerint annyit tenne, mint kereskedői segédszemély, biztos (Subject). E szót nem ajánlhatjuk, mert szorosan az etymologia szerint ezt is tehetné: altolvaj (vice fur).

ALRENDÜ, (al-rendü) ösz. mn. Köz értelemben, alsóbb rendből, köznépből való, nem nemes, nem ki-szágban a régibb országgyülési testület azon külön váltságos. Magyar régibb polgári értelemben a kivált- tanácskozó része, mely a káptalanok, vármegyék, szaságos nép alsóbb osztályához, vagyis a tekintetes Ka- bad kerületek, kir. városok és távollevő főrendüek rokhoz és Rendekhez tartozó. Az alrendüek a főren-küldötteiből állott. Elnöke volt a kir. személynök. Ma: düekkel a megyegyüléseken együtt, az országgyülésen képviselőház. különkülön tanácskoztak.

137

ALSZÉL-ALSZIK

ALTÁBORNAGY-ALTEST

138

valású lehét, melyet még erősebben utánoznak az alvó orrának szuszogását kifejező szuny, szendereg, melyekhez mint hangutánzókhoz hasonlók a hellen előlehes aros, a lat. somnus, sopor, a német schlafen, a szláv szpí (alszik) stb.

ALTÁBORNAGY, (al-tábornagy) ösz. fn. Tábornagyi helyettes. (Feldmarschall-lieutenant.)

ALSZÉL, (al-szél) ösz. fn. Déli szél, melyet a vidékek különféleségéhez képes egyest tájakról is neveznek, pl. a győriek, komáromiakra nézve: pápai szél, ismét ezekre nézve: balatoni szél, v. Balaton szele. Köznépies elménczkedésben annyit is tesz, mint, posz, fing. Büdösen fúj az alszél. ALSZÉL, (al-szél) ösz. fn. alkatrésze szél (margo) kiejtésre ALTÁBORNOK, (al-tábornok) ösz. fn. 1) Azon másik szél (ventus) szóétól, t. i. helyettes főtiszt, ki háboru alatt a táborozó katonakeken is az é hibátlanúl ejtetik, amabban pedig né-ság elhelyezése s rendezése felől gondoskodik (Vicemely vidékiek élesen ejtik: szil. Jelenti valamely Generalquartiermester). 2) Alvezér, alhadvezér. (Getestnek, térnek alsó szegélyét, körét, karimáját, vég- neral-lieutenant).

határát.

E szónak második
nézve különbözik a
ebben a tótos vidé:

ALSZÉMÉLYZET, (al-személyzet) ösz. fn. Valamely testület, hatóság, hivatal alsóbb rendü tisztei öszvesen véve, pl. irnokok, gyakornokok, napdíjasok, bemondók stb.

ALTÁL, (al-tál) ösz. fn. Tál, melyet az ágyban fekvő beteg alá tesznek, székelés végett.

ALTANÍTÓ, (al-tanító) ösz. fn. Bizonyos tanszéken a rendes első tanító mellett működő segéd; másod, illetőleg helyettes tanító. Altanító az elemi ta| nodában.

feltárs.

ALTÁRS, (al-társ) ösz. fn. A kiállított katona

ALSZIK vagy ALUSZIK, (al-sz-ik, v. al-usz-ik) k. Első mult: alvám v, aluvám, alvál v. aluvál, al- ALTARÉJ, (al-taréj) ösz. fn. A kakas állán levék v. aluvék, stb. másod mult aludtam v. aluttam, vő taréjnemű húsfüggelék; kakasszakál. aludtál, v. aluttál, aludt, v. alutt,stb. par. alugyál v. alugyjál; fogl. alugyam, htn. aludni, v. alunni ; állapj.ság sorozatában minden egyes legénynek altársa az, ́alva v. aluva, alván, v. aluván; altomban v. aludtom- ki közvetlenül balján áll, a jobbja felül álló pedig ban v. aluttomban, altodban, altában stb. Értelme: Az állati nyugalom, vagy tétlenség azon állapotában van, midőn az érzékek legalább külsőleg mintegy működési szünetet tartanak, s a lélek csak homályos, zavart öntudattal bír. Ellentéte: ébren van, émett. Különféle fokai: szúny, szúnyad, szúnyadoz, szendereg, külső jeleire nézve: bólint, bólogat, bóbiskol, horkol stb. Mélyen, csendesen, nyugtalanul alunni. Éjhosszant alunni. Félszemre aluszik, mint a nyúl. Km. A szegény ember étel helyett is aluszik. Km. Aluszik, mint a güzü, mint a juhászbunda. Km. Vétetik áthatólag is tárgyesetes viszonynévvel. Végig aluszsza a napot. Elaluszsza az iskolát, templomot, alva maradván elmulasztja. Lealussza nappal, amit éjjel elmulasztott. Kialussza magát. Átalunnék három éjszakát, ha ennie nem kellene. 2) Átv. ért. mondjuk az égni szünő tüzről, vagy az élet elmulásáról. Elalszik a tűz, az égő gyertya, lámpa, fáklya. Örökre elaludt.

ALTAT, (al-tat) áth. m. altat-tam, -tál, -ott, par. altass, htn. —ni. Valakit bizonyos eszközzel, móddal alunni késztet, álomba ejt, szenderít. A kisdedet énekléssel, ringatással altatni, elaltatni. Simogatással, talpvakargatással, álomporral, álomitallal altatni valakit. Átv. ért. a lelki, érzéki, szellemi működő erőt mintegy alvó, vagyis tehetetlen, öntudatlan állapotba helyezi. Elaltatni valakiben a becsületérzést, a lelkiismeretet, a dicsvágyat, az ész tehetségeit. ALTATÁS, (al-tat-ás) fn. tt. altatás-t, tb. -ok. Cselekvés, mely által, vagy midőn valaki altat. L. ALTAT.

ALTATÁSI, (al-tat-ás-i) mn. tt. altási-t, tb. -ak Altatáshoz tartozó, azt eszközlő. Altatási szer, mód.

ALTATÓ, (al-tat-ó) mn. és fn. tt. altató-t, tb. -k. 1) mint mn. általán, aki vagy ami álmot hoz, szerez, okoz, előmozdít. Altató szer, ital, dajka. 2) Azon szer, mód, mely által az altatás történik. Altatót adni a kis gyermeknek. Mákonyféle altató.

ALTATÓNADRAGULYA, (altató-nadragulya) ösz. fn. A nadragulyák neméhez tartozó növényfaj, melynek virága kékesfehér, máskép: álomhozó, bolondfü. (Atropa Mandragora. L.)

ALTEHER, (al-teher) ösz. fn. A tengeri hajózásban azon teher neme, melyet a hajó fenekére raknak, hogy azt a hullámok hányása ellen súlyegyenben tartsa, s mely rendesen homokból áll. Alterhet rakni Alterhet ürítni

a hajó fenekét homokkal terhelni.
a homokot a hajóból kitakarítani.
ALTENGERNAGY, (al-tenger-nagy) ösz. fn. A

Ezen ige hajdan egyszerüen al-ik, v. ol-ik volt, honnan az alut, altat és olt származékok. Legközelebb rokona azon ál, melyből álom származott, elő-tengeri hajóhad másod vezére. (Vice-Admiral). lehhel hál. Alunni, törökül : uju-mak, a finnben

ALTEST, (al-test) ösz. fn. Az emberi test azon

unetan am. altatok. Valószinű, hogy a magyarban része, mely a mellüregen alul a has és medencze ürehá-l az eredeti alak, s kifejezi az alvónak gyönge fu- | gét foglalja magában.

ALTESTI, (al-testi) ösz. mn. Altestben levő, ahhoz tartozó, azt érdeklő. Altesti fájdalom, sérv.

ALTÉT, (al-tét) ösz. fn. A körmondatban vagy beszédben a főtét vagy főmondat alá rendelt, mintegy járulékféle tétel.

ALTISZT, (al-tiszt) ösz. fn. Az alhadnagyon alul levő kisebb rangu tiszt, nevezetesen: örmester, káplár, alkáplár. Az alhadnagytól kezdve kapitányig bezárólag feltiszt. Az őrnagytól ezredesig: törzstiszt. Szélesb ért. a polgári hivatalokban, alárendelt, alsóbb rangu hivatalnok, tisztviselő.

:

ALTISZTI, (al-tiszti) ösz. mn. Altisztet illető, altiszt, mint olyan által viselt. Altiszti rang, hivatal. Altiszti egyenruha.

ALTISZTSÉG, (al-tisztség) ösz. fn. 1) Altiszti rang, hivatal. Altisztségre kinevezni valakit. 2) Altiszti hivatalt viselő személyek testülete, öszvege. Az altisztséget megvendégelni.

ALTÖRVÉNYHATÓSÁG, (al-törvény-hatóság) ösz. fn. Oly törvényhatóság, mely más fölebbvalónak van alárendelve, melytől az illető ügyek fölebbeztet

nek.

ALTÖRVÉNYSZÉK, (al-törvény-szék) ösz. fn. 1) Törvényszék, mely előtt csak kisebbnemű ügyek folyhatnak, milyenek némely szabad községek törvényszékei. 2) Minden oly törvényszék, melytől az illető felek ügyeiket fölebbezhetik; első biróság.

ALTÖRVÉNYSZÉKI, (al-törvény-széki) ösz. mn. Altörvényszékhez tartozó, azt illető, attól származó. Altörvényszéki birák, jegyzők, itéletek.

ALTÚSZ, (al-túsz) ösz. fn. Az eredeti első túsz helyett jótálló személy. V. ö. TÚSZ.

ALU, (al-u) mn. Régiesen am. alvó az elavult alik igéből. Hét alu szentek (Septem fratres dormientes).

ALUDTTEJES, (aludt-tejes) ösz. mn. 1) Amiben aludttejet tartanak. Aludttejes fazék. Ha Isten akarja, az aludttejes fazék is elsül. Km. 2) Aludttejjel készített. Aludttejes kása.

ALUDTVÉR, (aludt-vér) ösz. fn. Kocsonyaként öszvefutott, megsürüsödött vér.

ALÚL, (al-úl) ih. és névutó. Mint ih. e kérdésre: hol? bizonyos helyre mutat, mely fölött valami áll, vagyis azon helyen, melyen másokhoz képest mélyebben fekszik. Alúl víz mossa a házat, fölül tüz emészti. Alul nyers a fa, fölül száradni kezd. Fogd meg alúl. Mint névutó állapító ragu nevek után áll. Hegyen alul menydörög és esik, hegyen fölül tiszta az ég. Atv. ért. becsre nézve csekély mértékben. Birálaton alúl levő munka. Várakozáson, reményen alúl való eredmény. Nem adom száz forinton alúl.

ALULAT, (al-ul-at) fn. tt. alulat-ot. Valamely testnek alanti oldala. Ellentéte : fölület.

ALULCSAPÓ, (alul-csapó) ösz. fn. Oly malmokról mondjuk, melyek kerekeit alul hajtja a víz, milyenek pl. a duuai malmok. Ellentéte: fölülcsapó, melynek kerekeire fölülről, azaz zsilipről zuhan le a víz. Ilyek a kis folyókon és patakokon levő malmok. ALULIRÁS, (alulirás) ösz. fn. Alsó részen, alant álló irás, péld. a sírkövön, oszlopon, máskép: alirat, alulirat.

ALULIRAT, 1. ALULIRÁS.

ALULIRT, (alul-irt) ösz. mn. Akinek neve valamely iromány, illetőleg okmány alá van jegyezve. Alulirt bizonyítom. Alulirtak ezen sorainkkal valljuk, hogy. Hibásan: alólirt.

ALULRA, (al-ul-ra) ih. Alsó helyre, tájra; töre, fenékre. Az utat fölülről alulra venni. Alulra rakni valamit.

ALULRÓL, (al-ul-ról) ih. 1) Alul fekvő helyről, tájról, vidékről. Alulról (déltájról) fúj a szél, eső lesz. Alulról kezdi irtani az erdőt, a hegy lábáról. 2) Alsó részről, fenéktől, tőtől. A földbe vert karó alulról kezd rohadni. 3) Átv. ért. az emberek, népek, hivatalok alsó osztályából. Alulról kezdődő bujtogatások, mozgalmak. Ellentéte: fölülről.

ALUDDOGÁL, (al-ud od-og-ál) gyak. önh. m. aluddogál-t, htn. -ni. Nem mélyen, lassan, csendesen, de folyvást vagy gyakran rárákezdve alszik. Az alvás gyöngébb, szelidebb kifejezéséré használt ige. Olvasás, varrás, vagy valamely érdektelen beszéd alatt aluddogálni. Ideggyöngeségből, fáradságból aluddogál- ALUSZÉKONY, (al-usz-ék-ony) mn. tt. aluszéni. Kemencze, meleg kályha mellett aluddogál. Hason-kony-t, v. - at, tb. ak. Aluvásra hajlandó, rendkivül lók szundikál, szunyókál. sokat alvó, álomtáska, álomszuszék. Átv. ért. tetteiAluszdogál helyett divatozik, valamint iddogál | ben rest, tunya, lassu, hanyag, nem figyelő, nem ébiszdogál, eddégélészdégél. Molnár Albertnél ren gondoskodó. Aluszékony szolga, fölügyelő, hivaröviden aluddogal, s eredetileg helyesebben, valamint talnok. ezek és ilyenek is: járdogál, álldogál, üldögél, mendegél, stb. az elemzés szabályai szerint rövidek.

ALUDTLÉ, (aludt-lé) ösz. fn. Szakácsok nyelvén, bizonyos híg főzelékek megsürüsödött, kocsonyaféle neme (Sulze).

ALUDTTEJ, (aludt-tej) ösz. fn. A tej turós részeinek kocsonyaszerű megmeredése. Szereti, mint tót az aludttejet. Km. Kinek a kása megégette száját, az aludttejet is fújja. Km. Más néven némely tájakon: szerdék, vagy ha mesterségesen oltó által készítik : tarhó.

ALUSZÉKONYAN, (al-usz-ék-ony-an) ih. Aluszékony módon, álmosan; illetőleg resten, gondatlanul, nem figyelmezve.

ALUSZÉKONYSÁG, (al-usz-ék-ony-ság) fn. tt. aluszékonyság-ot. Alvási hajlandóság; álmosság; féléberség. Átv. ért. restség, cselekvési lassuság, élénktelenség. Az elüljárók aluszékonysága az alattvalók hanyagságát előmozdítja..

ALUSZIK, 1. ALSZIK.

ALUT, (al-ut); áth. m. alut-tam, —tál, —ott, par. aluss, htn. —ni. Régies, a most divatozó altat