alkot, alakít, alku szók törzseivel. Közvetlen származéka: alkalmas = a maga nemében olyan, kiből vagy miből valamit alakítani, képezni, csinálni lehet. V. ö. ALKU és ALKALMAS. ALKALOMMAL, (al-k-al-om-val) ih. Midőn a körülmények úgy hozandják, annak idejében. Alkalommal megeshetik, mit nem is gyanítottunk. Alkalommal elmondani, cselekedni valamit. ALKANCZELLÁR, (al-kanczellár) ösz. fn. Másod vagy harmadrendü, rangú kanczellár; a kanczellária másod vagy harmad rangu elnöke. ALKANCZELLÁRI, (al-kanczellári) ösz. mn. Alkanczellárt illető, attól jött. Alkanczellári rang, méltóság, aláírás, rendelet. ALKAPITÁNY, (al-kapitány) ösz. fn. A főhadnagy fölött és első kapitány alatt levő feltiszt; másod kapitány. Gyalog alkapitány. Városi alkapitány. ALKAPITÁNYI, (al-kapitányi) ösz. mn. Alkapitányt illető, ahhoz tartozó, attól rendelt, stb. Alkapitányi hivatal, rang, fizetés, parancs, vezénylet. ALKÁPLÁR, (al-káplár) ösz. fn. Az altisztek között a legalsóbbik; másod káplár, köz katonai nyelven: frájter (Gefreiter). ALKAR, (al-kar) A karnak azon része, mely a könyöktől a kézfejig nyúlik, különböztetésül a könyök és váll közti felkartól. ALKÁR, (al-k-ár) fn. tt. alkár-t, tb. ok. A kereskedővilágban közbenjáró személy a vevő és eladó között, kiknek megbizásából és számukra árukat keres és vásárol, vagy árul. Új szó, mely helyett in kább alkusz használtatik. ALKARFICZAMODÁS, ösz. fn. Karnak a könyök izületében történt kificzamodása vagy kimenyülése. ALKARIKA, (al-karika) ösz. fn. Karika a puska alsó felén. ALKAT, (al-k-at) fn. tt. alkat-ot. Szerkezet, ALKAT, (al-k-at) fn. tt. alkat-ot. Szerkezet, szervezet, bizonyos alak, vagyis forma szerint képezve, öszveállítva. Testalkat, véralkat. Véralkatra szelid, s hogy sokszor forga csatákban Czuczor. czellán alkatrészei tiszta agyagföld és homok. Valamely testet alkat észeire feloldani. ALKENYÉR, ősz. fn. s helység neve Erdélyben a szászok földén. ALKERÉK, (al-kerék) ösz. fn. A súlyos óramüben levő alsó kerék (Bodenrad). ALKERMES, (al-kermes) arab szó, első része al névmutató am. a magyar az; 1. VÉRFÜRT. ALKEZES, (al-kezes) ösz. fn. Az eredeti kezes mellett újra kezeskedő, jótálló személy; másodkezes. V. ö. KEZES. ALKHATATLAN, (al-k-hat-atlan) mn. tt. alkhatatlan-t, tb. ok. Amire alkudni, szerződni nem lehet. ALKIRÁLY, Ösz. fn. A király személyét és czimét viselő; király helyettese, helytartója. ALKODHATATLAN, (al-k-od hat-atlan) mn. tt. alkodhatatlan-t, tb. —ok. Székely tájnyelven am. rosz lelkiesmeretü, mennyiben t. i. ilynemü emberrel, mint csalóval alkuba ereszkedni, szerződni nem lehet, nem tanácsos. ALKODIK, 1. ALKUDIK vagy ALKUSZIK. ALKONY, (al-kony vagy al-k-ony) fn. tt. alkony-t, tb. —ok. 1) Azon délutáni, délesti időtáj, midőn a nap lenyugváshoz közeledik, s mintegy alákonyúl, aláhajlik. Csendes, piros, hűvös alkony. Édes illattal tele Kél az alkony hús szele.“ Kisfaludy K. „Fegyvere szép fényén haloványan reszket az alkony." Vörösmarty. 2) Némely tájszokás szerint am. est, napest, vagy a nap lemente utáni idő. 3) Átv. értelemben az élet alkonya. E szót kétfélekép elemezhetni, a) ha alapfogalmaul a nap lehajlását, lekonyulását veszszük, öszvetett szó volna az al (= le) és kony elemekből, b) ha pedig azon költői képet veszszük, hogy az eltünő nap estve lenyugszik, leáldozik, s mintegy alunni száll, regvel pedig felkel, feltámad, így elemezhetjük: alog-ó, al-og-ony, al-g-ony, al-k-ony, t. i. az al-sz-ik ige régies al gyökéből. ALKONYAT, (al-kony-at vagy al-k-ony-at) fn. Törzse az elvont alk vagy alkik ige, melyből at képzővel lett alk-at, mint a szintén elavult nyugik- tt. alkonyat-ot. Jelentésére nézve am. alkony. ból nyugat vagy nyugot, eskik-ből esket, alik-ből alut vagy alot, vagy alt, olt. ALKAT, (al-k-at) áth. L. ALKOT. ALKATOS, (al-k-at-os) mn. tt. alkatos-t, vagy -at, tb. —ak. Kitünő, nemesebb alkatú, a maga nemében jeles alakkal, szerkezettel biró. Alkatos férfiu. Képzésre olyan mint: termet termetes, derék de rekas. ALKATOSSÁG, (al-k-at-os-ság) fn. tt. alkatosság-ot. Jól megtermett testalkati tulajdonság. E pályán lep meg éltünk alkonyatja." Kisfaludy K. Végképzőjénél fogva gyanítható, hogy hajdan alkony-ik ige is létezett, minthogy hasonlék szerint az at et képzőjü főnevek igékből szoktak származni, mint az elavult nyug-ik-ból lett nyugat vagy nyugot. ALKONYATI, (al-kony-at-i) mn. tt. alkonyati-t, tb.ak. Alkonyatkor létező, azzal járni szokott. Alkonyati idő, szellő, homály. ALKONYATKOR, (al-kony-at-kor) ih. AlkoALKATRÉSZ, (alkat-rész) ösz. fn. Rész, illető-nyat idején; midőn a nap alkonyodik, alászáll, nyuleg részek, melyek valamely testnek lényegét, mivol- godni megy. Alkonyatkor sietnek haza felé a nyájak, tát teszik, melyek nélkül nem volna az, ami. A por- | elülni készülnek a madarak. ALKONYI, (al-kony-i) mn. tt. alkonyi-t, tb. —ak. Esti, napnyugovási, alkony táján, idején levő, történő. Alkonyi égpirulás. Alkonyi szellő, séta. Sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő." Kisfaludy K. ALKONYODÁS, (al-kony-od-ás) fn. tt. alkonyodás-t, tb. —ok. A nap aláhajlása, alákonyulása vagy lenyugvása. Hajnaltól napalkonyodásig dolgozni, tazni. Alkonyodáskor dicsérni a napot. Átv. ért. valaminek vége felé járása, kimuláshoz közeledése. Élet alkonyodása. Szerencse, dicsőség alkonyodása. nyod-tam, Eredetre nézve legközelebb rokona : alakít. Képzését, illetőleg pedig olyan, mint az elavult: alut, feket, a mai altat, fektet helyett. ALKOTÁS, (al-k-ot-ás) fn. tt. alkotás-t, tb. —ok. 1) Bizonyos alak, kép, forma szerinti csinálas, készités. 2) Teremtés. A világ alkotásától fogva maig. Isteni alkotás. 3) Alapítás, szerzés, szerkesztés. Ország, királyi szék, törvények alkotása. 4) A testnek, termetnek szervezete, alakja. Derék, egészséges, erős, ép, gyönge testalkotás. ALKOTMÁNY, (al-k-ot-mány) fn. tt. alkotmány-t, tb. ok. 1) Mindenféle építészeti mű, szerkezet, csinálmány, készítmény, épület. Erős, czélirányos, szabályos alkotmány. A templomok a főpapoknak, buzgó hiveknek stb. alkotmányai. Ez nem emberi kéz alkot ALKONYODAT, 1. ALKONYAT. ALKONYODIK, (al-kony-od-ik) k. m. alko—tál, —ott, htn. -ni. Mondjuk azon délesti időről, midőn a nap nyugodni készül. Estvele-mánya. Halottas alkotmány, tábori díszalkotmány. 2) dik, alkonyodik, gulya, ménes takarodik. Népd. Átv. ért. díszlő fokról alászáll, eltűnik. Fiatalsága, élete alkonyodik. Szerencsém csillaga, boldogságom alkonyodik. Ide vonatkozik a közmondás is: Az alkonyodó napot kevesen imádják. Átv. ért. polgárzati, állami szerkezet. Egyedúri, köztársasági alkotmány, országos alkotmány, azaz kormányalak. Nemesebb ért. oly állami szerkezet, melyben a polgárok és fejedelem közti viszonyok bizonyos szerződéseken és alaptörvényeken alapulvák, s a nép ALKONYPIR, (alkony-pir) ösz. fn. Nap alko- jogai a fejedelmi önkény ellen és viszont biztosítvák. nyodtakor eget festő pir. ALKONYÚL, (al-kony-úl) önh. m. alkonyúl-t, htn. -ni. 1. ALKONYODIK. ALKONYULÁS, 1. ALKONYODÁS. ALKONYULAT, 1. ALKONYODAT. ALKONYULÓ, (al-kony-ul-ó) mn. tt. alkonyuló-t. Estveledő, lenyugovó. Alkonyuló időtáj, nap. Átv. ért. hanyatló, végéhez közeledő. Alkonyuló kor, sze rencse. ALKORMÁNYOS, (al-kormányos) ösz. fn. Második kormányos a hajón, helyettes, segéd-kormányos. ALKORMÁNYZÓ, (al-kormányzó) ösz. fn. Tágasb ért. kormányzó helyettese, valamely testület, intézet, vállalat stb. másodkormányzója. Szorosb ért. országigazgató főhivatalnok, mint a fejedelem képviselőjének helyettese bizonyos országban, vagy tartományban. V. ö. KORMÁNYZÓ. Magyar, angol, porosz alkotmány. Szabad, korlátozott ALKOTMÁNYBELI, (alkotmány-beli) ösz. mn. Alkotmány szerinti, alkotmányos. Alkotmánybeli törvényhozás, igazgatás. ösz. mn. Ami valamely nemzet vagy országnak törALKOTMÁNYELLENĖS, (alkotmány-ellenės) vényeken alapuló polgári szerkezetével ellenkezik. Alkotmányellenes rendeletek, újítások. Alkotmányellenes eljárás. ALKOTMÁNYELLENI, 1. ALKOTMÁNYEL LENES. ALKOTMÁNYI, (al-k-ot-mány-i) mn. tt. alkotALKORONG, (al-korong) ösz. fn. Bizonyos gép-mányi-t, tb. ok. Alkotmányt illető, ahhoz tartozó, szerkezetekben az alsó korong. ALKOSZIK, régies 1. ALKUSZIK. arra vonatkozó. Alkotmányi ügy, rendszer. ALKOTMÁNYLEVÉL, (alkotmány-levél) ösz. | fn. Oklevél, melyben az alkotmány, vagy ennek főpontjai irvák. Angolország nagy alkotmánylevele. (Mag. charta.) ALKOTMÁNYOS, (al-k-ot-mány-os) mn. tt. alkotmányos-t, vagy at tb. -ak. Alkotmánynyal ellá tott, polgári alkotmány szerint igazgatott. Alkotmá ALKOT, (al-k-ot) áth. m. alkot tam, ―tál, ―ott, par. alkoss, htn. -ni. 1) Bizonyos alak, kép, forma szerint csinál, készít valamit. Isten az embert saját képére alkotta. Bibliai nyelven rendesen a latin facit. parat, aedificat szóknak felel meg. És alkota az Isten két nagy világosságot." „És alkota Isten földi oktalan állatokat." „Alkossunk embert ami képünk-nyos nemzet, ország. re és hasonlatosságunkra. " Káldi, Ter. k. I. fej. „Alkossunk itt három hajlékot." Münh. ccod. Máté 17. f. Alkossatok tü magatoknak barátokat." U. o. Luk. 16. fej. Szabatosan véve különbözik tőle a creo-nak megfelelő teremt, ámbár néha ezzel is fölcserélve használtatik. Mindeneknek alkotója. 2) Valamit alapít, szerez. Országot, törvényeket alkotni. 3) Több részekből egybeszerkeszt. A vizet éleny és köneny alkotja. " ALKOTMÁNYOSSÁG, (al-k-ot-mány-os-ság) fn. tt. alkotmányosság-ot. Alkotmányszerüség; valamely tettnek, működésnek rendeletnek stb. az alkotmánynyal egyezése. ALKOTMÁNYSZERŰ, (alkotmány-szérü) ösz. mn. Polgári alkotmányhoz mért, szabott; alkotmány szerint való. Alkotmányszerű kormányzás, képviselet, törvényhozás. 125 ALKOTMÁNYSZERÜLEG—ALKÖ ALKÖNTÖS-ALKUDÁS 126 ALKOTMÁNYSZERÜLEG, (alkotmány-szerü- | pl. az oszlopok fenék- vagy talapköve, vagy a malomleg) ösz. hat. Alkotmányhoz mérve; alkotmánynyal ban az alúl fekvő kerekkö. egyezőleg. ALKOTMÁNYSZERŰSÉG, (alkotmány-szerü-ruhadarab, mely fölé egy mást öltünk, vagy veszünk, ALKÖNTÖS, (al-köntös) ösz. fn. Köntösnemű ség) ösz. fn. Alkotmány szerinti cselekvés, vagy ál- pl. a mente alá öltött dolmány. E név alatt fehérrulapot, vagy tulajdonság. ha nem értetik. ALKOTMÁNYSZERÜTLEN, (alkotmány-szerütlen) ösz. mn. Nem polgári alkotmány szerint való; bizonyos alkotmánynyal nem egyező; kényurilag hatalmaskodó. ALKOTMÁNYTALAN, (al-k-ot-mány-talan) mn. tt. alkotmánytalan-t. tb. ok. Alkotmány nélkül levö; minek polgári szerkezete szorosan vett alkotmányon nem alapszik. Alkotmánytalan országok, megigázott népek. ALKOTMÁNYTALANSÁG, (al-k-ot-mány-talan-ság) fn. tt. alkotmánytalanság-ot. Alkotmány nél küli állapot, vagy mineműség. ALKÖVET, (al-követ) ösz. fn. Második követ, a követség második személye rang szerint. ALKRAVÁGÓ, (alkra-vágó) ösz. fn. A bányászatban oly munkás, aki előleges alku vagyis szerződés mellett bizonytalan nyereség fejében dolgozik, s különbözik a napszámos bányamunkástól. (Gedinghauer). ALKRÉSZ, 1. ALKATRÉSZ. ALKTAT, (al-k-tat) mivelt. m. alktat-tam, -tál, ―ott, par. alktass, htn. --ni. Alkura léptet, szerződést köttet, egyeztet. Köznyelven: alkudtat. ALKU, (al-k-u) fn. tt. alku-t. Általán két fél között folyó szerződési cselekedet, egyezkedési értekezet, melynélfogva mindegyik fél eleve kitüzött föltételeiből, követeléseiből, igényeiből többet kevesebbet enged, a végett, hogy bizonyos határozatban megállapodjanak. Alkura lépni, alkuba állni vala ALKOTÓ, (al-k-ot-ó) mn. és fu. tt. alkotó-t. 1) Általán valamit bizonyos forma, alak szerint csináló, készítő, létrehozó, illetőleg ily tehetséggel, tulajdonsággal biró. Alkotó erő, ész, képzelet, müvészet. 2) Bizonyos szerkezet kellő lényegét tevő. A víz alkotó részei éleny és köneny. 3) Mint fn. jelent személyt vagy legfőbb lényt, aki valamit létre hoz, szerez, alapít. Országunk első alkotója Árpád. Mindenkivel. Alkut kötni, megkötni, megállani, megszegni, ség alkotója = Isten. Békealkotó, barátságalkotó. ALKOTÓI, (al-k-ot-ó-i) mn. Alkotó tulajdonságu. Alkotói szellem, tehetség. 2) Alkotót, mint személyt, illető, ahhoz tartozó. Alkotói munka, vállalat ALKOTOTT, (al-k-ot-ott) mn. tt. alkotottat. 1) Bizonyos alak, forma szerint képzett, csinált, készített, szervezett. Művészileg alkotott emlékszobor. 2) Alapított, szerzett. Főpapok, föurak által alkotott intézetek. 3) Teremtett. Az egész alkotoit világ hirdeti mindenhatóságodat oh Isten! Isten képére alkotott ember. fölbontani. Az alkuból nem lett semmi. Különösen 1) Az adó és vevő közötti szóváltó értekezet, az árus ál tal meghagyott ár és a vásárló által tett igéret fölött. A vásáros nép között kezdődik, foly, végére jár az alni az alkura. Áldomással befejezni az alkut. 2) Peres ku. Tenyérbe csapással megerősíteni az alkut. Fölcsapfelek közötti egyezkedés. Alku utján elintézni az ügyet, a pert. Jobb az ösztövér alku, mint a bíró kövér végzése. Km. 3) Háboru alatt két ellenfél közt folyó egyezkedés. Alku szerint visszavonulni, letenni a fegyvert, föladni a várat, kiadni a foglyokat. 4) A valaALKOTVÁNY, (al-k-ot-vány) fn. tt. alkotvány-t, mire fogadók között megállapított, s bizonyos lekötött ok. Közöségesen, alkotmány-nyal egynek vétegérettel járó szerződés. Fogadjunk száz forintban. tik; holott a kettő közt különbség van, mint általán mint illendőség, méltányosság, jogosság. Az Istennek Nem bánom, áll az alku. 5) A régieknél annyit is tett, a mány és vány képzőjü szókban. Alkotmány, ami alkottatik, alkotva van, pl. polgári alkotmány, mely a polgári társaság fenállása, kormányzása végett alkot tatott. Alkotvány pedig alkotó valami, alkotó szer, pl. anyag és alak lényeges alkotványai a testnek, vagyis teszik a test alkotó miségeit. Különösen értethetik alkotvány alatt az alkotmánylevél (charte). tb. szavát nem alku megvetni. bizonyos forma szerint kötött véghezvitt cselekedetet, Mindezen jelentésekből kitetszik, hogy az alku szerződést jelent, s ennélfogva az alkot, alakít, szókkal egyezik, s törzse az elavult alk vagy alkik ige, melynek részesülője alkó, alku. Képzésre egészen hasonló hozzá az eskik igéből származott eskü, azaz esALKOTYÚ, (al-k-oty-ú) fn. tt. —t. Új szó, kö, esegő tanumondat, istenre hivatkozó tanubizonys jelent gépet, mely által bizonyos szerek, eszkö-ság. Egyébiránt mennyiben az alku mint árulási szerzök, szerszámok gyárszerüleg készíttetnek. Tü-, kés-ződvény cserére vonatkozik, hasonló hozzá a cserét alkotyú. Az alkotó szónak módosított változata, mint jelentő hellen 22ayn, mely az állάooo (cserélek, általán a tyú tyű képzőjüek részesülőből származván, eladok) igétől, ez pedig az áλlos (más) névből szárpl. forgató, forgatyú; pörgető, pörgetyü; pattantó, mazik. pattantyú; szivató, szivatyú; miért hibás a némelyek által használt : alkottyú ALKÖ, (al-kő) ösz. fn. Általán kö, mely bizonyos szerkezetű alkotmány alapját, fenekét képezi, ALKUBER, (alku-bér) ösz. fn. Alkuban kikötött, vagy szerződött bér, illetőleg az adóvevő között megállapított ár; szegődött bér. ALKUDÁS, szokottabban 1. ALKUVÁS. 127 ALKUDATLAN-ALKUSZERÜLEG ALKUSZERZŐ-ALLEMEZ 128 ALKUDATLAN, (al-k-ud-atlan) mn. tt. alku- átadni, átvenni, kifizetni, végrehajtani, teljesíteni vadatlan-t, tb. ok. Ami nincs kialkudva, szerződés | lamit. által meghatározva, megkötve. Alkudatlan bér. ALKUDIK, (al-k-ud-ik) k. m. alkud-tam, -tál, ―ott, htn. —ni. Valakivel bizonyos tárgy fölött alkuban van, egyezkedni akar; némely ajánlott vagy viszonyos föltételek mellett valamire igérkezik, leköti magát. Alkudnak a vásáros népek, a peres felek. Két forinton mult, hogy nem birtam vele magalkudni. V. ö. ALKUSZIK. ALKUDOTT, (al-k-ud-ott) mn. tt. alkudott-at. Alku utján, alku szerint kikötött, megigért. Alkudott bér, díj. tb. ALKUDOZÁS, (al-k-ud-oz-ás) fu. tt. alkudozás-t, ―ok. Tartós, függőben levő, folytonos alkuféle egyezkedés, szerződés, bizonyos áru, peres ügy stb. fölött. Hosszas, majd félbeszakasztott, majd ujra kezdett alkudozás. ALKUDOZIK, (al-k-ud-oz-ik) k. m. alkudoz-tam, -tál, ott, par. -zál, htn. -ni. Valakivel bizonyos dologra nézve folytonos alkuban áll, egyezkedik; abbahagyja s újra kezdi az alkut; az alkuvás minden csínját, módját használja, gyakorolja. Alkudozik, mint a czigány a lóra. Km. ALKUDOZÓ, (al-k-ud-oz-ó) mn. tt. alkudozó-t. Alkuféle egyezkedést folytató s minden útonmódon végrehajtani akaró. ALKUDTAT, (al-k-ud-tat) mívelt. m. alkudtattam, ―tál, —ott, par. alkudtass, htn. -ni. Közbevetése, fölszólítása, sürgetés által eszközli, hogy a peres felek, pártfelek, ellenfelek egymással alkuba lépjenek, egyezkedjenek, illetőleg kibéküljenek. ALKUHÁZ, (alku-ház) ösz. fn. Kereskedők, üzérek gyűlhelye, hol az adásvevésre nézve értekeznek, s némely különös áruczikkek, ú. m. váltók, állampapirok, forgalomban levő részvények, termesztmények fölött alkudoznak. Némelyek szerint: tőzsde vagy alkuterem. ALKUKÖTÉS, (alku-kötés) ösz. fn. Alkuvás következtében megállapított, s bizonyos forma szerinti szerződés. ALKULEVÉL, (alku-levél) ösz. fn. Általán bármily alkuról szóló bizonyítvány, szerződvény, hiteles iromány. Vásári, egyezkedési, békekötési, fogadási, szegödési alkulevél. ALKUSZERZŐ, (alku-szerző) ösz. fn. Ugyanaz, ami alkumester, alkár, vagy az elfogadott hivatalos használatu alkusz. ALKUSZIK, (al-k-usz-ik) rendh. k. ige. Rendes csak a jelentőmód jelenidejében: alkuszom, alkuszol stb. Multakban: alkuvám, alkuvál, alkuvék, alkuvánk stb. alkudtam, alkudtál, alkudott. Jövőben alkuvandom, alkuvandol, alkuvandik stb. Htn. alkudni vagy alkunni. Parancs. alkudjál. Némely szójárásokban, amely időknél az sz helyett v áll, az u ki is hagyatik, pl. alkvám, alkvál, alkvandom, alkvandol stb. Érteményére nézve 1. ALKUDIK. Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. Km. Alkuszik, mint zsidó a gyapjura. Km. Sok sasnak egy fészken nehéz megalkunni. Km. Régies értelemben am. illik. Akarmi dologban, az mi neked tetszik, Istvánfi Pál a XVI. századból. Katalin legendája. Alkoszik megjelentenünk (Ugyanott.) De alkoszik meghallanod (Ugyanott.) Rendhagyói tulajdonságára nézve hasonló az aluszik, nyugoszik, feküszik, cselekszik, menekszik, s némely másokhoz. ALKUTERĖM, 1. ALKUHÁZ. ALKUTLAN, (al-k-u-t-lan) mn. tt. alkutlan-t, tb. -ok. 1) Amire alku nem történt; föltétel nélküli. Alkutlan beleegyezés. Alkutlan fegyverletevés, magamegadás. 2) Igehatározólag am. alku nélkül, alkutlanul. Alkutlan belleegyezni, ráállani, elfogadni. ALKUTLANUL, 1. ALKUTLAN 2) ALKUVÁS, (al-k-u-v-ás) fn. tt. alkuvás-t, tb. - ok. Bizonyos áru vagy peres, ellenséges ügy főlötti egyezkedés, mint tettleg folyamatban levő cselekvés; máskép alkvás. ALKVÁNY, (al-k-vány) fn. tt. alkvány-t, tb. -ok. Alku által megállapított, s irásba foglalt szerződés. Nehézkes kimondása miatt ajánlhatóbb alkulevél. Mennyiben pedig az alku tárgyát akarjuk ál tala kifejezni, szintén helyesebb az alkutárgy. : 129 ALLEVÉL-ALMABOR ALMACSUTKA — ALMAMEZŐ 130 építészetben, szobrászatban jelent oly lapos részt, ALMACSUTKA, (alma-csutka) ösz. fn. Az al rakatnak. ALLEVÉL, (al-levél) ösz. fn. 1) Két vagy többra, levél azaz lap közöl az alant fekvő. 2) Akármiféle levél vagy lap, melyet valami alá tesznek, pl. a füvészkönyvben, pillegyüjteményben. ALLÓ, (ar-1-6) fn. tt. alló-t. Mátyusföldi kiejtéssel am. olló, mint nyirkáló, metsző eszköz. L. OLLÓ. ALLOVÁSZ, (al-lovász) ösz. fn. Urasági lovakkal bánó, másod rendű lovász. ALLOVÁSZMESTER, (al-lovász-mester) ösz. fn. A lovászmesteri hivatalban alárendelt vagy másod személy; az első neve vagy czime: fölovász mester. ALLÖVET, (al-lövet) ösz. fn. Clysterium kifejezésére újból alkotott, de életre nem kapott szó. Helyette inkább csőre használtatik. L. CSÖRE. ALLY, helyesebben 1. ALY, vagy ALJ. ALM, elvont törzse az alma (gyümölcsnem) szónak. Áttételnél fogva egy a mal, mál, mell szóval, s jelentése am. tömött, teljes valami. (V. ö. EL). Ezt mutatja a szanszkrit mal vagy mall (összenyom), továbbá alan (tele, sok); így a hellen uhov szónak nem csak 1) alma, lat. malum, hanem 2) gömbölyű, teljes emlő jelentése is van. Ily betűáttétel van ezekben is: apr-ó = por-ú, abrincs = bor-incs, onsz-ol nosz-ol, idv = div. ALMÁD, (alma-ad) helynév, tt. Almád-ot. Helyr. on, -ról. Erdélyi falu. ALMÁDI, (alma-ad-i) helyn. tt. Almádi-t, tb -ak. helyr. ra, -n, -ról. Puszta neve Veszprém vármegyében. ALMAECZET, (alma-eczet) ösz. fn. Almaléből készített eczet, néhott: almavíz. ALMAFA, (alma-fa) ösz. fn. Ismeretes gyümölcs fa, melynek öt rekeszes tokú magtartója a rajta termett almaféle gyümölcs. V. ö. ALMA. ALMAFOLTOS, (alma-foltos) ösz. mn. Mondják lovakról, melyeken almaformáju kerek foltok, pettyek látszanak. Szokottabban: almás, pl. szürke, pej. ALMAFÖZET, (alma-főzet) ösz. fn. Fött almából készített étek, vagy lé. ALMAFURÓ, (alma-furó) ösz. fn. Gyümölcsféreg neme, mely különösen az alma virágait pusztítja, s magát az almába beeszi. ALMAGÉRÉZD, (alma-gérézd) ösz. fn. Hosszában hasábokra metszett alınagyümölcsnek egy-egy darabja, szelete. ALMÁGY, (alma-agy) hely. tt. Almágy-ot, hely. -ra, —-on, -ról. Falvak Gömör és Somogy vármegyékben. ALMAHASÁB, (alma-hasáb) ösz. fn. Almagerezd, vagy almaszelet. ALMAHEJ, (alma-héj) ösz. fn. Börnemű, szivos, s a gyomor által meg nem emészthető hártyaburok, mely az alma husát betakarja. Piros, zöldes, fehér, sima, göröncsös almahéj. Hántolt almahéjat pirítani. ALMAILONCZA, (alma-iloncza) ösz. fn. Ilonczanemű féreg, mely az almalevelekbe szeret tekerödzni, V. ö. ILONCZA. ALMAÍZ, (alma-iz) 1. ALMAPÉP. ALMAKÁSA, (alma-kása) ösz. fn. Almából ké ALMA, (alm-a) fn. tt. almát, tb. almák. 1) Köz isineretü, s igen sok faju gyümölcsnem, melynek ötrétü magtartója hússal van köröskörül bevonva. Vad, szelid, oltott alma. Nyári, öszi, téli alma. Piros kormos, czigány alma. Böralma, birsalma. Apró, fontos, aranyalma. Édes, borizű, savanyú alma. Addig uszkál az alma, mig el nem merül. Km. Alma nem messze esik fájától. Km. Három alma, meg egy fél, kérettelek, nem jöttél, Népd. Az ifjuság arany alma, nehéz meg-szített pépféle étek, vagy nyalánkság. örizni. Km. Későn érő alma szokott sokáig tartani. Km. Beleharapott a savanyú almába, azaz kelletlen nehéz munkába kapott, megízlelte a roszat. A tiltott almára sokkal többen vágynak, (nitimur in vetitum) Km. Piros alma is gyakorta férges. A szép alma is gyakran savanyú. Km. Szelid almának van becsülete. Km. Áz almának is szépét kötik föl, a czégéres gazembereket akasztják föl. Km. A tiltott alma jobb izű a többinél. Km. Ötet is megcsalta a kigyó almája. Km. 2) Átv. ért. almához hasonló némely termények. Földi alma = burgonya, disznóalma. 3) A férfi nyakcsomója: Ádám almája. 4) Magyar királyi ékszerek egyike, melyet koronázáskor a horvátországi bán szokott vinni. 5) Több helységnév törzse. ALMAKEREK, (alma-kerek) ösz. mn. Minek almaformáju, gömbölyü alakja van. Máskép: almakerekségü. Palóczos ejtéssel: aoma, auma, óma. Egyezik vele a csuvasz olma, magyar tájejtéssel is: olma, a lat. malum, a hellen unλov, a török-tatár: elma, alma, finn: omena. V. ö. ALM. ALMABOR, (alma-bor) ösz. fn. Sajtólt alma levéből készített borféle ital. Néhol : almavíz. AKAD. NAGY SZÓTÁR. ALMAKERÉK, (alma-kerék) ösz. helyn. Helyr. —re, -én, -ről. Falu neve Erdélyben. ALMALÉ, (alma-lé) ösz. fn. Almagyümölcsből sutolt lé; almavíz, almabor, almaeczet. ALMALEVELÉSZ, (alma-levelész) ösz. fn. Almafa leveleit pusztító féregnem. V. ö. LEVELÉSZ. ALMALEVÉLMOLY, (alma-levél-moly) ösz. fn. Molyfaj, mely az almafa leveleit sanyarja, pusztítja. ALMÁLIK, (alm-a-all-ik); k. m. almáll-ott, htn. -ni vagy —ani. Mondják csikóról, lóról, midőn szőrén almaforma foltok képződnek; ALMÁSODIK. ALMAMAG, (alma-mag) ösz. fn. Az almagyümölcs magvai, melyek ötrekeszű tokban rejlenek. ALMAMELLYÉK, (Alma-mellyék) ösz. fn. és hely. falu Somogy vármegyében. ALMAMEZŐ, ösz. fn. és helyn. Bereg és Bihar vármegyében Helyr. --re, it--ről. 9 |