ALCSÚT, (Al-Csút) helység neve Fehér vármegyében, tt. Alcsút-ot, helyragokkal Alcsút-ra, -on, -ról. ALDEBRÖ, (Al-Debrő) helynév Heves vármegyében, helyragokkal: Al-Debrő-re, —n, —ről. ALDI, (al-di) fn. tt. aldi-t, tb. -k vagy - ak. Az alfel vagy segg tréfás elnevezése. Jó hozzá láttak az aldihoz, azaz jól megverték az alfelet. Km. ALDIACONUS, (al-diaconus) ösz. fn. Egyházi az úgynevezett nagyobb papi rendek között az utolsó (Subdiaconus.) szó ALDOGÁL, (al-ud-og-ál) gyakor. önh. m. aldogál-t, htn. -ni. Szunydikál, szendereg, csendesen alszik, szúnyadoz. Máskép: aluddogál. ALDOGÁLÁS, (al-ud-og-ál-ás) fu. tt. aldogálást, tb. --ok. Szúnyadozás, szendergés, gyakori könnyü álomba merülés. Aldogálással tölteni a napot. ALÉG, régies 1. ALIG. ALEJT, e helyett: ALAJT. Avagy alejtod, hogy nem kérhetem én atyámot. Régi Passio. L. ALAJT. ALÉL, (al-6-1) önh. m. alél-t, htn. --ni. Aluvékony gyöngeségből, mintegy lélek s élet nélkül magán kivül lesz, mintha meghalt vagy elaludt volna, miért néhutt: elhal. Nagyobb mértékben: ájul. Ez állapot s tünemény többféle okból származhatik. Valószinű, hogy gyöke az elavult al-ik, melyből lett al-ut és al-sz-ik, az al-ik részesülője al-ó, módosítva al-é, melyből képzővel lett alél alóvá, alévá lesz. ALÉLTOZIK, 1. ALÉLDOZ. ALÉPÜLET, (al-épület) ösz. fn. Az épület alsó része, továbbá oly épület, melynek nincs emelete. ALERDŐSZ, (al-erdősz) ösz. fn. Az erdőségre fölügyelő tisztek, erdöszök között a második vagy alsóbb rangú, kinek felsőbbje a főerdész. ALERDÖSZI, (al-erdőszi) ösz. mn. Alerdőszt illető, attól parancsolt, rendelt. Alerdőszi hivatal, já randóság, kötelesség. Alerdöszi utalvány. ALESPERES, (al-éspèrės) ösz. fn. A püspöki megyék fölosztatnak nagyobb kerületekre, melyek főnökei föesperesek, és kisebbekre, melyek közvetlenül alesperesek ügyelésére bízvák. (Vice-Archidiaconus) V. ö. ESPÉRÉS. ALĖSPÉRÉSI, (al-éspérési) ösz. mn. Alesperest illető; alesperestől szá: mazott, rendelt, parancsolt stb. Alesperesi hivatal, kötelesség, körlevél. ALESPÉRÉSSÉG, (al-espérésség) ösz. fn. 1) Alesperesi hivatal, rang. Alesperességet viselni. 2) Alesperes mint olyan fölügyelése alatt levő egyházi kerület. Budai, esztergami alespe; esség. Pest városa a budai alesperességhez tartozik. ALÉTSÁG, (al-é-t-ság) fn. tt. alétság-ot. Némely régieknél s ittott a nép nyelvén am. aléltság. ALEXANDRIN, fn. tt. Alexandrin-t, tb. -ok vagy ék. Rímes versezet neme, mely némelyek szerint a XIII. században Párisban megjelent, Nagy Sándor (Alexander) életéből vett költeménytől, mások szerint ugyanazon költemény szerzőjétől Alexander nevü szerzetestől kapta nevét. Áll hat (kéttagu) lábból, ALÉLÁS, (al-é-l-ás) fn. tt. alélás-t, tb. ok. Az emberi test és lélek kór állapota, midőn a test egy időre erejét, a lélek öntudatát kisebb mértékben elveszti, s az ember alvó vagy halott gyanánt öszverogy. Gyakori alélásban szenvedni. Az alélásból föl-középnyuggal a harmadik láb után. Nálunk az aleeszmélni, magához térni. xandrinok hajdan igen divatoztak. Példa: „De télen, amikor minden panaszkodik, Akkor az én szívem inkább gyönyörködik. (Zrinyi.) ALÉLDOZ, (al-é-l-d-oz) önh. m. aléldoz-tam, -tál, -ott, par. -zhtn. -ni. Gyakorta alél; ájuldoz. ALÉLDOZÁS, (al-é-l-d-oz-ás) fn. tt. aléldozás-t, tb. ok. Gyakrabban előforduló alélás, hajlandóság az alélásra; ájuldozás. Az aléldozás nagy gyöngültségre mutat. ALÉLEG, (al-éleg) ösz. fn. Vegytani nyelven suboxydum. V. ö. ÉLEG. ALELNÖK, (al-elnök) ösz. fn. Másod vagy harmad elnök, ki a rendes elnök helyettese, ki az első elnök távollétében elnököl. A kir. cancellaria, a kir. helytartótanács, a magyar tud. akademia alelnöke. V. ö. ELNÖK. ALELNÖKI, (al-elnöki) ösz. mn. Alelnököt illető, alelnöktől rendelt, parancsolt, attól származó. Alelnöki rang, szék, aláírás, parancs. ALELNÖKSÉG, (al-elnökség) ösz. fn. Alelnöki hivatal. Alelnökséget elfogadni, viselni, lemondani róla. ALÉLT, (al-é-l-t) mn. tt. alélt-at. Akinek testi ereje egyidőre megfogyott; nagyobb mértékben öntudat nélkül öszverogyott; magán kivüli félhalott állapotban levő. ALEZREDĖS, (al-ezredes) ösz. fn. Az ezred második kormányzó törzstiszte, az ezredes után első személy, egy fokkal felsőbb rangu az őrnagynál. ALEZREDĖSI, (al-ezredesi) ösz. mn. Alezredest illető, attól rendelt, parancsolt. Alezredesi rang, parancsolat. ALFA, (al-fa) ösz. fn. Erdőszeti nyelven azon esemetenemű vagy harasztféle bokrok az erdőben, melyek soha magasra nem nőnek. Jelenti akármely álló fának alsó részét vagy derekát, törzsét is. ALFAJ, (al-faj) ösz. fn. Természetrajzi ért. jelenti valamely állati, növényi, vagy ásványi faj alosztályát. ALFEGYVER, (al-fegyver) ösz. fn. Fegyver, melyet a gyalog katonák oldalon viselnek, ú. m. a kard, a hiively be dugott szurony, különböztetésül a vállon hordott puskától vagy dsidától.. ALFEJKÖTŐ, (al-fej-kötő) ösz. fn. Fejkötő, melyet a nők kalap alatt viselnek. ALFEL, (al-fél) ösz. fn. tt. alfel-et. A segg szónak kevésbbé aljas elnevezése. Kiporolták az alfelét. Alfelére ütötték a nemesi pecsétet = megverték. E szóban a fel nyilt e-vel fél, azaz, rész, tehát al-fel al-fél, alsó fél, alsó fele vagy része a testnek. ALFELCSOMÓ, (al-fel-csomó) ösz. fn. Alfelen, vagyis a végbél táján öszvegyült vér által képződött keményedés; vakaranyér. ALFELDAG, (al-fel-dag) ösz. fn. Daganatféle kóros jelenet az alfelen. ALFÖLDI, (al-földi) ösz. mn. Alföldről való, ott levő, ott lakó, ott termett stb. Alföldi vendégek, ALFELIDEG, (al-fel-ideg) ösz. fn. Az alfelen lakosok. Alföldi városok, falvak. Alföldi gabona. Vannak ily nevü nemes családok is. áthuzódó ideg. felben. ALFELIZOM, (al-fel-izom) ösz. fn. Izom az al ALFÖLDIES, (al-földies) ösz. mn. Olyan, mint az alföldieknél divatozó valami. Alföldies szokás, népALFELISZAM, (al-fel-iszam) ösz. fn. A végbél viselet. Alföldies vendégszeretet, mulatozás, táncz. Alleszállása, kiduvadása. földies gazdálkodás. ALFELNYOM, (al-fel-nyom) ösz. fn. Nyom, melyet az ülő ember vagy más állat alfele hagy maga után. A vadászok vigyázni szoktak a szarvasok alfelnyomára. ALFELPÓLYA, (al-fel-pólya) ösz. fn. Sebészi pólya vagy kötő, melylyel a gyógyítás alá vett alfelet bekötik. ALFELPÖFETEG, (al-fel-pöfeteg) ösz. fn. Pöfetegféle kóros kinövés az alfel nyilásában, máskép: segghabarcz, seggpöfeteg. V. ö. PÖFETEG. ALFELRÁK, (al-fel-rák) ösz. fn. Az alfelen támadt rákféle nyavalya. L. RÁK. ALFELSIPOLY, (al-fel-sipoly) ösz. fn. Az alfelen, vagyis végbélben támadt sipolyféle bántalom. ALFELSZÁRNY, (al-fel-szárny) ösz. fn. A halak hátulsó felén levő úszószárnyak. ALFELSZORULÁS, (al-fel-szorulás) ösz. fn. A székelést nehezzé tevő szorulás; keményszék. ALFELTÖRÉS, (al-fel-törés) ösz. fn. Gyuladás, sebesülés az alfel vágányában, pl. meleg nyárban a sok járástól vagy lovaglástól stb. Máskép: farkas. ALFELVISZKETEG, (al-fel-viszketeg) ösz. fn. Az alfel nyilása vagy végbél körüli viszketeg. ALFELZÁRULÁS, (al-fel-zárulás) ösz. fn. Az alfel nyilásának öszvenövése, öszveforradása, megszükülése. ALFENÉK, (al-fenék) ösz. fn. A hajó alsó feneke, mely fölé a padlófenék van rakva. A beszivárgó vizet az alfenékről kiszapolyozni. ALFOGLALVÁNY, (al-foglalvány) ösz. fn. Azon porczok vagy lágy részek, melyek az eltört és öszve nem forrt csontvégek közé veszik magokat, máskép: alizület. ALFÖDÖZET, (al-födözet) ösz. fn. A kettős födözetű hajókon az alantabbi. ALFÖLD, (al-föld) ösz. fn. Helyragokkal: Alföldön, re, -ről. Többesszámban nem divatozik. Általán lapályos, sík, alantabb fekvő vidék, tartomány, pl. Németalföld, (Nicderland). Különösen Magyarországon azon nagy síkság, mely a hegyeket AKAD. NAGY SZÓTÁR. ALFÖLDIESEN, (al-földiesen) ösz. ih. Alföldi lakosok módjára, szokása szerint. Alföldiesen szerszámozott lovak. ALGEBRA, fn. tt. algebrá-t. Az arab nyelvből minden művelt nyelvbe átvett szó, s am. bötükkel számítás, mely ismeretes számjegyek helyett bötükkel, mint általános mennyiségekkel számítni tanít. Bötüszámtan. ALGENY, (al-geny) ösz. fn. A szemkamrákban a szaruhártya alatt meggyült geny. ALGERENDA, (al-gerenda) ösz. fn. Ácsépítésben azon gerenda, mely a házfödélzet alapját teszi, s közvetlenül a falon fekszik. ALGYÁM, (al-gyám) ösz. fn. A rendes gyám helyettese, alárendeltje; másod gyám. V. ö. GYÁM. ALGYEST vagy ALGYESTY, falu Arad vármegyében. ALGYÓGY, (Al-Gyógy) ösz. fn. Erdélyi helység neve. (Gergersdorf). Helyr. -on, -ra, -ról. ALHADNAGY, (al-had-nagy) ösz. fn. Az osztrák katonarang szerkezetében a feltisztek legalsóbbika. Előtte a főhadnagy, utána az őrmester áll. ALHADNAGYI, (al-had nagyi) ösz. mn. Alhadnagyot illető, ahhoz tartozó, attól származott stb. Alhadnagyi rang, parancs. ALHADNAGYSÁG, (al-hadnagyság) ösz. fn. Katonai tisztség, rang az őrmester és főhadnagy között. ALHAJÓ, (al-hajó) ösz. fn. A hajónak alsó vagyis balfelöli része, máskép: tatbal; a jobb felöli vagy hátulsó része pedig: tat. ALHANG, (al-hang) ösz. fn. A zenében vagy énekben a mély vastag hang. Gordó. (Basso). ALHANGOS, (al-hangos) ösz. fn. Énekes, kinek alhangja van (Bassist), gordós. ALHANGU, (al-hangu) ösz. mn. Nelyvt. ért. így nevezzük a vastag vagy mély hangzókat: a á, o ó, u ú, továbbá azon szókat, melyekben ezen hangzók uralkodnak, pl. akarás, oltalom, uralkodó. A magyar hangrendi párhuzamosság mai szabályai szerint az alhangu gyökök és törzsekhez alhangu ragok és képzők járulnak, pl. vár-ba, vár-ból, bolt-ban, úr-nak, vár-os, 8 115 ALHAS-ALIGHA ALIGHANEM-ALÍTHATATLAN 116 bolt-os, ur-acs stb. Ezeken kivül van nyelvünkben | Aligha eljön, nem tudni bizonyosan, kételkedni lehet, kétnemű hangzó, mely az alhanguakkal egy szóban ha eljön-e. 2) Fél valószinüséget. Aligha el nem témegfér, holott különben a felhanguak osztályába tar- vedtünk, úgy látszik, hihető, valószinű, hogy eltévedtozik, ú. m. i í és ẻ é, pl. ir-ok, ir-tam, ir-ás, hér-nyó, tünk. Aligha túl nincs már ötven éven. hérv-ad, takar-ék, omlad-ék, bám-ész. Az e, ö, ö, ü, ü, kizárólag a felhangu szókban divatozik, kivévén az öszvetetteket, pl. szűrdolmány, fellegvár, háztelek stb. ALHAS, (al-has) ösz. fn. Népszerű nyelven: kishas, azaz a hasnak küldök alatti része. ALIGHANEM, (alig-ha-nem) ösz. h. Hihetőleg, valószinűen, jóformán. Aligha meg nem fog halni. ALIGHOGY, (alig-hogy) ösz. hat. 1) Valami történt dolog után tüstént. Alighogy megindult a hajó, legott elmerüle. 2) Ügygyel bajjal nehezen. Alighogy idevergödhettünk nagy bajjal, nagy nehezen vergödhettünk ide. ALIGLAN, (al-ig-lan) 1. ALIG. ALIGMULT, ösz. fn. Az igeviszonyításban a cselekvés, szenvedés, vagy állapot azon időviszonyát jelenti, mely szerint az félig mintegy elmult, félig pedig folyamatban van, honnan félmultnak is neveztetik. Mily alak fejezi ki nyelvünkben az aligmultat, még vita alatt van. Némely nyelvészeink szerint az, melyet a régiek történeti mult kitételére használtak volna, pl. jár-ék, jár-ál, jár-a, ül-ék, ül-él, ül-e. Mások szerint pedig azon összetett alak, melynek első ALHIVATAL, (al-hivatal) ösz. fn. Alárendelt, alkatrésze az alapige jelene, a másik pedig a van alsóbb foku és rangu hivatal. ALHIVATALNOK, (al-hivatalnok) ösz. fn. A maga nemében és osztályában alsóbbrendü hivatalnok, tisztviselő. ALHÜBÉR, (al-hü-bér) ösz. fn. A hűbéri rendszerben oly hűbér, melyet valamely hűbéres egy másiknak adományoz. V. ö. HÜBÉR. ALHUBÉRÉS, (al-hú-bérés) ösz. fn. Oly hübéres, aki birtokát más, szintén hűbéres adományából nyerte. V. ö. HÜBÉRES. ALHÜBÉRLÉS, (al-hű-bérlés) ösz. fn. Hübérben nyert jószágnak ismét hűbérbe adása vagy vevése. ALIBÁNFA, falu Zala vármegyében. ALIG, (al-ig) ih. Az illető ige által kifejezett cselekvés, állapot, képesség, tehetség alsó fokát jelenti. 1) Módra vonatkozólag am. nehezen, bajosan. Alig menekülhettem meg, a menekvési mód végső eszközével. Alig állok, csak épen annyi erőm van, hogy állhatok. Alig élhetek meg, nagy nehezen. Alig mász. Alig bírja szuszszal. Alig csikorog. 2) Mértékre vonatkozólag am. fölötte kicsit, keveset, kissé, kevéssé. Alig járék egy óranegyedig, már is elfáradtam. Csak a gallérja is alig maradt. Alig lát orrán túl. Alig ment el, ismét visszajött kevés ideje, hogy elment. Ezekből látható, hogy gyöke a maga nemében kisebbet, kevesebbet jelentő al a mértéket jelentő vagy határvető ig raggal toldva. Hasonló kisebbítést fejeznek ki félig meddig és legalább. Tájejtéssel és régiesen alég (mint mindég), néhuttelig vagy elég ige multja vala, pl. járok vala, ülök vala, melyben t. i. a jelen és múlt egyesítve vannak. V. ö. MULT IDŐ. ALIGÚR, (alig-úr) ösz. fn. Gúnyos neve oly embernek, ki úrféle lenne, ha volna miből; urat játszó, uri rangot követelő szegény úr, kurta úr, kurta nemes. ALIGVÁR, népes puszták, Somogy és Zala vármegyékben. ALISPÁN, (al-ispán) ösz. fn. Kitünő hivatal és rang a vármegyei szerkezetben; a megyei egyetem választásától függő tisztviselők között első személy. Hatalma és jogai körét részint a törvénykönyv, részint a szokás határozta meg. Első alispán, másod alispán. Némely vármegyékben, kivált hol sok az alispáni hivatalok teendője, vannak helyettes alispánok is, kik az alispán helyét pótolják, t. i. leginkább birói tárgyakban elnökség vitelével bizatnak meg. ALISPÁNI, (al-ispáni) ösz. mn. Alispánt illető, attól jött, parancsolt, rendelt. Alispáni rang, hivatal. Alispáni levél, meghagyás, kiküldés. ALISPÁNSÁG, (al ispánság) ösz. fu. Alispáni rang, hivatal. Alispánságra kijelölni valakit. Alispánságot viselni. ALISTÁL, (Al-Istál) falu Pozson megyében. ALÍT, (al-ít) áth. m. alit-ott, par. -s, htn. —ni, vagy ani. Régies, ugyanaz mi az alajt, azaz vél, gondol, sejt. Minden állatoknál bódogbnak alítanám magamat. (Pesti Gábor meséi.) Az kit jegyesemnek te alítasz vala, ALIGAZGATÓ, (al-igazgató) ösz. fn. Valamely társulat, egylet, intézet másod igazgatója; helyettes L. ALAJT. igazgató. Akademiai, tanodai aligazgató. V. ö. IGAZGATÓ. ALIGHA, (alig-ha) ösz. hat. 1) Kétkedést fejez ki, s am. kétséges, nehéz meghatározni, bizonytalan. Batizi András a XVI. századból. ALÍTÁS, 1. ALAJTÁS. ALÍTHATATLAN, (al-it-hat-at-lan) régies mn. Gondolhatatlan, képzelhetetlen. Az ő édességes fia vitetik alíthatatlan siralomba. Régi magyar Passio. ALÍTT vagy ALÉTT, tájdivatos szó a rendesebb és szokottabb alélt helyett. L. ALÉLT. ALJ, (al-j) fn. Nem egyéb, mint az al fn. j-vel toldva. L. AL fn. ALJAD (al-j-ad) önh. m. aljad-tam, -tál, -t vagy —ott. Aljassá, a maga nemében hitványnyá lesz. Képzésre hasonlók hozzá : ger-j-ed, ter-j-ed. ALJADÉK, (al-j-ad-ék) fn. tt. aljadék-ot. Valaminek alábbvaló része, hulladéka, hitványa, söpreje, salakja. ALJAS, (al-j-as) mn. tt. aljasjt, v. -at, tb. -ak. 1) Alant maradó, elhulladozott, a maga nemében hitvány, alávaló. Aljas szalma, széna, törekes, polyvás. Aljas gabona, ocsús, lazás, léha, szemetes. 2) Átv. ért. erkölcsileg alávaló, a maga nemében illetlen, nemtelen, pórias. Aljas magaviselet, életmód. Aljas beszéd, ének, irály. Aljas társaság, mulatság. ALJSÉR, (alj-sér) ösz. fn. A sér söpreje, sürü alja. Dunán túl: ficzkó, fordítva : kóficz. ALK, (al-k) elv. törzs, melyből alkot, alkalom, alku és származékaik erednek. Alapfogalomban egyezik alak (= forma, kivált tetszetős forma) szóval, ahonnan alkot am. formál, stb. Különösen alku, alkuszik, régiesen am. illőség, illik. Lásd ezeket. Hogy hajdan alk v. alkik ige is létezhetett, az alkat főnévből gyaníthatni. ALKA, fn. tt. alkát, tb. alkák. Grönlandban tanyázó buvárfaj, melynek széles, kampós csőre, s fekete és keresztben sárga csikós tollai vannak. ALKALMAS, (al-k-al-m-as) mn. tt. alkalmas-t, vagy at, tb.—ak. 1) Akiből vagy miből valamit alakítani, képezni, csinálni lehet, bizonyos czélra, cselekvésre való. Katonának alkalmas legény. Egyik ember erre, másik másra alkalmasabb. A somfa ága ALJASÍT, (al-j-as-ít) áth. m. aljasit-ott, par.ka. 2) A maga nemében nem csak szükséges, kellő, ostornyélnek alkalmas. Alkalmas eszköz, fegyver, pushtn. —ni, vagy —ani. Átv. ért. erkölcsileg aljassá, nemtelenné, póriassá tesz, lealacsonyít, gyaláz, becstelenít. Magát, hivatalát, másokat aljasítani. ALJASÍTÁS, (al-j-as-ít-ás) fn. tt. aljasítás-t, tb. -ok. Átv. ért. lealacsonyítás, aljassá tevés, gyalázás, becstelenítés. ALJASODÁS, (al-j-as-od-ás) fn. tt. aljasodás-t, tb. ok. Állapoti, tulajdonsági változás, melynél fogva valaki vagy valami aljassá leszen, tulajd. és átv. ért. véve. V. ö. ALJASODIK. ALJASODIK, (al-j-as-od-ik) k. m. aljasod-tam, —tál, — ott, htn. —ni. Eredeti, vagy kellő mivolta, tulajdonsága, épsége, jelessége fogyatkozik, a maga nemében hitványnyá leszen, illetőleg törpül, korcsosodik, pl. az emberi faj, a barom, a növények. Átv. ért. erkölcsileg, lelkileg, szellemileg romlik, Jenedik, műveltségből kivetkezik, póriasodik. hanem kényelmes is. Lakásom igen alkalmas. Alkalhanem kényelmes is. Lakásom igen alkalmas. Alkalmas ruha, ülés, kocsizás. ALKALMASAN, (al-k-al-m-as-an) ih. Alkalmas módon, kellően, illően, helyesen, kényelmesen. Alkalmasan elrendezett lakosztály. V. Ö. ALKALMASINT. ALKALMASINT, (al-k-al-m-as-int) ih. Velószinűen, hihetőleg, jóformán, mennyiben t. i. bizonyos körülmények, viszonyok mutatják. Alkalmasint a kedvezőtlen idő miatt nem jöhetett. Eredetileg alkalmas-an-t vagy alkalmas-ént = alkalmas módon, képen, mint: képesint = képes-en-t. Hasonló képzésüek: gyanánt, tüstént, megint, részint, szerint. ALKALMASÍT, (al-k-al-m-as-ít) áth. m. alkal masit-ott, par. -s, hatn. -ni, vagy -ani. Alkalnemte-massá, vagyis bizonyos czélhoz valóvá, kellővé, illővé tesz. A régi épületet lakhatóvá alkalmasítani. Fiát kézi mesterségre alkalmasítja. ALJASSÁG, (al-j-as-ság) fn. tt. aljasság-ot. Átv. ért. durva, műveletlen, pórias, nemtelen, elvetemedett cselekvési tulajdonság; galád, erkölcstelen jelleműség; rangon, hivatalon aluli magaviselet. ALJAZ, (al-j-az) önh. m. aljaz-tam, —tál, —ott. par. —z, htn. —ni. 1) A baromnak aljat vagy almot, hálóhelyet készít, pl. szalmából. Emberre vonatkozva ágyaz. 2) Az épületnek alapot vet. ALKALMASÍTÁS, (al-k-al-m-as-ít-ás) fn. tt. alkalmasítás-t, tb. ok. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit bizonyos czélra alkalmassá teszünk. ALKALMASSÁG, (al-k-al-m-as-ság) fn. tt. alkalmasság-ot. Valamire valóság, képesség, ügyesség; bizonyos czélra illőség. ALKALMATLAN, (al-k-al-m-at-lan) mn. tt. al ALJAZÁS, (al-j-az-ás) fn. tt. aljazás-t, tb. ok. kalmatlan-t, tb. ok. 1) Bizonyos körülményekhez, Alomvetés, alaptevés. viszonyokhoz nem való, nem a maga helyén, rendén ALJAZAT, (al-j-az-at) fn. tt. aljazat-ot. 1) A lévő. Esős, hideg idő alkalmatlan az utazásra. Alkallovak vagy szarvasmarha alá alomúl vetett szalma-matlan órában látogatni valakit. 2) Bizonyos cselekágyazat, teríték. Aljazatból lett ganéj-féle trágya. 2) vésre, czélra képtelen, ügyetlen. Butasága miatt minÉpület alapzata, vagy akármiféle talapzat. denre alkalmatlan. 3) Aki vagy ami terhünkre van, ALJBOR, 1. ALBOR. kényelem elleni. Alkalmatlan látogató, vendég, utiALJEGYZŐ (al-jegyző) ösz. fn. A jegyzői hiva- társ. Alkalmatlan szük ruha, sötét, lármás lak. Határtalban másod rangu személy. Az első rangu: főjegy-zóilag am. alkalmatlanul. ző. Megyei, városi aljegyző. Első, másod, tiszteletbeli aljegyző. V. ö. JEGYZŐ. ALJFA, (alj-fa) ösz. fn. Az ökörigaféle ké szület alsó fele, máskép: igatulp, melyet a felfával az igabelek vagy kázlák kötnek öszve. ALKALMATLANÍT, (al-k-al-m-atlan-it) áth. m. alkalmatlanított. Alkalmatlanná, azaz ügyetlenné, képesség nélkülivé tesz. ALKALMATLANKODÁS, (al-k-al-m-atlan-kodás) fn. tt. alkalmatlankodás-t, tb. -ok. Másnak ter 119 ALKALMATLANKODIK-ALKALMAZHATÓ ALKALMAZKODÁS-ALKALOM 120 hére levő, időn kivül, vagy mód nélküli tolakodó for-ködésre vagy czélra fordítani, használni lehet. Gazgolódás, kisérés, látogatás stb. dának, tisztnek alkalmazható ember. A pénz sokra alALKALMATLANKODIK, (al-k-al-m-atlan-kod-kalmazható. A homokos föld kertté, szántófölddé, rétté vagy erdővé alkalmazható. ik) k. m. alkalmatlankod-tam, —tál, —ott. htn. -ni. Mondjuk emberről, aki kelletlen időben és módon mások terhére van, pl. látogatása, tolakodó társalgása, magaviselete által. ALKALMATLANSÁG, (al-k-al-m-atlan-ság) fn. tt. alkalmatlanság-ot. tb. —ok. Valaki vagy valami által okozott, kedvünk vagy kényelmünk elleni állapot, körülmény, mely terhünkre, akadályunkra van. Alkalmatlanságot szerezni, csinálni valakinek. A költözködés alkalmatlansággal jár. ALKALMATLANUL, (al-k-al-m-atlan-ul) ih. Alkalmatlan módon, terhet okozva, kényelmünket za varva. ALKALMAZKODÁS, (al-k-al-m-az-kod-ás) fn. tt. alkalmazkodás-t, tb. ok. Ügyesség, képesség, melynélfogva valaki a körülményekhez illeszkedik, azokhoz szabja magát, azokba helyezkedik. ALKALMAZKODIK, (al-k-al-m-az-kod-ik) k. m. alkalmazkod-tam, —tál, —ott, htn. —ni. Tetteit, magaviseletét a körülményekhez, illetőleg mások tetszéséhez szabva, illesztve működik. A nép és társadalom szokásaihoz, erkölcseihez alkalmazkodni. Okos em ber a körülményekhez alkalmazkodik. ALKALMAZOTT, (al-k-al-m-az-ott) mn. tt. alkalmazott-at. Valamihez mért, szabott, illesztett; va ALKALMATOS, (al-k-al-m-at-os) mn. tt. alkal-lamire fordított; elmélet szerint gyakorlatba vett. matos-t vagy ―at, tb. —ak. Nem egyéb, mint az al- Testhez, időszakhoz, korhoz alkalmazott ruha, viselet. kalmas toldott változata, mintha volna: alkalmasos. Az ifjuval korához alkalmazott módon bánni. Senkire Hasonló túlbőségü szók: irgalmatos, szorgalmatos, nem alkalmazott beszéd senkit sem érdekel. Alkalmazott figyelmetes, kellemetes, szerelmetes, mint az egyszerübb mennyiségtan, mely az elméletit gyakorlatba veszi. irgalmas, szorgalmas, figyelmes, kellemes, szerelmes, nyomatékosb módosulatai. ALKALMATOSAN, (al-k-al-m-at-os-an) ih. L. ALKALMASAN. ALKALMATOSSÁG, (al-k-al-m-at-os-ság) fn. tt. alkalmatosság-ot. 1) Tulajdonság, képesség, melynélfogva valakit vagy valamit bizonyos czélra használni lehet. 2) Holmi kellékek s kényelemhez tartozó dolgok öszvege. Új lakomban minden alkalmatosság megvan. 3) Utazási, szállítási jármű, ú. m. kocsi, hajó. Két lovas, négy lovas, úri alkalmatosság. Olcsó, drága, kényelmes, rosz alkalmatosság. Gőzhajói, vasuti alkalmatosság. Maga alkalmatosságán jött, tréfásan am. gyalog jött. ALKALMAZ, (al-k-al-m-az) áth. m. alkalmaztam, —tál, —ott, par. —z, htn. -ni. 1) Valakit bizonyos állapotba, müködő, hivatalkodó állásba helyez. 2) Bizonyos körülményhez illeszt, szab. Időhöz, másokhoz alkalmazni magát. 3) Vonatkozólag valamely esetet bizonyos személyre vagy dologra illeszt. A mondottakat kiki alkalmazza önmagára. A törvényt egyes esetekre alkalmazni. Az elméletet az életre alkal mazni. ALKALMAZÁS, (al-k-al-m-az-ás) fn. tt. alkalmazás-t, tb. —ok. Valamihez illesztés, bizonyos állapotba helyezés, rendezés. Példáknak szabályra alkalmazása. Hivatalos alkalmazást keresni. Maga alkalmazása a körülményekhez illeszkedés. ALKALMAZÁSI, (al-k-al-m-az-ás-i) mn. tt. alkalmazási-t, tb. -ak. Alkalmazást illető, ahhoz való. Alkalmazási mód, nehézség. Alkalmazási tekintetben véve. ALKALMAZÉKONY, (al-k-al-m-az-ék-ony) mn. tt. alkalmazékony-t vagy at, tb. -ak. Képességénél, ügyességénél fogva magát alkalmazni tudó. Alkalmazékony fiatal ember. ALKALMAZHATÓ, (al-k-al-m-az-hat-ó) mn. tt. alkalmazható-t, tb. -k. Akit vagy mit bizonyos mű ALKALMAZTAT, (al-k-al-m-az-tat) áth. m. alkalmaztat-tam, —tál, —ott, par. alkalmaztass, htn. -ni. Alakra nézve miveltető, de a szokás alkalmaz helyett használja. L. ALKALMAZ. ALKALMAZTATÁS, 1. ALKALMAZÁS. ALKALMI, (al-k-al-m-i) mn. tt. alkalmi-t, tb. ―ak. Bizonyos alkalommal történt, készült, vagy alkalomra való, alkalomhoz szabott. Alkalmi beszéd, költemény. ALKALMILAG, (al-k-al-m-i-lag) ih. Történetesen, nem keresve, véletlenül, amint a körülmények hozzák magokkal, bizonyos alkalommal. Alkalmilag tisztelkedni, köszönetet mondani valakinek. Alkalmilag ő is ott volt. ALKALOM, (al-k-al-om) fn. tt. alkalmat, tb. alkalmak. 1) Régis a székelyeknél ma is divatozó ért. = alku, szerződési egyesség, latinul: pactum, conventio. 2) Oly körülmény, időpont, viszony, mely bizonyos cselekvéshez illik, vagy szükséges, s ahhoz mintegy módot, eszközt nyújt, illetőleg azt elősegíti, könnyebbíti. Kedvező, jó, kivánt, véletlen alkalom. Keresni, megragadni, használni az alkalmat. Más alkalommal máskép tennék, azaz más körülmények közt, más időben, viszonyban. A fővárosi lakosnak több alkalma van magát kimüvelni, mint a falusinak. A jó alkalmat kár elmulasztani, elszalasztani. Alkalmat adni, nyujtani valakinek maga kitüntetésére. Erről majd más alkalommal szóljunk. A jövő gyülés alkal mával ismét értekezzünk. 3) Átv. és kevesbbé divatos ért. használtatik alkalmatosság, mint szállító eszköz helyett, pl. levélküldésre legjobb alkalom a posta. V. ö. ALKALMATOSSÁG. Törzse az elavult alk, melyből öszvetett alom képzővel lett alk-alom, mint a szintén mármár elavult nyug, irg, fört, törzsekből: nyug-alom, irg-alom, fört-elêm. Mennyiben bizonyos cselekvéshez való, illő, kellő módot jelent, alapfogalomban egyezik az |