Oldalképek
PDF
[merged small][graphic][merged small][ocr errors][graphic][ocr errors]

, HARVARD ,
UNIVERSITY
LIBRARY
SEP 27 1962

Praeconia velerum praesens docuít vena virtutum. Laudabilis eni'm vena suam servat originem , et fideliter posteris tradit, quae in se gloriosa transmiasione promeruit

Cassiodorus.

iXemzetünk torténelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyek eredetével, családi bsszekottetéseivel ismertet meg, — fôczélja e gyüjteménynek.

Kényes és nehéz munka.

De a hitelesség tekintélye elôtt, melyet elvül tüztem ki, háttérbe kellett szorulni minden magánérdeknek. Ésezokozá azt is, hogy az egyes családok ismertetésében hiányok, hézagok vannak, rnelyekkel mindenútt találkozandik az olvasó, hol biztos kùtfô ezek kitbltésére nem szolgálhatott alapúl. Mind e mellett azonban ha néhol mégis hibák és tévedések is fordulnak elé, onnan van, mert hibásak a kútfók is, honnan azok meritettek.

Nehéznek vallom e munkát azért, mert hazai irodalmunk e téren alig mntathat fel valamit. A mult század végén Lehoczky latinul irt Stemmatographiája nagyon kevés családot tárgyal, és azokat is sürü és roppant tévedései miatt csak ovatossággal használhatni. Wagner Collectanea Geneal. Histórica 111. H. Familiarum czimü müve összesen a négy részben (Decas) csak negyven kihalt családról értekezett. Eimyi az egész Magyarországra nézve*). Erdélyt tekintve Mikola rövid Historia Geneal. Tran

*) Horvat Istvaiinak agyökeres nemzetségekrôl irt értekezését tartaïma- és iranyánál fogva ide ñera értlietjük. Hasonlóan Budai Ferencz Lexicons más iranyu , csak az 1600-dik évig terjed, és e század elején— tehat félszázad elött jeleiit meg, - mióta törtenetmi forrásaink sokkal nagyobb mérvben bocsátattak napfényre, melyeket mar Budai nem ismerhetett, nem hasznalhatott.

»

[graphic]

sylvanicáján kivül Kóvárytól dicséretes munkát birunk 1854-böl; de ez is csak a nevezetesebb családok leszárniazásaira vonatkozik. Kézirati gy üjteményeink tagadhatlanul szép számmal vannak, de ezek is pusztán tôrténeti — sót legtöbbször évjegyzetek nélküli családfákat tartalmaznak, nagy részben pörökböl, de csak is a volt kir. Curia elött folyt perekból szedegetve. Legtöbbször pedig e családfák leány-ágról rokon több családneveken folynak le, tehát egy egy családra igy is csonkán nyujtják az adatokat. Ide jaral az is, hogy a perekben hitelesitett nemzékrendeket sem lehet mindég a tôrténésznek elfogadnia. A biró csak az eléterjesztett okmányokból itél; a tôrténésznek szélesebb tere van, az maga szerzi be az igazoló okmányokat, és juthat olyanokhoz, melyet a peres-fél a biróság elött nem kivánt felmutatni. Igy azután gyakran a torvényszerüleg hiteles nemzékrend megdól a tôrténész itélószéke elótt.

Torténelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes izeket, — de folytonos nemzék-kapcsolatot nem — merithetünk. Oklevél-gyüjteményünk csak Mátyás koráig terjed; azsem teljes. Akésóbbi korból itt-ott elszórva nagyoii kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magán levéltárak rejtik el. A legkimeritöbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképen elfogulatlan és hiteles közleményei nyujthatnák, ezt azonban egészben reményleni fajunk ismerete nem engedi.

Ugy hiszem ezek elég fogalmat nyujtanak e gyüjtemény fáradságos osszeállitásáról.

Munkámnak oly széles kört szabtam, hogy az a magyar korona alatti országok összes nemes családait tartalmazz a és azt hiszem, e részben legalább Magyarország nemes családaira nézve statistikai adatul szolgálhatand.

Hazánkban az 1848-ki torvény hatályba lépteig a nenizetet csak a nemes rend képezé.

Es noha vannak e körön kivül is nem kevés családok, melyeknek tagjai akár a liarcz, akár az irodalom vagy ipar mezején nem csekély horderejü szolgálatot tettek a közügynek, s kikre a hon büszkén tekinthet, — mégis a szereplô nagy tömeg a kiváltságosak sorából állott ki.

Es ez nemcsak az elóbbi állam-szerkezet természeténél, de annálfogva sem lehet felötlö állitás, mert a nemesi osztály minden gyakori kihalások daczára nem fogyott, sôt a még gyakoribb és fdlytonos királyi kegyelem által uj meg uj kiváltságositás folytán mindinkább szaporodott; szaporodhatott pedig annál is inkább, mert — az utóbbi századokban legalább — a czimer-szerzés kiválólag nehéz foltételekhez kötve nem volt.

Az ujabbi átalakulás azonban a czimereknek csak szellemi csillogásait hagyá meg, mi inkább mint valaha lehetóvé tette, hogy a türténelem e téren is megtehesse foglalásait. És azt hiszem, most inkább, mint valaha*) alkalmas az ido arra, hogy ily mu — ugy mint azt a torténeti igazság igényli — napfényre juthasson.

A nemzet egyes családokból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az emlitést ki nem érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termette. Mindenesetre pedig legalább a család-alapitók neveit, — bármily kózel korban éltek is azok, — a torténelem számára fdl kell tartanunk. Ezeknek kor-rendbeni osszeállitásából kitünnék az is, melyik kor mily számmal termette a kitüntetésre méltókat stb.

Тегтет volt e munkát egy terjedelmesb torténeti értekezéssel nyitni meg, azonban több indok eztaz utolsó kötetre hagyatá. Szándokom ott a száz nyolcz ósnemzetségról, a családfejlésról és a mohácsi vész ota gyakorolt adomány- és czimeres nemeslevél-szerzésnek gyakorlatáról elmondanom

*) Értvén az ö s i s é g eltôrléeét stb.

« ElőzőTovább »