Rutker, a törzs két fiút hagyott maga után. Oklevelekben Comes Hermannus alias Polanus, és Comes Ricolphus de Scepus neveztetnek. A két testvér az 1209-ben II. András királytól nyert adományra 1246-ban IV. Béla királytól megerősitést kaptak '). Mindketten szilárdan maradtak IV. Kún László mellett; és idősb koraikban is kitünteték magukat IV. Lászlónak a nogai tatárok, az oldamur alatt föllázadt kunok elleni csatáiban, valamint a németujvári grófok, és a trónkövetelő András (III. vagy velenczei) ellen. Herman Győr ostrománál a királyi zászlót hordozta, és nehéz sebet kapott, melly miatt keze holtig hasznavehetlen maradt; Rikolf szintén veszélyesen megsebesítetett. A márkusfalvi várkastély ostrománál Szepesben Rikolf és Herman testvérek fogságba kerültek. Ezen szolgálatjuk jutalmául 1278-ban IV. László király az annak előtte is már Po ') A családi levéltárban 8-dik szám alatt, 1302-ben kelt atiratban. lanus Comes-nek ajándékozott Doman (Domanyoiz) helységet, mint a szepesi várhoz tartozót és közelfekvőt ismét visszaadta. Hermannak maradéka, melly legtöbbnyire Sobfalváról irta magát, a XV. század elején kihalt. Rikolf fiai közül különösen kitünteté magát Kakas (az oklevelekben Kokos vagy Gallus), kinek neve máig fenn van Kakas Lomnicz helységnek nevében, és egy ehez közel fekvő rétében, melly K okosch-rét-nek neveztetik. A III. András király halála után beállott trónkövetelési mozgalmak korában tett érdemeit elmondja egy 1307-ben kelt oklevél, mellyben Robert Károlytól Nehre (akkor Eurstráska) falut kapja adományban. E szerint elejétől fogva a nevezett király hive volt, és a csehek által elfoglalva tartott Szepesvár ostrománál 32 cselédét és két rokonát veszté el, önmaga pedig nehéz sebet kapott; végre az esztergami vár megszállásánál a királynak saját szemeláttára ujolag megsebesült, és a ledobott kövek által két fegyveresét veszté el 1). Az eőri (euri) uj szerzeményhez tartozó birtok egy részét a Dunajecz mellett fekvő Brunó szerzetesei zárdájának ajándékozta, de mellyet testvére II. Rikolf nemsokára visszaváltott. Ugyancsak Kakas 1313-ban testvérével lomniczi Jánossal Landek falut a mechovitákkal Sáros megyei Komlós helységért cseréli el 2). Kakas élte vége felé Judex montanus de Smenlnychbanya (de Schmölnicz Szomolnok, nem pedig Selmeczbánya) hivatalt 3) viselt; és mivel gyermekei elhaltak, birtokait Rikolf és János testvéreire hagyta, és végrendeletét Robert Károly is megerősité 1327-ben *). Henrik (I. Rikolf fia) szintén fiörökös nélkül halt meg. Leánya Anna Frankfi Tamás (Thomas filius Frank) szepesvári várnagyhoz menvén férjhez, 1322-ben Szalak falut kapta nászajándékul nagybátyjaitól 5). II. Rikolf (I. Rikolf fia) Tarkörül irá magát, mert testvére Kakas Tarkő egy részét Mohol fia Istvántól (a Comite Stephk) megvévén, azt II. Rikolfnak adá el 20 markaért 1310-ben 6). A rozgonyi csatában trencséni Máté ellen, valamint Sáros vára ostromában kitüntetvén magát, 1312-ben Károly királytól három erdőt kapott adomány 1) Az oklevél a családi levéltárban 21. szám alatt. 2) Szepesi káptalan 1334-ki átiratában családi levéltárban 39. sz. alatt. 3) Mednyánszky id. h. 136. lapon hibásan,,Schemnitzbányát“ ir. *) Családi levéltárban 7. 180. 37. 47. sz. alatti okmányok. 5) Szepesi káptalan 1335-ki átiratában cs. 1. tár 156. sz. a. *) Szepesi káptalannál bevallás. Cs. 1. tár 264. sz. a. ban 1). E II. Rikolf törzse lett a már kihalt Tárcza y családnak, mellyről e munkában a Tárczay család-czikk nyujtja az illető leszármazást. Ezek szerint I. Rikolf gyermekei közül a Berzeviczy család alapitójául, fentartójául csak I. Já nos mester maradtt, kinek ivadékát mutatja a következő I. János mester (de Lumnitza et Berzevicze) ki az I. táblán. E családfa 1) élén álló I. János mester, ki Lomniczról irván magát, Lomniczynak is neveztetett, 1317-ben egy Grünwald nevü erdőt népesített meg, mellyen a mostani Balás vágás támadhatott. A Berzeviczyek birtokaik már 1326-ban Szepes és Sáros várniegyében szélesen kiterjedtek. Berzevicz helysége még 1317-dik előtt alapitatott. 1343-ban a két (akkor már csak egyedül élő testvér) t. i. I. János mester és II. Rikolf között végosztály történvén, ez által a két ág (ugymint Tarkó és Lomnicz, később Berzeviczy) birtok-állapota örökre elhatároztatott. Tarkó várát Rikolf már azelőtt felépité, és mint már említve volt a Tarczay család alapitó törzse lön. János ága pedig Berzeviczy néven lett ismeretes. Ezen I. János gyermekei közül III. Rikolf landeki prépos volt 1343-1360-dikban. I. László, ki Farkasfalváról irato, Egyed unokájában halt ki. Egyednek anyja a Soldos családból volt, és 1347ben már férjének Miklósnak özvegye 1). I. Jakab (I. János fia) szintén unokájában Miklósban, ki összetöretett (contusus) hal ki. I. Jánosnak következő három fia az eddigieknél nevezetesebb : I. Henrik a magyaroknál Herke-1340-ben élt, Lomniczról és Berzeviczről iratott, neje Derencsényi Péter leánya Ilona volt. Fiai közül Péter ifjabb korában már Zsigmond király udvarába került, és ennek hasznos szolgálatokat tett; követségben is járt a lengyel királynál. Több évig török fogságban is volt. Zsigmond királytól 1425ben kapta Jamnik helységet 3). Hivatalára nézve Szepes vármegye főispánja, és tárnokmester volt. Meghalt 1432. táján. Ugy látszik irja Mednyánszky hogy ő épité Dunajecz hegyvárat hasonnevü folyó mellett (most Nedecz a lengyel Schornstein végvár irányában) mert fia János „haeres castri Dunajecz" iratik. Ezen János az okmányokban Schwarz (fekete) névvel jelöltetik, azon okból -sejti a nevezett tudós - mivel Dunajecz mellett nagy fenyves erdőket birt, mellyeket birtokaiban lakó német alattvalói Schwarzwälder-eknek neveztek. Ezen János (niger) többi közt Albert királytól 1439-ben 1) E családfán némelly tagokat megszámoztam, azonban végig ez eljárást illy szerte ágazó családnál követni több oknál fogva nem tartottam alkalmasnak. 2) Quietentia robilis Dnae Soldos relitae Nicolai filii Ladislai de Farkasfalva, filiae Stephani de sz. Mihály super solutis Juribus per Jacobum et Paulum affines suos Anno 1347. Családi Itár 327. sz. a. És másutt Dnae Soldus filia Stephani filii Marci de Marcusfalva 1346. - U. ott Procur. Constitutioban. *) Wagner Anal. Scepus. I. 140. lap Agárd falut kapta adományul Nógrád vármegyében, de e miatt több megtámadást szenvedett, miért is 1446-ban az ország rendeinél, 1461ben pedig Mátyás királynál oltalomért esedezett, mit meg is nyert. 1470-dik körül maradék nélkül halván meg, birtokai, rokonainak ellentmondása daczára is az akkor hatalmas Szapolyay Imre által elfoglaltattak. Tetemei a nagy-lomniczi egyházban nyugszanak, hol sír ravatalán a Berzeviczy czimer következő fölirattal áll: „Hic obiit Egreguis vir Dominus Joannes Schwarz de Berzevicze. 14**. Benne kihalt Henrik vagy Herke ága. I. Mihály (I. János mester fia) 1350-dik körül szintén várat épitetett magának Berzeviczén, egy dombon, szent Quirinus temploma irányában, és azóta maradt ez ágnál a Berzeviczi praedicatum 1). Ezen Mihály szép atyja (abavus) azon Istvánnak, ki a családi okmányokban Pohárnok Istvánnak (Stephanus Pohárnok) neveztetik. Ennek neve történeteinkben gyakrabban előfordul, mert Zsigmond és Albert királyok korában a közügyekben az előbbieknél élénkebb részt vett. A hussiták elleni csatákban vitézkedett. Trencsin vára oltalmában is része volt. Követségben járt a lengyel királynál és Moldvában. Az oláhországi expeditioban Dán vajda részére a székelyek és szászok kapitányává választatott. 1430-ban Zsigmond Likava várnak (Liptó vármegyében) a hussitáktól elvételével birta meg. Növelé érdemeit, hogy a közügyekben saját költségein fáradott, egykor török fogságba esett, Detrik testvérét önpénzén váltá ki. Jutalmul több adományt kapott. 1435-ben kapta Zsigmond királytól Nyárad (Nyaragh) falut és Olaszi és Mergel földe pusztákat Borsod megyében, mellyekbe az egri káptalan által beiktattatott 2). Ugyan ez évben (1435.) engedményeztetett Zsigmond királytól, Heves vármegyei Erk nevű falujában várlakot építeni. Már előbb tiz évvel, 1425-ben Borbála királynétól kapta Ajnácskő várát (akkor Nógrád megyében volt e vár az oklevél szerint) és Boldogfalvát Hatvanhoz közel Ö Buda vármegyében 3) adományban. 1447-ben Nyárad birtoka végett pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajdával pörlekedett, miután ez nevezett helységben némelly földjeit és erdeit elfoglalta ). 1453-ban László királytól ismét maga és 1) Mednyánszky id. h. 2) Báthori Miklós országbiró itéletlevele 1578-ban. Családi ltár. 429. sz a. 3) Családi Itár. 251. 252. sz. a.,,possessionem Boldogfalu in Cottu vetero Budensi prope Hatvan" az oklevél szavai. Értendő Pilis vármegye *) Relatoriae Cappli agriensis super Admonitione et Evocatione Emerici de Pelsőcz Vajvodae Transylv. etc. 1447. U. ott 82. sz. a. |