Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][graphic][graphic][graphic]
[merged small][graphic]
[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

hatik ő reá Iföza. Tizszer is csóválá napjában a fejét; tizszer is változtatá szándékát: most Olaszországba akart; majd Kasszelbe: az elsőt, hogy ne kaphassák-meg mingyárt, a másikat, hogy mingyárt megkap

[ocr errors][merged small]

hassák. Mári is arra kéré, hogy ne menjen messze. Az öreg Nagyanyó szüntelen a gyilkos barlangokról, és megöletett útazókról beszélt, 's igyekezék őtet elijeszteni. Az atyja semmit se tett szándékának meghatározására. A szegény ifjú nem tudá, mit tegyen. Végre elhatározá magát, hogy Kasszelbe megyen, hogy mingyárt megkaphassák. „Tehát Kasszelbe?" kérdé az atyja, „jó! mit akarsz ott?" Lajos semmit se tudott. „Ha te semmit se tudsz, legalább én tudok valamit. A képes galeriát, antikeket, mesterség miveit, 's muzsikát. Menj, menj, s jőjj-vissza egésségben ! Mami, légy békén! nem megy messze." Lajos Kasszelbe ment, hogy közel legyen. Zéburgné ezt irá Rózának: „Most már elment Lajos, a széles világba. Szálj magadba, édes Rózám! ő valóban szerencsétlenségbe eshetik, meghalhat, 's örökre lelked' isméretén feküdhet a teher."

[ocr errors]
« ElőzőTovább »