Oldalképek
PDF
ePub

A'

Külön c z.

Rajzolatja az Emberi szívnek.

Lafontaine utá n.

F. Almási Balogh Sámuel

által.

Második Rész.

Pesten, 1829.

Wigand Ottonál.

M.723-4
2.

[ocr errors]

دوو

Hová akarsz te most tulajdonképen utazni, kedves fijam! mondmeg!" így szólla Zéburgné Lajosnak. Ah Néném! először Helvétziába, azután Olaszországba, onnan Görögországba. Tulajdonképen most nekem mindeggy, csakhogy messze, messze innen, hogy mindent elfelejtsek!"

,,Én azt mondom, ne messze : mert nézzed, édes Lajosom, az Rózában csak szeszély, mellyet a' szél fúvalla reá, és a' melly hihetőkép' nem soká tart."

,,Mi az a szeszély, Néni?" ,,Ej no, fejesség, makaccság: megint elmúlik az, Lajos !"

,,Édes Néném, az illy szeszély gonoszbb a' legkegyetlenebb haragnál: az haragtól őrizkedhetik az ember; de az illy szeszély úgy jön,

*

mintha kék égről csapna-le a' villám. Mit vétettem én?"

Már azt én nem tudom, édes fijam! csak azt mondom, ne útazz messze; mert te nem ismered a' mi nemünket: mihelyt elmégy, éppen olly kegyetlenül fog sírni rajta, mint most azon, hogy itt vagy. Tehát ne útazz messze, hogy mingyárt megkaphassunk."

,,De Néném, ha Róza az én feleségem volna, és ez a szeszély viszszajönne, gyakran visszajönne ?" „Már akkor én rajtad nem segithetnék, édes fijam ; de meglásd, hogy Róza jó."

Ez a jóság nem akart a' Lajos' fejébe férni azonban azt sem foghatá-meg, hogy miért bosszankodhatik ő reá Róza. Tizszer is csóválá napjában a' fejét; tizszer is változtatá szándékát: most Olaszországba akart; majd Kasszelbe: az elsőt, hogy ne kaphassák-meg mingyárt, a' másikat, hogy mingyárt megkap

hassák. Mári is arra kéré, hogy ne mnenjen messze. Az öreg Nagyanyó szüntelen a' gyilkos barlangokról, és megöletett útazókról beszélt, 's igyekezék őtet elijeszteni. Az atyja semmit se tett szándékának meghatározására. A szegény ifjú nem tudá, mit tegyen. Végre elhatározá magát, hogy Kasszelbe megyen, hogy mingyárt megkaphassák.

[ocr errors]

Tehát Kasszelbe ?" kérdé az atyja, „jó! mit akarsz ott?“ Lajos semmit se tudott.,,Ha te semmit se tudsz, legalább én tudok valamit. A' képes galeriát, antikeket, mesterség' miveit, 's muzsikát. Menj, menj, 's jöjj-vissza egésségben! Mami, légy békén! nem megy messze."

Lajos Kasszelbe ment, hogy közel legyen. Zéburgné ezt irá Rózának: „Most már elment Lajos, a' széles világba. Szálj magadba, édes Rózám! ó valóban szerencsétlenségbe eshetik, meghalhat, 's örökre lelked isméretén feküdhet a' teher."

« ElőzőTovább »