zett, 's Róza felettébb bosszús lett; mivel nem tagadhatá, hogy szép ábrázat, a' melly körülnézett. Amazok leülének, a' két leány megettek hasonlóképen. Róza törődött szívvel nézé Lajosnak a' szép asszony eránt való maga viselését, hallá, hogy azt szép, drága, kedves Luizéjének nevezi. Ez igen vad volt. Szinte káprázott bele a' szeme; 's a' szegény legyezőn pótolá - ki. Eltépte azt a' kemény ki's benyitorgálással, és szerencse volt, hogy Mini szintolly foglalatos vala a párral újságkivánásból, mint Róza féltékenységból. Végre elméne Lajos Luizével, és Róza szint annyi kivetőt talált a Luize' szépségében, mint Mini dicsérni valót.

Azonban megérkezett Lajos Luizével a Miniszternél.,,Ime, kegyelmes Uram, magam hozom Excellentziádhoz ama szerencsétlent, hogy eggyszerre meggyőzzem Excellentiádat az ő ügyének igazságos volta

felől.“ Luize könnyekre fakadt. A' Miniszter biztatá őtet, 's még inkább a felesége, a ki Luize mellé üle, és néki őszinte szánással barátságát ajánlá. Luize elbeszéllé történetét, még pedig olly béható szózattal, melly csak a valóságnak tulajdona, és a melly meggyőzte volna a' Minisztert, ha már meg nem volt vólna győződve. Ő már kérdezősködött Luize felől, és mindenütt azt hallá, hogy semmi sem hibázik néki arra, hogy az ifjú Strálo' felesége lehessen, nehány ösökön kivül. „A' maga hitvese,“ monda ő szeliden ,,vétett, 's az asszony is vétett. Az atyjának eggyezése nélkül való házasság törvény ellen van. De nékem úgy látszik, hogy már eléggé meg vannak büntetve.- Kegyednek igaza van, kedves Burkárdom! hogy ha a' törvény itt nem mosolyogna, úgy sehol sem lehetne annak mosolyogni. Reménylem hogy visszaadom az Asszonynak a férjét, kit tőle a'

eggy talám felettébb is védett előitélet ragadott el. Legyen csendesen asszonyom, és holnap jöjjön hozzám ́ a' gyermekével; de a' gyermekével, Én elküldöm értte a' kocsimat. Hol lakik az asszony? holnap délelőtt. Kegyed pedig, kedves Urfi, kisérni fogja szép szerencsétlenjét." Luize megnevezé lakhelyét; azután a' Miniszter' lábaihoz akará vetni magát. A' Miniszter felfogá, és mégcsókolá orczáját. „Holnap többet! ne feledje gyermekét elhozni. Társaságot fog itt lelni."

,,Kegyelmes Uram, társaságot? Gondolja-meg Excellentiád."

,,Csupán azon feltét alatt, hogy reám bizza a' dolgot. Most menjen Kegyed! nékem mennem kell: holnap többet." Elmenének mindketten megilletve a Miniszter' jóságától; 's alig adá-által Lajos Luizét Bér Tanácsnoknénak, 's alig csipe futtába eggy csókot Hanustól, azonnal leröpüle a' garádicson, 's egye

nesen a' Komédiába, a' hol Rózát lenni vélte. Nem vólt ott. Keresé minden lózsikban; nem volt ott.Végre kilencz óra tájon kedvetlenül haza érkezett.

,De ugyan hol is voltál az egész álló nap ?" kérdé Burkárd, kinek az ő távolléte és a Róza bosszusága szemébe tünt.,, A' Komédiában," felele Lajos ránczolt homlokkal. „A' Miniszter szép eggy ember," mondá Mini nevetve: ,,Kegyed pedig gyönyörű eggy Ur a' maga kifogásaival. Tehát a' Komédiában? és ezt olly szárazan mondja nekünk az Ur? Istenem, bizonyosan megint el van szóródva. Bizonyosan megint elfelej tette a Minisztert." Lajos erre nem felelt, mert ő Rózát vette szemügyre. Ez ott üle, 's nevete eggy kicsit bosszúsan, a' nélkül hogy feltekintene.,,No 's holnap talám megint a' Miniszterhez igérkezett az Ur?" kérdé Mini.,,Igen is, holnap délkor, de öt órától fogva egészen szabad

*

a' Miniszter, minthogy örömest álköntöst vesz magára?" ,,Hogyhogy?",,Pfuj, Mini !" mondá Róza;,, ugyan ki gyötörhet annyira valakit? Szegény Miniszter !" Mind a két leány nagy hahotára fakadt, melly épen nem szolgált arra, hogy a' szegény ifjat magához téritse. Az öreg Burkárd kiváná tudni a' nevetésnek és a' fija' zavarodásának okát; de a' leányok csak nevetéssel feleltek, végre pedig mind a' ketten elfutának. Lajos nem látta többé azon estve őket. Felméne az atyjával ; elbeszéllé néki sohajtva a' Luize' történetét, 's panaszkodék Rózára, kinek magaviselése mindég megfoghatatlanabbá vált. „Ha koczódna, úgy volna reménység hozzá,“ mondá az atyja morogva;,,de úgy látszik, csúfolkodik veled. Lajos! a' Brunszviki lakás a' mint látszik elforditotta a' szivét." Lajos sohajtott.,,Ha én a' te helyeden volnék, a' hideg vi'sgálót

دوو