meg az ágyban akarnék feküdni. ĮJó éjtszakát, Szeltersz Úr!"-,,Jó éjtÚr!“ szakát, kedves Burkárd!"

Alig méne Lajos az ajtón be 's a' garádicson fel, midón ott terme az atyja.,,Nem történt semmi ollyas, úgy-e kedves barátom ?" kérdé Szeltersz Úrtól. Semmi se kedves barátom! A Kegyed' fija ez éjjel a Bér Tanácsnokné' komornájához csúszott.",,Micsoda? az én fijam?" Kegyed nagyon is nevet."

Micsoda? kedves Szelterszem, az lehetetlen!"-,,Miért? a' leány igen szép, ő meg ifjú; 's nem is először volt most nála. Meglepték őket, 's a' Kegyed' fija a' Hanus' főkötőjében vitetett a' Policzájdirektorhoz, mivel tolvajnak tartották."-,,Mit? bizonyosan nem is szerelmes dolog vólt!" ,,Nem? a' leány nyilt kebellel, mezitlen válakkal, csupán eggy szoknyácskában ült az ölében, tegeti őtet, megöleli, megcsókolja, bézárkozik vele 's több efféle; és ez

nem szerelmes dolog? Hm! ha még csak ez az eggy volna, úgy elmehetne. De még ezenkivül legalább kettő is van, eggyik valami Luize, bizonyosan valami könyörülő teremtmény, mert a drabantok nyomozzák, és még eggy vidéki, melly miatt már árestomban ült.“ ,,Kedves Szelterszem, úgy van-e mind ez?"

,,Maga a' Kegyed' fija diktálta a protokollumba.",,Igy hát csakugyan valami gonosz lélek üldözi õtet, hogy mindég törvényesen kelletik gyalázatját megvallania! Hallja-e, kedves barátom, mind ezekből az Istenért legkisebbet se jelentsen azon fiatal fejérszemélynek, a' ki velem van. 66 „Eggy igét se! apropó! talám a' jövendőbéli jegyese ?" ,,Igen is." Tehát eggy szót se! Mindketten elme

jó éjtszakát!"

nének.

Most édes olvasóm, képzeld magadnak, hogy Róza azon szobaajtón halgatódzott, mellyben e két valla

tás tartatott, és igy eggyetlen eggy igécskét sem vesztett-el e' két vallatásból. Képzeld magadnak azon haragot is, mellynek Róza' szivében gerjednie kelletett, midőn most már meggyőződött felőle, hogy Lajos eggy alávaló ember, a' ki semmi fejérszemélynek becsülését nem érdemli, és még is ő reá hagyá magát beszélni, hogy Kasszelbe jöjjön, és őtet triumphussal haza vigye. Nyomorúlt ember!" kiáltá öklözött kezekkel, 's keményen öszvenyomott fogakkal. Majd eggy könnyözönbe önté-ki dühét; 's midőn könnyeit törölgeté, ezt kiáltá: „Nem! eggy könnyet sem érdemel ő, a' legalábbvaló, legútálatosabb minden emberek között! nem érdemli, hogy róla gondolkozzam! Soha, soha se lesz az én férjem! Kezdé fontolgatni, mi tévő légyen. Kéntelen vala meglátni őtet; el nem mehetett. Mi több: az öregnek magának kíméléssel tartozott; és igy hát feltevé magában, hogy

vele semmit észre nem vétet, őtet megveti, vele hidegen 's nyugodtan bánik, és a' legelső alkalmat használni fogja, hogy tőle megmenekedjen. Ez Rózának olly könnyünek látszék, hogy már alig várhatá azon időt, hogy őtet megláthassa. Reggel felőltözék Róza, még pedig, eggy kis csalfaságból-e, igen csinosan. Szép volt mint a legifjabb Grátzia, és kevéssé megveresedett szemeit kivévén, a' mit Mini rajta észre vett, felülmúlhatlanúl. Nevetkezett, de a' mint Burkárdnak látszott, kedv nélkül. Végre kilencz óra tájban megnyilék az ajtó, 's Lajos Rózára mereszté szemeit. Elpirúla, reszkete: végre feléje röpűle nagy kiáltással : ,,Végre valahára édes Rózám!"

Róza ott állt eggy kicsit elszintelenedve, eggy kicsit reszketve; 's akadozó szózattal, mellyen erőt nem vehetett, dadogá ezt: „Burkárd Úr olly ritkává teszi magát, hogy szinte útazást is kell tenni, hogy

láthassa az ember!" De a' tréfácska olly tréfátlanúl hangzék, hogy Rózát megszánta az ember. Lajos zavarodva állt. Burkárd csakugyan várt még valami fergeteget, de nem illy kifestett napsugárt. Lajos megkapá a' Róza' kezét: 'S azért tetted az útazást Róza, hogy gyötörj?“ kérdé 6. —,,Hogy magát gyötörjem? éppen sőt reménylem, hogy itt igen vigan leszek az Urral. Burkárd Ur öszve fog itt hordozni" tovább csakugyan nem viheté a szegény leány. Eggy könny nyomúla földre szegezett szemeibe; szava reszketett. Ekkor Lajosra veté nedves szemeit. Érzése kifejeződék ez eggyetlen tekintetben: útálat és széllyeltépett szív.

nem,

Lajos e' tekintetre elereszté a Róza' kezét; öszveránczolá homlokát. Az atyjára néze, a' ki hozzája közelitett és őtet karjai közzé szoritotta.,,Tehát Rózának hivják magát?" kérdé Mini, és nevetett:,,maga