Oldalképek
PDF
ePub

nácsnokné igen sanyarú."—,,Volt-e már ma vagy tegnap reggel árestálva?" ,,Igen is, tegnap reggel, és

ma. De reménylem hogy az nem fog szokássá válni."

vólt ?"

66

De, mi okon „Úgy gondolom, hogy az az Úrra nem tartozik, magamra nézve pedig hasznosabb volna megtudni, mi okon árestáltak ma." ——— ,,Hogy jutott az Úr ama főkötőhez?" ,,Lajos a' fejéhez nyúlt 's nevetett. ,,Ej no, patvar vigye a' főkötőjét.“. "Hol tartózkodik az Úr ?"—„Szeltersz Bankirnál." ,,Menjen csak

[ocr errors]

valaki, és hivja ide: hogy kérem Szeltersz Urat, jöjjön hozzám; eggy ifjú ember reá apellál. Kicsoda az a' Luize?",,Mellyik Luize?"-`„‚A' ki az öreg Tanácsnoknál tartózkodik, még pedig titkon." Hát

tartózkodik Tanácsnok Urnál titokban valami fejér személy ?" „Hát nem tud Kegyed semmit azon Luizéról, a kire árestáló parancs adatott? Úrfi! én felsőség vagyok."

„Igen is tudok róla; de ―megen. gedjen az Úr azt a' dolgot *** Miniszter akarja elvégezni.“ „Kicsoda az az ember, a kit az Úr valami tömlöczből akar kiszabaditani?",,Az a' dolog ismét a' Minisztert illeti. Az Úr felsőség; de ez az egész dolog ollyan nevetséges!" -,,Nem olly nevetséges, mint az Úr gondolja. Az Úr idegen nevet vesz magára, idegen házakba loposkodik, és gyanús beszélgetéseket tart. Én ugyan elhiszem, hogy az csak va lami szerelem hisztória lehet; de a' leányokat se kellene csábitgatni ; és a' törvények az illy tetteket is megbüntetik a' tiszteletre méltó polgárok' házában." ,,Uram! inkább lopok 's úton állok, mint eggy leányt elcsábitsak. Higyje-el az Úr, mind én, mind Hanus tökéletesen ártatlanok vagyunk; csupa történet okozá az Úrnak e' nyugtalan éjjet.“I

Azon pillantatban belépe Szeltersz Úr.,,Ah! jó reggelt, Szeltersz

Úr! ez a fiatal ember."<

,,Ihon

nézze az ember, kedves Burkárd Uram! hát itt a' Policzájdirektornál? No, mi baj?" — Tehát ismeri az Ur ezen ifjú, Urat? Ez éjjet a' Bér Tanácsnok Úr' komornájánál tölté, és ott különbféle gyanús dolgok adták-elő magokat. Olvassák-fel csak a' protokollumot!" Felolvasták, Szeltersz Úr cáveált ezen ifjú Úr felöl. Lajos Bér Tanácsnokhoz ment.

[ocr errors]

Tanácsnok Úr! én Kegyednek igen nyugtalan éjjet okoztam; reménylem, hogy eggy két nap alatt megbizonyítándom teljes ártatlanságomat. Feljebb becsülöm az Úr' házát, valamint minden házat a' világon semmint abban valamelly leányt el akarnék csábítani. Ragadja-ki az Úr Hanúst azon rettegésből, mellyben kétségkivűl van. Ő a legártatlanabb teremtés a világon. Reménylem, hogy azt meg fogom bizonyithatni az Úrnak." A' Tanácsnok megigéré

azt. Ásitozának mindenfelőlről, 's nagy álmosan szétoszlának.

Lajos, a' ki attól félt, hogy Szeltersz Urtól eggy újabb vallatást kell kiállnia, mindenütt tiz lépésnyire futott előre, 's mondá minden lépésen. - „Már a' számat se nyithatomfel, olly bágyadt vagyok!" De Szeltersz Úrnak még nem vala ideje a' kérdezésre; mert azt fontolgatá magában, hogy megmondja-e most mingyárt Lajosnak, vagy ne, hogy az atyja elérkezett.

Valóban Burkárd Úr 's mi több, vele együtt Róza is múlt estve Kaszszelbe érkeztek. A' nélkül hogy Róza sürgetné, az óhajtásnak eggyik fonalát a' másik után szövögeté Burkárd Úr a' Róza' szivében, és ezt csupán a' Lajosról való beszéllései által, miként kesergi ő a' Róza' el- ́ vesztését. Ha Burkárdtól eljöve Róza, a' Mári' kezébe került, a' ki őtet véghetetlen szivható ábrázattal kéré, hogy ne legyen hálátlan a' legjobb

ember iránt; majd a' Lajos' anyja simogatá orczáját, mosolyga reá és mondá: „Róza! te igaztalanúl bánsz Lajossal." A' nénje tökéletes bolondnak mondta, Nagyanyó pedig valóságos méreggel kiáltá: Ej mit? a' mit te álmodsz magadról leányasszony, az semmi ahoz képest, a' mit Lajos minden pillantatban megteszen!"

Róza tehat minden oldalról sarkaltatván, 's e' felett leginkább önn szivétől gyötörtetvén, kéntelen vala elszánni magát, hogy Lajos' számkivetésének véget vessen. Még mind eddig semmit se mondott, semmit se igért, de már nem felelgetett atyjafijainak szemrehányásaikra 's ellenvetéseikre. 'S midőn eggykor az öreg Burkárd ismét eggy egész óráig Lajosról beszélt néki, ő pedig mosolygó, megilletődött ábrázattal ült ott, 's Burkárd eggyszerre kiáltá „Hé Róza, én Kasszelbe megyek; jer velem!" tehát felugrott, 's kiáltá gyermekes örömmel: „Igen is!

« ElőzőTovább »