Róza újolag sirt, de minthogy ő nem vólt olly félénk az útazásban, mint a' nénje, tehát az ok semmit sem használt, hanem a' maga feje mellett maradt, sót bosszankodott Lajosra, hogy elutazott, mivel már szinte békélni szándékozott.

Lajos béüle Kasszelben eggy vendégfogadóba, evett, ivott kérdezősködött a' posta felöl, 's hozatott magának eggy posta czédulát, hogy maga láthassa. Mindennap küldözött levél után, eggyet se kapott, és majd kétségbe esett; pedig még eggy hetet sem töltött Kasszelben. Erősen hívé, hogy Róza vissza fogja hivni. Még eggy pillantatnyi ideje sem volt, hogy ajánló-levelét béadja, mellyet otthon ada az atyja. Végre el akara menni, hogy azt béadja. A' posta útjába esett. Levelek felől kérdezősködött, 's mondták, hogy a' posta eggy óra mulva fog érkezni, Béméne addig eggy közel lévő kávéházba, 's bényita eggy szobába. Az vala ez

a' hol a' játék' szeretőji eggybegyül. tek. Tiz játszó felek ülének ugyan annyi kis asztal mellett, 's játszának csendesen, mint meg annyi szellemek. Lajosnak ez igen jól esék, mivel itt háboritás nélkül neki adhatá magát szeszleteinek. Eggy játékoshoz álla, a' nélkül hogy a' játékot nézné, noha szemeit merően a' deszkára függeszté; azután fel's alá jára a szobában. Eggy fertály mulva nyakon kapá valaki, és mondá a' leghevesbb haraggal: „Láncz terengettét! Uram! menjen, és próbálgassa a' rolléját a' hol tetszik, csak itt ne! hagyjon békét a' becsületes embereknek!" Lajos nagy szemeket vete az emberre. „Micsoda rollét?" kérdé elbámúlva. ,,Mit tudom én? Uraim olly pártít vesztettem-el, mellyet Philidor sem intézhetett volna jobban. De az ördög játszana itten! Édes Rózám! kedves Rózám! mit vétettem én neked? 's mindent fecseg ez az ember a' fülembe, mint

ha én az ő Rózája volnék! Lánczos lobogóst! Uram! ha én a' komédiát látni akarom, megfizetem a' magam hat álbuszát: itt pedig schakkot játszom!" Csendesen!" kiálták tiz más játszók:,,csendesen! másutt kell veszekedni! itt csendesen kell lenni." 66

Lajos tüzesen elpirúla szégyenletében, midőn észrevevé, hogy olly fenn szóval árulá-el gondolatait. Engedelmet kére a' megbosszantott játékostól. Ez ismét leüle más pártihoz, Lajos pedig eggy székct veve, és lángolva két játékos mellé üle, 's feltevé magában, hogy olly csendes lessz, mint a'sír. Fél óra mulva az eggy tónusú au roi! à la reine! gardez ismét édes álmodozásokba merité. Arról képzelődöt, hogy ba Réza maga jönne a' nénjével őtet visszahívni. Elmerüle ez édes képzeletbe. Eggyszerre felébreszti álmából a postakürt. Felugrani, a' sakktáblát maga előtt feldöteni, két más

játszók közzé, kik az ablaknál ültek, rohanni, 's még e' két pártit is elrontari, eggy pillantat' munkája vala.

Eggy posta kocsi vólt az. Két fejérszemély kikönyökle a' kocsiból, hátraveté fátyolát - 's abban a' pillantatban hat kéz is megragadá őtet, másutt pedig kiabálák húszan is: ,,A' posta! mit lármáznak?" Visszavonák őtet az ablaktól és az ajtó felé rángaták. A' lárma nevekedék, 's körülfogák őtet. Lajos kiabált:,,mi baj?" Mindnyájan lármáztak reá és eggyszerre. A' markörök bejövének. Eggynehányan tarták Lajost és kiabálák:,,Az Úr fizeti-meg a' pártit!" Eggy kis ember ki akará őtet szabadítani. „Nem, Szeltersz Úr!" kiáltá eggy másik:,,a' komédiásnak ki kell menni." ,,Szeltersz Úr ?“ kérdé Lajos : „az Úrhoz eggy levelem van!" Azzal kivevé zsebkönyvét.,,'S ha tiz levele volna is Uram, Jéruzsálemi pusztulást kell-e először

csinálni, hogy eggy levelet kézhez adjon?" Szeltersz elvevé a' levelet, olvasá, 's megölelé Lajost. Uraim, ez nem Komédias !" Tehát bo

lond, a' ki a' becsületes emberekkel ingerkedik. Végre Szeltersz Úr kihúzá Lajost a' tolongásból és a' szobából. Tüstént kiki az asztalhoz futa, és már az ajtó előtt ismét hallá Lajos a' halálos csendben: au roi! 's szivéből szégyenlé elszóródását.

„Jöjjön hozzám kedves Burkárd Úr!” miért nem jött hamarébb -hozzám? ki mondta az Urnak hogy a' sakkozó szobában vagyok? talám a feleségem? ugyan mondja-meg, hogy is támadt az a' lárma?" Mind e' kérdésekre Lajos eggy szillabát se felelt, mivel éppen áltellenben volt a' postával.,,Engedelméből!" úgymond, és a' posta expeditióra ment,,'s hallá hogy nincs levél. Szeltersz Úr olly udvarisággal volt, hogy megvárá