det, Szeltersz Úr!"

És még

is ott ebédelt?",,Igen is, Szeltersz Úr!",,De hol az ördögbe?" „Hanussal, a' szobaleánnyal, és az öreg inassal." Szeltersz Úr a kezét slafrokjában tartá,, és merőn néze reá.,,De Szeltersz Úr," folytatá Lajos,,,kérem az Urat, ez köztünk maradjon!"—,,Úgyde Burkárd Úr, hát igy beszélli ezt leányom' jelenlétében?",,Hát miért ne? hiszen leányának jelenlétében kérdezi az Úr!“

,,Még soha se láttam illyen embert, a' ki illy nyilt szivü volna szerelmes dolgaira nézve, mint az Úr." ,,Nekem semmi szerelemhisztoriám nincs, se Hanussal, se a' Tanácsnoknéval. Hiszen hallja talám, hogy nem cselekedtem ott egyebet hanem csak ebédeltem, nevettem, és a szememet tapintattam."

Szelterszné és Mini majd megfúltak nevettekben e' furcsa vallatáson. Szelterszné használá azon pil

's a'

lantatot, mellyben Lajossal magányosan vólt.,,Édes Burkárdom, kétségkivül nem csupán az a' Kegyed ál-öltözködésének czélja, hogy Hanussal ebédeljen, nevessen, többi?"-,,Édes anyám! Hanus teljességgel nem czél, valamint semmi egyéb is, a'mi Kegyelmedet nyugtalankodtathatná. “ De hogy a' kőbe jött-öszve az Úr a' kapu alatt Hanussal ?" „Történetből, éppen mint a', hogy most Kegyelmeddel vagyok. Nem vólt ott senki egyéb.“ ,,Kedves Burkárdom, az Úr sokkal nyilt szivűbb, semmint valami roszszat tehetnék-fel felöle; de a' szin az Ur ellen van. Távoztassa-el a' szint is!" De hát kegyetlen legyek-e anyókám, ha az illendőség mellett nem lehetek jó? mondja-meg maga: ne menjek-e be eggy égő házba, mivel benne eggy mez'telen aszszonyszemély kiált segitségért ?"— Szelterszné halgatott.

Más reggel eggy pár szép arany

fülönfüggőt vásárla Lajos, magához dugá azt, és Hanushoz ment. Elővevé a' fülönfüggőt, és maga feltevé néki. A szegény leány egész tűréssel tartá orczájit, 's fel vala téve a' fülönfüggő, és mindenik orczájára eggy csók. Azután mondá Hanusnak, hogy eggynehány napra el kell hagynia Kasszelt; mondja-meg az ismeretlennek, hogy úgy reményli, nem sokára hirt fog néki hozni. Karjai közzé vevé Hanust, megcsókolá nyájasan, és mondá: „Isten veled, édes Húgom!"'s Hanus most nem nevetett a' hugom szóra. Szemei megtelének könnyekkel, 's úgy vett tőle búcsút, mint szerelmes szerelmesétől. Lajos haza, ment, kérdezősködött a' Sztrálo Ur' jószága felől, lóra ült inasával eggyütt, 's lovaglott az útasitás szerint, és estve szerencsésen megérkezett azon falu' csapszékében, melly a' jószághoz tartozott.

Itt hallá a korcsmárostól, hogy az Úrfit az atyja a' legkeményebb

őrizet alatt tartja; hogy senki sem mehet hozzá eggy öreg cseléden kivül, és az atyja megesküdt, hogy mind addig el nem bocsátja, valamig a' feleségének hol létét. ki nem vallja. Lajos fontolgatá egész éjjel mit cselekedjen illy környülményekben. Végre eltökeilé hogy próbát tesz, meglágyitani az atyjának szívét. Reggel egyenesen a' Strálo Úr házának ment. Béjelentették, és eggy szobába vezették, holott az öreg éppen az asztalnál ült eggy asszonyszeméllyel és früstökölt.

,,Mivel lehetek az Úrnak szolgálatjára?" kérdezé az öreg hidegen. ,,Nekem semmivel, Strálo Úr! olly dologról jövök beszélni az Úrral, a' melly Kegyedet illeti."

دوو

Hm! hm! 's mi volna az?“ „De ám hagyjon kibeszélni az félbeszakasztás nélkül.'

,,Jó! beszéljen az Úr!"

Úr

Én a Kegyed' fijának feleségétől jövök." A' feleség szóra az

Öregnek ábrázatja setét veres lett; szemei lángoltak; ajkai reszkettek. ,,Felesége!" kiálta ő: „láncz terengettét! átok a' kurvára! terengettét! felesége! menjen az Úr!“

Lajos hidegen 's rémülés nélkül állt ottan. Elvárá az első pauzát, mellyet tett az öreg felkiáltásaiban: ,,Ki akar-e halgatni, Uram ?"

Tehát beszéljen az Úr okosabban. Az én fijam nem házas! a'házasságnak annulliroztatni kell, annulliroztatni fog, 's azzal vége! mit akar az Úr?

,,Én ugyan nem tudom az arról szólló törvényeket; de ha van törvény, a' melly semmivé tesz olly házasságot, mellyet a szerelem kötött, 's az okosság helybe hágy: úgy kegyetlenség volt, a szívet és az okosságot nyomorúlt nemesi előitéletektől függeszteni-fel.“ Az öreg félbe akará szakasztani, de a' harag elfojtá szavait, Lajos pedig folytatá: „Mert mit kivánhat az Úr egyebet?