mutasd, és senkire se bízd magadat; az atyám dühösködik, oda lennél. Arestáló parancsot vett reád. Én magam sem láthatlak tégedet." Karjaim közzé omlott, 's csaknem kétségbe esett. El kellett mennie, és azolta soha se láttam, Hol van ő? oh könyörüljön az Ur rajtam, és hozzon hirt felőle. Vagy meghólt, vagy be van csukva. Hozzon hirt nekem róla! Az a' jó leány, az én első Jóltévőném e' háznál, semmit se tudjon benne. Nékem nem kell egyéb, kedves Úr! csak tudósitás. Az Úr' jósága ismét megmentett darab időre a' szükségtől. Hozzon hirt róla. Én itt titokban és bátorságban élek. Itt hagyott ó el engemet, itt is találjonfel. Igyekezzen vele beszélni, Mondja-meg, oh mondja-meg néki“ —itt homlokát kezére támasztá, 's könnyei karjain csorogának-le.,,Mindazáltal ha ő boldog" igy folytatá minteggy magához beszédét, ,,tehát legyen! legyen az is! 's akkor kedves Úr! engedjen nékem menedéket, és eggy sirt bátorságos magányban." Lajos megfogá az asszony kezét, melly keblén hevert, 's megcsókolá azt szivességnek és szánakozásnak könyhullási között, mellyek szükségtelenekké tevék szavait.,,A' Kegyed' környülményeinek, drágaszerencsétlenem, szükségesképen jóra kell fordulniok; addig pedig Aszszonyom, vegyen-el tőlem kölcsön bizonyos summát, mellyet ismét viszsza fogok kivánni." -,,Nem, ,,Nem, kedves Úr! most elég van." Kegyednek illy környülményei között soha sem lehet elege, édes Asszonyom! Nem láthatunk mindent előre. Különös esetekben csak hozzám küldjön; csupán csak eggy papirost az én, vagy a' maga, vagy pedig a' jó Hanus' nevével; 's azonnal segitségére röpűlök. A' mit rám bizott, véghez viszem. Legyen nyugodtan Asszonyom! A' Kegyelmed' szerencsétlensége szintolly mulandó, mint Tirannjának élete. Sorsa megilleté szivemet. Hallani fog rólam. Éljen boldogul! Hanus meg fogja mondani, a' mit tudtára akarnék adni." Lajos ment. A' kapu alatt állt még Hanus.,,Jó éjtszakát, Dilling bácsi!" suttogá Lajosnak, a' ki ott hevesen elsietett.,,Ah, kedves Hanusom! te vagy? Isten áldjon-meg ezen asszonnyal való megismerkedtetésért édes lelkem, aranyos Hanuskám! gyönyörű estvém vólt. Tapintsd csak, még most is nedves a' szemem." Hanus eggyik kezét a vállára tevé, a' másikkal a szemét tapintá. Lajos áltölelé mindkét karjaival.. Abban a pillantatban méne ott el Szeltersz Úr, 's lámpását a' gruppra fordítá. „Ej, ej, nézze-meg az ember!" úgymend, mert megismerte Lajost. De elment még is, a' nélkül hogy többet szólt volna. Abban a’pillantatban el kezde Hanus szörnyen nevetni, mert Lajos megcsókolá őtet e` szavakkal:,,Jó éjtszakát húgom!" 99 Eggy pillantat múlva Szeltersz Úr után Lajos is haza érkezett. Aha, ne! már itthon van kedves Burkárd? -'s mit csinált ott a' Bér' kapuja alatt?" ,,Én? beszéltem eggy kisség." ,,Ugyan úgy-e? már hideg van; Október! a' mint látszott, igen szép leány volt, a' kivel ott conversált?"-,,Igen szép, Szeltersz Úr!",,Én csak a' termetét láttam; de ollyan termete vólt, édes feleségem, mint a' jegenye, körülbelöl mint a' mi Mininké." _ ,,Ugyan ki volt az, Burkárd Ur?" kérdé Mini. ,,A' Bér Tanácsnokné szobaleánya, Kisasszony!" ,,De mit beszélt vele éppen akkor, mikor én ott eljöttem ?" ,,Én nem láttam az Urat, hogy ott elment volna. Mi okra nézve, Szeltersz Ur?". ,,Azon helyhezletre nézve, a' mellyben voltak. Mulatságos eggy állás vélt." ,,Ah Istenem!" mondá Burkárd nevetye: valami esett a' szemembe, 's azt kelle Hanusnak.".. Micsoda? abban a' sötétben? majd biz azt hiszi valaki. Hiszen szörnyü sötét volt.“ ,,No de, Szeltersz Úr, csak meg kellett tapintani, mi volt a' szememben." ,,Tapintani? no az még különösebb." Mini nevetett.,,Nem, nem!" kiáltá Szeltersz: „úgy volt az. A' leány a' szemét babrálta, ő pedig áltölelte mind két karjával. Talán maga is valamit tapogatott ott ?"-Pfuj, Szeltersz Úr!" „Ej no, eggyik ollyan különös, mint a' másik. Tapintani, hogy valakinek valami esett a' szemébe; 's a'mi több a' leány szörnyen nevetett."-,,Vafami nevetségest beszéltünk.",,Úgye? De hogy ismerkedtek-meg eggymással?" ,,Correspondentia által." ,,Úgy-e?"s talám a' leány' ked ,,Nem, veért veszen ál-öltözetet?" hanem Bér Tanácsnoknéért?"—,,Micsoda? hát azzal is ismeretségben van?"-,,Igen is! tegnap és ma ott ebédeltem.“ —,,Lánczos lobogós ! az nem való, Hiszen én ott ebédeltem |