Oldalképek
PDF
ePub

gyed? Idegen a' világban, sehol sines otthon, csak éppen itt. Oh ez irgalmatlanság! szörnyű irgalmatlanság! Lehetséges-é az? Istenem! meg kellett-e ezt érnem?",,Legyen csendesen József! hiszen az özvegyházba megyek. Mi kell nekem az én Erzsimmel? semmi, csak eggy fedel; az pedig van !" Mi kell Ke gyednek? oh Istenem, tudom én mi kell, jobban mint maga Kegyed. Szerencsétlen öreg! megverhette-e igy a' könyörülő a legjobb embert? Bánatban múljék-e el a' még hátra lévő napjaidnak végső része? 'S nekem kellett-e boldogtalanságod' szerencsétlen eszközének lennem? mert, oh Isten, visszaadhatom-e én Kegyednek a' kertjét, fájit 's tiszta örömeit? Oh Istenem! Uraim! ez a' tiszteletre méltó öreg, ez az angyaljóságú öreg sehol sem lehet boldog, csak itt, a' hová minden örömei lánczolva vagynak. Ah, ez szörnyű irgalmatlanság! E' szavak közben heven járkála fel's alá a' szobában;

időről időre bús tekinteteket vete az öregre; könnyek ömlének-alá orczájin. „Én Kegyedet szerencsétlenné tettem, drága barátom!" elkezdé ismét: „a'mit tehettem, megtettem, hogy a Kegyed' szerencsétlenségét eny hitsem. Imé itt"— eggy csomó pénzt tévén az asztalra,Vegyeel Barátom! vegye-el! Adja Isten, hogy elég legyen Kegyedet a szűköléstől megmenteni! Isten áldjameg Kegyedet! Nekem mennem kell!" Karjai közzé szoritá az öreget, 's menni akart.

,,Nem, nemes szivű ember!" kiáltá a' Katonatiszt,,,maradjon Kegyed, maradjon! Isten elég gazdaggá tett engemet, elforditani a' Sorsnak e' csapását a' jó öregtől. Kegyed isméri őtet, még pedig a mint mondja, jobban mint ő maga is: szólljon, miképpen lehet ő boldog? Tegyen engemet a' maga szivének, és az ó ő boldogságának eszközévé, nemes szivű Zsidó! atyámfija! nemes lelkú atyámfija!"—,,A' Zsidó megmaradt.

.

,,Semmit, semmit se tegyen az Úr, csak azt vigye-ki, hogy ő itt e házban, 's kertének Ura maradjon!" -,,Tiszteletes Úr!" mondá a Katonatiszt az ifjú Prédikátornak, a' ki komor tekintetekkel állt ottan; „Kivánjon Kegyed a' mennyit tetszik!",,Én kivánjak?" kérdé ez; „oh Uram! melly nyomorúltnak tetszhetem én az Úr előtt, hogy ezt mondja nékem!" Azzal karjai közzé szoritá az öreget, 's mondá felettébb megilletődve: „Atyám, maradjon a' hol tetszik. Adjon nekem által eggy szobácskát, a'mellyiket tetszik. Soha sem megyek a' Kegyed' megegygyezése nélkül a' kertjébe. Légyen nékem Atyám a'szónak legszentebb értelmében." Az öreg reszkete örömében. A' Zsidó kezét nyújtá az ifjú embernek. „Oh nemes férfiú! nemes szivü férfiú! de jaj Kegyednek, ha valaha elfelejti, a' mit igért; mert“ az öregre mutatván, „ennek kedvetlenséget okozni, ennek a' szelid, ennek a' leirhatlanúl, eggyetlenül jó

embernek, annyit tesz, mint minden mennyei és földi szentséget megsérteni. Nekem el kell hagynom az Urakat; én nem látom többé Kegyeteket; de a' lelkem barátom körül fog lebegni: 's haldokló szemem is Kegyedet fogja vádolni, ha Kegyed az ő angyali szivéből csak eggy sohajtást kifacsar is." Azzal menni akart.

Másodszor tartóztatá-meg a' Katonatiszt. „Eggy tapodtat se, Barátom! vegye-vissza e' csomó pénzt: mert Uram, a' szeméből látom, hogy ez Magának egész értéke; valljameg!" -,,Igen is, az volt mindenem, egész értékem. Tegnap előtt érkez tem-meg. Hallom a' dolgot 's kér dezősködöm. Eladtam mindenemet, negyven hosszú fáradságos évek' keresetét, 's ide röpültem. Ő nem szokott hozzá, hogy szűköljön ; 's nincs ereje, hogy szerezzen. Én mind a' kettőt megtehetem. Elkezdem ismét, a' hol negyven esztendővel ez előtt voltam: neki úgy folyjon élete, a'

hogy szokott. Most már eresszen az Úr! Isten áldja-meg mindnyájokat! Barátom meg van mentve!" A' Katonatiszt erősen tartá őtet karjai között: „Ember, meg akarod-e è' férjfiút keseriteni, széllyel akarod-e barátod' szivét zúzni, mikor ő tudja, hogy te ő érette szűkölsz?" -,,Nem de nem az Úr facsarta-e ki belőlem. e' vallomást, mellynek elhalgatását olly erősen feltettem magamban?"

,,Kedves Józsefem!" mondá az öreg;,,de ugyan mit használna nekem a' pénz, ha Magát elveszteném? Kedves barátom, hiszen a' Maga elválása tőlem legfőbb inségem, 's halálom lenne nékem. Hiszen tudhatja azt. Hajitsa-el a' pénzt, csak Maga maradjon nálam: Magával eltűröm a legnagyobb inséget is; nála nélkül pedig nem élhetnék!" A' Zsidót eleinte semmiképen sem lehetett reávenni, hogy megeggyezzen. A' Katona tiszt félrehúzá az ifjú Prédikátort, 's fizete néki az öregért, annak ruházatjáért, tartásaért, és mindenért,

« ElőzőTovább »