„Dilling Imre, az én jó Hanusom' bátyja!"

Zsáni nagyot nevetett, karon fogá õtet, és tánczola véle fel 's alá szűk szobácskájában. ,,No Hanus, tehát hozzámentél?"

,,Igen is. Zörgettem, 's midőn senki sem kiáltá hogy szabad, felnyitám az ajtót, 's ekkor nem tudám, mit mondjak. Végre mondám, hogy láttam őtet; hogy én sokszor magamban vagyok; ó is; meg akartam látogatni; 's azólta jó barátok vagyunk. Oda adám néki a'mim vólt. Ah! az nem sok volt; de már most szegény lettem ; olly szegény mint maga amaz asszony ott a' felházban. Semmim sem vala többé, pedig néki olly kevés kell."

Áldott lélek!" kiáltá Lajos: ,,nem vólt semmid? Semmid sem megelégíteni szép szívedet? No Hanus! van hát a' bátyádnak te érted is; mert ha fejedelem volnék is, országomnak minden Nagyjai előtt

66

testvéremnek mondanálak tégedet." Karjai közzé szoritá őtet, 's száját az övére nyomá. „,Mutasd az erszényedet, Hanus!" Hanus előhúza eggy pénzes erszényt, mellyen nem valameg a' kapocs.,,Ezüst kapocs volt rajta, mondá Hanus,,,az anyám ajándékozá az erszényt, mikor ide jöttem. Eladtam a' kapcsot, arany fülönfüggőmmel eggyütt; legalább két hétre elég leve amaz asszonynak." 'S azólta fülönfüggő nélkül jársz?" — Hanus felhúzá főkötőjét 's fülére mutata: „,,Hiszen a' fülét nem látják az embernek !“ Lajos kiönté erszényéből a pénzt a Hanus' kapcsos zsacskójába. Hanus fogatkozott.,,Édes gyermekem, én bátyád vagyok 's a' bátyád ád neked, hogy legyen miből segitened a' szerencsétleneken. Vedd-el, vedd!" Hanus eggy térdhajtást teve; 's az ebéd elérkezett. Ettek, és Hanus vidám volt mint eggy gyermek.

Végre elméne Lajos, minekutánna

megeggyeztek, hogy ő estve kilencz órakor Hanust az udvaron fogja lelni, és magát ő vele a' szerencsétlenhez vezettetni.

Az est elérkezett. Pontban kilenczkor az udvaron terme Lajos; Hanus inte néki; ő követé a' hátúlsó házba, eggy garádicson fel. Hanus megnyita eggy ajtót. Lajos bélépe. Hanus béhúzá az ajtót, és Lajos magában marada a' szerencsétlennel.

,,Megbocsásson Asszonyom !" elkezdé Lajos:,,azon óhajtás, hogy Kegyednek használhassak vezet ide engemet."-,,Oh kedves Úr, oh nagy lelkü gyámolom!" mondá az asszony olly szomorú tónnal, melly az ő szivét keresztül járá: „meg akartam látni az Urat, nem azért, hogy a' magam életét háláljam, hanem e' gyermeknek életét, kit szerencsétlen esillagzata szenyveimnek részesévé tett." Felvevé a' gyermeket, és szájához nyomva, eggy lépésre eleibe vivé. Lajos a' szerencsétlent vis

gálá. Az eggy igen deli termetű szép ifjú asszony vala, még szebb arczának halványsága, 's a' bágyadt keserűségnek inditó vonásai által, mellyet a hosszas idó néminémů szelid resignátióvá láttatott változtatni. Óltözete nagyon eggyszerű és szegény, mindazáltal - az asszony' termete miatt-e, vagy a'szabás által nem rút. Az asztalon lévő mécs gazdálkodva világítá a' kis szobát, és a' szegény bútorokat. Lajos megcsókolá a' gyermeket. ,,Asszonyom!" elkezdé ismét,,,ha a' Kegyed' szenvedése olly nemű, hogy emberi segély, pénz, idő, fáradság, 's jó barátok végét szakaszthatják, tehát legyen nyilt szivvel; mind ezt én megteszem érette." Az asszony letevé a gyermeket, 's merón néze Lajosra. Kicsoda az Úr? Istenem ! nem tudja az Úr, melly szerencsétlen vagyok én! engemet minden pillantat semmivé tehet, csak a' legnagyobb titkolódás tehet bátorságba. Kicsoda az Úr ?"

,,Én idegen vagyok, a' nevem Burkard, ide minteggy tizennégy mértföldre lakom. Kedves asszonyom! ne tudakozódjon a' név 's rang után. Én csak eggy becsületes ember vagyok, a' ki szivemből ohajtok barátja lenni az asszonynak, a' ki, ha semmit egyebet nem adhatnék is, legalább eggy menedék helyet szerzek Kegyelmednek, a' hol háborítatlanul és bátorságban élhet."

Menedék helyet?" kérdé vontatva az asszony,,,a' Kasszeli kerületen kivül?"

,,Igen is, Asszonyom! a' hol, a' mint, és a' mikor akarja."

Az asszony az égre veté szemeit; gyenge pir futá-el halvány orczájit, 's mélyen sohajtott. „De még sem mehetek, mig hírt nem hoz nékem, hol, holoh Istenem! el kell beszélnem az Úrnak, a' mit még senki sem tud." Lajos leüle, az asszony szemközt vele.,,Én eggy képfestőnek a` leánya vagyok. Az atyám meg