velygéseit megbocsátni. Elég hogy kitétetett: felesége, a' ki a' nélkül is nyavalygott, elrontá a még benne pislogó életnek utolsó szikráját a nagy rémüléssel, mellyet benne a szententzia gerjesztett, 's meghólt. Az öreg az 6 annyira szeretett feleségének halála, 's Józsefének távolléte miatt, aki ezen egész idő alatt útazáson vólt, alkalmatlanná tétetvén minden maga elhatározásra, csak teldegélt eggyik nap a'másik után. A' Konzisztórium mély halgatásban vólt, ő nem kevésbbé. Már azt gondolá, hogy elfeledték a dolgot, azonban serényen folytatá studírozását, hogy annál világosabb erősségeket szerezzen véleményei mellett, ha hogy újobban idéznék; de eggyszerre új tudósitás jött a' Konzisztóriumtól, melly azt a' parancsot vitte né ki, hogy az új Papnak ez 's ez na pon a' Parókiát engedje által, 's azt a tanácsot adák néki, hogy színből resignáljon, mivel szánják

t

öregségét, 's nem akarják meggyalázni.

Ez a' túdósitás egészen leveré az öreget. Ő ezt nem várta, de azonban még itt sem maradt minden szabadúlás reménye nélkül. A' Konzisztorium azt gondolta, hogy valami előterjesztést, vagy kérelmet fog benyújtani, hogy lágyítsák-meg a' végezést. Hijába! Az öreg semmit sem tett, 's várta félelem és remény közt a kijelelt napot, még mind meg nem foghatván, mit vétett ő, a' mi illy kemény büntetést érdemeljen. A' nap közeledék, 's ő is kezde végre Halgatójinak arról beszélni, kik őtet egész szívökből sajnálák, és hasonlóúl meg nem foghá ták, hogyhogy tehetik-ki az ő kedves jó Papjokat azért, hogy semmi Zsidó babonát hinni nem akar. Elvégezték hogy az ellen előterjesztést adjanakbe: de az előterjesztés már éppen csak azon a napon indúlt volna el, mellyen az új Papnak bé kelle ho

zattatni. Az új Pap' béhozása előtt való nap a' temetőre méne még eggy; szer Gríszhof, hol az ősei, felesége 's minden atyjafijai nyugodtak. Itt álla a' sirok között, és magában mély keserűséggel néminémű búcsúzó beszédet tartott e' kedves sirhalmakhoz, 's ezen beszéd közepette találák őtet Lajos és Berghorn.

Igy beszéllé-el nékik a' maga történetét. Lajos felettébb megbosszankodott a' Konzisztórium' bánásmódján; ellenben a' Katonatiszt védelmezé azt, és a' Prédikátor' véleményeit csakugyan keresztyéntelen tévelygéseknek tartá. ,,Engedelmet kérek," mondá a' Pap, 's előhozá a' Bibliáját. Meg fogja látni az Úr, hogy nékem teljes igazam van.“ A' Katonatiszt kikéré a' disputálást, megölelé az öreget, és mondá: „Bár melly külömbözőképp' gondolkozom is én, mint Tiszteletes Uram, mindazáltal úgy érzek, mint Kegyed. Pedig a' sziv, kedves Uram! úgy gon.

ور

66

dolom, a' sziv! teszi az embert!" Lajos heven az öregnek karjai közzé röpűle. „Én is úgy gondolom, kedves jó öregem! sót a mi több úgy is hiszek, mint Kegyed!" ,,Hát az Úr is tanúlta azt?" - kér dé az öreg nyájasan, „ugyan mondja-meg hát nekem... ,,Mondani én semmit se mondhatok, mert én semmit sem tudok; de úgy gondolom, hogy eggy olly szív, mint a' Kegyedé, nem tévesztheti-el az igazságot." Az öreg mondá mosolygva: ,,Az Úr nem tudja az én véleményeimet, még is dicséri is, gyalázza is azt. Alig ha nem úgy volt vele a' Konzisztórium is."

Azonban béjöve a Sógorának leánya is, eggy tizennégy esztendős leány, nem szép, de olly mennyei ártatlanságú arczúlattal, hogy annak látására a leggonoszabb ember is magába tért volna. Nagy leány volt már, de szivére 's fantáziájára nézve még gyermek. Még játszott;

fantazírozott a' holnap lejendő kitételről, és örült, hogy már most messze kell útaznia a Bátyjával. Egészen az öregnek tiszta szivével birt, és az öreg kinn-létekor, olly szivrehatóan 's olly megilletődéssel beszéllé az Idegeneknek a' Nénje' halálát, hogy mindkettőjöknek szi, vöket magához hóditaná. Kilencz órakor lefeküvék az öreg, 's mivel már az ágyak mind eggy szobába voltak hordva, tehát vendégei eggy szobában háltak vele. Nehány mi núták múlva mélyen és csendesen aludt. A' Katonatiszt Lajos felé hajlék ágyából, és mondá: „Mit nem adna érte a' szerencsés Gonosz, ha illy csendesen alhatna, mint ez öreg boldogságának utólsó éjjén!" „Vagy a' rényes ember is," hozzátevé Lajos sohajtva, mert ő éppen Rózáról gondolkozott.

Másnap az öreg igen korán felébredt, felkölt 's a' kertbe ment. Lajos és a' Katonatiszt nyomon men