talált, szeretetnek, barátságnak jóságnak érzéseit. Igy tére ő ismét vissza Szüléjinek karjai közzé a nélkül hogy a világban idegen arczoknál egyebet látott volna, 's ott atyjának Substitútusává leve, elvette házas társúl amaz atyafi húgát Pappá lett atyjának halála után, éppen úgy élt mint a Nagyatyja, olly nyugodt megelégedésben sor sával, és minden emberekkel, hogy az emberi nemzetnek bünéről 's gonoszságáról szólló czikkelyt szinte nehéznek tartá elhinni. Azonban annak semmi béfolyása sem vala az ő életébe, melly egész nyugalomban, mindennémü házi örömek közt, S a' felesége eránt való legtisztább szeretetben folydogált. Még most is szüntelen Dogmatikát studírozott, minthogy azt néki ordináltatásakor hivatalbéli kötelességéül tették, ámbár ált nem láthatá, mi hasznát veheti ó annak valaha élete' folytában. Igy ő eggy valódi túdós Prédikátor

2

lett, a' ki, ha igen toleráns és békeszerető nem volt volna, legalább Tisztitársainak félelmes lehetett vol na. Bár melly komor vala is pedig az ó Dogmatikája, szintelly eggy szerű volt Morálja. Ezt az ő szíve az ó tulajdon szive alkotá; de ez a' Morál nem is illett egyébre, csak ō reá és az ó halgatójira. Más em berekre nézve, nagyon rövid, nagyon gyenge, s nagyon eggyszerü lett volna az. Szeressétek Istent! mert jól tész veletek, szeressétek eggymást! mert a szeretet boldogít, a' gyűlöl ség pedig nyughatatlanít; 's halálo tok után olly boldogok lesztek, a millyenek itt lenni ohajtanátok. Ez vala az embernek egész, Morálja!

3

Igy élt ó életének ötvennyolcza dik évéig, eggyik napja olly, vólt mint a másik. Eggyszer hozzájön eggy Zsidó eggy esztendős kis leány. kával. A Paphoz hozá ő e gyerme ket eggy levéllel eggyütt a Sógorától. A gyermeknek születése anyjá

nak éltébe került, 's az atyját szeretett feleségének halálán való búja esztendő mulva a' sirba vitte. Haldoklása közben áltadá a leányt ezen ismerős Zsidójának, és kéré őtet, hogy a Sógorának Tiszteletes Grisz hof Úrnak, a' levéllel eggyütt adjaált, mellyben kéré a' Prédikátort, hogy a gyermeket vegye magához, 's nevelje mint magáét.

A' Zsidó véghezvivé, a' mit meg. hólt barátja reábízott. A' Pap elfogadá a gyermeket, mint egyéb történeteket, a' nélkül hogy a' mellett egyebet gondolt volna, mint, hogy az az ő Sógorának leánya: szüléji meghaltak, 's természetesen a' Sógort illeti az atyai jus! a' gyermeknek értéke, melly nehány száz tallérokból állt, kifizetődött, a' Pap levelet vett róla, elzárá azt almá riomába, 's az egész dolog tökéle tesen elvégződött.

A' Zsidó leüle az öreg Papnál, 's elbeszéllé néki, hogy ismerkedett

meg a Sógorával, hogy lett annak barátja 's testamentomának exsecú tora; a Papné tizszer is megtörlé az elbeszéllés alatt szemeit, 's mind annyiszor megcsókolá a gyermeket, mintha a maga szeretete által ki akarná neki pótolni, a' mit az 6 szüléjinek a világban szenvedniek kellett, a' Pap is megilletve érzé magát, kivált azon bizakodás által, mellyel az ő Sógora a Zsidóhoz víseltetett, és a' Zsidónak a' gyermek eránt való jószívűsége által; mert a Zsidó nagyobbára önn munkássága által menté-meg a' gyermek' vagyonját. Azután egyéb tárgyakról szóllának, járásról, kereskedésról, 's a' Zsidó megigéré, hogy a' Papnak a megkivántató dohányt, czukrot 's kávét, és egyéb házi szükséges dolgokat olcsóbban fog szolgáltatni, mint a hogy azokat eddig vásárlotta, Másnap elútazék a Zsidó.

Midőn minden portékák, mellyeket a Zsidó igért, jobban 's ól

csóbban megérkezének, 's a'mellett ingyen is eggy darab gyólcs az ő árvácskájának számára, a' mint a' Zsidó magát kifejezte, akkor ismét eltünt még eggy része a Pap' Dog. matikájának; ugyan is mivel a természeti bünról szólló czikkely nem akart illeni azon emberekre, kiket ő ismert, tehát ő ez egész pontot a Zsidókra tolá, 's igy menté-meg a' Dogmatikának tekintetét. Most már Zsidóban is lelt eggy jó embert, 's olly kétkedésbe esék, mellyet fel nem oldhatott. Időről időre meglátogatá őtet a' Zsidó, és apránként Agensévé lett néki a' világban, úgy annyira hogy ezen időponttól fogva a világ, mellyel a' társasági képestség által csakugyan öszveköttetésben volt, égészen eltűnék szemei elől; és a' Zsidó olly jámborsággal vala néki Agense, hogy a szomszéd Papok gyanúba vették a becsületes embert, hogy bizonyosan lopja a` Pap' számára a' portékákat. Azon